Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

5 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. február 18. sadalmat minden vonalon akcióba állítja. Ez a nagy gépezet azonban nem akar megérkezni s mi itt állunk, aránylag sovány anyagi eszközökre és kevés érdeklődésre támaszkodva ; természetes érdekeltségünk egyrésze: a kisbirtokosság önállóan igyekszik szervezkedni s viszont az állami bürokratizmus karja egyre messzebb nyúlik; uj és ujabb hivatalos szervezetek keletkeznek, melyek mindinkább több érdeket kötnek le és szélesbitik az állami mindenhatóság fogalmát. Csupán a hegyvidéki akciók az ország negyedrészét bürokratizálták. Mindezek folytán az önkormányzati tevékenység rugói meggyengülnek, csappan az érdeklődés és a gazdasági egyesületek a csalóka látszat szerint hova-tovább nélkülözhető életszervekuek kezdenek feltűnni. Nézetem szerint ellenkezőleg áll a dolog, mert minél inkább államosítanak és bürokratizálnak, a gazdasági egyesületek annál szükségesebb várai a társadalmi függetlenségnek. És bün volna a gazdasági egyesületeket feladni éppen akkor, mikor az alulról és felülről jövő akciók szinte parancsolóan követelik az elleuálló alapokról való gondoskodást. Nem csodálom azonban, ha a közélet általános ernyedtsége, a központi erő felé való húzódás és az egyéni függetlenség vágyának eltompulása a gazdatársadalmi életre is ráüti bélyegét. A független társadalmi testületek az alkotmányosság legértékesebb biztosítékai tehát a legszükségesebb intézmények ennek a bizonytalan sorsú nemzetnek az életében. Az alkotmányosság lényege az, hogy sorsunkat a saját akaratunkkal intézzük s amint ez a közakarat szervezkedik a gazdasági egyesületekben, ezek nagyjelentőségű és pótolhatatlan intézményekké válnak. A közakarat azonban csak akkor lehet imponáló, ha gyökérzetét mélyen lebocsátja a társadalom alsóbb rétegeibe is s milliók képviseletében jelentkezhetik; és csak akkor válhatik hatékonynyá a balkarjával felemelte jobb kezét s mutatta társainak. Ő tehetetlen. — Talán máskor! — szólt az egyik s eltávoztak. — Jobb is — mormogott Pali — nem akarok többé verekedni. Ha nem muszáj. * Hogy miért akarta a tübingai polgármester. hogy az ő Eliz lánya tanuljon me? magyarul, annak az okát senki sem tudta. Hiszen az egy olyan árva nyelv, amelyet még a hazájában is sokan, nagyon sokan nem beszélnek. És ennek semmi hiányát sem érzik. Minek az idegen földeken ? Hanem az meg volt, hogy a kedves kis Eliz mily gyorsan tanulja meg azt a barbár nyelvet. Vagy talán a tanítója oly ügyes? Pali sem gondolta, hogy Tübinga az által lelt kedves előtte, hogy nem tanul, hanem tanit. És hogy csakhamar az ő édes anyanyelvén tud beszélgetni a sok idegen közt egy kedves, édes szőke lánnyal. Aki ugy hallgat, ugy figyel minden szavára, mintha az áhítatos ember saját papjára. Vagy talán nem is a papjára? Bizony nem, bizony nem! * Elég az hozzá, hogy néhány hónap múlva levél érkezett Tübingából az öreg Tóthoz. Kétféle irás volt benne. Egyik az ismerős keményvonások. A másik női irás volt. Mind a kettő magyarul. És mind a kettő .édesapámnak" szólitja. Alatta pedig, hogy :,hitelesitem, Strauss közakarat, ha öntudatot nyer, ha céljait s feladatait tisztán látja maga előtt. Mindez más szavakkal azt jelenti, hogy a gazdasági egyesületeknek a kisbirtokosokat is táborukba kell sorozniok, hogy önmaguknak támasztékot biztosítsanak, az alsóbb köröknek pedig közvetítsék a felsőbbek gondoskodását. A társadalmi hatalom sem keletkezhetik másképpen, mint a folyam, mely apró források anyagából áll elő. Meg kell becsülnünk a társadalmi erők legcsekélyebb forrását is, mert ez a feltétele annak, hogy bennünket is megbecsüljenek. Bármely elismeréssel viseltessem tehát már máig is több gazdasági egyesületnek népies tevékenysége iránt, szükségesnek tartanám mindamellett egy olyan mozgalom tervszerű előkészítését és megindítását, mely arra irányulna, hogy a gazdasági egyesületeknek a kisgazdák minél nagyobb számát megnyerjük. Szükséges volna emellett egy, a viszonyokkal számoló társadalmi programm kidolgozása is. Tisztán kellene láttatni önmagunkkal és az országgal, hogy menynyit bir el saját erőnk, hogy a közkormányzat számára készített programmból milyen feladatokat foglalhatunk le a gazdasági egyesületek számára. Erre a munka kijelölésre most az uj törvény ötletéből alkalom adódik s ezt az alkalmat fel kell használnunk létünk és jövőnk problémáinak mélyebb megvizsgálására, mert éppen nem felesleges, hogy olykor a társadalom a maga számára is mérleget készítsen. By. Nyíregyháza jövője. A .Hónap" f. éri első számában Dr. Bosnyák Gáza tollából hasonló cimmel egy rövid tanulmány jelent meg. A tanulmány irója a nézete S7erint legfontosabb közérdekű intézmény : egy földmives iskola felállítását tartja Nyíregyháza város jövő fejlődése érdekében legelső, legcélravezetőbb teendőnek. polgármester," S odatéve a nagy polgármesteri pecsét. Beleegyezését kérték a házassághoz és Pali kérte a szükséges okmányok beküldését. Beleegyezését és áldását. * • Az öreg Tóth a régi nemesi kúriát kicsinosittatta, az udvart, kertet rendbe hozatta, a nagy kapu elé diadalkaput állíttatott, kis lányokat fehér ruhában, rózsákkal kezükben rendelt ki s ugy várta a fiát és lányát. Hej, de aki nem magyar, nem tudja a nyelvet, nem szeretheti a népet. — Igy is jó — mondogatja az öreg — igy is itt lesznek velem. Mig végleg nem búcsúzom. Az öreg Tóth József tanár is elment az itthon tartandó második lakadalomra. Kedvencének a lakadalmára, akit ő is papnak szánt, de aki az egyetemnek a tájékára sem járt. Aki nem diplomát, hanem lányt hoz. És pedig a vadmagyar fia német lányt. Hej! ki tudja jó lesz-e ez igy. Ott állt a tornác előtt az apával. Jött Palival a szép, üde menyecske. Megismerte, kitalálta, hogy melyik az apa. Kirántotta karját a Pali kezéből, odafutott az öreghez. Örömtől csillogott szeme, midőn férje vonásait felismerte az öregen. — Kezét csókolom édes apám. Szeressen engem is. Csak ugy, ahogy én már is szeretem. Az öregen valami megnyugtató, kellemes érzés futott keresztül. Istenem, hisz nem csaltak A jelzeit cikk Írójával nem értek egyet. Nyíregyházát, szülővárosomat, én a lokál-patriotismus minden melegségével szeretem, annak jövő fejlődésén és a fejlesztése érdekében eszközölendő teendőkön magam is sokat gondolkoztam, de egészen más konklusiora jutottam, mint a t. cikkiró. Hosszabb idő óta szándékomban van, hogy idt vonatkozó nézeteimet a sajtó utján nyilvánosságra hozom s midőn most a Dr. Bosnyák Géza felfogásommal nem egyező cikke szándékom megvalósítására késztet, nem vitatkozási hajlamból cselekszem, hanem igazságomnak tudata s az annak érvényesítésére való törekvés adja kezembe a tollat. Mindenekelőtt koncedálom a t. cikkiró ama tételének helyes voltát, hogy a parasztság, a földmiveléssel foglalkozók gazdálkodási ismereteinek bővítése igen nagy fontossággal, jelentőséggel bir. A főldmivelők csak a modern gazdálkodás ismereteinek birtokában lesznek képesek a nekik jelenleg úgyszólván csak a puszta megélhetést biztosító földet kellően kihasználni, csak szakszerű, a tudomány vívmányait felhasználó gazdálkodással fognak olyan jövedelemhez jutni, amelynek feleslegét tőkegyűjtésre fordíthatják s csak szakszerű, céltudatos gazdálkodással lesznek képesek a gazdasági terményekolyan tömegét termelni, hogy ezáltal az áraknak a fogyasztókra nézve kedvezőbb alakulását előidézhetik. Az is helyes és vitán felül álíó állítása a t. cikkírónak, hogy a földmiveléssel foglalkozóknak, helyes, modern, eredményes gazdálkodásra való oktatása szempontjából egy hivatása magaslatán álló földmives iskola fei állítása elsőrangú fontosságú. E<ek a fentebb helyeseknek elismert tételek azonban általános jelentőségűek, speciálisan Nyíregyházának, Nyíregyháza jövő fejlődésének szempontjából különösebb jelentőséggel nem birnak. Érzi ezt maga a cikkiró is, mert álláspontjának indokolásául nem speciálisan szabolcsi, még kevésbbé nyíregyházi, hanem általános adatokra hivatkozik. Speciális adatra csak egy helyen történik hivatkozás a cikkiró részéről, ott t. i. ahol Szabolcsvármegye alispánjának 1909. évi jelentése alapján a megye analfabétáiról fest szomorú képet. Ennek az adatnak beállítása egyébként egyrés>t célzatos, mert a cikkiró elmulasztja kiemelni, hogy a -vármegye eme szomorú statisztikájában szereplő községek között Nyíregyháza városa nincs ott, mert hiszen Nyíregyházán a tankötelezettségnek eleget nem tevő gyermek úgyszólván nincs, ugy, hogy e tekintetben kivételes helyzete van egész Magyarországon, másrészt pedig a jelzett adat nem alkalmas a tételnek: a földmives iskola szükségességének bizonyitasára. Az iskolába nem járó meg, ez csakugyan tud magyarul. És milyen szépen hangzik ajkairól! Magyar, magyar már most is. És a fiatal menyecske lehajolt és szeretettel csókolta meg az öreg kezét s mikor felemelte szép szőke fejét a menyecske, az ő kedves, kedves lánya, az öreg magához ölelte és szerető atyai csókot adott fehér homlokára. És akkor mindenki láthatta, aki csak akarta, hogy örömkönnyek csordulnak a vadmagyar szemeiből, aki hallani sem akart arról, hogy német lányt hozzon a fia. — De nem is német ám ez! — szokta mondani az öreg. Ezután a ház uj úrnője az öreg Tóth József elé. Ezt jól leírhatta Pali, hogy megismerte. — Professzor ur, haragszik rám, hogy Pali nem lett pap. nem lesz debreczeni püspök ? Ah! ez jól van értesülve. Helyesen! nincs titok kőztük. (Na, de azt hiszem a tükröket, márványasztalokat nem mondta el.) — Bizony hugocskám, meg is szidtam volna Palit, reményeink lerontóját, de hogy téged lattalak, téged hallottalak, azt mondom hogy jól tette. Én is ugy tettem volna. (Utoljára ő is, az apa is, azt is elfogják tagadni, hogy papot akartak Paliból.) — És aztán nekem azt is megígérte, hogy a tükröknek, márványasztaloknak békét hagy s nem fog a kezével prédikálni. — Még azt is?! Elhiszem, ha »e mondod, sőt elhiszem, hogy meg is tartja, ha te is ugy akarod. A legfinomabb írancsia és amerikai Friedmann Sándornál. cipő újdonságok kaphatók Nyíregyházán. 3,1 a