Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-11-10 / 45. szám
4 44-ik szám. jfltomÉk 1912. november 3. is hat, ha olvassuk .... a gróf erre igy szólt: .... — folytatása következik. Kellemetlen ez az iró részéről is. Gyakran nincs alkalma az egész müvet előre feldolgozni s ekkor — a kereskedelmi forgalomban már ismert — részletre, sőt néha részletletagadásra dolgozik, minek oka részint az iró individuális körülményei, részint pedig a lapnál beálló technikai akadályok. Igy aztán befek múlva olvassuk azt, minek másnap már megjelennie kellett volna. Igy válik hátránnyá, gyarlósággá az, amit mi a hónunk alatt cipelt több száz oldalas ünnepi számoknál előnynek tartottunk. Külföldön ez ismeretlen. Gyarlóságnak kell tartanom, még a hírlapoknál előíizetések okából felajánlott ajándékozásokat is. Az még csak elnézhető, ha ezek naptárak vagy kisebb irodalmi művek volnának. Gyakran azonban könyvtárak, sorsjegykisorsolások sőt egy olasz lapról olvastam, hol tehenet sorsoltak ki az előfizetők között. Ez már bizarr sőt groteszk egyben. Akadálya az irodaimi pártolásnak. Sok uri háznál nem is látunk más irodalmi munkát, csakis ilyen a hírlapok által kedvezményül ingyen juttatott könyveket. Ilyesminek csak ott van helye, hol kötéllel kell fogni az olvasó közönséget. Kulturával biró országban ez nam való, s mint ilyen, mindeneseire sajnálatos jelenség! Nagy hibájá az újságírásnak az u. n. szenzációs cikkek. Előfordul ez — bár ritkábban — a nagyobb központi hírlapvállalatoknál, mig a perifériákon élő s napi hírekben szegény újságok úgyszólván ebből élősködnek. Hatalmas, szinte ökölnyi belük hirdetik valameny közéletben szereplő egyén meghurcolását s belső életére vonatkozó szennyest. A legapróbb részletekig kiszínezve, hamis megvi tágításban s miliőben adják elő a megtörténtet s esetleg ... a meg nem történtet. Lerántva a véres lepedőt az áldozatról, bármily borzalmasan s idegrázóan hasson is az! — Pedig talán téves nyomon halad az egész ügy! Egy rosszakaratú áskálódónak a koholmánya, vagy a helyzet félreismerése, esetleg személyi tévedés oka a lavinaszerűen dagadó sensatiónak. Már olvasták százan, ezren — olvasta mindenki, a rectificatió erre csak egy későbbi szám végén petit sorokban lát napvilágot, megállapítva a tényt, hogy a sensatió alapja semmi, vagy csekély. Ilyesmi ellen ritkán van orvosság! Az egyén tisztessége, becsülete, családi tisztasága elleni merénylet már megtörtént. Ennek keretében kell megemlítenem a revolver lapokat, melyek egész existentiájukat Bogár után csapongott a fecske. Tarka galambok pipegtek a házormon. Ismét munkára szedelődzködtek az emberek. Az utcán gyülemlett pocsétában ujjongva lubickolt a meztelenlábu gyermeksereg . . . Nagytakács Demeter ur holtáiglan kemény hajdú-hazafi maradt. Hanem midőn meghalt és temették, különös dolgokat, művelt a szélvész. Künt a temetőn, hófúvásban utat törvén fájdalmasan csikorogtak a nehéz csizmák, kopogós hajducsizmák. Eme szomorú alkalomról beszélte öreg Fekete János gazda: — Még akkor fiatal kocsislegény voltam nemzetes Berencsi ur szolgálatában. Megettem kenyerem javát, de sem azelőtt, sem azóta nem éltem még olyan Ítéletidőt, mint azon a téli délutánon ... A harangok zúgó nyelvét kitekerte a szélvihar. Kovács kántor urnák torkára fagyott az énekszó. Tőrdelődztek a zúzos ágak. Hótól csapzott tele a koporsóvivő emberek szeme. A nehéz birkabőrbundát majd hogy letépte vállukról a szélvész. A nyitott sírnál olyant lódított rajtuk a fergeteg, gémberedett kezükből kicsúszott a koporsó . . . Felszörnyüködőtt a gyülekezet! Az üres halottas kocsit elragadták a lovak. Egyenest a rétségnek száguldtak el a fekete lovak. Fekete lovak a fehér hómezőn . . . Nemzetes Berencsi urék ekkor mondották: — Ládd, ládd! Fz a Takács Demeter ur volt az, ki szilaj fiatal hajdú korában megvasvillázta a szelet. % az egyéni gyarlóság, szenny és tragédia leplezetlen felíúrására alapítják. Gyakran párosul ez zsarolással s más a büntetőjog terrenumára átható cselekménynyel. Hogy ezeknek megrend • szabályozása feltétlenül szükséges, ahoz kétség sem férhet! Ezekkel szemben kis vigasztalást nyújt az a történeti igazság, hogy t. i.' senki sem felejt oly könnyen, mint a tömeg s kire ma követ dobott, holnap már dicsőíteni fogja. N hány pillanatra legyünk most statisztikusok. Vegyünk kezünkbe egy hírlapi példányt s nézzük át a hirek rovatát. Ha figyelemmel olvassuk a címeket, leheletlen meg nem állapitanunk, hogy azoknak 50% a nem a következőkből állna ki: Betörés . . . Halál féltékenységből ... . Leharapták az orrát .... Elintézetlen affaíre .... Halaira itélt feleséggyilkos .... Pánik a vasúton .... Életuntak . . . . Rendőri hirek stb. Olyan esemenyek e ezek, melyek kulturszüksegletet töltenek be? Ép idegzetű és gondolkozású embertől nem kivánhatjuk-e meg. hogy undorral félredobva, olvasatlanul hagyja? Ha (pedig) tényleg igy van — sorsuk legtöbb nyíre ez — miért tálalják fel elénk nap nap után az összes hírlapok?! Csak nem vagyunk annyira uegeneráltak, hogy élvezetet nyújtsanak az emberi bűn, a főrtelem, az idegbor zongtató rémes események! Miért kell nekem látnom az újság hasábjain mindenféle gyilkos kivégzésének részletes leírását?!! Ha volna is köze az elfajult tömeg decadens psychologiajáriak, hinni akarom, hogy az igazi ok az ujságcsinálás természetében rejlik. Bizonyos tartalommal és terjedelemmel ugyanis a hírlapoknak szükségképen megjelennie kell. A fenti 50% pedig oly terjedelmes és állandó rovatot tölt be, hogy azt a napilapok mellőzve vajmi nehezen potolhatnák. Ügy van ezzel a szerkesztőség, mint az állam az alkohol fogyasztásból eredő jövedelemmel, közismert, hogy helytelen jövedelmi forrás, de még sem nélkülözhető, nem képesek ugyanis pótolni mással. Ezek a hirek a lap töltelékei, ha nem elégségesek, akkor fordul a hírlapíró az ugorka szezonból jólismert u. n. hirlapi kacsához. Ma már ugy vagyunk ezzel, mint a minden vasárnapi ebédre feltálalt töltött káposztával: megszoktuk. Nem lehet azonban megszoknunk ha a fentebb vázolt események nem elégszenek meg a napi hirek*végén elbújva, hanem kilépnek a frontra Különösen a vidéki hirlapirás veszedelmes betegsége ez. Gyászos dytirambusokba, majd rapszodikusan basábszámra jelenntk meg a kassza tündérek szerelmi bánatai, más — egy csökönyös ló halálos tragédiája a síneken, — vagy egy öngyilkos panaszai az élet sivársága ellen. Hogy ez nem igazi hirlapirás, azt mindenki elismeri. Teljesen mellőzendő rovata volna még a napisajtónak a .Törvényszéki rovat", mely egyáltalán káros hatású a tömeg psychologiara. Ismert tény, hogy nagy stílű szélhámosok, gyilkosok, betörők cselekményeik egyik indító oka gyanánt gvakran hivatkoznak neveik és tettük kétes dicsőségű megörökitésére. A bűntények leirása, az ezekre vonatkozó birói tárgyalások részletes előadása csakis szaklapokba illenek, s teljesen kiküszöbölendők lennének. Ezek volnának ugy nagy vázlatban, a modern hirlapirásnak a gyarlóságai s hibái. Már a közel jövőben, főleg ped'g a sajtó szabadság törvényes kodificatiójával kapcsolatosan mindenesetre figyelembe fognak is vétetni. Hol nem találunk azonban gyarlóságot, hibát különösen ha alaposabban vizsgálódunk : a társadalomban, intézményekben, az egyénekben ! De viszont tökéletesbűlésre csak ugy juthatunk, ha figyelembe vesszük a görög bölcs mondását: .Ismerd meg magadat!" Ismernünk kell a hirlapirás hibáit is, hogy felismerve azokat, erőteljes, egészséges irányban fejlődhessék. Dr. Szőllősy Pál. Az uj adótörvényekről. Különböző államos akkor szokták módosítani adótörvényeiket, amikor ezt az állami pénzügyek helyzete követeli, — amidőn uj jövedelmi források nyitására, vagy pedig a maglévőknek hatékonyabb kihasználására van szüíség. Magyarországon is az 19)3. évben lépnek életbe az 1909 ik évi országgyűlés által alkolott adótörvények. Ennek következménye az, hogy bizonyos nyugtalanság fogja el az adózókat, mi abban a bizonytalanságban nyilvánul, melylveí az emberek minden ad itörvényt fogadnak, és méltán, mint az 1913 ik ianuar 1-én életbelépő adótörvények végrehajtási utasítását még a mai napig a polgárság, sőt a végrehajtani hivatott tisztikar sem ismeri, az még az illetékes miniszter által kiadva nem lett. Nálunk ezek a jelenségek, még fokozottabb mértékben nyilvánulnak meg, mint máshol. Merc nálunk évszázadokon áital az az érzés fejlődött ki a népben, hogy az adót idegen érdekek szamára szedik, s igy máig nem alakult ki az az egészséges adó morál, mi a porosz s az angol adózó közönséget jellemei, hogy minden befizetett adó olyan áldozat, melyet az egész haza számára hozunk, s olyan kötelesség, melylyd az egyes az egész nemzet egységének tartozik. Nálunk ellenkezőleg az az érzés fejlődött ki a népben, hogy általában véve nem tekintetett lelkiismeretbe vágó dolognak az adóalap eltitkolása, sőt sok hely n virtus számba merít a finánc becsapása. D- valljuk meg őszintén, a régi adókulcsok alkalmazása melleit sok tekintetben vallomást adni nem is lehetett, — s vallomást adni nem is volt kötelező. Az uj adótörvények létesítésének bevallott célja adózásunkban lévő aránytalanságok ki egyenlítése; könnyítés azok számára kik eddig, túlságosan voltak megróva; nagyobb adó azok számára, kik eddig kibújtak az aránylagos terhek alól, s végül az adominimum behozatala, s igy a legszegényebb neposztálynak az adófizetéstől való mentesítése. Az adóknál a legnagyobb aránytalanság első sorban a II. osztályú kei eseti adóban volt, valamint a kereseti adó minden neménél kivetett családtag-ad'ban. Eddig II. osztályú kereseti adót fizetett mindenki, ki ház vagy földbirtokkal birf, vagy ha lőkekamat adóval róvatott meg. Ez az adó valóságos fejadó jelleggel birt, s a nép annak is nevezte el. Eddig II. osztályú kereseti adó cimen 4 koronát fizetett az a földbirtokos, ki 2 fillér földadót fizetett s minden 16 évnél idősebb csalad tagja után külön 1 korona 20 fillért, mig e cimen az ország leggazdagabb földes ura is csak 8 koronával, családtagja 4 koronával adózott. Ezt az adót az uj adótörvény teljesen megszünteti. Minden adóink között ez volt a legaránytalanabb sőt a legígazságtalanabb. Különösen a kisbirtokosra és a kistőkesre nehezedett, m űg pedig fordított progresszióval, mert nem lévének lényeges fokozatai, a legszegényebbet sújtotta a legérzékenyebben. A megszűnő adók közzé tartozik még az általános jövedelmi pótadó is. Ennek a behozatalát az 1875. évi pénz ügyek rendezetlen volta tette szükségessé, mikor meg kellett adóztatni minden elérhető jövedelmet, még pedig sürgősen. M XMAJLMA^ * illanyerőre MITA ^ ^ JL ós fehérnemű s mészáros János b 0r anAei ott gozmoso «„ ti t6 l até Z.t. November l-lől Kossuth Lajos-ter 5. (Baromfi piac) Bejárat a Zöldseg-tarrói fs.
