Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-14 / 2. szám

2-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. január 14. 8 vességgel, csodalatos bátorsággal énekelik az angyalok őröménekét. Parányi ajkakról kicsi versikék, ártatlan telkekből örömteli dal, kedély derítő társasjaték egész hosszú sora mind . . . mind. . . nagy készültségnek, fárasztó munkának fénylő bizonysága. Több mint 28 pontból alló ünnepi sorozat mintegy másfél órán kérésziül gyönyörködtette az örülni, lelkesedni tudó lelkeke'. Felcsendül még egyszer az enek buzgó, kedves hangja, meg egy áldó imádság a gyermekvilág szerető atyjához és a boldogsággal teljes karácsonyi ünnep veget ér. Néhány pillanatra mély csend váltotta fel az előbbi vig kacajt. Majd feláll Réthy László a nyirgyulaji református egyház s. leikésze s Mikolay György felügyelő bizottsági elnök nevében, — aki közbejött akadály miatt az ünnepélyen jelen nem lehetett — szép, kö tói szavakban ad ki fejezést a szív igaz: örömének, mit e kedves .Kyermeksereg minden szivnek szerzett. Röviden kifejti az óvodai nevelés áldásos voitát, annak termékenyítő gazdag eredményét. Lélektani ala pon bizonyítgatja, hogy a kedélynevelés minő atalakitó hatas«al bír a gyermek yiaszszerü fogékony lelkében s bátran kimondhatjuk, mondja továbbá, — hogy a gyermek egy eves korátol hat éves koráig többet tanul, mint éle tének hátralevő idejeben s ami szép, jó es nemes felfakad életében, az mind a parányi gyermekkor szülöttje. Végül üdvözli az óvóda lelkes és buzgó vezetőjét Szilágyiné Podhajeezky Margitot, ki igaz buzgósággal, fáradtságot nem ismerő szak .képzettseggel készitgette e gyerineksereget. Továbbra is kéri, hogy ilyen, lángbuzga lommal irányítsa e kiesiny sereg lelki életét s a siker és az azt megérdemlő méltó jutalom üizonyára nem fog elmaradói. A beszéd elhangzása után nem távozott üresen egy lélek sem, magával vitte a boldogságnak legkedvesebb emlékeit. A gyermekek karácsonyfájára adakoztak: Mikolay György 20 kor., Schwarcz Károly és Albert 10 kor., Manszbarth Sándor 5 kor., Hatvani Pál 5 kor., Lányi Jenő 5 kor, Hovanyecz fstvánné 4 kor., Balog József ü kor, Czimbolineez Emil 2 kor., Szőllősi Péter 2 kor., Mosolygó Antal, Manszbarth Irénke, Weisz József, Szóilősi János, Réthy László, Duló László, Hersku József, Szőllősi József, Szőllősi István, Szoták János, Jobbágy György, B. -Szőllősi Mihály, Kis István, Homornyik Miklós, -Kis László, Bicsánszki János, Purzsas András, i<;gifj. Szőllősi János, Kis Andrámé. Bartha Béla, Mikolay Pál, B. Szőllősi Péter, Vida Gyula 1—1 kor., Csécsi Mihály 50 fii! . Nngy Ltvanné tiO flll., Karóezkai István 40 fill., Zurik András 40 fill., Friedman Ábrahám 20 fill., Fekete József 20 fill., Huszár Miklós 20 fill., Finta Sándorné 20 fill.. Somogyi János 10 fill. Nyírbátorból : Mandel Dezső 10 kor., Weiszberger Á 1 kor. összesen 91 kor. 80 fill. 8b. S. A drótnélküli telefon alkalmazása a pontos idő jelzésére. Tanulmány. Majerszky Béla polgármesterhez bekúldötte Qfttl Béla a posta és távirdai kísérleti állomás vezetője. Az idő pénz, mondja az angol és amerikai ; és valóban ott, a hol a munkaalkalmak száma korlátlan, igaznak is keíl tartanunk ezt a mondást. Nálunk legtöbbször nem igen becsülik meg az időt, a minek okát abban találom, hogy nincsen jo időmérő eszközünk, óráink *gész Magyarországban pontatlanok. Engedjék meg, hogy néhány példára hivatkozzam. L?gaagyobb pályaudvarunknál a nyugoti pályaudvarnál előfordul, hogy az óra egyik nap 5 percet késik, majd pedig egy másik napon 7 perc •cel siet, a mi 13 perces, kereken 1/é órás kü tánbség. Csak ezer környékbeli nyaraló utast számítva, naponkint 1000 negyedóra vész igy el s egy nyáron (80 napon) át körülbelül 20.000 korona a veszteség, ha a nyaraló idejének hatvan percét egy koronával értékeljük. Budapest egész lakosságának a pontatlan időjelzés miatt elpocsékolt ideje pedig több millió koronára rúghat. A vidéken még rosszabbak a viszonyok, például egyes nagyobb áramfogyasztó gyárak és a villamos világítási, erőátvitel vállalatok közt napirenden vannak a súrlódások az árammérő berendezéseknek nappali (erőátviteli) és esti (világítási) árra való átkapcsolása miatt. Azt, hogy például esti 6 óra van-e, legtöDb helyen 5—8 perc különbséggel tudják csak meghatározni. Egyes fürdőhelyeken pedig, ahol a vasút messzebb fekszik, egész szokásos, hogy elutazás előtt Budapesttől telefonon kérdik meg a pon'o-! időt.* A bajokon való segítség elég egyszerűnek látszik, pénzügyileg azonban meglehetős nehéz dolog. Például a magyar királyi államvasutak vehetnék kezükbe a dolgot; s azt hiszem meg is tennék, ha épen napjainkban nem volna a vasutüzletnek annyiféle száz más baja, hogy a mellett az időnek 5 perccel pontosabb, vagy pontatlanabb jelzése egészen eltörpül. Megtehetné a posta is, hogy a hivatalokban a közönség részére pontos órákat szerez be s azokat rendben is tartja ; számitásom szerint az összes postahivatalokra mintegy fél millióba kerülne a dolog, amit egy intézettől közcélokra akkor, a midőn személyzetének fize tése még rendezetlen, igazán nem lehet kívánni. Hátra volna a harmadik módszer, hogy mindegyik város és község maga-magán segítsen. A megoldás elég egyszerű is, ha az összes nyilvános (városházi, templomtornyi intézeti stb.) órákat ugy állítjuk be, hogy azok naponkint siessenek; a jobb óráknál néhány másodpercet. a rosszabbaknál talán még 1 perces napi sietést is megengedhetnénk. Ha most gondoskodnánk arról, hogy 12 óra előtt például öt perccel a 12-ős számnál valami pecek kiugorjon s pont 12-kor ismét visszatolódjék, akkor az összes órák naponkint pontosan be lennének igazi'va s az egyes órák közti több perces időkülönbözetek nem volDának lehetségesek. A peceknek kiugrását maga az óraszerkezet végezné, bevonását pedig valamely drótnélküli adó-állomás által kibocsájtott jel folytán az óraállomás vevőkörének jelfogója eszközölné. Ha budapesten állítanák fői a drótnélküli jeladó állomást s az adókőrt ugy méreteznék, hogy legkeletibb városunk Brassó még jól vehesse a jeiet, akkor nemcsak Magyarországra, de az egész osztrák-magyar birodalomra is meg volna oldva a pontos idő jelzésének kérdése. Ha Budapest—Brassó távolságával Budapest központból kört huzunk, akkor majdnem az összes határszéli városok a körön belül feküsznek. Tarnopol, Lemberg,'Krakkó, Karlsbad, Kufstein stb. mind jól vehetnék a jelet, legfeljebb Innsbruck és Gattaró nem kapná a jeladást. Valamivel erősebb, több kilowattos adóállomásnál azonban meg ezek is beállíthatók volnának. Csak magyar szempontból tekintve a dolgot, talán jobb lenne a jeladóállomást Mezőtúron, vagy Szarvaron, azaz a szorosan vett Magyarország középpontjában felallitani; álta lánosabb irányból nezve az ügyet, azonban csak Budapest jöhet szóba. Elsősorban is Budapesten a drótnélküli jeladó állomás a meteorlogiai és földmágnességi intézet utján igen kényelmesen szerezhetné a pontos időt. Igaz ugyan, hogy ezt Szarvas is megkaphatná, akár drótnélküli telegraf segélyével is Páristól, Hamburgtól, vagy esetleg Pólától, Budapestet azonban a birodalmi központul másodsorban az jelöli ki, hogy a hadsereg úgyis tervbe vette a budapesti drótnélküli telegraf-állomás felállítását s igy a berendezés magára a városra semmi költséggel sem járna. Viszont a hadsereg is nézetem szerint szívesen megtenné, hogy vállalkozna a naponkénti jeladásra. Hiszen egészen a hadsereg érdeke az, hogy az országban minél több drótnélküli vevő-állomás létesüljön, a mit a hadsereg háborús időben, vagy nagygyakorlatokon tetszése szerint felhasználhat hadi célokra s e mellett az állomásoknak sem fel* A Nyíregyházához tartozó Sóstón is gyakran megesik. (Szerk.

) építéséről, sem üzembentartásáról gondoskodnia nem kell. Ezen a címen még a tervezett nagyszebeni második állomást is megtakaríthatná 3 az erre szánt összeget inkább a drótnélküli telegraf masirányu intenzivebb kifejlesztésére fordíthatná, például a kis távolságokra ható, de lovon hordozható előőrsi drótnélküli telegrafkészülékek kiképzésére. Budapesten a jeladó állomásul nézetem szerint legjobban megfelelne a jánoshegyi Erzsébet-kilátó-torony, a melynél talan meg nem lenne késő az antenna árboc felállításáról való gondoskodás. Azt hiszem a Jánoshegyről egé szen jól lehetne levelezni a szomszédos országok fővárosaival; Berlin, Varsó, Bukarest, Sofia, Belgrád, Gettinje, Róma városokkal kissé pontosabb beállítással még jól menne a jelvevés. Az eddigiek szerint a központi adó-állomás tulajdonképen senkinek sem kerülne külön kőltségebe, mégis biztosítva lenne. Hátra volna annak kifejtése, hogy mikép volnának létrehozandók a vevő-állomások. Tulajdonképe» ezek is készen vannak legalább is nyolctized részben. Tudomásom szerint már néhány évvel ezelőtt a Károly Irén-féle kohereres vevőkészülékből 130 darab kelt el az országban, azóta biztosan lesz már 150 darab is használatban az egyes iskolai gyüjtemenyeköen. Véleményem szerint mindezeket a készülékeket fel lehetne használni a vevő-állomásoknál, e szerint tehát csak az antennák megépítése és a vevőkörnek valamely meghatározott hullámhosszra való beállítása volna hátra. Sőt talán még a templomtornyok villámhárítóit is lehetne alkalmazni i mindez természetesen olyan kérdés, amely külön vizsgálódást igényel. A manapság épülő, vagy nem rég épült díszesebb városházák tornyain az antenna felszerelése az épület egyéb költségeihez képest úgyis olyan csekély, hogy számba sem jöhet. Megjegyzem, hogy manapság 20 méteres, tehát közönséges emeletes lakóház magasságú antennával is már 200 kilométerre lehet déótnélküli jelzéseket adni, 60 méteres antenna megfelelő energiával pedig 3000 kilométerre is még jól működik. A vevőkör beállítását néhány órai tanulmányozás alapján akármelyik középiskolai fizikai tanár is elvégzi s igy azt hiszem ebben az irányban sem lenne semmiféle akadály sem. Sajnálom, hogy a Telefongyár részvénytársaságnak Gizella-uti telepén tervezett s szerelés alatt levő drótnélkü'i telefonállomása a mai napig nem készült el, mindjárt gyakorlatilag is bemutathattam volna a hullámfogás egyszerű voltát. Az órák automatikus igazításától, amely még leginkább kerülne pénzbe (igaz, hogy esak néhány koronába), eleinte el lehetne tekinteni s megelégedhetnének, ha a vevőkörbe csatolt csengő csengéssel jelezné a tizenkét órát, a csengetés után kézzel volnának igazithatók a többi órák. Tekintetbe kell vennünk azonban azt is, hogy nálunk a telegrafia állami monopoliuicot képez. Egyik ügyvéd ismerősöm okfejtése szerint a telegrafia jelek adására és vevé&ére szorítkozik. A vevő-állomásokon jelek adására ép^n az olcsóbb kivitel miatt úgysem rendezkednének be, táviratozásrol tehát szó sem lehetne, sőt még jelek vevéséről sem, mert hiszen naponként csak egy hosszú jelet adna az adós csak egy hosszú jelet vennének a vevő-állomások. Ilyenformán tehát a monopoliumba egyáltalán nem ütköznék a dolog. A saját részemről mindazonáltal fontosnak tartanám a m. kir. posta közreműködését is. Hiszen a hullámhossz megállapítása már úgyis a posta hatáskörébe esik s a más államokban folytatott gyakorlat szerint a posta tevékeny részt is vesz az ily irányú munkálkodásban. A hullámhosszat vagy 1800 méterre kellene vennünk, mint a mostani Eiffel-torony-állomáson az rendszeresítve van, vagy pedig 2000 méterre, mint azt az ujabb Eiffel-torony-állomásnál javasolják, amelynek berendezését 6000 kilométer távolságra hatónak tervezik. Ha a vevő-állomásokat rosszul állítjuk be, vagy az olcsóbbság miatt igen alacsony antennákat alkalmazunk, akkor az adó-állomást kelt erősebbre vennünk s igy esetleg Berlinen és Rómán kívül még Konstantinipolyt s egyéb állomásokat is zavarhatunk. Ebben az esetben Alkalmi ajándék tárgyaknak alkalmas divat czikkek: Kézimunkák, nyakkendők, zsebkendők, harisnyák, keztyük, díszkötények, illatszerek, stb. jutányos áron. Szőrme és boák, kézitáskák BtljU iUZáUitOtt áflU kiptlittá Kohn Ignátz nöi-, férfi- divat és rövidáru uy< letébeu Nyíregyházán 66S-ÍS-13