Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-04 / 5. szám
5-ik szára. N Y I R V I D É K 1912. február 4. 7 Lipót cég, dr. Szitha Sándor, dr. Haas Emil 10 — 10 kor. Mandel Sámuel 4 kor. Fogadják a nemes szívű adakozók ezúton hálás köszönetemet. özv. Básthy Barnáné n. e elnök. — A helybeli „Iparos Olvasókör" évi rendes közgyűlését mait hó 28 án, vasárnap délután 4 órakor tartotta meg Eötvös-utcai körhelyiségében. Amennyiben az eddigi tisztikar mandátuma lejárt és Kéry József ur továbbra nem akart a kör elnöke maradni, a kör volt elnökének Kéry József urnák a helybeli cementáru ipar részvénytársaság igazgatójának eddigi működéssért köszönetet szavazott es helyére elnökül Kovács György urat, a helybeli cem«ntműáru- és műkőgyár r.-t. ügyvezető-igazgatóját egyhangú lelkesedéssel megválasztotta, mely választással oly embert tisztelt meg kitüntető bizalmával a kör, aki önzetlen buzgalommal fáradozott évekkel ezelőtt, hogy városunk iparos osztályát tömörülésre birja, megalapitvan a még most is fennálló Olvasókört, melynek az első években elnöke is volt. A megválasztatás a kör tagjainak azon reményével van kapcsolatban, hogy mint egy város iparosai egyletének elnöke, képes lesz a tagok közt megkívánt ősszetarlást fokozni, fejleszteni, amint azzal az iparos Olvasókör igényei más városok példájára megkívánják. Az ülésen megjelent iparos tagok számszerint 40-en, Írásbeli kötelezettséget vállaltak, miszerint ők minden a kör ügyéből kifolyó dologért anyagi garanciát vállalnak, mert Olvasókörüket a nyíregyházi 900 iparost megillető ni*óra akarják emelni. A kör eddigi ügyészét dr. Nagymáté András urat, távollétében egyhangú lelkesedés sel ismét megválasztják. Alelnök Símonecz János ur lakatosmester és pénztárnok Barucha Pál ur oki. kőművesmester lettek. Igazán kívánatos volna, ha városunk iparososztálya minél nagyobb mértékben csatlakozna az Olvasókörhöz, mert szép sikert elérni csak ott lehet, ahol a közérdek testületben tömörül ös-íze és mert csak igy válhat valóra régi óhajunk az Iparos Otthon megteremtése. — Uj ügyvéd. Dr. Palitz Gyula az ügyTédi vizsgát Budapesten sikeresen letette. — Lakács Bódog orientalista megyénk nagyobb községeiben érdekfeszítő felolvasásokat tart. Világosság mérő találmányának ismertetése és terjesztése mellett előadása mindenütt a legnagyobb elismerésre talált. — A Leányegyesület pénteken délután nagyon jó programmal jourt tartott. Felléptek Néinety Feri nagyon ügyes hegedű számokkal, melyek közül legjobban tetszett a parasztlakadalom, amely igazán bájos volt. Mikecz Juliska nótákat zongorázott, igen szépen. Liptay Ducy kedvesen táncolt. A jour, dacára a nehéz ^terminusnak, a többihez hasonlóan igen jól sikerült. — A nyíregyházi .Gazda-szŐTetség" f. évi január hó 27 én megtartott batyus-bálja várakozáson felül sikerült. Eddig nem ismert módon fenyes tanújelét adták gazdáink önzetlenségüknek akkor, amidőn a kettős jótékonycél szolgálatában álló mulatságon tömegesen jelentek meg családtagjaikkai s ezáltal lehetővé tették azt, hogy a tiszta jövedelemből 200 K t a helybeli .Kossuth-szobor alap* javara, 188 • kor. 40 fill-t pedig saját könyvtáruk gyarapítására fordíthatnak. Az est sikerét nagyban előmozdította az, hogy társadalmunk különböző rétegeinek szépszámú tagjai felkeresték haladni vágyó gazdáinkat, kiket igy jobban kiismerve, velók karöltve, egymást támogatva s megértve közreműködjenek szeretett városunk s imádott hazánk javának előmozdításán. — Wurstli a Sóstón. Símonecz János lakatos kérvényt adott be a városhoz, hogy a Sóstó fürdő területén wurstlit rendezhessen be. Felállítana mozit, kör- és hajóhintát és efféle népmulatsági kellékeket. Az engedélyt 15 évre kéri, amely felelt a tárgyalások folyamatban vannak. — Köszönetnyilvánítás. Leveleki Ármin ur Bpeströl 30 K, H&uffel Lajos és dr. Ungár Barna urak 6—6 K küldtek szegényeinknek, a miért is hálás köszönetet mondunk. Egyúttal pedig a multi számba becsúszott sajtóhibákat javi'juk ki, amennyiben Klár Andor ur adott 20 K, Kemény Bertalan ur Arad 5 K. Az izr. nőegylet elnöksége. — Keresek azonnali belépésre egy szakképzett segédjegyzőt. Oros, 1912. február 3. Erdélyi Farkas. — Az idő locs-pocsra vált. Pénteken estére az egész város hófehér köntösbe bujt. Gyönyörű mintegy 20 cm. magas fehér frissen hullt hó borilo't mindent. De még az éjjel megcsordultak az ereszek s reggelre bokáig jártunk a habarékba. Mint egy rosszul megfagyott .vegyes" fagylalt olyan lett a város. Tegnap, szombaton ismét esni kezdett a hó és estére nagy hózivatar keletkezett. — Megégett nö. özv. Mosolygó Ferencné ujfehértói lakos ruhája a tűzhelyről kipattant szikrától meggyuladt s mivel senki közelben nem volt, hogy segítségére lehessen, a különben is már régóta betegeskedő éltes asszony, mikorára segítség érkezett olyan súlyos égési sebsket kapott, hogy sebeibe belehalt. — Erdélyi tejen hizott bárány hátfőtől már kapható egész es tél darabokban Papp Géza csemege üzletében Nyíregyháza. Vagy direkt küldhet Erdélyből. 4-4-? — A kezek ! Bérány világhírű psihologiai müvét mutatja be az Apolló-színház szombat, vasárnap és hétfői műsorában. Az izgalmas jelenetekben bővelkedő darabokat a legnagyobb francia színművészek interpretálják eredeti szintereken. A műsor kiegészíti 6 kiváló újdonság. — Öngyilkos pénzügyőr. Nyirmadán Várdai István pénzügyőri vigyázó szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. Tettének oka ismeretlen. — Percei Carola, kit mint táncmesternőt olyan előnyösen ismerünk, március elején tánciskolát nyit hat heti tanfolyammal s e célból átköltözik Debrecenből, mivel már eljött a színtársulattól és teljesen a tánctanilással foglalkozik Bizonnyal őrömmel veszik tudomásul a szülők, mert a Perce! Gjróla keze nagyon is meglátszik a tánctermekben az ő volt tanítványain. Jelentkezni lehet Kégly Seréne úrnőnél. — Bámulatos szép perzsa szőnyegek, diványteritők, egész nagy szőnyegek stb. érkeztek, és csak rövid ideig kaphatók Hoffmann Arthur kárpitos üzletiben. 16—52—2 Báli selyem mentve és vámmentesen házhoz szállítva. Dús mintaválaszték postafordultával, Henneberg selyemgyár, Zürich. 54-10-1 A görögök művészete. Dr. Vietórisz József szabad licenml előadása. Az emberi művelődés történetének ismerete úgyszólván alapföltétele annak az értéknek, melyet igazi műveltségnek nevezünk s melyet a lehető legnagyobb mértékben megszerezni és gyarapítani emberi méltóságunkkal járó kötelességünk. A ,ma" a „tegnap a-on épül fel, hogy a „holnap*-nak alapjául szolgáljon. Mennél inkább szélesítjük és mélyítjük tehát ismeretünk mezejének nem mindig egyenes, nem is mindenütt egyenletes barázdáit, annál nagyobb siker reményével szolgálhatjuk úgy a magunk, mint az, utánunk következő nemzedékek érdekét. Nem fölösleges, hanem tanulságos és így kívánatos munkát végzünk tehát akkor, amikor a mult szemléletébe merülve s lépésről-lépésre haladva, legalább nagy vonásokban megrajzolni igyekezünk annak a fejlődésfolyamatnak képét, melyen az érző, gondolkodó és teremtő emberi léleknek végig kellett mennie, míg igazán maradandó művészi alkotásokat létesíthetett. Amíg az embernek minden erejét, ügyességét és idejét az őt mindenfelől fenyegető veszedelmek leküzdésére s életföltételeinek megszerzésére kellett fordítania, nagyon megelégedettnek érezhette magát már akkor is, ha célszerű védő és támadó eszközökkel fegyverezhette föl magát. Az ezekhez szükséges anyag előteremtése, megmunkálása ós tökéletesítése kétségtelenül nehéz feladatot rótt rá, melynek sikeres megoldása ránézve az élet-halál kérdése volt. Ha mármost mindjárt a legrégibb időnek, az úgynevezett kökorszaknak napfényre került eszközeinél és egyéb emlékeinél azt tapasztaljuk, hogy használhatóságuk mellett tetszetősségre való törekvést is árulnak el, ami a részarányosságban és némi ornamentikában nyilvánul, egyenesen arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szépérzék az embernek úgyszólvén veleszületett tulajdonsága és egyik legbecsesebb öröksége. A szépnek ezen érzéke természetszerűleg egyre fokozódó igénnyel járt, s így eredetileg és lényegében maga a művészet is a szükséglet kielégítésére irányuló munkának tekinthető. Évezredek folyamán a fejlődésnek bizonyára számos megszakításával, talán visszaesésével is jutott az emberiség oda, hogy szervezett társadalomban élve s így ezirányu hajlamainak szolgálatára tágabb teret nyerve, nagyobb léptekkel haladhatott eszméinek megtestesitése, a művészet tulajdonképeni célja felé. A tervszerű ásatásokra támaszkodó tudomány szinte napról-napra jobban megvilágítja e haladás útjának mértföldjelző állomásait, melyek írott források adataival kiegészítve, minden hiányosságuk mellett is, összefüggő egészben állítják elénk a művészet történetét. Művészetről a szó helyes értelmében csak olyan emberi alkotásnál beszélhetünk, ahol szép tartalom szép formában jelentkezik. Az eszmének észrevehető és érezhető megtestesülése nélkül holt anyag a legdrágább érc és a legnemesebb márvány is, melybe a művésznek kell életet lehelnie. Abban a küzdelemben, melyet a teremtő művésznek az anyaggal kell megvívnia, hogy korlátlanul uralkodjék rajta, mindig az eszmei tartalom és az életszerűség fogja tehát eldönteni a műalkotás értékét. A maga korában absolulnak mutatkozó érték a történeti fejlődés folyamán nagyon is relatívnak bizonyul; ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy rég letűnt korok művészete, mely időközben egészen feledésbe ment, ma is csodálatot keltő, sőt reveláló hatással legyen az elfogulatlan tanulmányozóra. Ilyennek találjuk a görögök egész képzőművészetét, mely az építészet, szobrászat és festészet terén egyaránt követésre méltó példákkal ajándékozta meg az emberiséget. Míg Khaldea és Egyptom épitö-müvészete teljesen kimerül a szertelenségben, szobrászatát és festészetét pedig szabályoktól lenyűgözött merevség jellemzi, Görögország különösen a Schliemann ásatásaival megvilágított virágzó mykenei kulturának egyidőre el is hagyott nyomdokán, az arányosság helyes alkalmazásával s a művészt megillető szabadság teljes kiaknázásával szinte utolérhetetlen nagy lendületet adott e művészetek fejlődésének. Ha csak egy pillantást vetünk az Akropolisnak,* Athén úgynevezett fellegvJrának Parthenon-templomára, vagy például az erre vezető Propylaionra,* vagy a szintén rajta levő Erechtheionra,* nyomban érezzük, hogy oly müvek állanak előttünk, amelyek kiragadják lelkünket a mindennapiság köréből s e nagyra hivatott nép gazdag istenvilágának magasabb körébe emelnek bennünket. Ezeknek az isteneknek emberi alakban való ábrázolása s a hozzájuk fűzött tulajdonságoknak félre nem ismerhető éreztetése, később pedig hősöknek és más kiválóságoknak megörökítése s emberi szenvedélyeknek a döntő pillanatban való megrögzítése kifogyhatatlanul bö tárgyat és alkalmat adott a görög szobrászatnak, melynek jelentősebb, bár csak nagyon kis részben eredeti maradványait kívánom a következőkben ismertetni, részben Overbeck: Geschichte der griechischen Plastik, részben dr. Láng Nándor: A görög szobrászat cimü munkájának felhasználásával, mely utóbbi a Beöthy Zsolt által szerkesztett Művészettörténet I kötetében jelent meg. Kétségtelen, hogy a legrégibb szobrokat, amelyek éppen anyaguk miatt pusztultak el, fából formálták; ezek szolgáltak mintául a K. e. VII. századból ismert első márványszobornak, a Delos szigetén talált s az athéni muzeumban őrzött Artemisz-szobornak is,* melynek törzsén még alig vehető észre a testrészek tagozódása. Ezzel szemben az u. n. teneai Apollon j márványszobra,* (jelenleg a müncheni glyptho| tékában) merevnek tetsző tartása mellett is i életet mutat archaikusnak nevezett mosolyával, I melyet az Akropolison talált két női márványszobron is megfigyelhetünk.* Úgy e mosolyból, mint a hajzatnak az aprólékosságig gondos kidolgozásából talán nem ok nélkül következtethetünk a tetszeni vágyásra, ami Éva anyánk utódainak ma sem szokatlan, vagy épen ismeretlen tulajdonsága.
