Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

49-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. december 3. 386 Nyíregyháza 1911-ben. Eltelvén az Urnák 1911-ik esztendeje, időszerű, hogy rövid visszapillantást vessünk ennek a mi rohamosan fejlődő székvárosunknak az életében az elmúlt év alatt előfordu't kimagaslóbb eseményekre. Szinte közhely ma már az a mondás, hogy Nyíregyháza rohamosan fejlődik. Ami egyéb iránt ugy is van. Budapest s még néhány várost kivéve minők Temesvár, Nagyvárad, Győr, Marosvásárhely, Szombathely alig van hozzá hasonló arányokban fejlődő város az országban. És nemcsak mi magunk mondjuk, akik tudjuk, hogy mi volt és milyen volt Nyiregy haza alig 3—-4 évtizeddel ezelőtt, hanem különösen idegenek hangoztatják ezt, akik Nyíregyházát rövidebb, vagy hosszabb időközökben újból felkeresik. Alig múlik el, de talán nincsen is év, amely alatt ujabb és ujabb alkotások ne tennének tanúbizonyságok arról, hogy Nyíregyháza azon az ulon van, amely a modern vidéki nagyvárosok scrába vezet. Az alig másfél száz év előtti telepitvényből a mai Nyíregyházává fejlődött város az 1911-ik évben is több jelentős alkotással gazdagodott. Ha a város külsejét nézzük, — ami az idejövő idegennek is természetesen elsősorban tűnik szemébe, — ott találjuk a Kossuth-tér rendezésének befejezését, melyre a Kossuth Lajos emlékszobra lesz lesz hivatva rátenni a koronát. Ennek a szobornak a megvalósulását is az 1911-ik év juttatta dűlőre. Ez évben tartották meg a tervpályázatot s döntöttek annak eredménye felett. Ott vannak az uj középületek. Az Osztrák Magyar Bank, az Agrár takarékpénztár uj palotái. Befejezéshez közeleg a Takarékpénztár méreteiben is impozáns kétemeletes palotája. Ez érben terveztette meg az Altalános Hitelintézet is uj, kétemeletes székházát, a Nyirvizszabályzó társulat szintén meghirdette a pályázatot kétemeletes bérházának terveire. A város az uj vasúti polgári vendéglő építtetésének tervét készíttette el. Ezeknek megépítése ugyan már a jövő évre marad, de az 1911-ik évnek is eseményei közé tartoznak. A főbb tereken és utcákon a város a kőjárdákat aszfalt járdákkal cseréltette ki, ami szintén a városias külső emelésére szolgál. Nagy lépéssel haladt előre az elmúlt év folyamán a Sóstó fürdő modernné tétele. Befejezték a fürdőház kibővítését. Megépült a víztorony. A vízvezeték és csatornázás munkálatai befejeződtek. A kedvező őszi időjárás alatt tető alá került a kétemeletes vendéglő épü let. Ugy hogy ha a tavasz szintén kedvezni fog, a fürdőidény kezdetére készen lesz a programm minden része. A város külső tekintélyének jelentős előnyére az 1911 év folyamán Nyíregyháza püspöki székhely és az Osztrák Magyar Bank egyik fiókjának székhelye lett. Forgalmi viszonyainak emelésére megnyílt a nyíregyháza—nagykálló—nyiradonyi vasút és a kisvasutak buj—balsai szárnyvonala. A kisvasutak üzeme a Sóstóig villamos erőre alakíttatott át s az év vége felé megindult a sürü villamos forgalom a város belterületén, bár saj • nos, csak a Bessenyei térig. Az építkezési viszonyok javítása érdekében a város téglagyár létesítését határozta el. Az ideiglenes berendezéssel már is félmillió téglát készítettek, melyet a téglagyár építéséhez használnak fel. A téglagyár egyszersmind a város pénztárának jövedelmét fokozni is hivatva lesz. Ugyanezt célozza a városi jövedékek kezelésének egészen uj alapokra való fektetése és rendszeresebbé tétele. A szőnyegen forgó városi feladatok legfontosabbja: a vízvezeték és csatornázás előkészítése érdekében két próbakutat fúratott meg a város. E fúrások vizsgálat alatt levő eredményétől függ a vízvezeték sorsa, melynek gondos előkészítése a türelmetlenek előtt lassúnak tűnhetik ugyan fel, de amit elhamarkodni már csak azért sem volna tanácsos, mert több milliós befektetésről van szó. Nagyfontosságú több kérdés került napirendre az 1911. év folyamán kulturális téren. Igy az uj színház, a közművelődési ház, az iparostanonc Otthon, a szövőipari szakiskola, a külön iparostanonc iskolaépület kérdése. Természetesen ezek egytől-egyig sokoldalú alapos előkészítést és igy időt igényelnek. Nem szabad hát fenakadnunk azon, hogy egy-egy év keretében egy-egy ilyen felmerült eszme nem jut a megvalósuláshoz. Ugyancsak az 1911-ik évben merült fel a vásárcsarnok létesítésének eszméje is, amelyet azonban — sajnos — a városi közgyűlés még nem látott eléggé szükségesnek arra, hogy vele már most. mint megvalósítandó kérdéssel foglalkozzék. Sok tekintetben hasonlo sors érte a hizi szemét rendszeres kifuvarozásáaak kérdését, melyet a közgyűlés többségd ujabb megfontolás tárgyává tétetett. Felmerült egy tüsérlaktanya létesítésének kérdése is az országgyűlésen tárgyalás alatt álló véderőreform javaslatokkal kapcsolatban. Ez még csak az előkészítő bizottság kiküldéséig jutott. Az 1911. év folyamán vette használatba a város az uj vásárteret. Természetesen az uj helyek és beosztá-sal járó elkerülhetlen átmeneti zavarok ennél is mutatkoztak. Altalánosságban azonban megállapítható, hogy az uj vásártér teljesen megfelel az igényeknek. A város pedig megszabadult a két vásártér fentartásával járó terhektől. Karácsony ünnepére kellemetlen meglepetés érte a várost az államsegély sokat emlegetett harmadik milliójának kiosztásában. Kevesebbet kapott ebből, mint várni lehetett. A belügyminiszter ugyan a szétosztással kapcsolatos rendeletében azzal biz'atja a népesebb és vagyonosabb városokat — s Nyíregyháza ezek sorába tartozik — hogy a rendőrség korszerű fejlesztése körül fog tehermentesítésükről gondoskodni. Ez a?onban még csak igéret, még pedig igen burkolt formában tartott igjret. Kétségtelen azonban, hogy ha ezt jól oldja meg a kormány, Nyirogyházának nem lenne oka sajnálni a cserét: készpénzsegély helyett a jó állami rendőrséget ! íme csak ugy nagyjából összeszedegetve egy év kimagasló eseményeit Nyíregyháza életéből. A végső következtetés nem lehet más, mint az, hogy Nyíregyháza fejlődik, halad. S ha nem lehet is egyszerre egy csapásra azzá a minden modern igényt kielégíteni képes nagy várossá, aminőnek mindannyian szeretnők, ha ismerjük a multat és e'fogulatlan szemmel nézzük a jelent, jól eső bizalommal tekinthetünk a jövő elé. Szabolcsvármegye vasúti politikája. Dr. Mezőssy Béla. Egy érdekes cikksorozat jelent meg e lapok hasábjain, amely a vármegye vasutjainak jövő fejlődésével foglalkozik. Nem kutattam, hogy ki a szerző, de a cikksorozat tiszta felfogásról és a viszonyok helyes ősmeretéről tanúskodik. A törvényhatóság vasúti politikája csak egy lehet: csak oly vonalak létesítését szabad támogatnia, amely a forgalmat Nyíregyháza városához s igy a vármegye központjához tereli. Semmiféle szempont sem lehet elég súlyos ahhoz, hogy ezen a helyesen felállított tételen változtatást kíséreljünk meg. Nagyon helyes volt, midőn a vármegyeközönsége teljesen elutasította a hatalmas összeköttetésekkel rendelkező csap—nagykárolyi vasút építtető társaságot, valamint a nyirbátor—debreczenit is. Ezek a vasutak a vármegye érdekeinek körén kivül estek, éppen azért teljesen logicus volt, hogy azok támogatása elől elzárkóztunk. Az utóbbi időkben történtek — felfogásom szerint — hibák, amelyek jóhiszeműségét azonban percig sem kívánom kétségbe vonni. Hogy hiba volt a nyíregyháza—dombrádi, illetve balsai vasutakat kisvasútoknak építeni, hiba volt a kisvárda—nyirbátoii vasutat úgy concessionálni, illetve támogatni, hogy a dombrád— kisvárdai összeköttetést is — ugyanezen áldozatok mellett — nem biztosították. Azonban e hibák tanulságait le kell vonnunk. Az első szerintem megdönthetlen princípium legyen: semmiféle kisvasutat a vármegye közönsége nem szabad hogy támogasson. Még olyat sem, amely a vármegyéhez tereli a forgalmat, annál kevésbbe olyat, amely nem esik érdek sphaerankba. A kisvasutakat nem tartom alkalmasnak arra, hogy olyan jó termő vidéken — mint a mi megyénk — a forgalom akadálytalan lebonyolítását eszközölni tudják. Nem akarok égő sebekre rámutatni, de ha már van egy rossz vasutunk : nem szabad odahatni, hogy még több rossz vasulunk legyen. A másik princípium : nem kell gavalléroskodni az útadó alap terhére a vicinális vasúttársaságok érdekében. A Szabolcsvarmegyei helyi érdekű vasutak egy nagyon jól vezetett és fényesen jövedelmező vállalat. Ha tehát eddig minden vasúti vállalkozása i^en jól bevált: uj vasutak létesítésével ne akarja megfizettetni — dupla krétával írva — azt a risicot, amely nmcs a szabolcsvármegyei vasutak létesítésénél. Ö tudja, hogy a vasutak, amiket épit jók, ne akarja tehát tul feszíteni a hurt. Azt értem, hogy egy helyi érdekeltség, a mely természetesen csak arra tör, hogy a létesítendő vasút áldásait mielőbb élvezhesse, nem szeret a megye pénzével garasoskodni. Sőt inkább bőkezű ezen a téren, hogy a saját helyi hozzájárulását csökkenthesse. Ugy de mindennek van határa. Az a kívánság, hogy a nyirbátor—érmihályfalvai vasút létesítésére az útadó alap terhére 200.000 kotonát szavazzanak meg : egyszerűen lehetetlen. Ez a vasút a forgalmat a vármegyétől határozottan eltereli. Ha szigorúan akarnak elbánni, ugyan azt a mértéket kellene alkalmazni, amit a debreczen—nyírbátori, illetve a csap— nagykárolyival szemben alkalmaztak. Ha a vármegye közönsége utolsó közgyűlésében mégis kilátásba helyezte támogatását: azzal én csak egy lehetőséget ösmerek, ha a Szabolcsvármegyei helyiérdekű részvénytársaság — mint engedményes egyúttal lehetővé teszi, hogy zsákvasutja Nyiradonytól Nyiracsád—Binháza pusztán át — Érmihályfalváig létesüljön. Ez a vasút fontos, ezt a vármegye legmesszebb fekvő és Debreczen felé huzó részét tiltva van hozzácsatolni a központhoz és egyszer s mindenkórra lehetetlenné tenne minden elszakadási törekvéseket. E vonal megépítésével egyidejűleg nem lenne észrevétel tehető az ellen, hogy az érmihályfalva—nyírbátori vonal is kiépülne, de ez csak a legszorosabban vett helyi érdek, ennek a vasútvonalnak a megye vasutügyi politikája szempontjából semmi jelentősége nincs. Tudom én azt nagyon jói, hogy ne n célszerű dolog az igazat megmondani. Nem különösen akkor, ha nagy anyagi érdekekről van szó. Ugy de nagyon tudom, hogy a vármegye főispánja és alispánja politikai befolyások, helyi igények szakadatlan nyomása alatt, áll minden vidék részéről. Kell tehát, hogy ezek alól mentesítsük mi őket, akik vármegyénk közdolgainak huzamosabb szolgálatában ily téren is némi nemű tisztán látást vindikálhatnak. Nem akarok én egyetlen egy vidéket sem fejlődésében visszatartani. Sől nagy lelki örömet érzek, ha vármegyém legkisebb zugának is a előrehaladását láthatom. De az általános érdek legyen a döntő szempont. A nyiradony—érmihályfalvai és nyirbátor— érmihályfalvai vonal kiépítése ulán a vármegye közönségének a vicinális vasutak építésénél hosszú ideig kell pihennie. Az útadó alap nem arra való, hogy bílőle vicinális vasutakat építsünk. Vagy legalább is nem erre való első sorban ! Köutakat kell építenünk lehetőleg mentől nagyobb terjedelemben. A törvényhatóság 10 éves ütprogrammja lejáróban van. 10 évre úgy kell megszabni ismét utaink építésének programját, hogy ennek keretében belől semmiféle ujabb vicinális vasúti invázió ne akaszthasson meg bennünket azon jogos kívánságunkban: köutakat a vármegyének! Elég volt a vicinális vasútokból! Legszebb ékszerek, pontos á

rak, P^Jp. 0p

7«íj ékszerésznél Nyíregy

háza ezüstnemüek legolcsóbban: UŰIIUUI llüLöU Vírosbáz-otca 3. szára. „„,.,