Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-26 / 21. szám

WagyMza, 1912. mm. éYfolyam, 21. szám. vasárnap, májns 26. A Szabolcsvármegyei KSzségi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. f<**i»ié»i leitételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TSR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronként 60 fijlér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Az uj szinház. Hogy miért épen most vált olyan égető szükséggé, olyan gyors megoldásra váró dologgá, mely előbbre való minden­nél, a szinház építésének kérdése. Talán az fogja megszüntetni a tatárjárással fel­érő borzasztó pénzhiányt, az élelmiszerek drágaságát ? Nem felel meg a szinház a mai kí­vánalmaknak, az igaz. De nem a szinház épület nem felel meg, hanem annak bel­seje, berendezése, mert az épületre, mint olyanra, azt mondta egy kiváló külföldi müépitő, hogy igen csinos stílusban van épitve és meg is nevezte azt a nagy szín­házat, melyről a külseje kopirozva van. Nem fűthető a szinház, mert hisz minden kritikán alóli, kezdetlegesnél is alábbvaló a fűtési berendezése, hozzá nem férhető földalatti sikátorokba elhe­lyezve. Hozzáértő embertől tudom, hogy a színháznak modern légiütéssel való beren­dezése 15,000 koronába kerülne és a fűtése az esetben kevesebbe kerülne, mint most. Ez esetben a léghuzam is ki lesz küs2öbölve. A színpad, a nézőtér, a mai modern cement és rabitz rendszerű építkezés mel­lett 50—60,000 koronából kitelik. Ma pedig nagyobb befogadó térről lenne szó, az épület hátulsó részének kitoldása által, az is elérhető összesen 100,000 korona költséggel. Gondolatnak is szerencsétlen, hogy a színházat oda vigyék, ahová a tervezet akarja. Először, mert lehetetlen, hogy azt a vandalizmust kövesse el a város, hogy amiért bennünket a régi városok irigyel­nek, ami városunkat széppé, kedvessé és vonzóvá teszi, a két ritka szép teret elsi­lányitsa, tönkre tegye és egy-egy nagyobb épület keretének degredálja. Ha debreceniek, nagyváradiak, mis­. kolciak, ungváriak, újhelyiek idejönnek agyondicsérik városunk fejlődő szépségét. Talán a szarvas-utcai, kigyó-utcai, vagy szentmihály-utcai nádtetejü házakra ér­tik ezt? Egyedül mesés köztereinkre, de külö­nösen a Károlyi és Dessewffy-térre vonat­koztatják azt. A Balla Jenő tervezete szerint, azért sem alkalmas a mai színház helye, egy uj szinház felépítésére, mert szabadon álló színházat oda építeni nem lehet. Ez nem áll! Tessék a három oldali kerítése­ket eltávolítani, ha arra kerül a sor és akkor szabadon fog állani, minden olda­lon hozzá férhetően és ha nem elég nagy a terület, mindenfelől városi telek a szom­széd, hozzá lehet venni belőlük — aztán keresve sem lehet találni jobb szomszé­dokat — az egyik a tűzoltó laktanya! A forgalmas ponton, feltűnő, vagy legalább könnyen szembetűnő helyen levő színházépület maga kelti fel a közönség érdeklődését. Aki mellette elmegy, ön­kénytelenül vágyat érez, kedvet kap, hogy színházba menjen. Az eldugott helyen, nem forgalmas ponton álló szinház kü­lönben talán eszébe sem jutna. Ezt mondja szó szerint a tervezet. Hátha én egy örökbecsű művöt aka­rok végig nézni, végig hallgatni a szín­házba, le fogok mondani erről, mert á színháznak nem reklámos a külseje, nem forgalmas helyen van épitve. És ha a színlapon, mondjuk Madách „Ember tra­gédiájának" előadását hirdetik, kitűnő művészek közreműködésével, „talán eszem­be sem fog jutni végig élvezni," mert a szinház nem a főforgalmi helyen van épitve. Máramarossziget, Beregszász, Ungvár, Munkács, Ujhely, Miskolc, Eger, Gyön­gyös bármelyike bir olyan és annyi intel­ligens szinház látogató közönséggel, mint Nyíregyháza egyik-másik sokkal nagyob­bal is, különb színháza azonban egyik­nek sincs, Miskolcot sem veszem ki, mint amilyen a mienk lenne átalakítva. De mindezektől eltekintve, az sem áll, hogy a szinház a mai helyén el van dugva, hisz az ma Nyíregyháza közepe, ha nem is forgalmi központja. Szó sincs róla, szinház is kell egy modern városnak, de első sorban jó levegő, szabad mozgást biztosító árnyas helyre van szüksége ugy a felnőtteknek, mint a fejlődő gyermekeknek, amit drága pénzért nem szerezhetünk meg, sem a moziban, sem a színházban, még fel­emelt helyárak mellett sem. A bolygó bokréta. Irta: Heltai Jenő. Amikor a feleségem nyár elején elutazott, elhatároztam, hogy elsőrangú ihaj-csuhaj éle­tet fogok élni, A világ legelvetemedettebb te­remtése : a pesti férj nyáron. Ilyenkor valami megmagyarázhatatlan őrület támadja meg a leg­tisztességesebb családapát is, ugy érzi, hogy a gyermekei ellen vét, ha egyszer éjfél előtt fek­szik le. A pesti férj ilyenkor nem magának éi, hanem a pincérnek, a hordárnak, a fiakkeros­nak, a cigánynak, a virágárusnőnek, a pezsgős kisasszonyoknak és a szinitanodai álnövendé­keknek. Nappal cél és értelem nélkül kóvályog kö­rül a városban, este pedig egészségtelen mohó­sággal törtet ama nyári korcsmák felé, ame­lyekben zöld petrezselyem közt a főtt rák pirul es a sárgadinnye előreveti árnyékát. Hasonszőrű leventék társaságában, akikkel kölcsönösen Kupa vezérnek, Csutora vezéreknek és Kulacs vezér­nek szólítják egymást, ádáz italozást mivel, miközben tehetsége szerint istáploja istenben boldogult Gliquot és Pommery urak hátra­maradt özvegyeit. Magam is belekerültem egy ilyen rablóban­dába, amely minden este a budai ,,Márvány­menyecské"-ben tartotta lakodalmát. Pirulva vallom be, hogy ebben a rossz társaságban átkozottul jól éreztem magamat és zarós hatar­időn belül a székesfőváros éjszakai életének egyik legnépszerűbb alakja lettem. A házmes­terem, akivel télen alig érintkeztem, egy viha­ros hajnalon könnyek között vallotta be nekem, hogy csak most fedezte föl, minő kiapadhatat­lan kincset bir bennem. Viszsnt, ha valaki dél­előtt tizenegy órakor beállított az ügyvédi iro­dámba, ott egy borzas szörnyeteget talált. A borzas szörnyeteg az asztalra borulva horkolt. A borzas szörnyeteg én voltam. És mégsem voltam egészen boldog. És mégis bántott valami. Nem a lelkiismeret. Ezt a fogalmat kétsze­resen nem ismertem. Először, mint előkelő ügy­véd, másodszor, mint kezdő szalmaözvegy. Bán­tott hiánya egy gyöngéd lénynek, aki édes csók­jaival elűzze gondterhes homlokomról a borús felhőket. A legényember ilyenkor megházasodik. De mit csináljon a feleséges ember, aki nem háza­sodhatik meg, mert már van felesége ? Sőt, aki épen annak őrül, hogy tegy hónapra megsza­badult a feleségétől? Minthogy a kérdésre nem tudtam felelni, a fentemiitett rablóbanda egyik vacsoráján fölve­tettem ezt a nehéz problémát. — Hogyan vágnád ketté ezt a gordiusi csomót, óh nemes Csutora vezér ? — Kérdez­tem, miközben tisztelettel hajoltam meg a leg­kipróbáltabb szalmaözvegy előtt. — Gyerekség az egész, —• mondta Csutora vezér, aki napközben a sokkal egyszerűbb, de sokkal komolyabb Birnbaum névre hallgatott. Az ember vesz egy bokrétát és egy páholyt. Nyáron mind a kettő olcsó. Az ember a bok­rétával fölfegyverkezve beleül a páholyba és ott türelmesen ül mindaddig, amig a színpadon domborító művésznők közül egy megtetszik neki. Semmiesetre sem hiba, ha ez a művésznő fiatal, csinos és tehetségtelen. Az ember föl­küldi neki a bokrétát, néhány barátságos sort ir hozzá és a dolog rendben van. Kivéve azo­kat az eseteket, amikor nincsen rendben. Érted? . . . — Igen. És már másnap megfogadtam a nemes Csutora vezér tanácsát. Vettem egy bokrétát és elmentem a Városligeti Színkörbe. Ott bele­ültem egy páholyba, miközben tüntetően sza­golgattam az általam megvásárolt virág-gyüjte­ményt. Erre tölgördült a függöny és én elkezd­tem a színpaddal kacérkodni. Egy hollófürtös Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Készít legelegánsabb férfi ruhákat mérték szerint. Eredeti angol szövetek nagy választékban, Telefon 197. Férfi divatcikkekben folyton változatos újdonságok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom