Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

49-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. december 3. 3 rából kijött tanitó, akinek ezért mindjárt a tejét követelik. Ezeket, az egyedeket — mint minden hivatalban — mi is „felek'-nek nevezzük. Ki is van irva egy táblára a bejáratnál: „Magánfeleknek 11 — 12-ig". Ez azt jelenti, hogy akinek a hivatallal üjyes-bajos dolga van, jöjjön 11-től 12-ig. Mivel azonban mindenki azt hiszi, hogy ei a kiirás csak másokra vonatkozik, ki kellett egészítenem ezzel: „Ön is magánféll" De hát ezt is kevesen szokták elhinni. Odaben ujabb olvasmányok kedveskednek a feleknek. Mint például „Keveset beszélni, sokat tenni!" No meg: „Csak röviden, az idő drágái" s „Ne adjon a szives marasztalásra!" Tessék elhinni, hogy ebben a hivatalban mindnyájan szives, vendégszerető emberek, de bizony Isten szükség volt már ezeknek az arany igazságoknak a kifüggesztése. A. mi vidéki papjaink és tanítóink ugyanis igen szeretetre méltó, joviális, közlékeny uri emberek, akik annyira biznak bennünk, hogy a problémákon, dilemmákon, rejtvényeken stbin kivül sok más jámbor gondjaikat is megosztják velünk, amilyenek például az időjárás, a nehéz közlekedés, disznóölés, szántás-vetés és több efféle. Micsoda élvezet volna ezekkel a barátsagos, jó magyar emberekkel pipaszónál, egy kis borocska mellett eldiskurálni, adomázgatni, ha nem volna meg az a rosz szokásunk, hogy nem megyünk addig ebédelni, amig töviről-hegyire az egész napi posta nincs feldolgozva. Hiába, a hivatal — hivatal, ahol láthatatlan kezek benyomják az ember nyakát az akta fölé, amit tarkára kaparászunk még azalatt is, amig szemelyesen tárgyalunk. Tudjak, hogy ez igy meglehetős szára', fogadtatás s hogy nincs is mindenkinek az ínyére, de hát a ma jött levelekre még ma felelni kell, mert igy szokta meg ezt a levelező megye dr. Wilt tanfelügyelő idejében. Hogy aztán mi megbeszélni valójuk van a tanítóknak és papoknak a tanfelügyelőnkkel? Jajaj, azt ugyan bajos volna mind felsorolni! A leggyakoribbak ezek: ovoda- és iskolaszervezés, tizeléskiegészités, korpotlék, tandijkarpótlás, nyugdíjügyei, meg nem kapott járandóságok, analfabéta tanfolyamok, felolvasások, ifjúsági egyesület, gyermekvédelem, nyugták, arcképes igazolványok láttamozása, tanszersegelyek, kinevezések, áthelyezések, tanitóválasztások, órarendek, tantervek, tananyagbeosztások, ifjúsági és tanítói könyvtárak, végellátások, árvaházba felvételek, időszaki jelentések, iskolaszékek, gondén boldogságom pedig oda lent könyezik . . . Én miattam, én utánam . . . Az ajtóhoz sietett s lefutott a lépcsőkön. Az asszonyka észrevette. Letörölte a könyeit. — Te sírtál, édesem ? Miért ? — Mikor ugy szeretlek s ugy féltelek ! — Ezért sirtál, édes kis bogaram ? — Igen. Meg aztán, tudod, olyan rossz ^ egyedül lenni. Én nem félek! Hiszen a kertbe jöttem most is. De en . . . azt hittem . . . hogy mindég melletted . . . lehetek majd. — Nos? — És most ettől a bohó hiedelemtől búcsúztam el. A férfi átölelte aranyos kis feleségét. — Ne sirj, édes! Meghalt nekem most minden más kívánságom, vágyam. Most csak a te szép' kék szemedben akarok gyönyörködni, te drága ! — Én már erős vagyok, mert kisírtam magam. Nem akarlak elvonni a munkától! Ném mész vissza a távcsőhöz ? — Most nem. Majd máskor . . . E pillanatban mintha óriási láng lobbant volna fői a Holdon. A meteorlánc neki ütődött. A Hold valóban megfordult. Pillanatig csodás rajzolatú alakok látszottak rajta, majd egy ujabb hatalmas lobbanás és a Hold az ismerős oldalat forditá megint a Föld felé. A férfi s a nő a csodálkozástól dermedten nézték a látványt. Mikor pedig az asszonyka szólni akart, a férfi csókkal fogta le pici ajakát. — Ne mondj semmit! Ez az édes csók s a te végtelen szerelmed kárpótol engem mindenért a világon ! Még a halhatatlanságért is! Matlák József. nokságok jkvei, tantestületi értekezleti jkvek, szabadságolasok, helyettesítések, fegyelmi ügyek, előleg kérvények, rendkívüli államsegély kérések, eskütételek, címerek, zászlók, himnusztáblák, madarak es fák napja, különféle gyűjtések, iskoiai ünnepek, magánvizsgálatok, iparostanonciskolai ügyek, költségvetések, számadasok, iskolai vagyon kezelése, janitok és papok összetűzése, névtelen levelek, különféle intrikák s tudja a jó Isten mi minden igy tarka-barka össze-visszaságban. A tanfelügyelőnek igazán ezermesternek kell lennie, hogy mindezekben igazságot tegyen. És ínég hagyján, ha mindezeket amúgy Mátyás király módjára pusztán a bölcs belátás, igazságérzet és józanész szerint lehetne elintézni. De ott van az a rengeteg törvény, utasítás, rendelet; mindenre rá kell húzni a paragrafusokat és — éppen ezért van a világon tanfelügyelőség és ezért a nagy népvándorlás a tanfelügyelősé^re. Mert a népoktatási rendeletek, utasítások óriási káoszában elvész a legtudósabb tanitó is, hát még a pap, akinek a népoktatás nem kenyere, bár, mint iskolaszéki elnök mindenért felelős! A tanfölügyelő feje az a káptalan, lios?y minden kerdésre készen kell lennie a felelettel. Hivatalunkba ugy jönnek a felek, mint eleven kérdőjelek. Az arcok komorak, gondterhesek és mindannyian, mint felkiáltó jelek távoznak, kiegyenesedve, kielégítve, megkönnyebbülve. Wilt György tanfelügyelő a paragrafus-özönből mindjárt citálja a kádenciát, még pedig olyan egyszerűséggel, világosan, hogy a fél szinte csodálkozik, hogy magától nem találta ki. Van azonban sok olyan baj, amit még Wilt tanfelügyelő sem tud eligazítani, mikor például pénzt kérnek iskolai célra a hivatalunk utján és a miniszter azt feleli, hogy ,a kérés fedezet hiányában nem teljesíthető.* Bizony, erre a nagy, mindent eligazító sem talál kádenciát, és — fájdalom — ez a tanfelügyelet legvérzőbb sebe. Látni, tudni, hol a baj, mi a baj, mivel lehetne segíteni és nem tudni segíteni, mert felülről nem jő a segítség. A tan felügyelő sürgeti minden vonalon az iskola szervezéseket, fejlesztéseket, az egyházak, községek nagy áldozattal, vért izzadva, felépitik a tantermeket s már csak épp' annyi kell, hogy a miniszter kiutalja a tanitó fizetését s akkor jő a rendelet, hogy az allam kasszája erre a célra kiürült, nincs fedezet. Vagy pedig készen áll az iskola, van tanitó is, de nincs még felszerelés. A miniszter igért felszerelést, tehát kérnek Kérnek, de hiába. Nem jő se a térkép, se a számológép. Talán nagysokára aranyozott rámában megküldik őfelsége arcképét, ami nagyon jó Limpel Róbertnek is, mert sokat keres rajta. Hát az micsoda kínszenvedés, mikor egy családos tanitó elfoglalja az állását és hónapokig nem kap fizetést, mert az állam nem utalja ki. Ezek a szenvedő alakok is a tanfelügyelőségen keresik az igazukat, holott ezen a helyen, ebben a tekintetben csak szives részvétet találhatnak. Nemely állami tanitó meg annyira naiv, hogy azt hiszi, ha nagy bajban van, csak egyszerűen kérnie kell és kap előleget. Szó sincs róla ! Hiven felsorolja, hogy hat gyereke van és mind a hatot iskoláztatni kell, kit városon, kit odahaza. Wilt meleg ajánlással felterjeszti a kérést (Istenem, hiszen ő mindig meleg ajánlással terjeszt fel mindent) és azt irják vissza, hogy a tanitó okmányilag igazolja a kérésben felhozott okokat. Ezzel vege. A tanitó elhallgat : a családapa kínjait a hat gyerekével nem csatolja az ujabb kéréshez. És mi, akik jó lélekkel, jó kedvvel veszünk és továbbítunk minden kérést, mi nem kérünk semmit ? nekünk semmink sem hiányzik ? De igen. Talán jobban mint a tanítóknak, akik rengeteg gondjaikra nálunk keresnek orvoslást és szolgáljon nekik némi vigasztalásul — mi sem kapunk semmit. Lengyel segédtanfelügyelő, akinek a vármegyében tán a legnagyobb családot kell fenntartania, hiába sürgeti az előlépését, holott nálánál fiatalabbak ugy ugrálnak a rangsorban, mint a szitakötő a Tisza partján. Az előlegkéréseket háromszor is visszaküldik. Sokszorosító gépet nem adnak, magunknak kell körmölnünk egy-egy ügyet annyiszor, ahány iskola van a megyeben. De a magunk baját tán nem is illik elpanaszolni, nem is folytatom, ennyire is csak a tanfelügye'őség teljesebb természetrajza végett mertem vetemedni. Inkább a ragyogáson, a népoktatásunk fenyes oldalain legeltessük szemünket. És hálistennek sok ilyen fényes oldala van Szabolcsvármegye népoktatásügyének. Különösen Nyíregyháza tanügye olyan magas nívón all, hogy mintául szojgálhatna Magyarország bármely városának. Öröm nézni a hatalmas lutheránus tantestületet, mennyi igazsaggal, mennyi körültekintéssel kormányozzák azt a mozgalmas hangyasereget, mennyi érdemes tanito akad közöttük ! Minden épkézláb tanköteles iskolába jár, ami maga a csudával határos. Hát Orsovszky, ami mindnyájunk kedves, közszeretetben álló Gyula bátyánk, micsoda rendet tart ifjú gárdájával a romai katholikus iskolában ! A görög kathoiikusoknál Ruttkay esperes micsoda kedves egyetértéssel dolgozik Varga G) őrgyekkel s a derék református tanitók milyen vállvetett munkássággal nevelik, oktatják a kis reformátusokit! Az izraelita iskolában is megteremtette Bernstein főpap az egeszséges tantestületi szellemet, a polgári iskolák pedig egyenesen mintaszerűek, — eltekintve persze az iskolaépületek alkalmatlan voltától, aminek a pótlása szintén nem a tanfelügyelőségen múlik. A vármegyében pedig az utóbbi hét év alatt teljesen átalakult a népoktatás. Se szeri, se száma az uj iskoláknak, melyek dr. Wilt György ösztökélésére és közbenjárására hihetetlen gyorsan szaporoitak. A tanitók között már alig akad olyan, aki hivatását nem teljesítené elég lelkiismeretesen. A csekély munkaképességű (bar jóakaratú) öreg urakmk ei kellett menniök a jól megérdemelt nyugalomba, a nem arravalók pedig megfogadták a jó tanácsot és vagy megjavultak, vagy odább állottak, ugy, hogy Szabolcsvármegye népoktatásügye amennyire csak lehetett megtisztitani, meg van tisztítva mindenféle salaktól. Hát nem öröm ilyen vármegyében a taufelügyelősig dolga? Még csak két dolog hiányzik, hogy teljes rend és nyugalom legyen a vármegyében. Pro primo : emeljék fel a tanitók fizetését annyira, hogy tisztességesen megélhessenek, pro secundo: a pap es tanítója éljenek jó egyetértésben. Ámen! Ne féljenek a kloakától. Amit ezen a cimen ifj. Tomasovszky Mihály nyíregyházai gazda elmond az itt következőkben, igazán megszívlelésre méltó. Közöljük lapunk szerkesztőjéhez intézett sorait ugy, ahogy ő megirta, tanúságot tévén soraival arról az egészséges intelligenciáról, amelynek ereje ezt a 150 és néhány esztendővel ezelőtt, ide, — a szinte idegen levegőbe telepitett népet a mai, hatalmassá fejlett Nyíregyháza létrehozására képesítette. „Ez az irás azoknak szól, akik annyira félnek és rettegnek, hogy a mostani képviselőtestületi tagok választásánál oly tekintélyes számban jutott be a gazdaközönség a tüzvonalba. Nagyon is gyenge erkölcsi bátorságról és szinte komikus tájékozatlanságról tesznek bizonyságot azok a nyilatkozatok, amelyek mostanában uton-utfélen elhangzanak a választással kapcsolatban. Azok, kik az intellektuellek érvényesülésének az elnyomatásától, illetve azoknak a város jövendő irányítását illető eszméiknek a sárba tiprásától tartanak, legyenek egészen nyugodtak és legyenek meggyőződve arról, hogy akik újonnan megválasztott tagjai lettek a képviselőtestületnek, habár csizmát viselnek is, tudni fogják, hogy majd annak idején mit cselekedjenek. Elismerjük nagyon szívesen, hogy a gondosan simára és fényesre fésült koponyákban sok követésre és megszívlelésre méltó gondolat születik meg, hogy a sevró, meg lakkcipókben kényeskedő lábak okos és egészséges ideálokért hevülő főt hordozhatnak. Ezzel szemben azonban bátrak vagyunk kijelenteni, hogy mi is, a mi természetes tanyasi gondolkozás módunkkal is meg tudjuk itélni, hogy mi a jó, mi a helyes. élüsxerelx, pontos öek