Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-10-13 / 41. szám
8 41-ik szám. jsftmyioÉK. 1912. október 13. 1 3 eteséhez — ezt ugyan egy jó darabig nem \ a^;.het megvágni. Levelenként kell újra kisimogatni, szárítani. Amint a fiatal pár ezután vidám kedvvel lépett ki az udvarra, hogy a tanár ismét folytathassa előadását, a házi gazdától épen akkor jött ki a két finánc. A fiatalabbiknal jó csomó dohány volt. A fiatal asszony remegve simult férjéhez. Hátha bemennek hozzájuk. A fiatal ember mosolyogva szólt a fináncokhoz : — Uraim! olyat nálam is találhatnak. A fináncok csak mosolyogtak. Pillanatra megálltak s a fiatal asszoDy szive verését érezte a férj. — Komolyan mondom. A fináncok tovább mosolyogtak, köszöntek és elmentek. * Beletellett pár hét, mig az a bizonyos muskotály dohány újra vághatóvá vált. Sőt abban a bizonyos szobában az öreg hetes ebéd után hozzá is fogott a vágáshoz. Mikor egy pipányit felvágott az öreg, nagy élvezettel megtömte a pipáját, megnyomogatta, meggyújtotta a jó becsületes kénes gyufát s odatartotta a dohányhoz. Mindjárt eregette is a füstöt. Az öreg mondta maga-magának: no hallod öreg, ez aztán dohány! Ez alatt azonban vendége érkezett a tanárnak. Lakott ott akkor egy közkedvelt öreg pénzügyőri főbiztosi, aki nagyon kedvelte a vidám kedélyű fiatal tanárt s néha-néha meglátogatták egymást kis kártyázásra. De mert az öreg, nagyon sokunkkal együtt, Horatius, vagy ki szerint azt tartotta, hogy a bor uj reményt ad s könnyíti a gondot, a kártyázás borocska mellett folydogált. Mig a társak megérkeznek leültek beszelgetni. A szoba épen mellette volt annak, ahol az öreg hetes a dohány használhatóvá tételére készült. De már hozzá is kezdett. A vékony falon keresztül hol szabályos, hol szabálytalan időközben hallatszott: ropp, ropp. Az öreg figyelmes lett rá. — Mi az öcsém ? — Dohányt vágatok. A kis menyecske is ott volt. Nagyon megijedt s bámulva nézett férjére. Az csak mosolygott. Az öreg se vette komolyan. Azonban ismét hallatszott a szomszéd szobából : ropp, ropp! Az asszonyka felállt s kiment. — Mi az öcsém ? Talán mángorolnák ott ? — Dehogy, mondtam, hogy dohányt vágatok. — Ne bolondozz öcsém, azt nekem se látni, se hallani nem szabad. — Ne is hallgass oda bátyám. De jönnek a társak. Jere bátyám, menjünk az én szobámba. Ott esik jól a kártyázás. Ki is mentek. Az- előszobából nyilt mindjárt a tanár szobája. Oda leültette vendégeit s kiment, hogy lemegy a pokolba egy kis tüzesitőt hozni. Meg nem állhatta, hogy be ne nézzen, mennyit vágott az öreg. A szoba üres volt. Ezúttal nem maradt az asztalon se a dohányvágó, se dohánymaradék. Alapos tisztítás volt ott. Besurrant hozzá a menyecske is. — Meg vagyunk mentve! Elküldtem X-ékhez, hogy tegyenek vele valamit, hogy meg ne találják. A fiatalember nagyon sajnálta a dohányt, de elmosolyodott. Az ő kis felesége most azt gondolja, hogy őt milyen nagy, nagy bajtól mentette meg. Hadd higyje. Összecsókolta a kis hőst s megköszönte önfeláldozását. * Hanem a jó X-ék szórói-szóra vették az ijedt menyecske óhajtását és aként bántak a világ legjobb dohányával, hogy még megtalálás esetén is mindörökre felvághatatlanná vált. Azért nem kell az asszonyokat ijesztgetni. A ki nem tudott feledni. Az est fekete fátylába burkolta a leányszobát, csak az izzó zsarátnokok árasztják el világossággal a szoba egy részét. Egy ágy látszik, rajta egy menyasszonyi ruha, fehér fátyol s koszorú. Egy szőke leány térdel az ágynál, feje a lehulló fátyolba van temetve. A lehulló fátyolba s tele sirja égő, fájó könnyel. Ugy érzi nem szabad neki többé siratni meghalt boldogságát, mert holnap már esküje fűzi egy másik férfihez, akit nem szeret csak becsül . . . De még ma szabad, — szabad sirni, eltemetni az emlékeket, amelyek .Hozzá" fűzik . . . Elővesz egy fadobozt, abban vannak a lapjai és egy levél . . . Gipiesen teszi a tűzbe az elsőt. A fellobbanó láng megvilágítja sápadt arcát s lélektelenül, a semmibe bámuló szemeit ... Majd a levélre került a sor, attól már nehezebb a válás. A kezébe veszi . . . csókolja minden sorát, minden betűjét, el kezd hozzá beszélni : ,Látod tőled is válnom kell, hej! pedig eddig azzal vigasztaltam magam, ha az a nyomorult sziv elkezdett fájóan dobogni, hallgass . . . hiszen boldog is voltál. Mikor érezted, hogy jönni fog, mikor hallottad közeledő lépteit, láttad mosolygó arcát, mikor szemedbe nézve mondta, hogy mennyire szeret. Szeret! s felkacagott kinosan a lány, mig szeméből aláperegtek könnyei. Szeretett. . . de ennek már vége . . . .tüzhfe veled is!" És a lobogó láng világánál megelevenedett a szoba a „mult" emlékeitől. táísz majd minden részéhez fűzte őt valami Bohó, kedves emlék s a leány könnytől zorjfíáncos szeme fájó mosolylyal búcsúzott el tőlük... Aztán jöttek a hervadt, száraz f virágok, azokat is sírva tette a tűzben; miközben ajkai halkan susogták ; ... Eltemetlek titeket is, ugy mint egy kedves halottat; reátok zárom a koporsóm fedelét is. Semmi sem ifaarad meg belőletek... A jó Isten erőt ád ng'keuí s majd csak elfelejtek. Mikor az utolsó lár^oesk" elfogyó világa is alig-alig vetett egy halvány fénysugárt a kis szoba fehér bútoraira, keményre vált arccal zárta be a leány a cserépkályha ajtaját. Az ablakokhoz ment s egy ideig némán bámult ki. . . a semmibe, aztán erőltetett vidám hangon szólt ki: .Anyácskám édes, próbálhatjuk már a menyasszonyi ruhát.. . * * A szélkirály végig száguld a kis város széles utcáin. Vad haraggal tépi, szaggatja a borbélyüzlet réz tányérjait s rázza meg a gondosan bezárt ablaktáblákat, miközben zúgó kacaüál vágja a frissen hulló hópihéket a szembejövő emberek arcába. Egy szép szál férfi szeinre húzott kalappal siet a kávéház felé. Ma esíe mulatni akar, már ott várják a cimborái mind. Hej! csak hallaná is már azt a búfslejtő cigánymuzsikát . . . Holnap esketi a pap az ő .volt" mindenségét, a szép Horváth Katát .... mással! és érzi, hogy még most is belesajog a szive ha rája gondol . . . Igaz, mikor egy kis félreértés miatt a lányt ott hagyta, eszébe sem jutott, hogy az képes büszkeségből, máshoz menni s éppen .ahoz" ... aki neki rég vetélytársa volt azelőtt. Látszólag nyugodt arccal telepszik le mulató barátai közé. Egy percre elcsendesedett a társaság, a barátok egymásra néztek . . . Takács Imre ma búcsúzik a víg élettől, mord agglegény lesz belőle ... Rajta more húzzad! Es mámoros kedvvel emelik ajkukhoz a habzó pezsgős poharat. Fel sir a barna fiuk kezében a hegedű lágyan . . . halkan . . . .Álom volt a mi sze.iélmünk, édes csalfa álom . . ." Hej! bizony az volt! . . . Clébe tűnik édes, mosolygó arca a kis Kat'n'iat halkan susogja .Nagyon szeretem ... igy nem is tudnék mást szeretni si as u* . . . s holnap esküszik ... és talán » a másiknak is ugyanolyan érzéssel mu,. i ezt, mint neki mondta valamikor ... No de sebaj! „Gombház, ha leszakad lesz más," i ?y mondja a nóta is, kilumpolja magát s elfelejti agy . . . mintha sohasem látta, szerette volria . . . Csak a szive, az oly üres kietlen, int a hideg természet odakünn. * * * / A cigány fájdalmasan híjzta a Royal egyik termében a csodaszép magyár nótákat. A soklagu társaság rimánkodva vesz körül egy csodaszép asszonyt. Csak egyet daloljon, kérték, „Kató édes, tedd meg a kedvemért", könyörgött a férje. Az asszony reá vetette nedvesfényben uszó szemeit, intett a cigánynak, majd felcsendült ajkán a dal .Hervadó rózsák közt előttem a képed". . . Sín. . . sirt a dal. Belevolt öntve egy vergődő ;Mek fájdalma, keserve, panasza. Aztán jötj/egy-k dal a másik után. mind szomorú, bánatos, közbe pedig járta a jeges pezsgő. /. Az asszofty közbe udvaroltatott magának az urává' J, . Szerelmes akart lenni a tulajdon férjébe, bé n ne , volt az akarat. .Felejteni!" Ha ez ncf m neki, arról nem tehetett. Nem teleteli . hogy valamikor oly erősen kapcsosa a 1 a másikéhoz, hogy nem tudja elszr^ iani í ^ajjon eszébe jut-e még az a kis Kató, . 'mikor ugy szerette, hogy a súve^elyen a ^ adta oda. A szivet vissza leheft vonj. lélek rab marad örökre. A s&faet körül veszi egy fagyos kéreg, az nem • ,• j /enged fei soha . . s akkor többe nincs bolebőlyj (j 0g Ság ) nincs feledés, csak szenvedés. Szenvedés . . . mert az volt benne, mikor a jégbuza körülvette s a boldogságot nem engedi be többe soha . . . Pedig az, kinek az árnya közte és ura kö-' zölt áll, talán nem is gondol a mostani Katára. De a régi kis Kata, érzi, gyakran eszébe jut, mikor a menyasszonyának Kőrőssy Erzsikének a szőke haját simogatja s ilyenkor elmeséli . . . talán . . . Istenem! Ha ő akkor nem áldozta volna fel szerelmét a büszkeségének, most milyen bol dog asszony lehetne! Férje már régóta udvaroM neki, reménytelenül, amikor valami cseieiy^gen összeszólalkoztak Imrével s amikor az kJLyőrgött később neki, hogy küldje vissza azt a «acból felhúzott karikagyűrűt, büszkén, felvetett fejjel csak azt mondogatta: .Vannak dolgo*, amit elfelejteni talán lehet, de megbocsátani soha." zóta elsodorta őket a sors messzire egymástól . . . Talán nem is kereszlezik egymást utaik soha többé . . . Istenem! Már újra reá gondolt Imrére, szereti a férjét, azt az áldott lelkű embert, aki oly jó, türelmes az ő szeszélyeivel szemben. Belekacag a cigánymuzsikába . . . Felejteni! Hiszen ő akar felejteni . . . Már két éje táncol, mulat, kacag a mikor csak lehet, hogy feledje azt, r.ii az ő számára halott . . . s akire neki még „ondolni sem szabad. • év mult el azóta . . . Gyászjelenté y. -nessze az öröktavasz mosolygó bói, . a langyos szellő csókolva suhan a jsrarcsu tu.zsü pálmák levelei között. Ott halt rníeg egy asszony, fiatalon, szépén. És elborult a Takács Imre szép férfias arca, szeméből lassan-lassan csordult ki a könny, fájdalmasan nézett maga elé. Csak arra riadt fel, amikor ölébe mászva meleg csókot nyomott az arcára az 6 egyetlen leánykája a kis Kató s ő magához szorítva, arany haját simogatva s ajkai susogják, Katám én édes kis Katókám! Vájjon .negértette-é az a másvilágra költözött szellem alak, akinek ez szólt ? . . . S. Anna. Irodalom. Dörmögő Dömötör ur a Királyhágón tul utazik, elbúcsúzva fiatal feleségétől, többi házinépétől, dolga van, ujabb kalandokra kell mennie. Ez most Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapjának, a Jó Pajtás-nak a legújabb szenzációja. Másik szenzációja Nagy Endre meséinek sorozata, melyek Prutyi meséi címmel bájosan rajzolják a pesti gyermeket. Rudnyánszky Gyula is folytatja kis ködmön cimü verses meséjét, Mesemondó bácsi meséje, Kalivoda Kata pompás rajza, a kis krónika rovat közleményei a háborúról, Zsiga jbácsi kedves A legfinomabb írancsía és amerikai F iedmarvn Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN. 535 — 52—3
