Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-29 / 39. szám

Nyíregyháza, 1912, min. évfolyam, 39, szám. vasárnap, szeptember 29. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. KtfftMfési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÍ2-TSR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Kossuth szobra. Előttünk áll íme Kossuth Lajos ércbe öntött alakja. Megelevenedik előttünk a nagy Idő, melynek Ő Apostola volt s szinte káprázik szemünk a látományra, amelylyel szemben milyen silány ez a mai kor s milyen aprók benne az emberek! Ki volt Kossuth?! Elete: maga egy egész történelem! Nagy nemzeti átalakulásunk, sok örömünk és gyászunk, viharok, mely ek elvonultak fölöttünk s megtépték a nemzetet kegyetlenül; mély csendesség, mely síri álomhoz volt hasonló, S ctZ kor. melyben az ismét életre ébredt nemzet a kibékülésben kereste boldogulását: mind hozzáíüződnek a Kossuth nevéhez! A nemzet minden lelkesedésének 1orrás a volt 0, minden törekvésének a lelke és mozgatója. S azt a, mélységes gyászt és bánatot, melyet az egész nemzet alig tudott elviselni, azt a veszteséget, melynek nyomása alatt az egész nemzet roskadozott: mind együtt érzé Ó egymagában. Szivében egy egész nemzet lelke lángolt, egy egész nemzet íájdalma megtért, s egy egész nemzet tönkre ment reményeit mind megsiratta. Kossuth Lajos legnagyobb alakja volt századának. Csodás mindenképen! Az iljú: lelkesedésében; az ál la ml ér fi: bölcsességében; a szónok: varázsosságában; az iró: utölérhetetlenségében! Csodás a béke munkáiban s a harcok zivatarai között; csodás a kitartásban, a következetességben elvei mellett; csodás munkásságában végső határán is az életnek, melyet ember elérhet. Csodás volt egész valója, mind az, ami Kossuth Lajost - ami volt — alkota s ezzel összhangzásban egész élete. Kossuth Lajos a magyar fajnak teljes képviselője volt. Akinek minden érzése, minden gondolata, minden tette magyar volt. Akinek minden érzéseiben, minden gondolataiban, minden ténykedéseiben amagyar Genius nyilatkozott meg! Csak is így lehet megérteni az Ó csodás egyéniségét s egész életét. S csak is így lehet megmagyarázni, hogy az Ige, amit hirdetett, kipattanván az Ő varázsos ajkai közül, egyszerre, mintha álmából riasztotta volna föl öntudatra az egész nemzetet. Kossuth Lajost megértette a nemzet, mert az ő szíve együtt dobogott, lelke együtt érzett nemzetével. Kossuth Lajos az a Gondviselésszerű lérfiu volt, amilyent egyszer szülnek századok; akiben a nemzeti gondolatok, eszmék, törekvések, a melyek a nemzet egész tömegében meg voltak, éltek, mint kifejezetlen vágy, hangtalan sóhajtás — öntudatlanul: formát öltöttek s megnyilatkoztak. így lett s csak is így lehetett Ő apostolává nemzetének, Élni íog az Ő lelke mindig közöttünk s munkálni nemzeti közéletünkben örökké. Nevét, hírét se írott törvény, se emlékszobor nem lógja megőrizni oly soká és oly biztosan, mint hálás nemzete. Rigószerelem. (A „Mélyen az erdőben* elbeszélés sorozat befejező része.) Irta: Sitnonyi Sándor. Még emlékezetemben az az idyllikus boldog enyelgés, amelyet a csacska „Krajnyarika", a szép arcú Napsugárral elkövetett. Most is a kis patak partján ülök és a poéták finom, vágyódó lelkével várom ama múltkori felejlhetetlen boldog idyll megismétlését. De hirtelen valami uj dolog ragadja meg figyelmemet. A csobogó patak túlsó partján hatalmas cserfa áll. Annak egyik ágára fiatal, fekete rigó szállott és váratlanul olyan fütyülésbe fog, hogy majd felveri az erdőt. Meglehetősen ismerem a madarakat s rögtön megállapítom, hogy fajának gyöngébb neméhez tartozik. És „Rigó Kisasszony" nagyon boldog, mert nagyon fiatal, öiülni tud mindennek, a napsugárnak a nyárnak, az életnek. Egyre csak dalol. Talán azt sem tudja, hogy miért. Valami hajtja, valami ösztönzi s dalol mint az ifjú leányok, ha életkoruk tavasza megérinti a lelküket. A nagy uri leány — akinek talán az a legnagyobb bánata, ha „Mimi" a hercig kis karari elrontotta a gyomrát — éppen ugy, mint a kérges kezű gyárista leány, akinek sáppadt az arca a műhely rossz levegőjétől s azonfelül örökösen rettegnie kell, hogy a gép valamelyik önfeledte pillanatban odakapja a kezét; de azért mégis dúdol, ha a 18-ik év tavasza megérinti a lelkét. Hangosan énekelni nem mer, mert fél, hogy rászólna a munkafelügyelő. Tehát csak magában dúdol, hogy mit, valószínűleg ő maga sem tudná megmondani, mert a dal a léleknek öntudatlan virága. A leány most mult 18 éves. A 18-ik év pedig a májust, a virágzó gyönyörű tavaszt jelenti a leány életében. Tavasz pedig nincs, nem lehet virág nélkül. Váratlanul azonban nagy dolog történik. Egy erős, fiatal szép himrigó repül valahonnét, ugyanarra a fára — és nevető lüttyel köszönti a megszeppent szép kisasszonyt, aki nagyon megzavarodik s a nagyon naiv kisasszonyok pirulásával elmenekül ugyanannak a fának egy fentebb kihajló ágára. Az én rigóm pedig — aki, a mint észrevettem, nem lehetett valami tapasztalatlan gavallér — meghökken a fogadtatás miatt s szemeit ugy hunyorgatja, mint a gavallérok lorgnetteiken keresztül. Ugy tűnődik: vájjon nem követett-e ő el most valami nagy tiszteletlenséget, amivel a kisasszonyt annyira megsérthette, hogy az megfutott előle. Rigó kisasszony pedig a kiálló galyon két, nagy zöld levél között összehúzza magát, de fél szemmel azért kíváncsian nézegeti a tűnődő gavallért, mintha csak ezt mondaná: Elfutottam tőled, mert még nagyon fiatal vagyok — és még nem tudom, hogyan kell viselkednie egy kis Rigókisasszonynak, ha olyan szép, nagy gavallé látogatóba jön hozzá, mint a milyen te va Elszaladtam tőled, mert nagyon szégyenl magam. De azért ez nem baj! Ha igazán szem neked — és ha csak negyedrésznyi eszed is van, mint amilyen szép vagy gavail akkor ide is elfogsz jönni utánam. A himrigó nem is tűnődött sokáig, hanem fel szállt a másik ágra — és pár arasznyi tiszteletteljes távolban megállt. Erősen hajlongott — és beszélt a tapasztalt gavallérok behízelgő, édes lágy nyelvén. Ugy-e nagyon goromba, nagyon esetlen vagyok szép kisasszony ? Könyörgöm, ne űzz el magadtól, mert mit ér a zöld erdő te nélküled — és mit a napsugár, ha a te két szép szemed fényében nem gyönyörködhetem !? És Rigó kisasszony most már előjött. Bátran, fesztelenül, vigan, szellemesen társalgott, mint a hogy egy finom uri kisasszonyhoz illik. Mintha csak azt mondaná: Már nem félek tőled gavallér, látom nagyon finom, nagyon kedves, nagyon lovagias férfi vagy. A madaraknál gyorsan megy a barátság, ott nincsenek ráerőszakolt, ostoba társadalmi mindennemű egyenruházati cikkek legolcsóbban beszerezhetők Tessék költségvetést kérni! Kerekes Pál utódánál. Nyíregyházán. Telefon 19.