Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-15 / 37. szám

2 37-ik szám. JSfYÍRiriBÉE 1912. szeptember 15. nak megujuló mozgalmát figyelmen kivül hagyta, de abban is, hogy a választói jog szabályozásáról szóló törvény életbeléptetésével tervezett választókerületek kialakithatása érdekében, kezdeményezó'leg, mint egy maga tette közgyűlésén szóvá — taktaközi községeinek Zemplénvármegyéhez lehető csatolását! A mint ismeretes, az akkori belügyminisztérium köréből ilyen elszakitási tervezetek annak idején azzal az indokolással látszottak nyilvánosságra jutni, hogy az emiitett és azzal kapcsolatban még más szabolcsmegyei szélső községeknek, a szomszéd Ung, Bereg és Szatmármegyéhez csatolása, a magyar választók számának szaporítása érdekében terveztetik ! A nélkül, hogy a különben sem ide tartozó ezzel az érvvel e helyen foglalkozni kívánnék, még is megemlíteni kívánom, hogy ez az ösmert indokolás sem a vármegye szóvá tett magatartását nem igazolhatja, sem tárgyi alappal nem bir, mert hiszen az emiitett vármegyék Szabolcsvármegyével határos községeinek lakossága épen olyan faj magyar, mint az átcsatolásra felajánlt szabolcsvármegyei községek lakossága, ilyen átcsatolás tehát a magyar suprematia biztosítása érdekében se nem indok, se nem szükséges! Az egyszer felvetett eszme azonban, addig meddig és akkor amikor, a történelem s a köztapasztalat szerint — mégis megtestestesülésre juthat. Félős ennélfogva, hogy a tokajiak sérelmének orvoslásánál esetleg nem fognak-é az érdekelt vármegyének intéző körei arra gondolni, hogy Tokaj ide csatolása helyett, a mi, már is felajánlott községeink csatoltassanak oda és a tokaji járás, Szabolcsvármegye ujabb megcsonkításával, Zemplénvármegye kötelékében megmaradás melleit — egészíttessék ki. Akár mint áll is azonban a dolog és akár mily eshetőség adhatja magát elé, idején való dolog, hogy vármegyénk tokaji szomszédaink mozgalmát figyelemmel kisérje, hogy a lehető alakulás csakugyan vármegyénk érdekében és ne annak ellenére történjék meg. Nem kevésbé fontos is a vármegye intéző köreinek éber figyelmére érdemes déli szomszédainknak, az Ermihályfalva és vidéke lakosságának szóba hozott mozgalma, azzal az eltéréssel, hogy ez a mozgalom már nem eshetőleg, hanem sikerre vezetése esetén, egyenesen hátrányára van vagy volna vármegyénknek. Alig szorul ugyanis magyarázatra, hogy egy járásbíróságnak Érmihályfalván felállítása, egyenesen kizárttá tenné a vármegye közönségének a kir. igazságügyminiszter úrhoz juttatott annak a kérelmének teljesítését, hogy azon a vidéken, Szabolcsvármegye területén, az újonnan alakított ligetaljai járás székhelyén szerveztessék kir. járásbíróság. De nem szorul magyarázatra az sem, hogy Érmihályfalva arról az oldalról yármegyénk területével szomszédos levén, egy járásbíróságnak ott való felállításával, a mi vármegyénk szomszédos területének lakossága legalább is nagy részben arra irányítaná forgalmát és összeköttetéseit, a mellett megtörténhetik az is, hogy amint Mártonfalva igazságszolgáltatás tekintetében közelebb fekvésénél fogva, a debreczeni kir. járásbírósághoz, illetve törvényszékhez van csatolva, épen ugy az Érmihályfalvához közelebb eső szabolcsvármegyei községek, viszont Érmihályfalvához csatoltassanak! Olyan alakulásokat vonhat tehát a szóba hozott mindkét mozgalom létre, mely nagyon is közelről érinti Szabolcsvármegyét és vele együtt Nyíregyházát. Abban a véleményben vagyok, hogy nem érdektelen annak szóvá tétele. Magam részéről, a midőn ezt a szomszédunkban ktletkező mozgalmat szemlélem — nekem úgy tűnik fel. mintha mi, szabolcsvármegyeiek — talán aludnánk egy keveset! K. I. Vasúti menetrendünk. Marad minden a régiben. A vármegye közigazgatási bizottsága április havi ülésébén tárgyalta s pártolólag a kereskedelemügyi miniszterhez terjesztette föl Nyíregyháza városának a vasúti menetrend megváltoztatása iránti kérelmét. A válasz a napokban érkezett meg a kereskedelmi minisztertől, még pedig csaknem az egész vonalon elutasító válasz, melynek tartalmából szinte kirí Debreczennek Nyíregyháza rovására való módfeletti dédelgetése. Közöljük itt a kővetkezőkben: „Az esetben, ha a 4704. számú vonat Debreczenből a város óhajához képest 32 perccel korábban indíttatnék, a Budapestről Nyíregyházára, illetve a Nyíregyházán innen fekvő állomásokra utazók valamivel korábban érnének ugyan haza, ellenben az átmenő utasok részére nem állana Debreczenben az ebédeléshez szükséges idő rendelkezésre, a Debreczenből Nyíregyházán tul utazóknak pedig Nyíregyházán hosszabb ideig kellene a csatlakozó vonatokra várakozniok. Az 5006. számú vonatnak a város kívánsága szerint Debreczenből 20 perccel korábban való indítása eselén hasonló hátrány következnék be, mert az 1704. számú gyorsvonattal érkező és az 5006. számú vonattal Nyíregyházán tul utazó közönség, a jelenleg rendelkezésre álló vacsora időtől fosztatnék meg és az utasoknak ugyancsak Nyíregyházán és Csapon a tovább utazásra hosszasabban kellene várakozniok. De maga után vonná e vonat korábbra fektetése az 5005. szamu ellenvonat későbbre helyezését is, ami ellenkezik a Hajduvármegyeí utasok érdekeivel, kik minél hamarabb Debreczenbe akarnak hazaérni, azok részére pedig, kik az 1709. számú vonattal tovább utazni szándékoznak, ismét nem állana vacsora idő rendelkezésre. Az 5011. számú vonat a 402. sz. gyorsvonattal érkező és tovább utazó közönség ebéd idejére való tekintettel és a posta kezelés végett korábban nem indulhat Szerencsiől. A vonatmenet sebesség felemelése azonban akadályba nem ütközik, miért is e vonat menetőoagysága: Egy kicsit sokallottam már a várakozást. Az opera fél nyolckor kezdődik és én negyed nyolc óta vártam, vártam ... Az igazgató: Igaz, az opera ... De kedvesem, látod, hogy nem érek rá. Igaz, hogy meg kellett volna izennem, de arra sem értem ra, hogy az eszembe jusson. Különben látom, hogy nem is vagy színháznak öltözve. Őnagysága: Igen, átöltözködtem. Kilenckor már úgy sem érdemes. A jegyeket oda adtam Ernőnek, hadd vigye el a szeretőjét. Ha én a szeretőd volnék, most én is az operába mennék. De igy? Az igazgató (idegesen): Kedvesem, még csak az kell, hogy a házi perpatvart ide hozzad nekem. Egyebet se hallok, csak panaszt. Mindig panasz és szemrehányás. És miért? Mert dolgozom. Kiért dolgozom? Érted! Igen, csak érted. Vagy nem te vagy kettőnk között a nagyralátó? Nem te élsz ugy, mintha milliomos volnék, nem te irtózol-e az egyszerű élettől, az olcsó lakástól és az olcsó ruhától? Hát én mindent megteszek neked és akkor azzal állsz elő, hogy elhanyagollak, mivelhogy a pénzt nem adják ingyen, a hogy a te passzióid sem teljesitik ingyen. őnagysága: Befejezted? kedves barátom, ha kettőnk közül egyiknek van oka panaszkodni, bizonyára nem te vagy az. Nekem ez a I luxus kell, de valld be, hogy neked is kell, mert ha nem igy élnél, nem is [lehetnél az, a ki vagy. De nem igaz, százszor nem igaz, hogy nekem örökös szalmaözvegynek kell lennem, mikor együtt élek az urammal. Neked netn muszáj dolgoznod, te akarsz dolgozni. S ha sétálni akarok menni, idegenekkel megyek, vagy magamban. Ha színházba akarok menni, ott van az Ernő. A múltkor végigmentem a koronaherceg-utcán és akkor hallottam, a mint egy ember mondta a másiknak: ismerem jól, mindig ezzel a fiatal emberrel van. Sok pénze lehet ennek a fiatal embernek, hogy ilyen szép, elegáns szeretőt tarthat. Az igazgató (lecsapja a tollat): Féltékenynyé akarsz tenni? Jó, holnap kitekerem az Ernő nyakát. Nem elég. Föl fogom kutatni azt a fiatalembert és le fogom párbajozni, mint a kutyát. Ütök, vágok, öldösök, mészárlok, de holnap! (Kiabálva). Érted ? Holnap, ma hagyj békén dolguzni, mert megbolondulok. Őnagysága (szikrázó szemmel): Őrjöngsz, barátom, őrjöngsz, de hát jól van, már nem szóltam semmit. Megyek, a kapuban vár Ernő. Soha nem hallod többé, hogy szeretnék veled is lenni. Mag leszel velem elégedve, ó, nagyon meg leszel velem elégedve. Isten önnel uram! Az igazgató (egyedül): Hej ha én önthetném azt a vasat, napi egy forint harminc krajcárért! S ezek az asszonyok csupa henyélés, csupa hiúság és semmi tisztelete a verejtéknek, mely értök hull! III. Az igazgató lakása. Őnagysága a kis rococo asztal előtt ül és ír: „Érzem, hogy már nem bírom soká. Az isten sok erőt adott nekem, de nem eleget ehhez a fegyencmunkához. Mért nem születtem szegény varrólánynak ? Reggeltől-estig ülnék a munkánál, de azután nyugtom lenne. De igy ? Az uram azt mondja, hogy léha és henye az életem. Közönséges ember, sohasem fog megérteni. Azt hiszi, csak az a munka, amivel az ember pénzt keres. Tízezer forint! És költünk tizenötezret és jobbm kell lenni ezzel, meg azzal a vezérigazgatóval, a képviselővel, az asszonyokkal, a lányokkal, a házmesterekkel és alkudni a kereskedőkkel és mosolyogni a szabónőre, hogy ne adja át a kontót és minden nap tiz felfordulás, ha fogadónapom van, ha nincs. A fogadónapokon csak azok jönnek, akikhez semmi közöm, mindenki más külön jön, egyedül akar lenni velem. Jóságos isten, mennyi kísértés, mennyi szemtelenség, melyet csak mosolyogva és biztatva verhetek vissza. Mi a különbség köztem és egy kaszirnő között ? Kaszirnő szeretnék lenni, akkor legalább tudnám, hogy mi vagyok!" nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5 \