Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye, Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyill-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VArosház-TÉR 6. S2AM, Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. £!3flzetósi feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Nyíregyháza, 1911, XXXII. évfolyam, 31. szám. vasárnap, julius 30, Firczák Gyula püspök jubileuma. Az augusztus hó 5-dikére összehívott vármegyei rendkívüli közgyűlés alkalmat fog adni Szabolcsvármegye közönségének, hogy Firczák Gyula munkácsi gk. püspö­köt, 50 éves papi szolgálata jubileumán üdvözölje. Ez a jubileumi alkalom minden ma­gyar ember szivéből legmelegebb érzéseit váltja ki a tiszteletnek, szeretetnek és elismerésnek, amelyre csak rászolgáltatott valaha férfiú, aki — mint Firczák Gyula munkácsi gk. püspök — magas és nagy­jelentőségű állásban eltöltött 50 év után, hazafiúi érdemek babérkoszorúját szerezte meg magának, legnagyobb jutalmul, mely közpályán működő magyar embert övezhet. Hogy az ünneplésnek fényéből és melegségéből a mi vármegyénk közönsége a maga részét — igaz szívvel kivenni kívánja, az csak természetes. Hiszen épen mi tanúi vagyunk annak, hogy az egyházi vezetésnek ama magas helyéről, ahová a Gondviselés Firczák Gyula püspököt is állította, a hazafiúi törekvések megvalósí­tásának milyen bőséges és áldásos esz­közei fakadnak és eredményei létesülnek; viszont klasszikus tanúi vagyunk — mert voltunk — annak is, hogy ezen a magyar földön, Szabolcsvármegyében milyen ál­datlan viszonyokat teremthet egy ilyen magas helyről jövő áldatlan nemzetietlen befolyás. A törökök nemzeti ünnepe. Irta: Dr. Pröhle Vilmos. Konstantinápoly, 1911. VII/24. Tegnap volt a tőrök alkotmány helyre­állításának harmadik évfordulója s ezzel kap­csolatban az „Örök szabadsag halmán" a török­szabadság vértanúinak szentelt emlék és sírbolt felavatasa. Már 'egnapelőtt zászlódiszben úszott az egész város, készülték mindenfelé a nagy ki­világításra, a sok cécóra s tegnap kora hajnalban már a legtarkább embertömeg hullámzott Sisli elé végignézni a nagy katonai parádét. Lehetetlen leírni a kocsiknak, automobilok­nak, lovasoknak, gyalogjáróknak azt a tolongását, mely itt végbement, de azért szerencsétlenseg nem történt, mert az itt nem szokás. Ha Buda­pestnek aránytalanul szélesebb utcáin ennyi ember hullámoznék fel-alá, a mentők nem győznék a munkát! Az idő aránylag elég kedvező lelt volna, de a szél pogányul keverte a port mindenfelé s mire az ember elért a szabadság emlékhez, már lehetetlen volt ruhájának szinét meg­különböztetni. Az egész környék felett uralkodó sislii dombon áll a sirbolt egy újonnan rendezett park közepén, fölötte márványtalapzaton egy óriási gránit ágyúcső, egyenesen az égnek szögezve A tündöklő kék égen fehér felhő foszlányokat hajszol a szél s mikor az ember feltekint a magasba, ugy látszik, mintha az emlék oszlop ingadoznék csendesen ide-oda, A ,Nyírvidék" régebbi olvasói bizo­nyára emlékeznek még arra a küzdelemre, (hiszen épen a „Nyírvidék" akciója nyo­mán indult az meg), melyet a törvény­hatóság a nyíradonyi oláhositó tenden­ciákkal szemben kifejtett. Tudjuk, hogy e förtelmes törekvésnek szálai egy másik g. kath. püspöki székhez vezettek. Ez az eloláhositó mozgalom élénk világításba helyezte itt nálunk a két egyházfőt: Firczák Gyula munkácsi g. kath. püspö­köt, akinek egyházmegyéjéhez vármegyénk g. kath. egyházközségei túlnyomó nagy többségben tartoznak és az akkori nagy­váradi püspököt, aki e nagy magyar ten­ger közepén, az ő hozzá tartozó mind­össze négy egyházközségben ezeknek az oláhositó törekvéseknek kiinduló pontja, irányitója volt. * Fircák Gyula püspök ötven éves papi szolgálatának megünneplése az augusztus hó 5-ére összehívott közgyűlésen, a vár­megye főispánjának előterjesztése alapján fog végbemenni s vármegyénk közönsége bizonyára örömmel fogja megragadni ezt az alkalmat, hogy tiszteletének és szere­tetének kifejezést adva, meghajtsa zászla­ját azok előtt a hazafias nagy érdemek előtt, melyek Firczák Gyula hosszú köz­pályájához fűződnek. A törvényhatósági közgyűlés hozandó határozatát annak idején közölni fogjuk. Firczák Gyula munkácsi gör. kath. püspököt mély tisztelettel üdvözöljük. pedig csak a felhők szálnak át fölötte lassan, méltóságosan, mint egy fehér hattyusereg. A remekbe faragott márványon, a sirbolt bejárata fölött a következő felirat olvasható; A szabadság vértanúinak temetőhelye. A diszkért rácsozatán belül csak különös gráciából lehet bejutni, a néptömeg künn gomo­lyog a domb alján, azt amúgy is inkább a katonai parádé izgatja. • Egyre jobban megtelik a diszkért ünnepi uniformisokkal, civil előkelőségekkel; féltiz óra tájban megérkezik Nogi tábornok két japáni meg egy tőrök tiszt kíséretében. Az agg bajnok általános érdeklődés tárgya. Tábornoki diszbe öltözött, felrakta összes rendjeleit, lassan, gör­nyedten lépdel, aranygalléra túlságosan bő, vékony, ráncos, öreg nyakához. Ez a port-arlhuri oroszlán. Az öreg Széchenyi pasa oda siet hozzá, melegen rázzák egymás kezét, hajlonganak s igyekeznek eg>másnak valamit mondani, de az bizony bajosan megy. Nogi még japánul is nagyon nehézkesen, vontatottan beszél, az angolt is inkább könyvből érti. Nemsukara felrobog egy automobil s való sággal kipattan belőle Mahmúd Sevket pasa, a török hadügyminiszter, aki a mai ünnepen V. Mehemed szultán őfelségét képviseli. Magas, szikár, délceg alak, kalpagja egy kissé félre csapva, tömött borostaszerü bajusza, szakálla őszbecsavarodott, vastag fekete szemöldöke alól nyughatatlan sötét szempár csillog elő; lassan járni nem tud, a sátorköteleket átugrálja s nem keresi hol lehetne egy kis meghajlással elmenni Tollrajzok:. Sóstó. VIII. Jósa András bátyánk élvezetes humo­rának kiapadhatlan forrásából való az a kis elbeszélés, amelyet, bár azt sokan ismerjük, legalább is alkalomszerű lesz itt elmondani. Felderítő régészeti kalandjainak egy értékes darabja volt az, amikor a mi tudós barátunk a Halászi Telekdomb felé törtet, hogy olt ásatásokat végezzen. Közeledvén a kitűzött célhoz, látja, hogy az ott szántó urasági béresek egyszeriben csak össze­csoportosulnak s valamely tárgy feletti meglepetésüknek adnak hangos kifejezést. Ahá, ezek bizonyosan kiszántottak valami érdekes tárgyat, gondolja magában öreg barátunk, sietteti lépteit s éppen arra ér a csoporthoz, amikor a kör közepéről eként szólal meg Nyerges Sándor uram, a tagbaszakadt béresgazda: „E már aztán vót a fazék; ugy-e látta kend komám, hogy kétszer is rá kellett ugrani, mig sziel ment" ! Szegény Jósa András barátom, ki egy ezelőtt 2000 évvel korong nélkül készült értékes ősedénynek roncsait láttad magad előtt! Nem az jutott-e eszedbe, hogy Ma­gyarországon a kőkorszak még mindég nem szűnt meg? * * * Hasonló sejtelmek nyugtalanítottak engem is, amikor a Sóstói erdőből kibon_ alattok. ő is Nogihoz siet. Micsoda ellentét e két történelmi alak között, pedig mindakettő katona, mindkettő öreg! Sevket pasa, a forradalmi vezér, csupa élet, csupa frisseség ; Nogit a port­arthuri hőst, mintha csak pirossávos vasalt nadrágja tartaná. A pazarul csillogó tömeg egyre nő : jön Ahmed Rizá bej, a képviselőház elnöke, á miniszterek, a sejkhüliszlám, a fotografáló gépek ütegei keresztüz alá veszik Nogit meg Sevket pasát. Végre egy pap felmegy a sirbolt bejárata fölé, arab nyelven rövid imát mond a nemzet halottainak lelki üdvéért, aztán a sirbolt be­járata elé áll Szoket pasa s mond egy rövid, ropogós beszédet, mintha csak parancsot oszto­gatna. Nogi éppen szemben áll vele s nézi méla ahitattal. mintha csak azon csudálkoznék, hogyan telhetik katona embertől ilyen demosztheneszi eloquentia. A forradalmárból lett hadügyminiszter, a szultán felkent személyének képviselője, azzal végzi beszédet, hogy az alkotmányért, a szabad­ságért, a nemzet becsületéért a török katonának mindig késznek kell lennie a vértanúi halálra. A törők tisztek esküre emelt kézzel kiáltják, hogy : „Készek vagyunk !•' az'án kitör a taps­vihar ; a szónokot számosan üdvözlik, az elsők közt persze Nogi, aki az egész beszédből egy betűt sem értett, de azért jól tudja, hogy a pasa csak olyasmit mondhatott, amit hasonló körülmények között ő maga is gondolna, de. még rövidebben mondana el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom