Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-11 / 6. szám

5 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. február 18. mű tárgyára vonatkozólag nem kötünk ki, hanem aniiak megválasztását a pályázókra bízzuk. Egy példával ezt jobban megvilágíthatom. Bármennyi ambitió és ügyszeretet van is a cikkíróban, a most kitűzött pályatételt (A magyar tanitósag kartársi érzületenek ápolása és fejlesztési) absolut becsüvé kidolgozni nem volna képes, még 2—3000 K ellenében sem, mert ez a dolog ellenszenves előtte. De pl. a reform, iskolákról inkább volna képes absolut becsű munkát írni, mert cikkéből azt veszem ki, hogy ezekkel rokonszenvezik. A lárgynak szabadon való megválasztásával jobban járna az „író" karlárs, mert olyaniól írna, amit szeret, de nyerne vele a tanitóság és a népnevelés ügye, meit .relatív jobb" helyett „absolut jó" munka gyarapítaná a tanítóság hm ereik őrét és szolgálná a népnevelés ügyét. Sőt, ha az egyesület kiköti, hogy a beérkező pályamunkák közül a megfelelőket — a melyek pályadijat nem nyertek — joga van £0—30 K-val megváltani, akkor esetleg 4—5 különféle munkának jut birtokába, amelynek mindegyike többet fog érni, mint a „mérték után" készített pályamunkák. Nyíregyháza. Demeter Béla köjs, iik. tanitó. Válasz J tanítók pályatétele" cimii cikkre. A „Nyirvidék" f. év február 4-iki számában Semaphor aláírással megjelent „Tanítók páiyététele" cikkre legyen szabab pár sorral válaszolnom és egyeni véleményemet nyilvánítanom. A tisztelt c. iró ur nincs megelégedve a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület választmánya állal kitűzött pályatétellel, mely igy hangzik: „A magyar tanitóság kartársi érzületének ápolása és fejlesztése." Nincs pedig megelegedve azért, mert szerinte azok a hibák, melyek a tanitóság szivét mardossák kiirthatatlanok és ezen egy 200 koronás 'pályamunka receptjével segíteni nem lehet. Szerinte bármilyen abszolút becsű munka is érkezzen be, a 200 koronát nem érdemli meg. Ki tudhatja ezt előre . . . ? Hát ha mégis . . . ? A szeretet, mely a tanitó egész valóját át kellene hassa, első sorban is a kartársi szeretetben kéne bogy megnyilvánuljon. Sajnos, azonban ez hiányzik még ott is, ahol látszólag jó egyetértés uralkodik* Nem akarom példákkal illusztrálni állításomat, legyen elég egyszerűen konstatálnom azt, hogy igenis a jó egyetértés leple alatt — sajnos elég gyakran — a gyűlölet, szeretetleníég és a legnagyobb fokú irigység lappang, mely néha érezteti is méregfogait. Azt hisíem elismeri az igen tisztelt c. iró ur, hogy ez az áldatlan állapot legelőször is az iskolára és a nevelésre van kihatással ? A tanitó szive nap az iskolában, mely melegítő sugaraival neveli és táplálja a legnemesebb csemetéket, a társadalom, a haza és emberiség legbecsesebb kincseit: a gyermekeket. Tehát az a szív, mely melegségével hivatva van egy egész generációt nevelni édes magyar hazánknak, minden salaktól tiszta kell legyen, mert ellenkező esetben nem a tisztességes és nemqs érzelmekkel rendeldezö polgárok fognak szaporodni, hanem a proletárok. Nem tudom elképzelni az iskolai nevelés sikerességét mindaddig, míg a magyar tanulág szivét a fönt emiitelt hibák mardossák. A szeretet hiánya tartja vissza a tanulóságot az igazi tömörüléstől, mely pedig anyagi jólétünket biztosítaná. A szeretet hiánya, az üres szív, ai önzés, a harag és bosszú irányítja a tanitóság egy részét oly határozat hozatalra, mely a nem díjazott jótékonycélu és társadalmi intézmények ténykedéséből való visszavonulást célozza. Kiket büntetünk ezzel? Talán a kormányt? A minisztert? Iskolafenntartókat ? Azt hiszem egyiket sem. Ezzel csak késleltetjük óhajunk megvalósulását. Hanem igenis büntetjük a szegény, beteges gyermekeket, segélyre szoruló embertársainkat, kik a mi önzetlen munkánktól várnak és remélnek segítséget. íme a kartási szeretet hiánya hova vezet . . . Ennek szálai behatolnak az iskolába is . . . Elhomályosítják azok a nap sugarait és az iskola rideg hivatalá lesz. Igaz, hogy a szeretetet a legnagyobb tanitó mestertől kell merítenünk, az ö példáját kell követnünk, mert ha nem, minden vállal kozásunk sikertelen marad. Nem szabad azonban szemelől téveszteni azt, hogy emberek vagyunk és pedig gyarló emberek, de azért azt tagadom, hogy a hibákat épen a nagy Mestertől merített szeretettel kiirtani ne lehetne. Nem osztom a tisztelt c. iró ur véleményét amikor a kitűzött tételnek semmi fontosságot nam tulajdonit. Szerinte már a tanítók hibáin segíteni nem lehet. Még ktvésbé segit azon egy ^00 koronás pályamunka receptje. Hálha épen ez a recept lakasztja ki azt a virágot, melyre egész határozottsággal elmondhatjuk, hogy igenis lesz gyümölcs a fán! Szeretet szeretetet, becsülés becsülést szül. Kezdjük csak el kis körben követni a legnagyobb tanuló mester példáját és tapasztalni fogjuk, hogy valamint a tó tükrére dobot kőtől keletkezett gyűrű fokozatosan nagyobbodik; épen ugy fog terjedni a kartársi szeretet is, mely rövid időn belül a tanítókat egy táborba tömöríti. Miért ne lehetnénk mi a kezdeményezők ? A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesületből sok olyan nemes dolog indult már ki, mely előtt az egész ország tanítósága meghajolt. Mindig büszkék voltunk arra, hogy a nyíregyházi tanítók bár öt felekezet szolgálatában állanak, tantestületünk a jó egyelértés tekintetében mégis első volt az ország összes tanítótestületei között. Félreértések mindenhol és mindenkor vannak, hanem mi ezt lehetőleg elsimítottuk. Egy olyan érdemes elnök vezetése alatt, mint Orsovszky Gyula, minden lehetséges. Épen azért igen tisztelt cikkíró ur, bölcsnek tartom a választmány állásfoglalását. Tessék nyugodt lenni, elég dolga lesz annak, aki e tétel kidolgozására vállalkozik és ha megfelel a követelményeknek, megérdemli a 200 koronát. Ezen tétel csak az első pillanatra látszik könnyűnek, de ha gondolkozunk rajta, bizony arra a tapasztalatra jutunk, hogy egyes frázisok papírra vetésével, egy pár hangzatos mondattal még csak részben sem felelhetünk meg a kívánalmaknak. A kartársi szeretet kiinduló pontja, ápolása, fejlesztése, annak módjai, a belőle remélhető előnyök, az iskolára, nevelésre, a jótékonycélú intézményekre, a társadalomra, gazdasági helyzetünk javítására, a tanítói tekintély emelésére, otthonok, művelődési és önsegélyezési egyesületek stb. mikénti létesítésének, — melyek különösen a kartársi szeretet ápolásának és fejlesztésének szolgálatában állanak — kifejtése, azt hiszem elég munkát, tanulmányozást, ügyszeretetet és igazan meleg szivet kiván attól, aki e tétel kido'gozására vállalkozik. Még csak egy dologra legyen szabad kitérnem. Igazán szép az ambíció és ügyszere'et s még szebb, aki ezt önzetlen munkásságával bizonyítja, melyért csak a túlvilágon remélhet jutalmat, mert e földön nagyon sokszor hálából méregpoharat nyújtanak neki. önzetlen munkásokban nincs hiány a magyar tanitóság körében. Minden díjazás nélkül dolgoznak tanügyi, társadalmi, szépirodalmi lapokba, felolvasásokat tartanak a tanitógyüléseken és különféle nemes, jótékonycélu egyesüle tek estélyein és összejövetelein. Mindezekért a jutalom az a boldog tudat, hogy kötelességüket erejükhöz képest teljesítették. Többet er ez minden aranynál. De bocsánatot kérek, azoknak az embereknek — akik bármikor örömmel kiveszik részüket az emberbaráti intézményeket szolgáló munkásságból — munkáit lekicsinyelni és szolgaivá sülyeszteni azzal, hogy a pályanyertes munkáikat 50, 30, sőt 20 koronával jutalmazzák, nem szabad. Elég helytelenül cselekedett Vasvármegye. Kíváncsi vagyok, hány munka érkezett be és milyenek? Vájjon volt-e gyümölcs a fán!... Kétlem! Egyesületünk is tűzött ki a múltban 80, 70, 60 koronát pályatételre — de 20 koronát soha — és mi volt az eredmény ? Szívesen vállalkoztak a tagok felolvasásra, — melyek sokszor nagyobb értékkel bírtak, mint egy-egy jutalmazott pályamű — de a pályatétel sokszor 3—4 évig meddő maradi, egyetlenegy munka sem érkezett be. És ez természetes. Inkább dolgoztak ingyen, minthogy szégyenkezzenek a szolgai díjazásért. A tanítóegyesületek a pályatételek kitűzésével is fokozni akarják a tagok munkásságát és hogy cz eredményre vezessen, anyagilag is jutalmazzák. \ jutalom ne legyen szolgai. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület választmánya ugy a pályatétel kitűzésénél, mint a pályadíj megszabászabásánát bölcsen cselekedett es elhiheti az igen tisz'elt cikkíró ur, hogy nem fog a választmánynak szégyenére váilani. Én hiszem: Lesz gyümölcs a fán! Vargha Ferenc. TANÜGY. Tanítók fizetésrendezése. A szekszárdi izr. hitközség tanítóinak alapfizetését 1100 koronáról 1400 koronára emelte föl. E példa követése e^y iskolafentartónak sem válnék szégyenére. Reformiskola hazánkban. Az első modern középiskola Szabadkán lesz. E nevelő-iskola egészen más lesz, mint a régi tanitó-iskola; más lesz a viszony tanár és tanítvány között, mert mint Frei mondja, az iskola polgárai, kik közé a tanítók és tanulók közé tartoznak, ugy élnek együtt, mint idősebb és ifjabb barátok. Más lesz az angolrendszerü iskolákban, a tettek iskolájának nevelés eredménye is. A legnagyobb dicséret — Desmolins szerint — amit egy tanár az ily iskolák növendékéről az apáknak mondhat, csak az lehet: az őn fia engedelmes és alázatos. Ha utánozzuk a németeket a vizsgák s egyéb copfos intézményeiben, a franciákat a fononimikában s iskolánkat orosz számoló géppel, német szemleitető képpel, antikpadokkal, hangjegyes himnuszszal díszítjük, ugy akkor ideje, hogy a gyakorlat embereitől, az angoloktól is átvegyünk valamit. Szükséges azonban először az alapot megváltoztatni s ennek gyakorlati irányt adni. Szükséges lenne tehát a földmivelési helyeken a modern pedagógia el • vein épülő gazdasági elemi nevelő- iskoláknak, a magyar tettek iskolájának felállitása. Szükséges a városi iskoláknak a változott szociális és kulturális élet kívánalmainak megfelelő pedagógiai elvekre való fektetésre. Tanítók Otthona. Az Otthon alapszabályai már készen vannak s körülbelül 60 §. állanak. Ezekután következik az ügyrend kidolgozása, mely 140—160 J. van tervezve. Az Otthon, mint a szabolcsmegyei tanítók tudományos társasága, feloszlik három osztályra: I. pedagógiai, gyermektanulmányi és védelmi; II. néprajzi és gazdasági; III. pénzügyi osztály, mely az önsegélyző-egylet eddigi szerepét folytatja, azzal a különbséggel, hogy kérés nélkül viszi el a szeretet adományát akkor és csak oda, ahol a szükség legnagyobb. Az I. osztály teendője lesz a külföld pedagógiai irodalmának mozdulatait figyelemmel kisérni, ezt ismertetni, szakfelolvasásokat tartani, lélektani és pedagógiai értékű gyermektanulmányi adatokat gyűjteni, a patronázs tisztét teljesíteni stb. A II. osztály tagjai inkább vidéki tanítók, kik a népet felolvasások és gyakorlati utmutatások által az okszerű gazdálkodásra vezetik. Gyűjtik a tájszavakat, babonákat, népszokásokat stb. Néprajzi gyűjtéseket eszközölnek, melylyel karöltve a régi emlékeket is méltó figyelembe részesítve a megyei muzeumnak is szolgálatot tesznek. Ilyen és ehhez hasonló munkák fogják képezni azt a kört, amelyben az Otthon tagjai mozogni fognak. Nemcsak Szabolcsmegye tanítósága óhajtozik Oithon után, hanem egyebütt is, mint pl. Vasmegye, Gömörmegye stb. tanítósága azon van* hogy társadalmi és államsegitséggel megteremtHerpay Ernő? BÓM UÍtJollSánok uri divatáinháza Jíjlregyháza, Zrinyi Ilona u. 5. ~ J U valasztekban.