Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-28 / 4. szám

5 4-ik szám. N Y I R V I 1) É K 1912. januá r 28. de törvénykezési, igazságszolgáltatási szempontból is sürgősen segíteni kell: ez is igaz! Tagadhatatlan, hogy vasúti ősszekőtttetéseknel figyelembe kell venni a nemzetgazdasági, ipiri és kereskedelmi érdekeket és a személyi forgalom könnyebbségét és gyorsaságát is; de már hiába ! ezt nemcsak Budapesten az ország központjában, hanem a váruiégyékné: is országszerte ugy keresik, hogy a megyei központ, a megyei székhely érdeke ne csonkuljon és háttérbe ne szorit'assék; de sőt áldozataihoz mérten előnyöket nyerjen s hogy a vármegye integritása ne csak most csorbát ne szenvedjen, de a jövőben se legyen csonkitásnak, elszakitási kísérleteknek kitétetve. Keressük most mar e tekintetben is, hogy: mi az igazság? hogy hol van az igazság? Jol van. Keressük a gazdasági s nálunk ezzel együttjáró kereskedelmi s ipari érdekeke t Vannak talán még élő emberek, akik emlékeznek rea — én azt hisszem Bory Béla ur is emlékezik, hogy a mostani Nyíregyháza—Mátészalkai vasútvonal kezdetben, a 70-es években Mátészalka—Nyírbátor—Érmihályfalvai vasútnak terveztetett. De midőn e vasút ügye a vármegyén is, az építtető társaságnál is s az érdekeit vidékeken is felvetteteLt s napirendre került és midőn a Nyírbátor— Mihályfalvai vonalirány ellen felhozatott, hogy az erre menő vonal egy gyenge, homokos, hegyes-halmos, csekély termékenységü vidéken húzódnék keresztül, ellenben a MátészalkaNyírbátor—Nyíregyházi vonal egy termékeny vidéket kötne össze Nyíregyházával, mint megyei székhelylyel s egy vasúti fővonallal: mindjárt az első, az alakuló, szervezkedő gyűlésén Nyírbátorban 1879- dec. 2-án gróf Károlyi Tibor elnöklete alatt, maga a vasút engedményese dr. Mandel Pál a Mátészalka—Nyírbátor— Nyíregyházi vonal irány mellé állott. így és ilyen indokok alapján mellőztetett el már akkor a Nyírbátor—Érmihályfalvai vonal s építtetett, meg és nyittatott meg 1887. aug. 18-án a Mátészalka—Nyírbátor—Nyíregyházi vasúti vonal. Csak ilyen feltétel alatt szavazta meg e vasúthoz a hozzájárulást nemcsak Nyíregyháza városa, hanem Szabolcsvármegye közönsége is. Ezek is elvitázhatatlan igazságok. És ugylátszik, hogy a Bátor—Mihályfalvai vidéken a talajviszonyok, termékenységi erőforrások mai napig sem igen változtak, hanem maga Bory Béla ur azt mondja : „Szeretem ezen bár gyengén termő, de őseimtől örökölt rögét is! . . ." És itt az ősök szerzeményének megbecsülője előtt határozottan kalapot is kell emelni, főképen e mai pusztuló gentri-világban mindnyájunknak, azonban ez a vasútépítésénél már nem indok! Ami különben a nyirbátor—érmihályfalvai vasúti tervel illeti, minden erdeklődő tudta mindig s tudja talán ma is, hogy a vármegye intéző, irányadó emberei azt a vasuttervet mindig hidegen fogadták. Hidegen fogadták a régibb időbeni főispánok s alispánok (az ujabb időbeliek nézetét nem ismerem, tehát ezekről nem is szólhatok) annyirai hogy pl. b. e. Miklós László alispán korában nyíltan és fennhangon mondogatta, hoyy ő megyei érdekből a nyirbátor— érmihályfalvai vasútvonalra soha egy fillért sem íog javaslatba hozni, sem annak megszavazásához hozzájárulni, mivel ez a vasútvonal Szabolcsvármegye érdekeivel homlokegyenest ellentétben áll, mivel ez a vasútvonal a vármegyének azt a vidékét Szabolcsvármegyétől s annak székhelyétől eltereli. (Igaz, hogy akkortajt hangoztatták sürün egy ,Nagykároly vármegye" létesítését. Dehát az, ami eddig volt, ezután is lészen — bölcs Salamon szerint.) Talán leszögezhetjük a tapasztalati adatok s a történelmi adatok alapján, hogy: ez is igazság \ Azután Bátorból kifele lenne igy vasút kettő is, t. i. a nyirbátor—debreceni és a nyirbátor—érmihályfalvai, amelyeken Nyírbátorból sok mindent ki lehet vinni, ki is visznek majd egy vonalon Debreczen felé sok mindent, mert a tömegerő, a nagyobb tömeg, a nagyobb kereskedelmi gócpont vonz. A szalkaiak ezeket már tapasztalásból tudják, hogy míg Mátészalka Is vasmi végpont volt, ugy emelkedett, mintha húzták volna felfele ; de mióta Szatmár, NagyKároly, Debreczen felé megkönnyebbedett a közlekedés, azóta Szalka megállott. Félő, nehogy igy járjon a sok vasutjával Bátor is ! Mert az ellenkezőt, t. i. azt, hogy Debreczen es Érmibályfalva vidéke feg majd vonzódni és húzódni Bátor felé, talán csak nem gondolhatja még talán Nyírbátorban sem, még talán a tervezők közt is senkisem ?! . . . Talán erre is el lehet mondani, hogy: ez is egy tapasztalati nagy igazság ?! Másrészről arra is emlékezhetnek még talán, hiszen nem régen volt, hogy a nyíregyháza—nagykálló—balkány—nyiradonyi vasútvonal odaelőre ugy volt tervezve, hogy Adonytól vagy Acsádnak, Érmihályfalvának, vagy Lúgosnak és Bélieknek Encsencsig menjen fel, hogy azt az egész vidékét a varmegyei központhoz kapcsolja. Azt mondja Bory Béla ur, hogy a nyiradony—nyiracsad—mihályfalvai (szerinte 18 km.) vasút ki nem építhető, mivel ottan az a vidék nem járulhat hozzá. Hiszen az sem régi dolog és minden érdekelt tudja, hogy a nyíregyháza— nagykálló—balkány—nyiradony—nyiracsád—érmihályfalvai vasútra kétféle hozzájárulás igértetett meg annak idején, elkezdve a vármegyétől, Nyíregyházától az összes községekben; nenevezetesen Nyíregyháza—Nyiradonyra kisebb, Nyíregyháza—Nyiradony—Érmihály fal váig nagyobb összeg. És ez az igéret a vármegyére is, Nyíregyházára is, a többi községekre is kötelező. Az építtető vasultársaságra nézve szinte kényszerítő körülmény, hogy zsákutcai helyzetéből kimeneküljön s Ermihályfalván át Biharvármegye s az érmellék és Érdélynek egy jelentékeny részével összeköttetésbe jusson, mikor innen Ermihályfalván s Nyíregyházán át nyitva van az ut az országnak felső részébe, Ungvár Kassa, Miskolcz felé; m''g Mihályfalváról Bátor felé csakis nagy kerülők s idővesztegettsekkel lehet valamerre menni! Ezek is mind kézen fekvő igazságok ! Mindezekből nyilván s világosan következik, hogy a nyiiegyháza—nagykálló—balkány-nyiradonyi vasutvonalat minél előbb össze kell kötni Nyiracsádon, a járási szekhelyen át Érmihályfalvával. Mert ezt követeli Szabolcsvármegye integritása, Nyíregyházának, mint vármegyei széíhely s törvényszéki helynek az erdeke s közgazdasagi s kereskedelmi érdekei és a sokszor emlegetett acsádvidéki lakosok érdeke is! Másrészt Nyiracsádtól kőut építendő Lúgos, Nyirbéltek és Encsencsan át, ameiy nyirbátor—nagykárolyi kőutvonalra vezetne. Igy és ekkor annak a vidéknek az érdeke is, lehetőség szerint, ki lenne elégítve! Videant conules! S. Felekezeti harc Nyirgelsén. A „Nyirvídék" f. évi 3-ik számában nyílt támadást intéz ellenem a nyirgelsei állapotok miatt bizonyos G. G. ur. Ez a mathematikai x, ez bz ismeretlen az ibolya szerénységét követve elrejtőzik a nyilvánosság elől akkor, amikor egy embert működése közben pellengére akar akar állítani. Talán nem gondolta, hogy sok állításai között valótlan is van; talán nem gondolta, hogy állításaira nekem még észrevételeim is lehetnek; talán nem gondolta, hogy ezekre sokkal jobb volna nekem reflektálnom, ha őt ismernem, mert ahány és amilyen az ember, annyiféleképen kell azokkal elbánni. Önmagának és szerénységének tulajdonítsa tehát G. G., ha állításainak megcáfolásánál olyan kifejezést fogok használni, melyek az ő méltóságához — ha ugyan ilyen van — illők nem lesznek. Sötétben ha bottal támadnak is meg, fegyver után kapunk, mert a támadó ki és miiétét nem ismerjük. G. G. úrról azonban, dacára a sötétnek, annyit állítok, hogy nem nyirgelsei, csak információk után kezd polémiát. Intormációi azonban a tényeknek nem megfelelők, meggondolatlanul azonban annak mégis felült, fejjel neki ment a falnak. Kezdjük csak élűiről! „Nyirgelse lakosai különbözö vallásúak, de egyetértésben éltek 1905—OG-ig. Azóta egyenetlenség van. ennek szerénységem felekezetiesstgj az oka. Ő első napom óta figyel stb.* Szemenszedettebb dolog még e nagyrabecsült lapban meg nem jelenhetett. Állit G. G. ur nagyot es merészeket, bizonyítani elfelejtett, átengedi azt nekem. Megpróbálom!! Uram!! G. G. ur! 1905., 1906., 1907. években, de még 1908. évnek is egy jó részén én még Gelsén sem voltam, Gelsét csak térképről ösmertem, a fenti években még tanulmányaimat végeztem. Arcátlan tehát az ön állítása, hogy én már akkor oka voltam az itteni zavaroknak és pártoskodásnak. Változtassa meg uram fenti állítását és jelentse ki ünnepélyesen, hogy 1905-től oka voltam a pártoskodásoknak távollétem, 1908-tól pedig ittlétem miatt, legalább igy nevetni fognak. Uram ! az ön fenti állítása illő egy férfiúhoz ? Szabad önnek a sulykot annyira eldobni, hogy „tigvelem ottmükődését ?" Önnek férfiassága megengedi azt, hogy egy nagyrabecsült lap összes olvasóit valótlanságokkal félrevezesse? Most már értem, hogy miért volt oly szerény, mint az ibolya !! Van a természetben egy állat, az alsóbbrendűek, a gerinctelenekhez tartozó. Csúnya, de hasznos, undok állat, mégis tenyésztik, ápolják és terjesztik úgyannyira, hogy a magas minisztérium, a megyei gazd. egyesületek, községi elöljáróságok és oltalmukban tartják. Talán méltóztatnak gondolni, hogy a selyemhernyóról van szó. Sajátja ennek a csúnya állatkának, hogy elete első napjaiban megve'kezik, bőrét lehányja s uj ruhával öltözteti fel a természet. Vetkezese után azonban néhány napig unott, rest, tétlenségre kárhoztatott, beteg. Ilyen hernyók vannak Nyirgelsén is, nem eperlevellel élnek azonban ők, hanem a más emberek meghurcoltatásán szeretnek rágódni. Azon időtől kezdődnek Nyirgelsén a jelenlegi allapotok, mikor először megvetkeztek, vagyis a gatyát, csizmát, munkát félredobva, cipőt, nadrágot kezdtek hordani. fegyvert venni, vadászni és még hozzá községi politikát űzni. Elfeledték, hogy: „ne tovább a kaptafánál". Ez történt ugy 10—12 éve! Nem voltam itt, határozott terminust nem adhatok. De ha G. G. ur kívánja, bizonyíthatok ! A fentemiitett hernyókhoz hasonlóan néhány évig restek, unottak, tétlenek és betegek voltak. Az uj mundérba nem találták magukat sehogy sem. Végül beleszoktak, megerősödtem és 1905-ben mozogni kezdettek. Én hála Istennek, akkor még sem őket, sem Gelsét nem ösmertem. Jól mondja G. G. ur, itt kezdődnek az áldatlan állapotok: 1905-ben. Óh de jó, de boldog állapotról regélnek a gelseiek, hogy volt, mikor még ezek apjuk, nagyapjuk lovát, nyáját legeltették. Ma már, ma n-m tud bejutni a képviseletbe egyik pap sem, ők illetékesebbnek tartják magukat. Csúnya állat a hernyó, de hasznos!! C-unyák ezek is, de hasznosak!! Csúnyák azért, mert mindenkit marnak. Óh nemcsak engem, ezt ne méltóztassanak gondolni! Marják ők egymást is! Itt Gelsén pofozkodnak. Itt Gelsén testvérnek testvérrel az ügyét csendőr intézi el. Innen Gelséről mennek azok a jelentések, melyeknek egyike ma is a nyíregyházai árvaszék irattárában mint „viss7avont* őriztetik és az uj „jól kipróbált" főbíróra vonatkozik. Csúnyák, mert G. G. úrral — dacára jobb viszonyunknak — olyan munkát kezdettek meg, melynek minden egyes állitasa megcáfo

!ható és igy még önt rossz, helytelen, igaztalan útra vezették, beugratták. Hasznos a selyemhernyó, hasznosak ezek is! Nekiek köszönhetem, hogy nyilvánosságra került az ügy. Nekiek köszönhetem, hogy velük s választásainkkal többek megősmerkednek és foglalkozni fognak. Nekiek köszönhetem, hogy végre van alkalmam őket megösmerkedtetni Mihálydival, különösen pedig Acsáddal, mert hiszen Acsád uj intézmény és járás. Hasznos a hernyó akkor különösen, mikor gubózik, pláne, ha jól gubózik. A mi hernyóink is kezdenek már gubózni — azáltal, hogy nyilvánosságra kerültek — s azt hiszem, gubóik szálainak vége elér Mihálydiba is, Acsádra is. Gubózni kezdenek, azaz látják már tehetetlenségüket. Hiszen ők győztek, minden egyes jelöltjük be lett választva, mégis az ő szivük vérzik. Az kiabál legjobban, kinek a háza ég, az sziszszen föl, kinek a tyúkszemére hágnak. Női ruhadíszek farsangi idényre a legnagyobb választékban Kohn Ignátz nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Nyíregyházán. Telefon 129. 053-53-15