Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-11 / 6. szám

lyiregyhiza, 1912. XXXIII. tiMjun, 6. szám. vasárnap, február 11 A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. XiftftMttsi faliételek : Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adtrak vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyíl t-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit nők szerepe a nemzeti probléma körül. A nagy magyar asszonyok egyik legkiválóbbja: gróf Vay Gáborné erről a mélyreható jelentőségű kérdésről gyönyörű felolvasást tartott a mult vasárnap Budapesten, a magyar társadalomtudományi egyetület Széchenyi ciklusa sorozatában. Az igazi nagy magyar mágnás aszszony typusa a grófné, aki mint feleség, mint anya, mint háziasszony az ideál magasságos régióiban képviseli e fogalmakat s mint magyar nő: érző, dobogó és lelkesedő szivvel magyar s teljesiti a magyar nő kötelességeit a társadalomban Gróf Vay Gáborné budapesti felolvasásában érdekesen fejtegette, hogy a magyar nőnek mily nagy szerepe van a nemzeti probléma körül. Gróf Széchenyi István sem tartotta azt, hogy a nő szerepe esak a bölcső és a háztartás körül forog és ha bármi más dologgal foglalkozik, vét a természet törvénye ellen, A nemzeti probléma megoldásánál több kötelességet és jogot tulajdonított a magyar nőnek, mint azt, hogy a bölcsőt ringassa és házát rendbetartsa. Értsük meg és szeressük meg Széchenyi egyéniségét, mondotta az előadó s akkor rájövünk arra, hogy mit követelt ő tőlünk. Azt, ami működésének, erőfeszítésének mindig főrugója volt, a komoly, nemes, mélységes és határtalan hazafiságot. Széchenyit hazafisága birta tanulásra, kitartásra, ez adta meg neki jellemszilárdságát. Ezt tanulják meg tőle a magyar nők. Az igaz magyar nő szereti hazáját nemcsak kötelességből, de szereti ugy, mint a gyermek anyját és mint az anyja gyermekét. Oltsuk gyermekünkbe u fanatizmusig menő ragaszkodást mindenhez, ami magyar. Adjunk neki európai műveltséget, de anélkül, hogy a magyar kulturát lekicsinyelnénk. Különösen a gazdagok és előkelők értsék meg, hogy lealázó dolog csak az élvezeteknek élni Mikor a nemzetnek oly nagy szüksége van minden emberére, ne vonuljunk félre, hanem álljunk az első sorba és álljanak az első sorban azok, akik kaptak a nemzettől. ősmagyar erény a büszkeség és betegség a hiúság, ezt a betegséget növelik a nők. Ez kergeti a férfiakat adósságba, juttatja a tönk szélére (taps és éljenzés). Fő nekik a divat, az öltözködés, Ezen a téren is nagy hivatás vár a nőkre. Érdekes előadása meneién arra az eredményre jutott az előadó grófnő, hogy oly intézményre van szükség, amely a társadalomban egységesen működjék abban az irányban, mely a honnak javára szolgál. Le kell dönteni azokat a válaszfalakat, amelyek a társadalmat rétegekre osztják és közösen vállvetve kell működni a magyarság összetartására, hogy a hazaszeretet soha ki ne aludjék. Dohánytermelők országrészi értekezlete. Folyó bó 4-ín zajlott le a dohánytermelők második országrészi értekezlete, melyet a Szabolcsmegyei Gazdasági Egyesület rendezett a Gazdasági Egyesülelek Országos Szövetsége támogatásával. Ez az értekezlet az aradinál nem csekélyebb érdeklődés mellett folyt le, bizonyságául annak, [hogy a nyíregyházi körzet dohánytermesztői éppen oly válságosnak nevezhető helyzetben vannak, mint az aradi értekezleten résztvett megyék dohánytermesztő gazdaközönsége. A*. értekezlet nagyjából az aradi értekezlet határozatát tette magáévá, mely nem csupán a dohány beváltási árának fel.melését mondja elkerülhetetlennek, hanem a dohánykertészek helyzetének javítására is hathatós intézkedéseket sürget. A városháza tanácstermeben lefolyt értekezletről a következő tudósítást közöljük : Jelen voltak : Zoltán Sáüdor alelnök elnöklete alatt Natorp Tivadar báró, pénzügyi főtanácsos a m. kir. dohányjövedék igazgatósága képviseletében ; Szilassy Zoltán szöv. titkár, orsz. képviselő és Fabriczius Endre titkár az OMGE. és GEOSz. képviseletében; Horthy Gyula a Beregmegyei G. E. képviseletében; Bitó Pál a Debreczeni G. E. képviseletében ; Papp Imre és Weingártner Andor a Biharmegyei G. E. képviseleteben; Kende Zsigmond és Pethö György a Szatmárvármegyei G. E. képviseletében; Mikecz Dezső alispán, Májerszky Béla polgármester és mintegy 200 dohánytermelő. Zoltán Sándor elnök az értekezletet megnyitván, üdvözölte a nagy számban megjelent gazdaközönséget, Natorp Tivadar bárót, mint a dohányjövedéki igazgatóság képviselőjét, Szilassy Zoltán és Fabriczius Endrét az OMGE. és GEOE. képviselőit és a szomszédos megyék gazdasági egyesületeinek kiküldötteit. Szilassy Zoltán a GEOSz. nevében üdvözl. az értekezletet, mely az OMGE. kezdeményezés

1 A Pista selyemkendője. Az égnek alsó fele zöldessárga volt, a felső meg fekele. Nem mozdultak rajta a felhők, de nem is volt, ami kergette volna őket, ha csak a hideg nem, de az meg elbujt a házakba, a padablakok piros kukoricacsövei közé, vagy pedig ráncosra szorította, ugy kapaszkodott a fák gályáihoz. Igazan el lehetett mondani, hogy az idő csonttá fagyott. A zajlás is megindult már a Tiszán. Egyik jégdarab a másikat súrolta, kavarogtak, összeütődtek, de olyan nyugodtan mind, mintha aludnának. Kétszer van a Tiszaparton ilyen mozgalmas világ. Áz egyik, mikor fehérfátyolosan ébred, reszketve szeret és elhal a kérész, a másik pedig zajlás idején. Csakhogy most nem kukkantak ki a halak a víz tetejére, hogy elkapkodják a szerelmes, vérszegény tiszavirágokat, a nagy jégtáblák kőzött alig volt annyi kis hely, ahol sötétkék hidegen át csilloghatott a mély viz. A révész bundájába takaródzva nézte, hogy birkóznak, nehézkesen mint a medvék, a jégdarabok, hogy csap át fölöttük a viz és a hó szürkére ázik a hátukon. Veszedelmes volna ilyenkor közéjük kerülni. Összetörnek kompot, csolnakot, embert épen oly álmosan, unottan, mint ahogyan úsznak. Nem régiben is egy katona akart ugrálva valahogyan átvergődni rajtuk, de bizony szegény nem érte meg szabadsága végét. A révész szorosabbra csavarta maga körül a bundát és indult vissza a kunyhója felé. ő a vizek juhásza, nem az eget, a tejutat nézi, hanem a habzó, hullámzó fehér vizeket. Kiolvasta belőlük most is, hogy sok idő elmúlik még addig, mig elindulhat megint a komp. Alacsony, tömzsi kis ember volt. Azt beszélték róla, hogy mig a felesége élt, bizony ő is jobban szerette a heje-buját, muzsikaszót és csak a felesége halála után — talán hogy megvezekeljen azért az agyongyötört asszonyért — jött ki ide a tiszaparti révész kunyhóba. A fiával élt együtt. Urnák akarta nevelni, iskoláztatta, kapott is a gyerek valami nadrágos állást a vasútnál, de visszajött a paraszti sorba. Örökölte az apja legénykori természetét. Ha csak lehetett, most is mindjárt beszaladt a faluba mulatni a pajtásaival. Túzok korcsmáros a megmondhatója, hogy milyen nagy legény volt a Pista. Jó kedvében a szeretője nevét — uri szokásból lopva — borral öntötte ki a korcsma padlójára és jaj volt annak a legénynek, aki haisak véletlenül is rálépett a Julcsa nevére. Pedig az a Julcsa nagyon híres leány volt a faluban. Sok legénynek adott már kendőt, virágot a kalapja mellé és nem bánta, akár a felvégesiek, akár az alvégesiek törik be miatta egymásnak a fejét. Városban cselédkedett valamikor. Tudta a módját, hogyan kellesse magát, hogyan kell bolonditani a legényeket. Most a révész Pista volt a soron, ö kapta a legszebb virágot, a múltkor még narancsot is hozott neki a városból. A Pista meg bomlott. Annyira bomlott, hogy már feleségül is megkérte a Julit. Hiába beszélt neki az öreg révész, nem hallgatott reá a fiu, épen ma is azért ment be a városba, hogy jegykendőt vegyen annak a leánynak. Valami szép, piros selyem, rojtos kendőre vágyakozott a Juli. Olyanra, aminőket a városiak vetnek a nyakukra. Nincs is még ilyen senkinek a faluban. A Pista pedig megesküdött magában, hogy akárh mnan, de előkeríti a pénzt arra a kendőre. Ünnepnap délutánja volt. A nagy, városi templomba hosszú sorokban mentek az emberek. Pista egész délelőtt a mellékutcákban járta a boltokat. Talált is piros selyemkendőt eleget, de nagy volt az ára mindegyiknek, öt-hat korona kellett volua még valahonnan. Kóborlása között elért ő is a templom elé. Ismerősökkel találkozott, közéjük vegyült é$ egyszer csak bent találta magát a templomban. Szólt az orgona és az emberek a litániát énekelték. Nem olyan torkukszahadtából mint falun, hanem szépen lágyan, az orgona után. Uri nép is sok voit a templomban, meg egyszerűbb emberek is. Ki kalapban az asszonyok közül, ki meg fejkendőben, még olyan piros selyemkendője is de soknak volt, mint amilyent úri divat és szabó üzletét megvettem és a raktáron levő összes divatcikkeket, valamint gyapjúszöveteket minden elfogadható árban elárusítom! Meglepő olcsó árak! Férfi kalapok 3 koronától, nyakkendők óriási választékban 90 fillértől feljebb stb. stb. É