Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-28 / 17. szám

Nyíregyháza, 1912, mill. éTíolyam, \l szám, vasárnap, április 28 Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. 2 ifaotési fsltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁR08HÁZ-T3R 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyíl t-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsrnegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szakoktatásügyi kérdések, i. A polgári iskolák reformja körül egész irodalom fejlődött ki. Temérdek cikk jelent meg erről a kérdésről a „Polgáriskolai, Közlöny "-ben s mintegy tucatnyi külön tanulmány, Alig van a polgári iskolák tanári karának olyan kiválóbb tagja, aki szóval vagy Írásban ne nyilatkozott volna erről a kérdésről. Tartózkodás nélkül léptek ezek a férfiak a nyilvánosság elé, saját iskoláik hibáit el nem hallgatják, sőt legnagyobb őszinteséggel közlik tapasztalataikat, álláspontokat foglalnak el s nyilvános eszmecserékkel igyekeznek irányítani a reformmunkálatokat. És egyetlen esetet nem tudok, hogy ezt a férfias szókimondást a felsőbb tanügyi hatóságok elfojtani vagy éppen megtorolni igyekeztek volna. A polgári iskolai tanárok a véleménynyilvánítás teljes szabadságát élvezik. Itt nem fojtja torokba a szót az az aggodalom, hogy mit mondanak majd az osztályban. Itt az ügybuzgalmat nem nevezik majd renitenciának. Itt mindenkinek szabad sajátjának tekinteni az iskolája ügyét, ítéletet mondani jelenéről, védeni és fejleszteni jövőjét. Mennyire irigylem a szabadságnak ezt a levegőjét, ha gazdasági szakoktatásügyünk dűlőjére kerülök! Hiszen nekünk is vannak problémáink. Rögtön ott van az a szégyen, hogy az agrár Magyarországnak ínég máig is hiányzik a mezőgazdasági főiskolája. Az egész világ megelőzött bennünket a mezőgazdaság e külön tudományos otthonának megalkotásában, nem véve ki még a Balkánállamokat sem. Úgyszintén tökéletesen hiányzanak középfokú szakiskoláink is. Akadémiáink hiányos felszerelésüek. A kisérletügy egyes ágazatát parlagi életre utalják. Tanárképzésünk nincs. Szakembereink nevelőszülői a mostohaság és a véletlenség. Akadémiáink úgyszólván csak gazdasági állásokra minősítenek, minden közhivatal zárva van a gazdák előtt. Vagyonosabb gazdapolgáraink műveltségi szükségleteiről egyáltalán nem történik gondoskodás. Nagysúlyú problémák ezek, Magyarország jólétének s jövö fejlődésének érdekeitől elválaszthatlanok. A problémák itt vannak a nyakunkon, de hol késik a szakoktatásügyi férfiaknak az a lelkes csapatja, mely a közérdekű reformfeladatok megérlelésén dolgozna, tapasztalatát feltárná, rámutatna a hibákra s a fejlődés útját egyengetné! Ilyen mozgalomról a mi dűlőnkön nem tudunk. Hiába keressük a mi tanügyünk hivatásos munkásait a reformtörekvések vezetői között. Ezek a férfiak zár alá teszik tapasztalataikat s a nyilvánosságot kerülik. Pedig belőlük sem hiányzik az ügyszeretet, a meggyőződés, a javítás vágya s a hozzá való képesség, csak éppen egy hiányzik; a szabadság éltető levegője. Szentkirályi Ákos dr., a kolozsvári gazdasági akadémia volt igazgatója, a „Gazdasági Lapok"-ban igen figyelemreméltó tapasztalatokat mond el. Őszinte hangon beszél, kritikai élt használ, de teszi ezt akkor, mikor már nyugalomba ment. Mit csinált azonban tapasztalataival aktiv működésének hosszú idején keresztül, miért nem szellőztette őket a nyilvánosság előtt, miért nem támogatta velük a társadalmi munkásságot 1 íme, Szentkirályi Ákos most közérdekűnek tartja tapasztalatainak közzétételét; de mig hivatalban volt, addig ildomtalanságnak, sőt egyenesen függelemsértésnek tekintette volna azt, hogy külön vélménynyel lépjen fel a sajtó hasábjain. Nem lehet rossz néven venni tőle ezt a visszahúzódást, hiszen mások is igy tesznek. De milyen kinos lehet ez a tartózkodás, mely azt parancsolja, hogy ha csak a miniszter ur nem kíváncsi a véleményünkre, azt évtizedeken át véka alá rejtsük s noha áthatja lelkünket a reformok égető sürgősségének érzése, mégis vonjuk ki a közforgalomból tudásunk és tapasztalataink irányító értékét, nehogy megkockáztassuk a felsőbb hatóságok rosszalását, vagy éppen az időelőtti nyugalomba helyezést! Talán nem tévedek, ha igen sok hibának, hiánynak és rendezetlenségnek Rostaforgatás, ii. Irta: Pataky István. Másnap egész váratlanul megjött Tűbingából a Pali sógora, Alfréd. A lakodalom óta 2 ev e telt. Azóta nem voll itt. A gyakorlati német váratlanul jött, hogy hamisithatlanul lássa huga családi életét. Meglehetett vele elégedve. Most már üiközött a bajusza, de még mindig nagy volt a hasonlatosság közte és huga közt. Amidőn a jó fiu tapasztalta, hogy mily boldog a huga, lepten-nyomon hálát rebegett Palinak, akit ő maga is ugy szeretett. Zsuzsi néni egy üveges ajtón át nézte meg az ő gyöngyének bátyját. — Egészen az, egészen az — motyogta az öreg — csak nem lehet olyan jó, mert fiu, — Ejnye — súgott hozzá Pali. Az öreg ránézett Palira, az arca szinte megpirosodott, a ráncok mintegy elsimultak, amidőn két könnycsepp jelent meg szemeiben, lefutott a barázdás arcon s lassan mondta : — Nem Pali, nem. Téged nem hasonlítalak senkihez. Te az én szivemben külön helyen állsz. Zsuzsi néni engedelmet kért, hogy az első ebédhez még egyszer ő készítse el az ő dunántuli pecsenyéjét. Másikat is csináljanak, mert hátba az övét már nem kedveli senki sem. Pali gondolta, ha neki is kell megenni az egészei, de az ő Zsuzsi nénje süttjének becsületet kell vallania. Az alsó konyha volt átengedve Zsuzsi néninek. Vele volt egy elhalt nővérének egyetlen leánya Juliska, akit ő nevelt s adott férjhez. A szomszéd faluban lakott s nem volt hét, hogy az öreget meg ne látogassa. Három szép baromfit választott ki pecsenyenek Zsuzsi néni. A megtisztított pecsenyének való átszúrta a „ludlelkét", ami egy hosszú, laposra kovácsolt, az egyik végén hegyes vasdarab volt, közepén egy lyuk, a másik végén gömbbel volt. Azután a nyársot szúrta át a ludlelkén keresztül, a baromfiak testén át. A baromfiak hóna alá odacsiptette a máj és zúzákat. Ezután megkenték az egészet jó bő zsírral, felállították elől és hátul a két vaskutyát, parazsat raktak a két vaskutya közé, feltették a nyársat a pecsenyével együtt a vaskutyák ágai közé és most már csak forgatni kellett, amit Juliska nagy buzgalommal teljesített. A pecsenye alá rézsutason egv vastepsi volt elhelyezve, hogv a lecsepegő zsirt felvegye, ahonnan aztán Zsuzsi néni hosszunyelü kanállal meregette vissza a pecsenyére. Mikor meg volt, egy fatálra borították ki, amelyen aztán Pali az asztalnál felvagdosta. Különössége, szokatlansága miatt, vagy mert csakugyan jó volt, izlett biz az mindenkinek. Alfréd meg is dicsérte érte a városi szakácsnét. Az ugyan nem tudott más nyelvet, ennél a szegény, árva magyar nyelvnél, mind a mellett sem tudta megérteni, hogy miféle magyar nyelvhez hasonló nyelven beszél ez a szép német úrfi. * Az nap estve sétára indultunk a mezőkre. Visszafelé jövet elhaladtunk a Pali tejtestvére Magos Pali lakása előtt. Magos Pali, aki különben elég magas ember volt, ott állott udvara közepén. Minket a fák miatt nem láthatott, mi is csak keveset láthattunk belőle. Pali gondolkozva állott egy darabig, majd istállójához ment. Nézegette, nézegette, mintha gondolta volna, bizony omladozik ennek a fala, javítani is kellene, mert igyók át lehet rajta látni. Mert hát csak olyan „paticsfalu" volt ez. (Ha tetszik tudni.) Gályákból van a fala. egy néhánv vastagabb, gerendaKerekes Pál utóda Nyíregyháza. Készít legelegánsabb férfi ruhákat mérték szerint. Eredeti angol szövetek nagy választékban. Telefon 197. Férfi divatcikkekben folyton változatos újdonságok.