Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-22 / 38. szám

39-ik szám. ^Nyirvtdék. 1912. szeptember 29. 3 Nyíregyházáról csak olyaD lassú vonatokkal és utkőzben olyan hosszú várakozással Budapest felé s viszont utazni. Nyíregyházán és az egész vármegye területén régi és tegyük hozzá mindjárt, teljesen indokolt és jogosult a panasz a Budapesttel való összeköttetés gyatraságai miatt. Akár Debreczen felé, akár Szerencs felé utazik valaki Budapestre, vagy Budapesten túlra, azt tapasz talja nem csekély bosszúságára, hogy először is épen azok a vonatok járnak leglassabban és tartózkodnak a közbeeső állomásokonalegtovább, amelyeknek Debreczenben, illetőleg Szerencsen a gyorsvonatokhoz van csatlakozásuk ; másodszor, hogy ugy Debreczenben, mint Szerencsen legalább félóráig kell várakozniok. hogy a gyorsvonal tal tovább mehessenek. Egészen hasonló a helyzet a visszafelé való utazásnál. Ezekre mutatott reá Nyíregyháza város polgármestere felterjesztésében. Reámutatott arra is, hogy miként lehetne ezeken a lehetetlen állapotokon igen könnyen, az államvasutak minden megterheltetése nélkül segíteni. Egyszerűen későbben kellene indítani a gyorsvonatokhoz csatlakozó személyvonatokat Nyíregyházáról s gyorsabban, csak olyan gyorsasággal járatni azokat, mint egyes személyvonatok Nyíregyháza és Debreczen, illetőleg Szerencs között ma is járnak. Hasonlatosképen hamarabb kellene a gyorsvonatokhoz Debreczenben, illetve Szerencsen csatlakozó személyvonatokat ezekről az állomásokról indítani, gyorsabban járatni s Nyíregyházára ekként Vs—

8/i órával korábban érkeznének. A kereskedelemügyi miniszteri leirat egész kedélyesen azzal üti el a kérdést, hogy a város kívánságának teljesítése esetén Debreczenben és Szerencsen nem állana a Nyíregyháza felé utazó közönség részére elegendő idő rendelkezésére abból a célból, hogy megebédelhessen, illetőleg megvacsorázhasson! Ezért voltunk bátrak fentebb abbeli feltevésünknek kifejezést adni, hogy ebben a Nyíregyházára és a Szabolcsvármegyebeliekre annyira fontos közlekedési kérdésben alighanem a debreczeni és a szerencsi állomási vendéglőmaga elé és sokáig gondolkozott igy egyedül. Este a lány ezt mondta az anyjának : — Lefestem Lázárnét. Holnap hozzáfogok. — Miért? Minek? — Kérdezte ijedten az anyja. — Ő kért rá. — Miért vállalkoztál? — Nem akartam kitérni. — De hiszen . . . — Tudom, csúfolódni akar rajiam. Azt akarja, hogy elszörnyedjenek a mázolásomon, hogy én nevetséges legyek és hogy ő annál szebb legyen, minél rútabb és nevetségesebb az én képem. Hallgatott egy kicsit, azután dacosan mondta: — Nem fog rajtam nevetni. Másnap délelőtt hozzáfogott a képhez. Egy karosszékbe ültetle az asszonyt a verenda nagy, sima fala felé; a széket balra fordította. — Igy foglak festeni, — mondta — a gyönyörű profdod legyen a képen. Azután festeni kezdett. Nyugodtan, lassan dolgozott, csak a homlokát vonta ráncokba és a száját szorította össze makacsul. Később jött Lonkay. — Beszélgetni szabad, — mondta akkor nyugodtan. Az asszony meglepetve pillantott rá; meghökkentette a biztos és felsőbbséges hang. A lány azonban nyugodtan és csendesen dolgozott tovább. Egy félóra múlva megszólalt: — Most eleresztelek. Nekem még dolgom sők véleményét is megkérdezték. Sőt ugy látszik, az ő véleményük, vagy legalább is érdekük volt a döntő. Mert ugyan, kérjük szeretettel, csak a Nyíregyháza felé utazó közönségnek van szüksége arra, hogy Debreczenben és Szerencsen megebédelhessen és megvacsorázhasson ? A Szatmár felé, meg Sátoraljaújhely felé menő utasoknak nincsen szükségük a debreczeni, meg a szerencsi vasuli állomáson való ebédelhetésre ? Vagy azok mindenike a vonattal futó étkező kocsiban ebédel és vacsorázik ? Hiszen ha a város kérelme teljesíttetik, a vonatok ugy Debrecen, mint Szerencs felől délben már 1 óra előtt Nyíregyházán lennének, este pedig 8 óra tájban. Hát nem bírná ki talán senki azt az egy órát az ebédre és vacsorára való várakozással? Minden utasnak 12 órakor, sőt 12 óra előtt meg kell ebédelni s 7 órakor megvacsorázni ? Hiszen ha már épenséggel nem birja ki étlenül, a város által kért vonatjáratás mellett is marad ideje ugy Debrecenben, mint Szerencsen, hogy valamit haraphasson s egy-két pohár sört, vagy frőcscsöt megihasson! Igazán .difficile satiram non scribere !" Hasonlatosak a többi felhozott ellenérvek is a kérelmezett menetrend-javítással szemben. Lekicsinyeli az elérhető utazási idő megtakarítást a miniszteri leirat, a V»—*/• órákat! Pedig nemcsak ezekről van szó, — ámbár ezek a Va—*/* órák egy 5—6 órás utazásnál igen sokat jelentenek, — hanem a Debreczenben és Szerencsen való ácsorgással járó kellemetlenségekről. Hangsúlyozzuk, hogy a város nem kért lehetetlenségeket a MÁV.-tól. Még csak ujabb befektetéseket sem. A pálya ugy Debreczen mint Szerencs felé akként van megépítve s azon oiyan mozdonyok járnak, hogy a vonatok gyorsításának sincsen semmi akadálya. A vonatok egyrésze ma is megteszi az utat Debreczen és Nyíregyháza között 1 óra 06 perc alatt, mig a déli és esti gyorsvonatok után Nyíregyháza felé induló személyvonatok ezt az utat 1 óra 12 perc alatt teszik meg. Nyíregyháza és Szerencs van a képpel. Da te ne is nézd meg; nincs még rajta semm\ Majd egy két nap múlva. Az asszony mégis meg nézte a képet. Csakugyan nem volt rajta semmi. A lány a karosszéket festétte meg, a falat és a termet körvonalait. A fejéből még semmi se látszott. Az asszony nevetett : — No ez ugyan furcsa technika, — mondta gúnyosan. A leány nyugodt maradt. — Ez az én technikám, — válaszolt egyszerűen. Az asszony azután elment Lonkayval; párszor felhangzott a kacagása. -- Rajtam nevet, — gondolta a lány. Nyugodtan dolgozott tovább. Másnap folytatta a képet. Most is a karosszéken, a falon, a ruhán dolgozott és az asszony távozás előtt türelmetlenül reklamálta már a fejet és az arcot. A lány válasz helyett a képet magyarázgatta neki. — Nagyon egyszerű eszközökkel dolgozom, — mondra. Semmi rikító színfolt. Fehér és fekete. A te szépséged ebben az egyszerű keretben fog a legjobban érvényesülni. Az asszony elment és nevetett. A leánytól az nap este kétségbeesve kérdezte az anyja: — Mit akarsz ezzel a képpel, miért nem hagyod abba? Lázárné mindenütt kicsúfol. A leány hallgatott. — Csak hadd csúfoljon, — mondta azután. — De hát mit akarsz ? A kép nem lesz jó. Nem fog sikerülni. között van egy olyan vonat, mety az utat megteszi 1 óra 08 perc alatt; ellenben a gyorsvonatokhoz csatlakozó vonatok ugyanazt az utat 1 óra 20 — 1 óra 34 perc alatt teszik meg. Maguk a mozdonyvezetők vannak sokszor zavarban, hogy a lassú menetidőt betarthassák. Igy állván a dolgok, hisszük és reméljük, hogy Nyíregyháza város nem nyugszik bele íelterjesztesének ilyen kedélyes módon tőrtént elintézésébe s remélhetőleg a vármegye közigazgatási bizottságával egyetemben sikerülni fog a miniszter urat is meggyőzni arról, hogy a vasúti közlekedés körül a vasúti vendéglősök érdeke nem lehet döntő jelentőségű. Leányok a főgimnáziumban. A nyíregyházi ág. hitv. evangelikus főgimnázium kormányzó tauácsa a most megnyílt tanévvel megnyitotta a főgimnázium ajtóit a leánynövendékek előtt. Igaz hogy csak feltételesen. Mert a középiskolákról szóló evangelikus egyetemes rendtartás egyenesen tiltó rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy leányok még bejáró vendégekként sem vehetők fel az evangelikus középiskolákba. A kormányzó tanács tehát csak attól feltételezetten és abban a reményben engedélyezte a leánynövendékeknek bejáró magántanulókként való felvételét, hogy az evangelikus egyetemes közgyűlés, hova ebben az irányban felterjesztést intéz, — a tiltó rendelkezést hatályon kivül helyezi. Ezen kivül korlátokat is állított fel, kimondván, hogy csak kiváló képességű leányok vehetők fel, azok is csak a fiuk részére kitűzött beiratási határidő eltelte után és amennyiben az egyes osztályokban hely még van. A leánynövendékek szülői pedig kötelesek a leányok mellé felügyelő nőt alkalmazni. Ezek tanúságaként a leányoknak a főgimnáziumba járatása és járathatása még nem befejezett dolog. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy az egyik evan— De fog. — Hogy mered ezt ilyen biztosan mondani ? — Mikor ő másodszor szólított fel, hogy fessem le, akkor, abban a percben tudtam, hogy kitűnően fog sikerülni. Akkor azt mondtam magamban: lefestelek annak, ami vagy, harmincnyolc éves asszonynak, akinek nagy lánya van. A ki az anyám lehetnél. — Karikatúrát akarsz Cüinálni ? — Nem, éppen az, hogy nem az* akarok. Tökéletes hűségű portré lesz. Az anyja értelmetlenül nézett rá, azután könyörögve mondta: — Hagyd inkább abba. — Nem. Másnap este a lány otthon odabujt az anyjához és suttogva, ujjongva mondta neki: — Anyuskám, lehet, hogy énnekem csakugyan nincs semmi tehetségem. De nagyszerűen tudok utánozni. Emlékszel a Whistler portréjára? A híres képre, a melyet az anyjáról festett. Igen. — Hát mikor azt mondtam, hogy: jó, lefestem és mikor azután elváltam tőle, akkor egyszerre kétségbeestem. Istenem, istenem, mondtam, hogy csináljam ezt ? Ekkor eszembe jutott a Whistler képe. És egyszerre könnyű lett. Csak utánozni kell, mondtam. Utánozni pedig nagyszerűen tudok. — És mit érsz vele ? — Hát nem emlékszel a Whistler képére ? nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653-50-52 Kizárólag hazai gyártmányú óriási választékban, minden rr i Szőrme muffok es boák ^01111