Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-08 / 36. szám

> 3 36-ik szám. J^lYtolQÉK. 1912. szeptember 8. könnyebb munka lenne. Kérdéseire tehát eleinte kiterőleg feleltem, később pedig tiszteletteljes modorban megmondottam, hogy orvosi kérdésekben csak oivossal vitatkozom, mert mi nem egyenlő fegyverrel küzdünk. Ne vitatkozzunk, mondja, hanem feleljen egy kérdésemre, mert minden kérdés megérdemel egy választ. Kegyelmes uram, ha a homeopathiának alapelvei igazak, azon esetben, ha valaki Donaueschingben a Dunába egy itce bort önt (akkor még a liter nem járta) és egy másik Galaczon Danavizet iszik, annak holtrészeggé kell válni. Kissé megneheztelt az ellentmondáshoz kevésbbé szokott zseniális főpap. Par ételfogas után azonban ismét felém fordult és azt kérdezte tőlem : Hát főorvos ur! Mit gondol, hol van hazánkban az intelligenciának központja ? Miért, méltóztatik ezt kérdezni ? Minden kérdés megérdemel egy • választ. Feleljen. En ezen kancsal mészáros-féle kérdésre kissé habozva, de meggyőződésem szerint azt feleltem, hogy az intelligenciának góccá az egyetemi tanári testületben van, mert onnan nyerjük a magasabb ösmereteket. Akkor maga rossz hazafi! Engedjen meg excellenciád, ezen vádat elhárítom magamról. Miért lennék én rossz hazafi ? Hát azért, meit pár hónap előtt az országgyűlésnek határozata es a királynak szentesítése — tehát törvény — alapján a budapesti egyetemen homeopathiai tanszék lett rendszeresítve, magának a törvényt tisztelni kötelessége és nincsen joga a homeopalhiaról kicsinylőleg, becsmérlőleg nyilatkozni. Kegyelmes uram ! Gui bene dislinguit, bene docet. A törvénynek engedelmeskedni mindenkinek kötelessége, mert különben fejetlenség, felfordulás, anarchia lenne ; de nem érzem magamat kötelezettnek arra, hogy tiszteljem is azon törvényeket, amelyefept butáknak vagy veszélyeseknek tartok, mert azon törvényeket olyan képviselők alkotják, akiknek legnagyobb resze pálinkás hordóból búvik ki es akiknek nem szükséges, hogy annyi qualifikációjuk is legyen, niint egy Írnoknak! Na hát lehet, hogy maguknál a képviselők hordoból bújnak ki, de nálunk Egerben nem! Bocsásson meg excellenciád, a különbség csak az, hogy amig nálunk a képviselőknek egy része a krumpli pálinkás hordoból búvik ki, addig amott a veres boros hordóból búvik ki. Erre azután ebed alati többé nem is szólott hozzám. Ebéd után más szobába mentünk feketekávézni. Az érsek, a findzsával kezében egy ajIó félnek támaszkodva szürcsölte kávéját, én pedig a szemben levő ajtófélnél tettein ugyanazt — Excellenciád az ebéd alatt orvosi dologban intézett hozzám kérdéseket. Megengedi-e, hogy most én intézzek egy kérdést, amely némileg a theologiába vág ? Hát maga theologiával is foglalkozik ? Igenis, eppen ugy, mint Excellenciád orvosi kérdésekkel. Nos hát halljuk a kérdést. Ezt csak azon esetben merem feltenni, ha kegyes lesz megígérni, hogy kérdéseméit meg nem haragszik. Hogy mer maga rólam ilyen badarságot feltételezni. Köszönöm, meg vagyok nyugtatva. Legyen kegyes Excellentiad nékem megmondani, hogy szabad e az Istent az oltárrol lerúgni ? Micsoda vallású maga és miként merészel tőlem ilyent kérdezni? Én római katholikus vagyok és csak azért mertem a kérdést feltenni, mert megméltóztatott Ígérni, hogy ezert megharagudni nem fog és azért is, mert délben többször tetszett mondani, hegy minden kérdés megérdemel egy feleletet. Hát hogy lenne az szabad, válaszolá indulatosan. Na lássa Excellent iád. A francia konvent 1792. évben az Isten? detronizálta és az oltárra helyette egy nem kétes, de kétségtelen hiiü nőszemélyt állitolt oda. Szabad volt-e ezen laikus testületnek ilyen — még dogmánál is magasabb értékű képtelenséget decretálni. Hát már hogy lett volna ez szabad ? ! Na tehát annak a laikusokból álló testületnek, amelynek tagjaitól semmiféle tudományos qualifikációt nem követelnek, csakúgy mint mint miniszterektől vagy főispánoktól (minden egyéb állásra írott qualificatio kell) nincsen joga tudományokat decretálni és homeopathiai t«nszéket decretálni. amelyet semmiféle néven nevezendő tudományos testület eddig tudománynak el nem ösmert. Erre csak azt válaszolta, hogy „Ha Egerbe jön, látogasson meg." Ezzel toleranciájának adta fényes jelét. E^y másik találkozásom alkalmával jó kedélyében és demokratikus nyilatkozatában gyönyörködtem. Gerinces ember volt. Se lefelé, sem felfelé nem hajbókolt. Tudom, hogy sokan meg fognak róvni, mert kit érdekel az, amit én az ersekkei egyszerináskor beszélgettem ; de nekem jól esik visszaemiekezni azokra, akiket tiszteltem, szerettein. A néhány év előtt Egerben tartott országos dalárverseny alkalmával a rezidenciában 64 taritékü bankettet adott, amelyre én is hivatalos voltam. A hosszú asztalnak a közepén az érsek ült, vele szemben öcscse Samassa János, mint viceházigazda; e mellett dr. Turcsányi Gyula háziorvos, Turcsányi mellei t én, tehát rezsut szemben az érsekkel. Kisétü ember lévén, mint szives házigazda kérdi tőlem : „Hát Jósa maga nem is eszik." Köszönöm Eminenciád kérdését. Mindég keveset szoktam enni, mert az Isten szűkre szabta a gyomromat. ,Ha nem eszik, legalább igyék." Érseki asztalnal nem iszom bort. Én csak gyenge nyíri bort szoktam inni. Erős bortól ugy járnék mint a tormába esett féreg, amely az ananászában megdöglik. Ebből ihatik, mert ez nyíri bor. Tud!ómmal Eminenciádnak nincs a Nyírben szőllője* Ott nincs, de van olyan. Hogy hogy? A kápolnai határban, ott ahol 1849-ben az ütközet folyt, a nyíri talajhoz hasonlo nagy homokterületen több év előtt egy harminc holdas szőllőt telepitettem. Az előtte levő borból bátran ihatik, mert ez ennek a szöllőnek termése. Erre aztán persze hogy neki láttam. A? ebed végeztével az érsek észrevétlenül eltűnt és a búcsúzásnál Szmrecsányi püspök helyetíesitelte, ki mindegyikünkkel az ajtóban kezet fogott. Másnap 10 óra tájban „Eljöttem hozzád egy jo reggelt kívánni" szavakkal beköszöntöttem Samassa Jánoshoz, aki miután jól kibeszélgettük magunkat, azt mondotta, hogy látogassam meg az érseket, mert igen jo indulattal van irántam és jól fog esni neki, ha tiszteletemet teszem nála. Titkárjait elbúcsúztatva, egy kerti szobában fogadva, körülbelül ekként köszöntem be : Tegnap ebéd után Eminenciádnak hirtelen eltűnésével meg letttünk fosztva attól, hogy elköszönhettünk volna;' tehát eljöttem utólag kívánni azt, hogy a tegnapi ebéd egészségére váljék és hogy meg köszönjem azon kegyességét, hogy csekély szemelyemet ebédjén részt vehetni méltónak tartott. Na hallja, én nem ösmerek magára. Hogy hogy? Maga nem nyiri ember. Miért ? A nyíri ember egyenes beszédű, nem akörül ázik, nem hajbókol, mint maga. Kérem egy vidéki orvost a bibornoktól olyan széles és mély szakadék választ el egymástól, hogy nem dörzsőlődhetik a bibornokhoz. Tudja mit, én kettőnket két vékony falazatú finom porcellánhoz hasonlítom, melvek vastagon vannak gyapotba göngyölve, hogy összeütődve ki ne csorbuljanak, össze ne törhessenek. Én lelököm a vattát, lökje le maga is és beszélgessünk ugy mint Samassa Jósával, Jósa meg Samassával. Hát ha megengedi Eminenciát szincerizálok és tartózkodis nélkül kimondom, hogy nekem okom van Eminenciádra neheztelni. Miért ? Hat csak azért, mert ezt az atlasz máslit, ami pedig hazugság, mert nem nyakkendő, hanem csak a felső inggombra kell akasztani (akasztották volna fel a feltalálóját) tegnap vettem 50 krajcárért hogy divatosabban jelenhessek meg a banketten, pedig rendesen csak olyan Bali Mihály-fele módon szoktam gyűrött nyakkendőmet felkölni. Azon kívül itt van a kezemen ez a galamb színű keztyü, amit szinten tegnap vettem egy forint ötven krajcárért. Utoljára 20 év előtt volt keztyü a kezemen, mikor mint küldőttségi tag Tisza Kálmánnal jártam. Holnap ezen keztyü is őrök nyugalomba fog vonulni. Ugyan lökje le azt a keztyüt, nem vagyok barátja a feszességnok. Látja az én kezemen akkor sincs keztyü, mikor Ö felségéhez megyek. Csak a templomban viselem a veres keztyüt, mert az a rilushoz tartozik. Felfelé lefelé egyformán viselkedett. Bálványokat nem ismert, mindenkiben csak az embert tekintette. Sok mindenről beszélgettünk még, de amikre, mint fogyatékos emlékező tehetségű vén ember már nem emlékezem. Szent-Imrey Imre vömet, aki mint az egri főkáptalan jószáfelügyelője és mint ilyen Egerben lakott és nejét Márt ha leányomat gyakran meglátogatván, az érseknél is szoktam tiszteletemet tenni, annál inkább, mert excummunicálás terhe alatt meghagyta, hogy ha Egerben já ok, el ne kerüljem. Négy év előtt október hó 30-án ülte nyolcvanadik születés napját. Én november közepe táján fordultam meg Egerben. Tisztelegvén nála, kértem, hogy engedje meg, ha bár néhány nappal későbben is, kivánom azt, hogy az Úristen ezen jó egészségben, a milyenben most lenni látom, még 15—20 esztendeig is éltesse. Maga nagyokat mond. Miért kérem ? Az én édes anyám 93 éves korában hunyta le szemét örök álomra, akinek bizonyára több anyagi gondja volt, mint Eminenciádnak. Tud maga latinul ? Tudni nem tudok, de konyítok hozzá valamit. Mondja meg mit tesz az „Exceptio fixát legem * ? Ennyit csak tudok. A kivétel erősili a törvényt. Na hát lássa; nagy kivétel lenne az, ha terhes állásomnak sokféle gondjai mellett még sokáig élnék. Egyről másról beszélgetve, azon kérdésére, hogy hány éves vagyok, bevallottam 74 évemet. És hogy érzi magát? Ugy mintha minden év egy-egy métermázsa lenne puttonyomban. Hja! Mikor én még olyan fiatal voltam, egy két emeletes házat is átugrottam. Az nem kunszt, mert azt én is megteszem ; de csak a számmal, nem a lábammal. Én is csak olyan formán tettem. Én mindig kedélyesnek találtam és azon kevesek közül valónak, aki érti a tréfát. Egy alkalommal bejelentenek nála, kijött elében a várószoba küszöbére; kézen fogva az ebédlőn, szalonon át dolgozó szobájába vezetett, az íróasztal és ablak között szétszórt levélborítékokra mutatva, kérdi, látja ezt? Lássa, mennyi dolgom van és azért magát mégis szívesen látom. Hálás vagyok érte, de egyebet is látok, azt, amit Eminenciád gen sok év előtt mondott, t. i. hogy eminenciád rossz hazafi. Hogy mereszel maga nekem ilyent mondani. Hát csak ugy, hogy ma vasárnap, tehát a törvény értelmében munkaszüne' van, tehát Kizárólag hazai gyártmányú Szőrme muifok óriási választékban, minden L kivitelben már megérkeztek | és rendkívül olcsó szabott árakban kaphatók: nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653-4S 52