Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-21 / 3. szám

34 2-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. január 14. az előfeltételek, az anyagi hozzájárulások még ezidőszerint hiányoznak, avagy pedig a Nyírbátor—érmihály falvai vonalrész, amely Nyírbátor, Piricse, Encsencs, Nyiriugos, Nyirbéltek községeket tartozékaival 16192 lélekszámmal, már is trace-irozott 42-7 kilométer hosszban felöleli, — amely vidéknek egyáltalán semmi kő utja nincsen, és e tekintetben, ha nem is mostoha, de a vármegyének elfelejtett gyermeke volt, — mely vonalrészre, a mult tavaszon megejtett közigazgatási bejárás alkalmával a küldöttség egyhangúlag ezen vasút feltétlen szükségességét nyilvánította, de ami a fő dolog, ennek anyagi része, egy vármegyei hozzájárulással biztosítva lesz: hát mind ezt elbírálni tisztelt Barátom becses ítéletére bizom, annyival inkább, mert mint szorgalmas képviselő, bizonyosan jelen volt az országházban, amidőn mult év november 16-án Lukács László pénzügyminiszter programmszerü exposejában a vicinális vasutakat érintőleg, szószerint kimondotta, hogy: „ne épüljenek oly vasutak, melyeknek a for galommal és közgazdasággal tulajdonképen semmiféle összefüggésük nincsen". Hosszabbra terjedő megjegyzéseimet azzal végezem, hogy ezen Nyírbátor — érmihályfalvai vasút kiépítése elé lehet bár akadályokat gördíteni, lehet azt talán kivül eső okokból huzni-halasztani, de teljes meggyőződésem szerint ki fog az épülni és nem csak áldása lesz ezen szegény elhagyott vidéknek, de ki fog épülni főleg azért, mivel Szabolcsvármegyében nem volt és nem lesz ennél jövedelmezőbb vicinális vasut-vonal! Végre amidőn resummálom dr, Mezőssy Béla tisztelt barátomnak „Szabolcsvármegye vasúti politikája" cikkét, önkénytelenül azon eredményre jutok, hogy én, aki annyi érdeklődés és élvezettel olvastam mindenkor országgyűlési beszédeit és oly figyelemmel hallgattam egyéb közérdekű felszóllalásait, melyek az érvek súlyával, az okok és okozatok csoportosításával nemcsak reám, de mindenkire meggyőző erővel hatottak, most az egyszer ezeket nem tudta kellőleg érvényesíteni, talán azért, mivel az általa pártolt ügy kiviteléhez maga sem bizik erősen. Bory Bélft. Csek egy-két példával akarom illusztrálni talán merésznek látszó állításomat. Cicánk az egér- és patkányfogás mestere. Az egérfogás már nem is nagyon érdekli: csekélybe veszi ezt a mulatságot. Néba nem is eszmél rá. Ellenben a patkánynyal ugy elbánik, hogy c3oda. Egy ugrás, egy harapás, egy Tintás: s a patkány meghalt! Ebben tehát faját meghaladó képességet sajátított el s mint kiváló vadásznak, kiállíthatjuk a bizonyítványt. Ez eddig nagyszerű volna. De van egy ezzel rokon, más káros szokása is. Tudniillik nagyon szeret madaráseni is. Ezt nársehogyse szeretjük és szép szerével és gorombán egyaránt igyekeztünk öt erről leszoktatni, de baszor talan volt minden fáradságunk. Nem lehetett. Rájöttem én ennek az okára is. De még sem tudom őt erről leszoktatni, ó t. i. azt tartja, hogy a természeti ősfoglalkozások közül minél több ágat üz valaki, annál inkább halad előre, s ő magát, faját a kulturában előbbre vinni akarja. Azért vadászik is, madarászik is. S mikor egyszer ezért megbüntettem, nagy duruzsolás közt mentségül azt hozta fel, hogy ezt a szokását az utcai gyerekektől tanulta. Elszégyenlettem magam s igazat adtam neki. h beszállásolási törvény reformja. Régi panagza a laktanyákat fenntartó városoknak, hogy a katonai igazgatástól nem kapják meg azt a bért, jobban mondva használati dijat, amely a laktanya építésének és fenfartásának költségeit fedezne. Ezek a dijak az úgynevezett katonai beszállásolási törvényben vannak szabályozva s a törvény módosítása nélkül a kormány által sem emelhetők feljebb. Szabolcsvármegye tőrvényhatósági bizottságához idevonatkozólag Somogyi Gyula és társai törvényhatósági bizottsági tagok a következő indítványt adtak be : Tisztelettel indítványozzuk, méltóztassék elhatározni, hogy Szabolcsví'rmegye törvényhatósági bizottsága feliratot intéz az országgyűlés képviselőházához a katonai beszállásolásról szóló 1*79. évi XXXVI törvénycikk 31. §-a helyett életbelépett 1895. évi XXXIX. törvénycikk 8 ik §-énak a változóit viszonyoknak megfelelő módosítása iránt — és megkeresi a társtőrvényhatóságoket e mozgalomnak hasonló szellemű felirattal leendő támogatása céljából. Az 1895. évi XXXIX. t.-c. 8-ik §-a, a katonai beszállásoknál a katonai igazgatás által az altisztek és a többi legénység szállásaiért fizetendő napi megtérítések összege tekintetében csupán annyi módosítást tartalmaz a hatályon kivül helyezett 1879. évi XXXVI. t.-c. Sl-ik §-ában foglalt megállapításokon, hogy megállapította az úgynevezett másodosztályú laktanyákban fizetendő napi megtérítések összegét is. Egyebekben változatlanul vette át az 1879. törvényben megállapított napi megtérítések ősszegét. Ezek szerint tehát a katonai beszállásoldsoknál az altisztek és a többi legénység szállásaiért, valamint az istállókért máig is olyan összegű napi megtérítések vannak érvényben és fizettetnek, aminők az 1879-iki törvényben, tehát ezelőtt 33 évvel állapíttattak meg. Ezek az összegek a kővetkezők: I. Egy legény elszállásolásáért, felszerelés, fűtés és világítás nélkül, amiket a laktanya tulajdonosok rendszsrint nem is adnak : 1. Első osztályú laktanyában napi 7 fillér. 2. Másodosztályú laktanyában napi 4"2 fillér. 3. Fióklaktanyában napi 2 fillér. 4. Egyenkénti beszállásolásnál 3 fillér. II. Egy ló elhelyezéseért szintén felszerelés és világítás nélkül: 1. Első osztályú laktanyában 6 fillér. 2. Másodosztályú laktanyában 3 6 fillér. 3. Fióklaktanyában 3 fillér. 4. Egyenkénti beszállásolásnál 3 fillér. Közismeretü tény és így bizonyításra nem szorul, hogy 1879. óta az építkezési viszonyok, az anyagárak és munkabérek szerfölött megdrágultak. Kétségtelen tehát, hogy azok a napi megtérítések, amelyek már 1879-ben is alul elmaradtak a valósápos bérértékeken, most, harmincIntelligenciájának magas színvonaláról leginkább szociális érzelmei tanúskodnak. A macskák sokféle állapotot, értelmet és érzelmet kifejező beszédjéből ő minden árnyalatot felfog és kifejez. Macskatársaival éjjel találkozik s ott értesül a többi macskák sorsáról. Egy alkalommal egy túlságosan becézett fehér cica kiszabadult s több napon folyt bolyongásai alkalmával találkozhatott a mi cicánkkal is. Attól értesült a mi cicánk afelől, hogy néhol a macskáknak több van megengedve, mint neki. Azok asztalon, ágyon, zongorán járhatnak, éjjel is bennt lehetnek : neki pedig a földön a helye, s éjjelre, bármily hideg van is, ki kell mennie. Ez ellen kikelt s ugyan elő kellett venni tekintélyünket, bogy a magunk rendjének elfogadására kényszeri tsük. Tessék aztán megmondani, hogy nem olyan-e, mint a sztrájkolók! ? Azt hiszem, hogy mint anyát, csakis a a jövőre való tekintet, apró jószágainak kijáró meleg és puha fekvőhely reménye bírta rá akkor a lemondásra és a status aute quo fentartására. Rufus. három év múlva annyira messze alul maradnak azon, hogy a lakianya tulajdonosok tetemes károsodásokat szenvednek a térítési dijak alacsonysága miatt. Ezt a károsodást megérzik azok a laktanya tulajdonosok is, kik a laktanyákat még az olcsóbb építkezési időkben építtették, mert a fenntartás körül felmerülő kiadásokat a nagyon megdrágult anyagárak és munkabérek a múlthoz kepest jelentékenyen felemelték. Ezenkívül minthogy a laktanyák használati ideje foko/.atosan lejár, ai ujabb és a törvény szerint 25 évi érvénynyel megállapítandó térítési di,ak, ha az eddigi összegben állapittatnak meg, a laktanya tulajdonosok ujabb 25 évre köttetnek le és tétetnek ki a további károsodásnak. De erdeke a katonai igazgatóságnak is, hogy a napi térítési dijak mennyisége a változott viszonyokhoz képest újból szabalyozlassék. Már eddig is több példa m rült' fel a tekintetben, hogy a városok uj laktanyákat a jeltn'egi térítési dijak ellenében építeni nem hajlandók, mert nem képesek. A véderőtörvény reformjával kapcsolatban ezek az esetek fokozott mértékben fognak szaporodni. Mindezekre való figyelemmel általános országos közérdek, hogy a katonai beszállásolási törvény mielőbb revízió alá vétessék és a létező viszonyok arányában helyesbítessék. Nyíregyházán, 1912. évi január hó 18-ik napján. * Nem kételkedünk benne, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága az indítványt egyhangúlag magáévá teszi, valamint magukévá teszik azt a többi törvényhatóságok is és csatlakozni fognak a mozgalomhoz. Nyíregyháza városát is igen közt iről érdekli ez a kérdés. Az uj honvédhuszár laktanya építésének ügye épen amiatt van függőben, hogy a fizetendő bér tekintetében a város és a kormány között a megegyezés nem sikerült a törvényben szabályozott dijak elégtelen volta miatt. Pár év múlva lejár a nagy laktanya használati ideje is. Annál is tetemes karosodások érnék a várost, ha a jelenlegi használati dijak állapíttatnának meg ujabb 25 esztendőre. TANÜGY. Vettük és készséggel közöljük az alábbi nyilatkozatot, azzal a kijelentéssel, hogy a kérdeses cikk beküldője maga is sajnálja, hogy az egyoldalú értesítésen alapuló hírrel, a közbecsülésben álló lelkész urat, bár akaratán kivül — megbántotta. A „Nyirvidék* 1912 év január 14 én megjelent 2-ik számában a ,Tanügy' rovatban Paszabról érkezett panasznak reám vonatkozo összes állításait, mint egyoldalú, téves informátión alapuló s az* igazsággal elienktző, roszin dulatu vádakat ezennel visszautasítom Paszab, 191!. január 17. Kiváló tiszteletttei: Veress János, ref. lelkesz. Jutalomkönyvek tanítóknak. A vall. és közokt. mk. miniszter azoknak a szabolcsvármegyei tanítóknak, akik a népies ismeretterjesztő felolvasások tartásában különös buzgalmat fejtettek ki, dr. Wilt György kir. tan.elügyelő utján jutalomkönyveket küldött. Ezek a könyvek igen jól vannak megválasztva: az egyik Benedek Elek ,Nagy Magyarok Élete* c. könyve, a másik dr. Hankó Vilmos ,Universum

4-ának IV. kötete. A megjutalmazott tanítók a következők: Szolár Pál (Nyíregyháza), Tóth Zsigmond (Apagy). Tárczy Gyula (Mándok), Hornyik János (Ibrány), Köröskényi János (Feketehalom) és Tóth Kálmán (Anarcs). A pusztadobost áll. elemi iskola létesítése érdekében a közs. elöljáróság, dr. Wilt György kir. tanfelügyelő és a közig, bizottság minden lehetőt elkövettek. Az eziránti kérelmet a miniszter azzal küldte vissza a kir. tanfelügyelőségnek, hogy — miután áll. el. iskolák építkezésére vonatkozó hitele 1914-ig teljesen le van kötve, de különben is fedezet hiányában égetőbb helyen nem képes áll. el. iskolákat szervezni. Pusztadobos községben kénytelen eltekinteni az áll. el. iskola szervezésétől.