Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-09 / 23. szám

23-ik szám. NYIRVIDÉK 1912. junius 9. 3 A Bessenyei-kör előadása. Folyó hó 2-án volt a Bessenyei-kör 1911/12 évi szezonjának utolsó estélye. Az estélyt kivételesen vasárnap délután rendezte a kör azzal a szándékkal, hogy ily módon a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek is hozzáférhetővé tegye, másrészt meg azért, mert a Zenekedvelök Egyesületének zenekarában közreműködő debreceni gépgyári zenekari tagok csakis vasárnap délután jöhetnek át Nyíregyházára; hétköznapokon ugyanis reggel 8 orakor már a satu- és a vaseszterga-padok mellett kell állniok. Az estély nemcsak méltó ultimája volt az elmúlt szezon estélyeinek, hanem azokat sok tekintetben jóval felül is multa. Felülmulta mindenek előtt abban, hogy nemcsak recitativ művészetben gyönyörködhettünk, hanem két oly eredeti számban is volt részünk, amelyek mélyen belevésődtek lelkünkbe. A hallottak nem csak pillanatnyi gyönyörűséget okoztak, nem futottak át elménken röpke szavak gyanánt, hanem maradandó nyomot kellett hogy hagyjanak minden ember lelkeben. Haypál Benő budapesti református lelkész vNok a humanizmus szolgálatában" cimü előadásában, erős kézzel markolt minden nő, minden anya, minden ember szivébe. Nem elég —• úgymond — a nőknek a „nőegyletek" réven a külső, látható testi nyomor envhilésével szolgálni a humanizmus nagy eszméjet, de istápolniok fcell a le'ket is, ki keil emelniük a szellemet is a posványból, mert csak ugy lesz a nők munkája teljes, ha bármily tekintetben alacsonyabb nivón álló embertársaik testi szenvedésein és lelki életük megnemesitésén egyaránt fognak fáradozni; jelszavuk pedig az legyen, hogy „Tanítsátok meg a mosolygókat könynyezni és a könnyezőket mosolyogni!" Az est másik emelkedett hangulatu száma dr. Vietorisz József helybeli főgimnáziumi tanar Uj ösvényen cimü költeménye volt, amelyet a szerző maga szavalt el. A költemény kiváló szatíra, amelyben az önző, önmagáért élő ember kigúnyolja ember társát, aki épen az ő ellentéte, aki t. i. nemcsak önmagáért, hanem családja, hazája s minden embertarsa jólétéért él és küzd. Ware Helén hegedümüvésznő játéka tette változatossá a programmot. A hegedümüvésznő nagy készültséggel és kiváló technikával rendelkezik, de előadásából hiányzik az egyéniség kidomborodása. Kifogástalanul betanult játéka mindamellett nagy hatással volt a közönségre. A hegedümüvésznőt Dienzel Oszkár kisérte zongorán. Igaz gyönyörűséggel es örömmel hallottuk az estén a nyíregyházi Zenekedvelők egyesületeinek zenekarát. Igaz gyönyörűséggel, mert játékuk biztos és művészi volt. igaz örömmel pedig azért, mert a két kultur f jyesületnek t. i. a Bessenyei körnek és Zenekedvuők egyesületének első közös szereplése volt ez, amely élénk bizonyítéka annak, hogy a két egyesület egymást támogatván, együtt törekszik a közös cél felé. Geduiy püspök árvában. tíeduly Henrik, a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület püspöke, a pünkösdi ünnepek elteltével, május 28-án Ár vamegyébe utazott az ottani evangelikus egyházközségek meglátogatása céljából. Ezen utjának különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy az árvamegyei egyházak még ma is teljesen tót ajkúak s bizonyos fokig abban a hírben állanak, hogv a magyarhoni evangelikus egyetemes egyházhoz nem nagy vonzalommal viseltetnek. Itt tehát kétszeresen fontos missió várt a püspökre. Nem csak az egyház, hanem a haza iránti szeretetet kellett megerősítenie híveiben. A püspök utja Árvában is épen ugy, mint Brassóban, valoságos diadal ut volt. Á világi hatóságok, élükön a vármegyei hatóságokkal, szinte versenyeztek az egyházakkal, hogy a püspök ott tartózkodását nemcsak kellemessé, hanem feledhetetlenné tegyék ugy a püspök, mint a nép előtt. Diadalkapuk, fellobogózott épületek, küldöttségek várták és fogadták mindenütt. A közbeeső vasárnapon, junius 2-án, Alsókubinban tartózkodván, az előző este a város lakossága lampionos menetet rendezett tiszteletére s szerenádot adtak neki. Vasárnap délután Árvaváraljára rándultak át, hol az állami uradalmi szállóban 200 terítékű bankett volt, melyen felekezeti különbség nélkül vett részt a vármegye egész intelligentiája. Az árvármegyei sajtó vezércikkekben méltatta a püspök látogatásának jelentőségét,, különösen kiemelve a fiatal püspök szeretetre méltó egyéniségét, ékes szólását és hazafias missiójának jelentőségét. A püspök 4-én Iglóra utazott az ottani főgimnázium érettségi vizsgáira. Itt szintén nagy lelkesedéssel és ben ő örömmel várták és fogadták. A szepesi lapok közlései szerint a vasúti állomás perronján mozogni sem lehetett. Ott fogadta az egyházmegye, a helyi egyház és a város vezetősége. Először Münnich Kálmán udvari tanácsos egyházmegyei felügyelő üdvözölte, majd a város nevében Folgens Kornél polgármester. Az utcákon az elemi, polgári és a főgimnáziumi nővéndékek állottak sorfalat. Az egész város lobogó diszt öltött. A püspök 10-ig marad Iglón se nap indul vissza székhelyére fárasztó, de eredményekben gazdag körútjáról. S^inliá^. Szombaton, vasárnap a helyi szerző Lengyel Nándor népszínműve a Magyar vér került előadásra nagy érdeklődés mellett. Tartalma röviden, hogy a legénynek nem engedi meg a? apja, hogy szerelmesét nőül vegye, és a legényt katonának véteti be. A szerelmesek hűek a hosszú idő alatt egymáshoz. Már közéig az obsit ideje, midőn egy falusi népgyűlés zavargást idéz elő, a főbíró katonát rendel ki, —• egy suhanc a tisztet kővel dobálja meg. — ez tüzet vezényel. Ekkor szerelmes hősünk kiáll a katona sorból és leteszi a fegyvert, — nem lő a nepre. Ezért elitélik három évre. A fiatalok elszakadnak újra egymástól. A leányt anyja más legényhez kényszeríti; — már itt az esküvője napja, — a leány kér, könyörög — utóbb megtagadja az esküvőre való menetelt. E percben ér haza a regi kedves, és minden rendbe jő. Sovány kis mese, — de jó népszinmühöz nem is kell drámai, bonyodalom. A fő dolog, hogy jó tvpusok és jó jelenetek legyenek. Az első felvonás élénk, mozgalmas, derűs és perdülő. A második felvonás a börtönben felesleges, hosszadalmas, elálmosito. A lázongás jelenete nem nélkülözi a dramai jelleget. Az utolsó .felvonás sem rossz, de a békés és kielegitő megoldással be is fejezhető. — Borbély Lily — meghűléssel küzdve is lelkiismeretes igyekezettel játszott, — Falussy melanchoiikus volt, — Máthé és Kassay a komikus elemet képviselték. Székely jói alakitett. A közönség és a sok jó ismerős sokat tapsolt az előadóknak és a szerzőnek. Hétfőn, kedden, szerdán Fenyvesi Emil vendégszereplését élveztük. A Tanítónő jött először, remek, és minden részletében kitűnő előadás keretében. A Fenyvesi művészi prcductiója a legmagasabb mértéket sem hagyja kielégítetlenül; minden mozdulata a belső indulat kifejezője. A mig azonban az ő alakitasánal csak átengedtük magunkat a művészet hatásának, — addig Pap Ételnél, aki a tanítónőt adta, még az örömnek az érzése is fokozta gyönyörűségünket a miatt, hogy ez a rokonszenves színésznő oly nagy hatással, oly igazi nagy sikerrel oldotta meg feladatát. Minden tekintetben méltó volt partneréhez. Második felvonasa, az iskolaszék utáni kis jelenete, melyben visszafojtott zokogással panaszolja sorsát — hatásában mélyen megindított. A legnagyobb örömmel constatáljuk azt a nagy sikert, melyet a felvonások végén, a tapsok közepette nevének kiáltásával ismert el a közönség. Az előadás kitűnően volt inscenirozva, kerettel, kellékekkel ellátva. Deésy nem volt elég jó szolgabíró, Keménytől több kenetességet vártunk. A zsidó iskolaszéki tag grotesz

k mask-jávai és viselkebizony bent van a Jolán kisasszony szobájában. Saját lakosztályát egy üveges ajtó kőté össze ezzel a szobával. Félrevonta a selyem függönyt s bepillantott. Az esernyő csakugyan ott volt az egyik szekrény mellett. Felnyitá az ajtót s magához véve az esernyőt, nesztelen léptekkel indult kifelé. A küszöbön azonban egy ismerős úrral találkozott. Egy elegáns ördög volt frakkban, manchettásan . . . Finom, diszkrét mosollyal szólt: — Állj meg egy kicsit, tisztelt barátom! Az ügyved megállt. A fehér leány ott aludt a fehér ágyon. Hullámos fekete haja, mint egy erdő omlott el feje körül. Arcán az álom pirossága. Egyik karját feje alatt, másikat oldalt nyugtatá. Lszárt sötét szempillái meg se rezdültek, de cseresznyepiros ajkai mosolyogtak. Lelke valahol az álom tündérbirodalmában járt s mit sem tudott arról, hogy a csipkés fehér ing lecsúszott vállairól s keble hóhalmai födettlenek . . . — No, ugye szép ? Incselkedik >az ördög. Miféle élet is rolt a tied, barátom! Küzdelmek, olcsó szerelmek. Kendőzött statisztalányok, kis vérszegény masamódok. Nem éltél, csak tengődtél, nem szerettél, csak szeretkeztél. Önámitás, hazugság. Csókold meg azt a szép fehér lányt! . . . — Nem, nem. Bün volna ! Kiáltott az ügyvéd s menni készült. De az ördög karonfogta. — Ne légy ostoba fiacskám ! — Szedd a rózsát, mig virit ... Az élet rövid, a pillanat vissza nem tér . . . A következő percben a férfi ajka odatapadt a lány nedves, vérpiros ajkára s szivta mohón azt a csurrantotl mézet, melyhez hasonló nincs semmiféle virágkehelyben . . . IV. — Lehetetlen. Mondá az ügyvéd. — Mért volna lehetetlen ? Miért ne lehetnénk mi férj és feleség: Sőt a magam részéről most már éppen az ellenkezőt tartom lehetetlennek . . . Viszonzá Jolán kisasszony s arca hirtelen lángba borult. — De érts meg szivecském, vevé fel a szót ismét az ügyvéd, nekem menyasszonyom van... S ha nem volna, akkor sem lehetnénk a világ előtt egymásé, mert az én adósságom ötvenezer forint ... Ha ezt nem rendezem, be kell csuknom az irodát. A romok engemet eltemetnének. S kitől várjam, hogy mentésemre siet ? A halászok az egyszer kifogott halat nem eresztik többé a vízbe, hanem paprikást főznek belőle. A társadalom plelykára éhes s a kit egyszer kidobott a kebléből, többé vissza nem fogadja. S mit csinálnánk ? Mehetnénk mindketten koldulni ... De esküszöm ezen ünnepélyes pillanatban, hogy soha el nem hagylak, mindég szeretni foglak! . . . Addig is, mig rólad és gyermekünkről megfelelően gondoskodhatom, kérlek, fogad el tőlem ezt a csekélységet . . . Ezzel az ügyvéd ur benyúlt finom selyem tárcájaba, kihúzott egy szép halványkék ezres bankót s letette kettőjük közé az asztalra. Jolán kisasszony hirtelen fölegyenesedet, szemei megvillantak s a bankó után nyúlt . . . — No hál istennek! Gondolta magában az ügyvéd. De a leány nem tette el a bankjegyet, hanem összegyűrve tenyere közt, odacsapta az ügyvéd ur szeme közé. Azzal felnyitá az ajtót s elment, azt sem mondta, hogy jó napot. Az ügyvéd tehetetlenül húzódott meg az egyik sarokban, mint a megvert gyerek. Végre összeszedte magát s az utcára lépett. De a kisasszony eltűnt a járó-kelők közt. — Majd visszajön. Gondolta. De nem jött. Lassan tehát ebbe is belenyugodott s három hét múlva megtartá esküvőjét gazdag menyasszonyával. Az újságok terjedelmes referádokban számoltak be a pompás esküvőről s a boldog szerelmes párnak számosan gratuláltak. Ugyanezen újságszámok rendőri krónikája is hozott egy háromsoros hirt: ,A Dunából egy fiatal női holtestet fogtak ki a halászok. A hulla ismeretlen. A csipkés fehérneműn D. J. monogramm olvasható.• Tavaszi idényre a legújabb női ruhadíszek már megérkeztek. Szőrme áruk az idény előrehaladottságánál . ,, , ,,, fogva mélyen leszállilegnagyobb választékban t«tt árban kaphatok Kohn Ignátz nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 653-35-52