Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-11-03 / 44. szám

4 47-ik szám. j ff iÍEffl oÉK. 1912. november 24. egyúttal társai megbízásából az ez alka lomra szánt emléktárgyakat és az összes járásbeli jegyzők arcképét magábanfoglaló művészi kivitelű diszalbumot. A beszéd, melynek minden szavában megcsendült azon örvendetes — s nagyrészt a főszol­gabíró szeretetteljes és tapintatos vezeté­sén alapuló harmónia, mely a községek és a járás vezetőjének összműködését oly annyira jellemzi, általános hatást kel tett. Az elhangzott beszédekre egyenként meghatott szavakkal válaszolt az ünne­pelt s ezután a közönség a szózat hang jai mellett emelkedett hangulatban szét­oszlott a gyűlésről. A különböző küldöttségek tisztelgése után közebédre gyűlt össze a közönség a Pannónia vendéglő nagytermében. A mintegy 400 terítékű közebéden termé­szetesen felköszöntőkben sem volt hiány. Legelsőnek Mezössy Béla mondott érde­kes és szép pohárköszöntőt a jubilánsra, kit sorra köszöntöttek fel: főszolgabírói társai nevében Olchváry Pál, Szabó Mik­lós gör. kath. esperes, Balogh Lajos egy jó humoru verses felköszöntőben, Hor­váth Géza doktor és még többen. Gö­römbei esperes, Mezössy Béla, Sőrés Já­nos az alispánra, Dudinszky Miklós az ünnepelt családjára emeltek poharat. A közebéd a legjobb hangulatbau a késői délutáni órákban ért véget, sőt utána a közönség egy nagy része a főszolgabiró vendégszerető uri házánál folytatta a ke­délyes együttlétet és innen ment az este megtartott igen sikerült hangversenyre, melyet különösen Erdőhegyi Ferenc szol­gabíró gyönyörű magyar nótái, na meg az utána következő kedélyes táncmulat­ság tettek emlékezetessé. Az egész ünnepély a legkedvesebb emlékeket hagyta hátra ugy az ünneplők­ben, mint bizonyára az ünnepeltben is. Ki kellett, hogy érezze, mily meleg sze­retettel dobog felé e napon egész járásá­nak a szive. Élvezhette egyúttal felső ha­tósága elégedettségét is s büszke s boldog öntudattal mondhatja el magáról, hogy mig egyrészt erélyes vezetője volt járásá­nak, páratlan népszerűséget is ért el ta­pintatával s érző meleg szivével. Közgyűlés a városnál. Nem is egészen egy hét leforgása alatt az október havi rendes közgyűlés után, a mult csütörtökön délután ismét közgyűlésre gyűltek össze a városi képviselőtestület tagjai. Azaz hogy csak gyűlhettek volna, ha gyűlni akartak volna. A rövid időköz, avagy a rövid tárgy­sorozat volt-e az oka ? — ki tudná megmon dani; elég az hozzá, hogy sokat mondunk, ha azt állítjuk, hogy a tisztviselőkkel együtt jó ha huszonötén voltak jelen a kétszázhúsz képviselő­testületi tag közül. A rendkívüli gyűlés tartását az uj honvéd­huszár laktanya ügye tette szükségessé. A laktanya ügyében Szabolcsvármegye al­ispánja november hó 12-ére már összehívta az úgynevezett helyi vegyes bizottságot. A kép­viselőtestület azonban annak idejen kimondotta, hogy a laktanya építési terveinek a megállapí­tásába csak abban az esetben megy bele, ha a szükséges kölcsönt biztositani tudja s megbízta a polgármestert, hogy kérjen ajánlatot a nagyobb budapesti pénzintézetektől. Ez meg is tőrtént. A pénzintézetek azonban, köztük egy bécsi is, egymásután azt válaszolták, hogy a jelenlegi pínzviszonyok mellett nem tehetnek ajánlatot. Csupán a Pesti Hazai, a Pesti Magyar Keres kedelmi és a Magyar Jelzálog Hitelbank tettek egy közös ajánlatot, hogy 89-es árfolyammal és 5-65-ös annuitással volnának hajlandók a jövő év tavaszától kezdődőleg az építkező elő haladásához képest a szükséges összegeket fo­lyósítani s ezt az ajánlatot 15 napig állják. E két terminus miatt kellett a közgyűlést összehívni. A képviselőtestület a laktanya-bizottság javaslatára kimondotta, hogy áz érkezett egyet­len ajánlat drágasága miatt a kölcsönt fel nem veheti s felkéri a vármegye alispánját, hogy a november 12 ére kitűzött helyi vegyes bizott­sági tárgyalást halaszsza el. Egyelőre tehát lekerül a napirendről az uj honvéd laktanya ügye is, mint megannyi sok más tervezés alatt álló városi intézmény, a pénzpiaci helyzet nehézségei miatt. Egyidejűleg a közgyűlés néhány kisebb je­lentőségű ügyet is békességben elintézvén, alig fél óra alatt végett is ért. A háziállatok törzskönyvezésének célja és haszna. Az állattenyésztés sikere két tényezőn for­dul meg. Az első és legfontosabb a tenyésztésre alkalmazott állatok helyes kiválasztása, a máso­dik tényező a tenyésztési produktumok okszerű felnevelése és tartása. Sok tenyésztő még ma is azon a véleményen van, hogy a tenyész­állatok kiválasztásához nem kell egyéb, mint az állatok külsejének alapos ismerete és a jó szem. Igaz, hogy igy szép állatokat lehet tenyészteni, bár ezen eljárás mellett csalódásoknak nagyon is ki vagyunk téve. Ma azoDban a számító gazda nem annyira az állatok szépségét nézi, mint azt, hogy tartásuk és szaporításuk minél több hasznot hozzon. A szép állat pedig nem mindig egyúttal hasznot hozó is. Elég gyakran előfor­dul, hogy egy drága pénzen szerzett bika után oly borjak esnek, melyekben nyoma sincs az apaállat szépségének, vagy az utána nevelt üszők, bár szépek, de ig^n gyenge tejelőkké fejlődnek; vagyis általánossagban szólva, vala­mely állat birhat erős, vagy gyenge átörökítő képességgel, még pedig ugy a külső, szemmel látható tulajdonságok, valamint más benne előre fel nem ismerhető tulajdonságokra nézve. Miután állattenyésztésünk eredményét nem tehetjük a véletlen szerencsétől függővé, mit tegyünk tehát, hogy a balsikert lehetőleg elke­rüljük. miből következtethetünk előre valamely tenyészállat, átörökítő képességére, miről ismer­hetjük fel a benne rejlő kívánatos, vagy esetleg tenyészetünkre káros tulajdonságokat? Erre csak egy felelet van: Igyekezzünk minél behatóbban megismerni minden egyes te­nyésztésre alkalmazandó állat leszármazását. Tudnunk kell ugyanis, hogy minden állat magá­ban hordja őseinek jó és rossz sajátságait, amelyek körül némelyek azonnal szembetűnnek, mások pedig csak lappanganak benne, hogy előbb-utóbb, néha több generációt átugorva — ismét felszínre kerüljenek. Ezek a tulajdonságok egyrészt ősidők óta örökségképen nemzedékről­nemzedékre szállottak, részben azonban olyanok, melyeket egyes egyedek időközben szereztek s amelyeket a háziállatoknál az emberi beavatko­zás a szoktatás és tenyészkiválasztás által fej­lesztett és állandósított. Ugy az örökölt, mint a szerzett tulajdonságok továbbra is annál inkább örökittetnek át és az utódokban annál bizto­sabban válnak jellegzetesekké, állandósulnak, mennél több ősben voltak azok meg. Ezért a tenyésztésben annak az egyednek lesz rendsze­rint nagyobb az átörökitőképessége, melynek a családjában minél több esetben s minél régibb idő óta találjuk meg ugyanazokat a jellegzetes tulajdonságokat. Miután pedig az átörökitőké­pesség meg van ugy a hím, mint a nőstyén­állatokban, ezért annál biztosabban számithatuk arra, hogy az utódok bizonyos tulajdonságokkal bírni fognak, ha ezek a tulajdonságok mindkét szülőben feltalálhatók, illetve a fentemiitett el­rejtett letezésük feltételezhető. Ebből már most megérthetjük, miért kell arra törekednünk, hogy a tenyésztésre kiválasz­tandó, vagy beszerzendő állatok leszármazását megismerjük. Ezt megismernünk azonban csakis a helye­sen berendezett és pontosan vezetett törzskönyv nyomán lehet, mert ha csak a magunk és mások emlékező tehetségében bízva, erre alapítjuk tenyésztési eljárásunkat, súlyos tévedéseknek és helyrehozhatatlan hibák elkövetésének vagyunk kitéve. A törzskönyvezés célja tehát a pontos fel­jegyzése mindannak, amit tenyészetünk minden egyes állatjáról tudnunk kell, hogy ennek alap­jan 1. a teny észcélunknak megfelelő anyagot kiválaszlhassuk, 2. tiszta képet nyerhessünk a tenyészetnek a kitűzött cél felé való haladásáról. A helyesen vezetett törzskönyvben feljegy­zett adatok tehát nemcsak arról tájékoztatnak bennünket, hogy valamelyik állat apját, anyját hogy hívták, aminek magában véve semmi ér­téke nincsen, hanem ugyanott megtaláljuk az adatokat az állat őseinek minden jó és rossz tulajdonságáról, szolgáltató képességükről, ter­mékenységükről stb., mind oly dolgok, miket a körültekintő tenyésztőnek figyelembe kell vennie. Ezenkívül a meglévő állatainkról vezetett több évi törzskönyvi feljegyzésekből azonnal megtudhatjuk, vájjon üzleti szempontból tekintve jár-e tartásuk haszonnal vagy nem s ebből irányítást nyerünk a mustrálásnál. Igy pl. nem fogunk megtartani oly tehenet, me'ynek borjai rosszul fejlődnek, vagy tejhozama nem kielégítő. A — bár némely kivételes esetben indo­kolt — vérfertőző (közeli rokonok közötti) te­nyésztést is a törzskönyv segítségével kerülhet­jük el legbiztosabban. Az egész tenyészet mindenkori állapotát, haladását, vagy hanyatlását is a törzskönyv mutatja, ha ennek adatait megfelelő kimutatá­sokba (szaporaság, utódok minősége, eladási árak, tejhozam, testmérték stb. szerint csopor­tosítjuk és ezen kimutatásokat a régibb kimu­tatásokkal összehasonlítjuk. A törzskönyvek alakja, rovatainak beosz­tása nagyon sokféle lehet és annak megszer­kesztése az e téren kellő gyakorlattal nem biró gazdáknak sok fejtörést okozhat. Ezenkívül a? rovatlapok könyvnyomdai uton való előállítása az egyes tenyésztőnek aránytalanul sokba kerül, mert csak több ezer iv készíttetése esetén válik az jutányossá. E bajon az Országos Törzs­könyvelő Bizottság segített, midőn a törzsköny­vezés minél szélesebb elterjedése érdekében minden igényeknek megfelelő rovatlapokat nyo­matott és ezeket olcsó áron, 4 oldalas ivenkint 15 fillérért, a tenyésztőknek rendelkezésükre bocsátja. Kívánatra a nyomtatványokat könyvbe kötve is szállítja. Ezen rovatlapok a követke­zők : Tehenészetek részére: bika iv (egyenkint 4 bika bejegyzésért), tehén-ív (2 tehénre), há­gatási és borjazási jegyzék (40 eset beírására), utmutatás. Sertéstenyészetek részére: kan-ív és koca-iv (mindegyik 4—4 állat bejegyzésére), malacok jegyzéke (ivenkint 100 malacra), buga­tási jegyzék (40 bejegyzésre), utmutatás. Méne­sek részére: mén- és kanca-iv (2—2 állat szá­mára), fedeztetési és csikózási jegyzék (40 be­jegyzésre). Ezen nyomtatványokból mintaivek is ren­delhetők, ugyancsak 15 fillérért ive, mely ősszeg levélbélyegekben küldhető legcélszerűbben. Az Országos Törzskönyvelő Bizottság címe Budapest, IX., Köztelek-uica 8. Murányi Nándor. & tea-kimérés. Ez alatt az igénytelen cim alatt sokkal jelen­tősebb akció első kezdeményező lépését üdvözöl­hetjük, mint első pillanatra gondolni lehetne. A Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület a Zöldség-téri tea-kimérés megnyitásával „az ember" egyik legna gyobb ellensége és veszedelme I az alkohol ellen kezdi meg tervszerűen folytatni szándékolt küzdelmét. Az alkoholról köztudomásu dolog, hogy egyike a legveszedelmesebb mérgeknek. Veszedelmét ugyanis az fokozza, hogy élvezete kellemes, mert hatása hóditó ; aki belekóstol, vágyik utána, vágyik az is­Újonnan megnyílt Cipőkülönlegességi Áruház (Siein Hermán divatáruháza mellett) Állandóan nagy raktár amerikai férfi-, női­és gyermek cipőkben • Szigorúan szabott ár minden pár cipőre reáplombálva. 631 52-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom