Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-28 / 4. szám

üyfregyliíza, 1912, mm. éYÍolyain, 4. szám. vasárnap, jannír 28 A Szabolcsvármegyei Községi Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Cffiflzetisi feltételek: Egész évre S kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: TÁHOSHÁZ-TBft S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 liller Apró hirdetések 10 szóig 4-0 üli., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Á dohánytermelés válsága alkalmából. Nem évszázad, hanem csak sok évtized előtt is a lápok széles birodalma, a vadvizek, nádasok, homokbuckák csodás belvilága még komor, közönyös egykedvűséggel hallgatá a letűnő bus századok átkos és panaszteljes viszhangjait. Mert hiszen ekkor még a Nyirség s illetve ez a mi exotikus geográfiái kisvilágunk az ő duvadjait rejtő terjedelmes lápjaival, nádasaival, erdőségeivel, mértföldes sik tavaival s az ezekben tanyázó kisebb-nagyobb vadszárnyasai, töméntelen rajainak, hüllőinek soha meg nem szűnő éktelen lármájával, zsivajával, melyben (azt mondják) kétségbeejtő versenyt fejtett ki a libuez az ő „vésztjósló" siralmas jaj kiáltozásaival s végül a bánatosan zugó-bugó szélben itt is, ott is .füstölögni látszó kopár futóhomokbuckáival a némán szemlélődő ember előtt pillanatra az őstermészet „szüzképeként" tűnhetett fel. De hát gazdasági kultura vala itten, persze az „adott viszo nyok" megszabta szűk korlátok közt. Egymáshoz nem épen mindig barátságos közelségben községeket, városokat rejtett szem elől a bucka, a nád, az erdő vagy »a messziség homálya, melyekben az ő többé-kevésbbé minimális igényeivel megelégedett nép és jólétben uszó valódi urak, sőt nábobok lakozának. A kisebbnagyobb birtoktesteknek körülbelől egyhatoda bőven megtermette az évi szükségletet búzából, rozsból, tengeriből, burNem lesz pap. Irta: Pataky István. Nemes Tóth Zsigmond Debreczenhez, apostolok lovain számítva, egy félnapi járásra lakott, Zs. faluban. Volt háromszáz hold földje, ami hol felesleget is adott, hol rá is kellett fizetni. Ez utóbbi körülmény azóta állott elő, s majdnem rendszerré vált, amióta a debreczeni hires kollégiumban most a theológia III ik évét járó Pali fia felcseperedett es gyakran tett kárt a mások vagyonában, nevezetesen a kávéházak tükrei és márvány asztalaiban. A fiu nagybotos volt és bár ezzel a gerundiummal tüzesetek alkalmával a gyors színhelyre juthatás kedvéért nagyon sokszor ok nélkül tört be kapukat és kerítéseket, de nem csinált olyan kárt, mintha a saját, buzogánynak beillő kezét használta ütésre. Az öreg Zsigmond urnák az volt az egyetlen vágya, hogy, ha majd az öreg tiszteletest — ami minél később történjék — az Ur a jobb hazába szólítja, az ő Pali fia foglalja el helyét, ő prédikáljon, ő énekelje hatalmas hangjával a zsoltárokat. A 300 hold tőid segélyéiel mint református pap is megélhet. A hatalmas, szép barna gyerek nem igen bújta ugyan a könyveket, hanem olyan esze gonyából. a kevésbbé vizes lapos, meg a tó széle a téli takarmányt igás jószágnak, tehénnek, birkának, a többi terület pedig csekély hányadában némi legelőt nyújtott birkának, sertésnek. Fölösleg termény ekkor még úgyis fölösleges volt, szinte teher a gazda nyakán, mivelhogy a vasúti zsebmetszők e vidéket akkor még messze-messze elkerülték, ép ugy, mint a vasúti balesetek s az éltető tiszta levegőt holmi gyárkémények füstje még nem igen fertőzte meg s igy a termények értékesítése fölöttébb unalmas mivelet lett volna. Az adott viszonyok ilyeténvaló állapotának következéseként, reakciójaként annál inkább kifejlődött a jólélés. És hogy itt hajdan még vig élet is volt, nem kell a csendes köteteket háborgatni, szól a rege erről s „száll az ének szájrólszájra." Hogy semmi hiányosság fenn ne forogjon s keresztelő, névnap, disznótor stb. a szükséges itókával is elláttassék, arról a bucka oldala gondoskodott, szolgáltatván a „nyiri vinkót". Igaz ugyan, hogy ezt a vinkót az in&^SIkedni szerető mádi „pogányok" bicskanyitogatónak, rabvallatónak csúfolták (nagyigazán). * Évtizedek vonultak el ismét. A jólét itt is, ott is kezdett megcsappani, hogy helyét elégedetlenség foglalja el. Az emberek egyrésze szegényedett, másik része még tartotta magát, némely része gyarapodott. A szükség törvényt ront s ugy a kis, mint a nagybirtok tömegesen kezdtek volt, hogy amit előadtak előtte, majnem mindent megjegyzett. De rakoncátlansága miatt sok panasz volt. Az öreg Zsigmond urnák jó barátja volt Tóth József, a hires debreczeni tanár. Ennek sokat panaszkodott. Tóth a mogorva, a goromba tanár, de akinél a mogorva külső alatt a legnemesebb, gyengéd szív dobogott, biztatgatja öreg barátját. — Hiszem, hogy másként szeretnéd ; én is, de Pali már olyan, akinek nem igen parancsolgatunk. Ne tedd te se. Hanem ne add neki a pénzt, hogy ő fizessen. Magad menj s fizesd ki a kárt, végy róla nyugtát, add át nekem, te magad pedig fel ne keresd. Az öreg upy is tett. Visszatérve elmondta még Tóthnak, hogy szabadította meg Pali fia Zs. községét egy tolvaj cigánycsaládtól. * Zs. falunak nem voltak cigányai. Nem is vágytak rá, sőt hallva a más falusiak panaszait, örvendtek is, bogy nincs. Hanem egyszer csak odacseppent a faluvégre egy öreg cigányasszony, aki hol Bilog, bol Horváth, hol Lakatos Borcsának mondta magát. Vele volt 2 nagy cigányfiú, akik még aznap egy kunyhót csináltak, minden hozzávalóért készpénzben, becsületesen megfizetve. Hiszen ezek derék cijránvok •— gondolták a falugazdát cserélni sokszor szöszért, borért, rendesen pedig husz-huszonöt pengőforintokért holdankint. A helyzeten való javítás hitében terjedelmes erdőségeket taroltak le szántóföldnek s a tüzifakészlet 5-10 év alatt lassankint elkopott Mikor pedig az állapotok odafejlődtek, hogy pl. a végrehajtó még sörétes puskával sem volt már többé elriasztható: az emberek vágyakozva sóvárogták a jobb viszonyok eljövetelét, ami be is következett az idők hatalmas gyermekének, a kulturának előretörésével. Élénk tagositási és fásítási miveletek után óriási kanálisok, mint megannyi piócák hálózták be a terep fekélyes testét, hogy elszívják vizét, éltető nedvét a rideg nádnak, kákának, sásnak, súlyomnak, elecsnek. Enyészet és pusztulás vette be magát a vadszárnyasok birodalmába, hogy káka tövén ne költsön a ruca, ellenben jó földön teremjen a rozs-buza. Az ily módon felszabadult óriási területeK gondos átmivelésével s a termények jobb értékesítését megkönnyítő, most már vidékünket is átszeldelő vasutak folyton fokozódó hálózataival, gazdasági szeszgyárak létesülésével a változatosabb termelésnek oly messze földön is irigyelt tere nyilt meg, mely a boldogulás, gyarapodás, sőt vagyonosodás hatalmas tényezőjévé lőn. A súlyos voltánál fogva messze hires nyiri rozson kivül, két fontos termelési ág kultiválása nyert nagymérvű felkarolást. siak — s nem volt kifogásuk az uj magyarok letelepedése ellen. Azonban lassankint 12 fiu gyűlt össze a Borca néni körül, akiknek legkisebbike 12 éves volt, de sem ennek, sem az idősebbeknek fogalmuk sem volt a tulajdon szentségerői. Borca néni úgyszólván adófizetőivé tette a község lakosait. Kosarával bejárva a falut, mindig megrakva vitte azt haza. A fiuk egy félszerfélét is építettek. Abba volt egy rozoga szekér és két girhes ló ette az Isten tudja honnan került friss lóherét. A fiuk hol együtt, hol kisebb csapatokban el-eltüntek. A faluban pedig mindig veszett a liba, kacsa, tyúk, meg az apró malacok. A szomszédos faluk lakosai is panaszkodtak, hogy lopás van, több mint azelőtt. Medgyaszay csendbiztos sokszor befogott a zs—i cigányokból egy párt, néha az egész 13 tagból álló családot, de soha semmit nem lehetett kisütni. Már a zs—ieket is gyanúsította, hogy pártolják a cigányokat, sőt hogy orgazdaik vannak a faluban. A faluban már egesz rémület volt, amidőn Pali érkezett haza, magával hozván két barátját is. Természetesen szóba jöttek a cigányok is. Pali összesúgott a két cimborával s aztán azt mondta: na édesapám, mi elkergetjük az egész famíliát. Hánvan vannak most itthon? Hirdetések S^ü Névjegyek, meghívók