Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-22 / 38. szám

38-ik szám. JVYÍR1TIBÉK. 1912. szeptember 22. 5 kozó növendékek számát a vármegye területén megnyílt uj gimnáziumok sem, pedig egyszerre három is nyilt meg és indult fejlődésnek. Olyan tény ez, amelylyel számolni kellene akkor is, ha a leányok felvétele szóba nem került volna. De különösen számolni kell most, mikor a főgimnáziumba immár leányok is járnak, habár egyelőre, kezdetképen csak tizen. Lehetetlenség, hogy a túlzsúfoltság kihatással ne legyen a tanulmányi eredményre. A tanároknak fizikai idejük nincs és nem lehet ahhoz, hogy 65, 70, 72 növendékkel s későbben talán még többel kellően foglalkozhassanak, dolgozataikat is átvizsgálják, A diákok sorsa, az osztályozás minősége ilyen létszám mellett a véletlen esélyének van kitéve. Aki közülök már felelt, talán hetekig arra számit, hogy nem kerül ismét reá a sor s nem készül, vagy nem ugy készül, mint ha felelni is fogua. stb. stb. A segítésnek két módja van. Egyik sem könnyű. Az egyik azonban még nehezebb, mint a másik. Az egyik az volna, ha még egy főgimnázium állíttatnék fel Nyíregyházán, vagy egy főreáliskola; bár ez utóbbira az egyoldalúságánál fogva feléje irányuló közbizalom korlátoltsága miatt gondolni még kevésbbé lehet. A másik módja a segítésnek a párhuzamos osztályok felállítása. Erre kell törekednie minden illetékes tényezőnek. Első sorban természetesen a főgimnázium kormányzó tanácsának, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik is Ha a párhuzamos osztályok meglesznek s a többi akadályok is elhárittatnak, akkor teljes szélességükben kitárhatja ajtóit főgimnáziumunk a leányok előtt. Akkor aztán minden leányos szülő, ki leányának a polgári iskolánál magasabb iskolai műveltséget akar megszerezni, megteheti azt. Járathatja leányát az első osztálytól kezdve a gimnáziumba, hol bizonyára a szelídebb vérmérsékletű fiukkal osztatnának be egyazon tanterembe. Ezzel együtt segítve lenne párhuzamos osztályai mellett is túlzsúfolt polgári leányiskolánkon is. Ez is visszaadatnék tulajdonképeni rendeltetésének és végképen eleje vétetnék annak a sokszor felhangzott, de önmagában is lehetetlen kívánalomnak, hogy polgári leányiskolánkat alakítsuk át „felsőbb leányiskolá'-vá. — a. — ő. Egyház fenntartási alapok. Javaslat, a felsöszabolcsi református egyházmegye lelkészegyesületének 1912. szept. 12-diki közgyűléséhez. Kérje fel lelkészegyesületünk az e. m. közgyűlést, hogy rendelje el, hogy minden egyház köteles egyhazfenntartási alapot letesiteni s ezen alap létesítése, növelése és mikénti kezelése tárgyában határozatot hozni s azt az 1913. évi tavaszi e. m. közgyűlésünknek jóváhag3'ás végett bemutatni. Köteleztessék minden egyház, hogy a lélesitendő egyházfenntartási alap növelésére, a személyi járandóságok fedezésére szolgáló tételek levonása után mutatkozó évi bevételnek legalább 5% át, legkevesebb azonban 20 K-át az 1913. évtől kezdve, évenkint költségvetésébe, tőkésítendő tétel gyanánt allitsa he s ezen összeget a jóváhagyott határozat értelmében gyümölcsőzőleg helyez7e el. Ezen alap nővelésere, illetve az erre vonatkozó határozat pontos betartásának ellenőrzésére, a számvevőszéken kívül, a szabályszerű egyházlátogatóság is köteleztessék. Egyben kéressék fel az e. ker. közgyűlés, hogy az egyházfenntartási alap hasonló módon leendő létesítésére a kebelébe tartozó összes egyházakat kötelezze. Indokolás: Már az 1909. dec. 20-án kelt IV. sz. körlevelemben felhívtam az egyházakat egyházfenntartási alapok létesítésére. Ezen körlevelemben elmondottam s ezúttal is hangsúlyozom, hogy : „Minden igyekezetünket arra kell fordítanunk, hogy oda növeljük anyagi erőnket, hogy ne az állam, vagy bárki más alamizsnáin tengődjünk, hanem a magunk kamarájából táplálkozzunk. Mert egyedül a saját vagyonunk a biztos erőforrás ; ez a szilárd talaj, amelyre öntudatosan, felemelt fővel támaszkodhatunk, amelylyel megszerezhetjük anyaszentegyházunk fejlődésére lelkünknek a megnyugovást. Gonosz, erőpusztitó hit és önbizalom gyilkoló áramlat ma egyeseknél is, testületeknél is a segélyek után való futkosás. Egyházainknak, mint erkölcsi testületeknek kell ezt legelőször belátnia s attól undorral elfordulnia, mig alapon nem nyugvó segélyforrások ki nem apadlak s végveszedelembe nem sodornak bennünket." Noha e szavaim nem voltak pusztában elhangzott szavak, mindazáltal távolról sem valósultak azokhoz fűződött reményeim. Miután egyházaink jövőjére nézve az egyházfenntartási alap létesítését egető kérdésnek tartom, szükségét érzem oly irányú intézkedésnek, amely ezen alap megteremtését minden egyházra nézve kötelezővé tegye. Igaz, hogy ezzel szemben sok helyen felhangzik a jajszó: miként tegyünk félre, mikor a mindennapira sincs elég?! Mindazonáltal a leghatározottabban hangsúlyozom, hogy nincs olyan egyház, amely — ha meg van benne az igyekezet, évenként legalább 20 K-át ne tudna elszakítani jövője megalapozása érdekében. S ha egyházaink mindjárt szervezkedésük kezdetén gondoskodtak volna ilyen tartaléktőke gyűjtéséről s évenként ha csak 20 K-át tőkésítettek volna, ma hatalmas, bámulatot keltő tőke állana rendelkezésünkre. Álljanak erre itt bizonyságul az alábbi példák, amelyeket a Prot. egyházi és iskolai lap 1910. évi 1). számából, Dr. Kovács István mai szatmári lelkész cikkéből vettem át s csupán az 5°/o-os kamatozású eredménynyel toldottam meg. Ezek szerint: évenkénti 20 K tőke 4% mellett; 5% mellett a 10-ik év végén . . 249-73 K 264-12 K a 20-ík év végén . . 619-3S K 694-38 K a 30-ik év végén . , 1166 57 K 1395 20 K a 40-ik év végén . . 1976-53 K 2536-78 K az 50-ik év végén . . 3175 54 K 4396 30 K a 60 ik év végén . . 4950 21 K 7425-24 K a 70-ik év végén . . 7577*24 K 12359-08 K a 80-ik év végén . . 11465 89 K 20395-80 K a 90-ik év végén . . 17222-05 K 33486-74 K a 100-ik év végén . . 25742 57 K 54810-52 K korona tőkévé növekedik. Nemde bámulatos erőnövekedés ez a csekélyke évi 20 K félretétele mellett is. A bibliai kicsiny mustármaghoz hasonlóan, az idők folyamán mily terbélyes fává növekedik. Ha pedig nagyobb tőkét teszünk felre évenkint, természetesen még nagyobb eredményeket érünk el. Inie 4% mellett 5% mellett évi 40 K 100 év múlva 51485-15 K 109621-04 K évi 60 K 100 év múlva 77227-72 K 164431-56 K évi 80 K 100 év múlva 102970 29 K 219242 08 K évi 100 K 100 év múlva 128712-86 K 274052-60 K évi 200 K 100 év múlva 257425-73 K 548105-20 K koronára növekszik, amely tőkének már jelentékeny összeget tesznek ki az évi kamatjövedelmei is s mindenesetre megóvják birtokosaikat az alamizsna után futkosástól, a nyomasztó anyagi gondoktól. Ezért a nagyjelentőségű célért pedig minden egyház kötelezhető, hogy saját érdekében hozza meg az általam javasolt csekély áldozatot. Végül kötelességszerüleg megemlítem, hogy javaslatom a Nagybányai református egyházmegyének folyó évi tavaszi gyűlésén hozott 54 sz. korszakalkotó határozata alapjaa készült, amelyhez azonban semmi indokolás csatolva nincs. Melegen ajánlom javaslatomat elfogadásra. Gégény, 1912. szeptember 7. Tass Mihály, esperes s egyesületi elnök. Virágkultusz az iskolában. „Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.' Az iskola egyik fő célja : jó embert nevelni. Fenti jelige alapján, sz -rettessük meg a gyermekkei a virágot, s jó embert nevelünk belőle. A szavaknak ilyen beállítása lehet túlzás, ennek dacára el kell ismernünk, hogy e pár szóban nagy igazság is rejlik. Nézzük, mit tesz: megszerettetni a virágot ! 1. Az elvetett virágmag — fejlődése közben — annyi változáson megy keresztül, hogy ültetőjéből — annak csak nem akaratán kívül — temérdek gondolatot vált ki, más szóval: azt gondolkodni tanítja. 2. Ezt megelőzi a megfigyelés, aminek haszna, hogy a gyermek a nézésen felül megtanul látni is. 3. A virág az őt megértő embernek hangosan hirdeti az Isten nagyságát, bölcsességét, végtelen hatalmát, fennsőbbségét; rámutat, hogy „a teremtés koronája" az ember minden raffinériáia dacára mennyire „gyarló téreg a porban". Ennek felismerése szüli az igazi vallásos érzést, amit szóval — legyen az bármilyen ékes — a gyermek szivében felkölteni nem tudunk. 4. A virág ápolást igényel, tehát megkedveli, s megtanulja becsülni a gyermek (ebben a dologtalan, léha világban) a munkát. Kifejlődik benne a rendszeretet, pontosság, Jcötelességtudás, akarat stb. érzete is, melyek együttesen a gyermek egész lelkületét átformáljak. 5. A virág kecses formája a gyermek aesthetikai érzékét is fejleszti, minek folytán megtanul színpadi trükkök és cirkuszi idegsorvasztó mutatványok helyett a természet szépségeiben gyönyörködni. 6. A virággal való bánás kiöli a gyermek szivéből mind azt a rosszat, mely a fent említett ,jo"-nak ellentéte. Ha a virágnak az ember jellemére és lelkületere ilyen óriási átalakító hatása van ; szinte megfoghatatlan miért hanyagoljak el az iskolák ezt a hatalmas nevelési tényezőt. Azt a kort éljük, melyben „a csirke többet tud a tyúknál", de lelkülete sivár, hideg, kietlen, akárcsak a sarkvidék. A sok észbontó „tananyag" helyett fordítsunk több gondot a nevelésre s a szigorú „drill" helyébe lépjen a szeretet melege, mely a gyermek lelkét körülzáró jégpáncélt felolvassza, s képessé tegye a gyermek szivét, a jó befogadására. Ennek egyik eszköze a virág! Vigyük be tehát a virágot az iskolába! Csináljunk kultuszt belőle, mint a japánok a cseresznyefa virágjával, vagy a hollandusok a tulipánnal! Tegyük a virágot életszükségletté, olyanná, mint aminő a kenyér. Mindenki használja, de senki sem üz luxust vele és belőle. Ha minden gyermek kezébe egy-kéc cserép igénytelen virágot adunk, többet használunk az ügynek, mintha orchidákkal kísérleteznénk, s a sikertelenség előidézésével a gyermek ambitióját letörnénk. Nem letörni, de ápolni kell az ambitiót! Ápolni kell mesterséges eszközökkel is. Ha a virágápolást virágversenyekkel is összekötjük, s a legszebb fejlődésü virág kis gazdáját megjutalmazzuk, mi több: ünnepeljük, akkor felébresztjük a gyermekben a versengés, a rekord hajhászás érzetét, amit lehet, elítélni, de aminek létjogosultságát tagadni nem lehet. Az Amerikai Egyesült Áilamokat a minden téren való rekord hajhászás tette naggyá, amit már zsenge korában beoltanak a kis „yankee

ube, s amit az iskolák csak tovább fejlesztenek. m 2 nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagy választékban érkeztek j Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrinyí Ilona u. 5