Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

50-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. december 10. 5 A SZABDLC SVÁRMEGYFI TfiNITOEGYESÚLET KOR É, Tanítók otthona. A boldogság fészke, a tiszta erkölcs alap­föltétele : a jó otthon, mely támasza, talpköve a haza boldogságának. Tagadhatatlan az, hegy nekünk, a társadalom száműzött, édes hazánk elhagyott, elárvult gyermekeinek is szükségünk van otthonra, hogv otthonunkban otthonosan érezzük magukat. Tagadhatatlan továbbá az is, hogy a járáskörünk kebelében működő Önse­gélyző-egy let mai patriarchális szervezete mel­lett nem képes többe a tömeg érdekeit, az egykor kitűzött nagy célt szolgálni. Szüksége van tehát a tanítóságnak -oly intézményre, mely e kettőt, a hasznost a kellemessel egybefog­lalja s megcáfolva azon állítás igazságát, hegy tanitó a tanítónak ellensége, a tanítóság keblét egybeforrasztja, hogy benne a sziv együtt érez­zen, egyért dobogjon: a haza boldogságáért. Őrömmel haiigáttam Vargha Ferenc agilis kartársam életre való eszméjét, fejtegetéseit, mely a tanítóság e két kivanalmát felöleli, összpontosítja mind a kettőt s mind a kettő­ben feltünteti az egy egységes célt. Az eszmék sorsa, hogy amint felszínre kerülnek, legtöbb­ször oly hirtelen merülnek alá, avagy tűnnek el örökre anélkül, hogy a szeretet, mely létre hozta, tovább ápolta, szeretettel felkarolta volna. Vannak esetek, hogy az eszmék tünde fény­alakja megtéveszti ennek terjesztőjét s ez dobja el később önmagától, mint egykoron a csaló­dott Shakspere büvüs pálcáját a tenger mé­lyébe, mélyebbre valaha járt mérólom. Ez eszme szonban közfigyelmet, szeretetet é.= ezzel való terjesztést érdemel, mert erőt hor­doz, hóditó erőt. Ezt az erőt a legplasztikusab­ban mutatja az a tény, hogy az otthon s az ennek kebelében létesítendő Pestalozzi-kór cél­jaira két lelkes, ifjú kartársunk: Lengyel Mik­lós 200, Vargha Ferenc 50 koronát ajánlott és helyezett letétbe. A kiindulási pontot tehát, mely annyi aggodalomra, téves félreértésre adott s adhatoit volna okot, megtalaljuk az if­júság lelkesedésében, mely bizonyára megkeresi és megtalálja a maga támpontját annyival is inkább, mert nemcsak városunk, hanem me­gyénk tanítóságának közérdekét szolgálná az otthon, az internátus, a kör, mely mint a fo­galommá alakult Pestalozzi név is mutatja, szellemi és anyagi jotekonyság gyakorlására lenne hivatva. Ha helyesléssel talalkozott a cél es az ezt szolgáló eszközök, ha lelkesedés, sze­retet — nem pedig az ön-egélyző-egyletből fakadó erőszakoskodás szülte a kiindulási pon­tot, ugy akkor az okoskodásnak nincs helye és ideje; mert okoskodás a tett halála. Szabad legyen azonban egy elrejtett aggoda­lomnak kifejezést adni minden utógondolat nél­kül, ^anélkül, hogy valaki hiúságára gondolnék, en­nek tömjéneznék, avagy ezt sérteném. Tudjuk azt, hogy az ifjú vér és lelkesedes mellé az idősebb vezető képességére, kilartó, kipróbált erejére is szükség van, melyre a fiatal daru szánalmasan komikus szerepe is emlékeztet és figyelmeztet. Midőn megyénk tanítósága érde­mekben gazdag elnökének, a fiatal gárda sze­retett Gyula bácsijának zászlajára gondolok, meggyőződésszerüleg tudom, hogy ennek ki­bontása, végig hordozása — mint ezt a buda pesti, kolozsvári maradandó alkotások mutálják — az eszmének biztos és mielőbbi győzelmét jelenti. £s én hiszem és vallom, hogy az, ki a ta ­nítóság közügyeért an*yit és nemes hevülettel önzetlenül küzdött; kinek nagy alkotásai min­den Demosthenesnél ékesebben szólanak, kinek nevét a szabolcsmegyei tanítók hálás gyerme­kei egykoron imába foglalják; ki nem engedte a közönyök posványaba fulladni a szent lelke­sedést, hanem ezt, nemes érzéssel, szilárd elha­tározással összpontosította az egyesülés zász­laja alá s vezette Eötvös szellemében: az a nemes ügy nagy ideáját szolgálni sohasem szű­nik meg, mert nem szegényedhetik el szive és igy érzelmeinek nincsenek, nem lehetnek romjai. Csak annak szive gazdag, csak annak lelke nagy. ki a közös szenvedéseket és gon­dokat hordozni tudja Nemcsak az én, hanem sokak, talán mind­annyiunk hite és vallomása ez, mely egyúttal bizonysága annak, hogy mindvégig minden ügyünkben szeretnénk szerettei körében látni vezérlő, világító tüzoszlopunk. Jól tudjuk azt, hogy nehéz a vezetés, mert mindég voltak és vannak elrejtett óhajok, vagy nyíltan fellépett panaszok s igy ez ujabb alko­tással is lesznek kielégíthetetlen vágyak, me­lyek azonban a közős, nemes vágyódás fölé nem helyezkedhetnek, a haladás, a lettek kerék­kötői nem lehetnek, ha velünk a szent ügy, velünk a társadalomnak jó és balsorsunkban egyaránt osztozkodó része. ígérhetik bátran mindazok, kik a tanítóság közügyeiért végzetük szabta kis körben valaha is munkálkodhattak, hogy gondjaik sülyos terhe alatt is a legnemesebb fegyverrel követik vezé­rüket s igyekeznek letűzni az eszme győzelm jelét. Ha majdan az ifjak kicsiny, de lelkes csa­pata megalkuvást nem ismerő határozottsággal lép kész módozattal a nyilvánosság elé, ugy biztosithatjuk, hogy munkájukat a munkában való részvét, lelkesedésüket pedig általános lel • kesedés fogja kisérni yyőzelemről-győzelemre. Ahol a lelkes?dés és az akarat egybeöm­lik, ott az erő forrása, mely erőt erővel le­győz. Ezt mutatja a tapasztalat, ezt mutatják a történelemnek aranybetükkel irt ezüst lapjai, melyek egyikére rá van irva jövőnek ez üze­ne 1: kicsiny sereg volt Hellasz régi népe, de győzelmét látta Marathon . . . Most a szeretet ünnepén, midőn a boldog örömnap derűje szerte küldi mosolygó sugarait s elválik a földön a boldogtól a boldogtalan, csak a hit fakasztotta szent zsoiozsmában olvad­nak ismét egybe s törnek égj fele a fájó és örömérzések, most kopogtatok kartársaim szi­vének ajtaján, hogy mi is, kiket a sors földi rendeltetésünk pályafutásán szerte dobál, szét­választ : egyesüljünk egy szent vágyódásban s ezt követte a tett. Ne azt kérdezzék tehát a kultura közharcosától, hogy ki az, hanem néz­zék meg, hogy mit hozott. Hoztam a tanítók egvik regi óhaját, hogy beváltsam egy alkotás­sal a titkon elhullajtott könnyeinek, szenvedé­seinek növelte egyik igaz gyöngyszemét. Stoll Ernő ág. h. ev. tanitó. ÚJDONSÁGOK. Teiafon 139. szám. Mai számunk 20 oldal. — Boldog ünnepeket kívánunk lapunk előfizetőinek, munkatársa­inknak s jó barátainknak! Rendkívüli közgyűlés a vármegyén. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizott­sága e hó 29-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart a vármegyeháza nagytermében. A közgyűlés 266. pontból álló tárgysorozatából közöljük itt a következőket: A törvényhatósági vámos közúti alap 1909—1910. évi zárszámadása. A m. kir. belügyminister leirata a nyír­bátori és nyirbélteki törvényhatósági bizottsági tag választó kerületek uj beosztása tárgyában hozott közgyűlési határozatra. Belügyminiszteri leirat a vármegyei tüzren­dészeti szabályrendelet módosítása tárgyában. Hevesvármegye közönségének a vármegyei tisztviselők nyugdíjügyének rendezése tárgyában hozott határozata. Abaujtornavármegye közönségének felirata a katholikus egyházi autonómia életbe lépte­tése tárgyában. Szatmárvármegye törvényhatósági bizott­ságának a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozói költségeinek az állam terhére leendő átvétele tárgyában intézett átirata. A vármegye alispánja a központi hivatalok és közkórházak 1912. évi tűzifa szükségletének az év minden szakában üzemben. Gözüzemü berende­zés. Mindenféle vasbeton és betonmunkához kiválóan alkalmas Szamos-folyam kavics Vasúti állomás Szatmárt üdvari. Rendelmények bánnikor és bármily mennviségben a legrövidebb idő alatt elintézetnek. Kavics-homokbanya biztosítására a Reizman Hermán céggel kötött szerződést bemutatja. A vármegye alispánja a központi hivatalok 1912. évi nyomtatvány szükségletének biztosítá­sára- a Jóba Elek céggel kötött szerződést be­mutatja. Alispáni előterjesztés a vármegyei muzeuin elhelyezése, kezelése iránti javaslattétel cél­jából bizottság alakítása iránt. Alispáni előterjesztés a jegyzői magánmun­kálatokrói szóló szabályrendelet módosítása iránt. Firczák Gyula munkácsi egyházmegyei püs­pöknek, a vármegye közönsége által püspökké szenteltetésének 50 éves évfordulója alkalmából hozzá intézett üdvözletére küldött köszönő irata. A közigazgatási bizottságból kilépő Kállay Leopold, Lázár Kálmán, dr. Meskó László, id. Okolicsányi Lajos és Szikszay Pál bizottsági tagok helyének választás utján való betöltése. A közigazgatási bizottsági tagságáról le­mondott Görömbey Péter helyének választás utján való betöltése. Az igazoló választmány újra alakítása A jövő évi fősorozás polgári elnökeinek megválasztása. A lóavató bizottságok elnökeinek meg­választása. A szabolcsvármegyei h. é. vasutak igazga­tóságának kérelme a nyíregyháza—mátészalkai vonal részén 4-ik személyszállító vonatpár be­állítása érdekében a kir. államvasutak igaz­gatóságához intézett előterjesztésének támoga­tása iránt. Az Erzsébet-kórház igazgató-főorvosának előterjesztése egy Röntgen készülék beszer­zése iránt. Küldöttségi jelentés a községi pénzkezelés módosítása tárgyában beadott indítványra Községi jegyzők országos egylete megkere­sése a községi közigazgatás rendezése tárgyában. Nyíregyháza r. t. város képviselőtestületé­nek a nyíregyházi villamossági részvénytársa­sággal a Sóstó fürdő világítására megkötött szerződés elfogadása tárgyában hozott határozata Nyíregyháza r. t. város képviselőtestületé­nek a mérnöki hivatal személyzete szaporítása tárgyában hozott határozata. Ujfehértó község kérelme az ujfehértó—haj­dudorogi törvényhatósági közutnak az 1912-ik évben leendő kiépítése iránt. Ujfehértó község képviselőtestületének a munkásházak építéséhez szükséges kölcsön föl­vétele tárgyában hozott határozata. Kisvárda község képviselőtestületének a munkásházak építésének vállalatba adása tár­gyában hozott határozata. Nyíregyháza r. t. város képviselőtestületé­nek az 1914-ik évben Nyiregyházán megtar­tandó országos szövetségi tüzoltó-gyülés költsé­geinek fedezése tárgyában hozott határozata. — Halálozás. Borbéiy Sándor nyugalma­zott kir. ítélőtáblai biró e hó 19-én délután 6 orakor váratlanul elhunyt. Még vasárnap semmi baja sem volt a különben jo egészségnek ör­vi ndő öreg urnák és kedden estére végzett vele a könyörtelen halál. A nagy erős, hatalmas férfit belső vérzés ölte meg. Haláláról hozzá­tartozói a következő gyászjelentést küldték szét : Alulírottak mély fájdalommal tudatják, hogv a. felejthetetlen jo fiu, apa és testvér Borbély Sándor nyugalmazott kir. Ítélőtáblai biró folyó évi december hó 19 én délután 6 órakor élete 57-ik évében elhunyt. A megboldogult földi maradványai folyo évi december hó 21-én délután 3 órakor fognak a református egyház szertartása szerint a vasúti sírkertben örök nyugalomra tétetni. Nyíregyháza, 1911. dec. ho 19-én. Áldás és béke poraira. Borbély Gáspár apa. Borbély Sándor, Borbély Aranka gyerme­kei, Borbély Endre testvére. — Tíz percenkint közlekedik a villamos vasút e hó 21 dike óta városunkban a Besse­nyei-tér és a vasúti állomás között. Nagyon természetes, hogy örömmel üdvözöljük ezt az újítást s bőséges anyagi sikert kívánunk hozzá a vállalatnak. De épen az anyagi siker szem­pontjából érthetetlen előttünk, hogy a 10 per­cenként való közlekedést miért korlátozta a* Megrendelés : Bikfalvy Albert tulajdonoshoz cimzendők: Berend. posta- és táviró állomás: Saatmftr-Udvari. Vagy: Beei* Sámuel, Szatmár-Németi, Bínyai-ut 1'/. sz, Telefon-sz. 264. 743-52-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom