Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

6 50-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. december 10. Orgonahangverseny az evangelikus Nemsokára rendkívüli műélvezetben lesz része városunk zenekedvelő közönségének. A jövő hónapban, január 6-án, Vízkeresztkor ugyanis egy nagyobbszabásu orgonahangver­senyt rendez a helybeli evangelikus templom ban az ,Evang. Templomegyesület', illelve az egyesület égisze alatt Paulik János lelkész, az egyesületnek elnöke. A nevezett lelkész ur a mult hét folyamán Dábreczenben és Budapesten járt az orgonahangverseny előkészítése végett s amint halljuk, sikerült is neki két kiváló orgona­müvészszel megállapodásra jutni a conc rtet illetőleg. Antalffy Zsiross Dezső, a pesti magyar kir. Zeneakadémia tanára és Hammerstadt János a debreczeni Zenede tanára megígérték közre­működésüket a tervhevett hangversenyen. Már az előadásra kerülő műsorban is bepillant­hatunk azon jegyzék alapján, amelyet a neve­zett lelkész ur útjáról magával hozott. Szebbnél­szebb orgonadarabok kerülnek bemutatásra. Igy nevezetesen : Hammerstadt tanár Bachnak hires „Dmoll Toccata és Fuga" cimü orgona­hangversenyét, Beethoven „Adagioját" és ínég egy énekes darabot készül bemulatni, melyben az ének szólót egy debreczeni uri asszony fogja énekelni. Antalffy tanár meg egyenesen özönével készül ontani a szebbnél-szebb orgona compositiókat.^Eljátszani a következőket tervezi: I. a) Frank: Piece pour Orgue. b) Antallffy: Esti dal. c) Guilmont: Gyászinduló. II. a) Bossi: C inzoncina. b) Couperin : Soeur Monique. c) Bonnet: Matin provencal. Ezekkel a darabokkal Antalffy tanár ur, a ki egyike a legkiválóbb orgonamüvészeknek, a pesti zeneakadémián és a pesti deáktéri ev. templomban már bevezetett orgonahangverse­nyeken óriási hatást keltett. Azt hisszük, hogy városunk közönsége, a mely annyi érzéket tanusit a magasabb műél­vezetek iránt, szívesen fogadja a Paulik lelkész urnák ezen uj s városunkban eddigelé ismeretlen művészi élvezet megszerzésére irányuló buzgal mát, aki, amint halljuk, oda törekszik, hogy ilyetén hangversenyek többszőr is megismételtessenek a luteránus templomnak most már ilyen célokra is alkalmas szép uj orgonáján, egyes nagyobb gyülekezetek, de különösen a küflöldi protes­táns egyházak mintájára, amelynek évenként többször is megszólaltatják templomaikban az orgonazeneirodalom kiválóbb termékeit. Ezen a téren úgyis, a legtöbb ember előtt ismeretlenül, egy megbecsülhetetlen értékű kincshalmaz hever, amelyben pedig gyönyörűségét lelné new egy finomabb ízlésű ember, ha azt közelébe vinnék s vele hivatott kezek megismertetnék. Remél jük, hogy ezek az orgonahangversenyek mi hozzánk is utat találnak s méltán fognak sora­kozni városunk mas téren való ilynemű mű­élvezeteihez. A január 6 án déíutin 5 órára tervezett orgonahangverseny némi csekély belépti díjjal lesz összekötve és pedig a Templomegyesület választmányának határozata értelmében a be­lépőjegy ára a földszinten 2 korona, a karzatra 1 korona lesz s az igy befolyó ősszeg a Temp­lomegyesület céljaira fog szolgálni. A műsor végleges megállapitasa később történik majd s amint halljuk, helybeli zené­szek is közreműködnek a hangversenyen. Az orgonahangversenyre felekezeti külömbség nél­kül kaphat belépőjegyet mindenki, aki érette idejekorán jelentkezik. Előjegyzéseket már a holnapi naptól kezdve eszközöl az „Evang. lelkészi iroda." (Központi iskola épület, bejárat első ajló jobbra.) n.— A Bessenyei Kör estéje. — december 5. — Dicséretére legyen konstatálva a Besseuyei Körnek, ez az este egyike volt a legkevésbbé sikerülteknek. És ennek több oka van. Az este inkáb a kegyeletes megemlékezésnek volt szánva, mint a műélvezetnek. Liszt Ferencz emlékének adóztunk. És Liszt Ferencz nemcsak, mint zongora-virtuóz, hanem, mint zeneszerző, főleg mint reformátor a zeneszerzés megcsontosodott formáival szemben, vált világhírűvé, magyar létére. — A megemlékezésnek tehát helye van minden magyar kultúregyesület kebelében. Lisztet azonban az is jellemzi, hogy kevés súlyt helyez a melódiára, inkább fest a hangjaival. Akkordjait végig vezeti az összes hangnemeken és a hallgatót a kibontakozás utáni sóvárgásra ingerli. Két órán át ez — fárasztó. Egyébiránt Somsich vezette be az estét Lisztről tartott élet- és jellemrajzával. Azután jött volna a két zongorán előadott Mazeppa. Hálásak voltunk Jászai Marinak, hogy előbb a Hugó Victor hasonló cimü költeményét ismer­tette és ezzel érthetővé tette a zenemüvet. A két zongora tobzódása az akkordokban a rohanó paripát festette, a gyorsan tovatűnő tájakat, a rohanás alatt összefolyó tájképeket, a dübör­gést, a vágtató patacsapásokat. A paripj első­rangú, nehezen fárad, és a midőn oda ér, hogy összeroskad, akkor már a hallgató is végkép kimerül. Damiens i élvezet, immár a cseppenként hulló vért szemlelni. Ebben a pillanatban felhangzik a hymnusz, azután az orosz népdal motívum. És ez már szép volt, csak egy kicsit későn jött. Ugyanez a hatása a „Hullámokon járó szent Antal" cimü mü nek. Az első része megkapó, de később nem akar vége szakadni a tengeri viharnak. A Bing által énekelt dalok is nehezek és nem meg kapók. Más hangnemmel kezdődnek és végződ nek. Ellenben a Polonnais, főleg az első, poétikus, Chopin szám. Es bűbájos a ráadásul előadott mü, ha jól tudjuk, a Rosignol. Leg­végül egy magyar motivumu nagyon hosszú mü lelt ismét két zongorán előadva, a minek a végére 11 óra tájban jutottunk. Közben Jászai Mari szavalt Vörösmartyból és Petőfiből, óriási hatást keltve, főleg a fiatal ság előtt, mely rettentő tapsokban tört ki. Az estének fénypontja Thoman István csodás művészete. Briliáns technika, megértő és érző interpretálás jellemzik. Hamarjában nem tudjuk, melyik a bámulatra méltóbb, a virtuo­zitás, avagy a meleg előadás. Ez a művészi játék tette az estét a többi hires-neves esték­hez méltóvá. A szivekhez. Irta: Rákosi Jenő. Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legsiebb gondolatnak: a beteg gyermek­ről való gondoskodás gondolatának. Szárnya nőtt és a gondolat szárnyát csattogtatva be­repülte a haza tereit és ahol megkapott egy szivet, a sziv kinyilt s befogadta a gondolatot. És a munka egyet lépett, s nagyot lépett. Varázsütésre tetté vált a szándék és ma már nem kezdeni, hanem csak folytatni kell a dicső müvet, amely a tavalyi esztendőnek egy históriai tényévé leve. Hiszen mentő révet építettünk az élet, a szenvedés tengerén tehetetlenül vergődő lelkek­nek. A gyermekvilág a nemzet életének a for­rása. Amily bőven fakad, amily zavartalanul folyik, amily épen csörgedez: abban a mérték­ben vetődik fény, öröm, remény arra az útra, amelyen a nemzet a maga jövőjének titkai felé vándorol. A nemzet ereje, a nemzet hatalma, a nemzet dicsősége lélekzik a bölcsőkben, szólal meg a gyermekszobák vidám zajában es dobog fel a gyermekek szivében. A gyermekvilágon kell a nemzet szemének pihennie, mert a maga jövő­jének a képét szemléli benne. Jusson eszetekbe a krisztusi mondás: Bo­csássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a menyeknek országa. A Nemzet pedig, Krisztus szavával ezt mondja : Jertek velem a kisdedekhez, mert ők az én Menyországom. És nem a boldog gyermekről van szó, amikor én a Ti szivetek ajtaján zörgetek. Nem a gazdag vagy jómódú emberek gyermekeiről, akikért a szülék képesek mindarra az áldozátra, Herpay Ernő amely szeretetüknek megfelel; nem is az ép és egészéges gyermekekhez hívlak ezúttal ben­neteket, akiknek vidám zaja, csengő nevetése a világ legdicsőbb és legédesebb muzsikája, hanem viszlek benneteket a szegénység és betegség tanyáira, ahol ez a leglelketlenebb zsarnokpár a gyermekvilágot fojtogatja. Letörli nedves ke­zével arca szép színét; ujjával megérintvén sze­mét, elveszi ragyogását; irtóztató szájával el­fújja öröxre kicsi ajakáról a mosolyt. Akinek a szive e gondolatra össze nem facsarodik, aki még nem látott boldogtalan szülőt, ki beteg gyermekén nemcsak segíteni nem, de nem tud szenvedésein csak enyhíteni is; aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szövetkezett betegség ácsolt; aki nem látóit tehetetlenül vergődő anyai szivet megszakadni; nem látott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölcscsel; aki a szenvedések szenvedését, a kinok kínját, a győlrelmek gyötrelmét, a nyomorban pusz­tuló gyermeksereget nem látta: az ám zárja el beszédem elül a szivét. Dá aki Krisztus örökét, a gyermeket szereti, a maga gyermeke boldog­ságáért abban hálás, hogy italt, ételt és orvos ságot kíván nynjtani az elhagyottak és elesettek ártatlan gyermekeinek; aki be akar menni a boldog sziv, a nyugodt eírne és a békés lelki­ismeret paradicsomába ; aki szereti gyermekét, Istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megujul: az jöjjön, az tárja ki szive kapuját szózatom előtt és áldozzon az oltáron, melyet pipokként nemzetünk iegszebb, legdicsőbb, leg­nemesebb asszonyai és legtiszteletreméltóbb, leg­fönkeltebb, érzésben, gondolatban és c;elekedet­ben legfényesebb férfiai vesznek körül. Az áldozati tüz meg van gyújtva, a láng ég, füstje égnek száll: hozza el ki-ki azt a hasáb fát, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világító máglyatüzzé lesz; abban égjen el ezrek nyomora, százezrek gondja, mil­liók elhagyottsága. És a Nemzet szeretete gyermekei iránt, hite önmagában és reménye jövöjében szálljon égre a füsttel, mely az Istennek áldozati oszlopként emelkedik a magasba. ÚJDONSÁGOK. Telefon 139. szám. W Mai számunk 20 oldal. Kultura Nyíregyházán. Araikor Nyiregyháza várost kedvező fekvési vi­szonyai Szabolcsvármegye élére állították, rálépett arra az útra, amelynek kilométerköveit a tudomány és művészet ragyogó oszlopai jelzik s amely uton az igénytelen külsejű kis vidéki város a modern nyugati város kapujához érkezik, amelynek hét la­katos zárjait fölpattantani, a megtett út fáradalmai­hoz képest már csak kevés erő szükséges. Egy-egy ilyen kilométert jelző a haladás utján a Bessenyei-kör és a maga szerényebb körében fon­tos missziót teljesítő szabad lyceum. Lelkes, művészi ambícióktól hevült fiatal úttö­rők alig két éve ujabb határkővel jelölték meg a haladás mesgyéjén megtett kilométernyi utat: a zene­kultusz fejlesztésére megalakult a Zenekedvelők Egyesülete, zászlóján a zene népszerűsítésének jel­szavával. A kemény rögökkel ádáz küzdelmet folytató emberek pedig városunk minden szép és nemes iránt fogékony polgárai — csodálkozva hallgatták az ed­dig ismeretlen bűvös-bájos hangokat és élénk érdek­lődésükkel és önzetlen támogatásukkal lehetővé tet­ték a legszebb törekvés megvalósulását, a Zeneked­velők Egyesületének haladását. A törtetők eme lelkes pártfogása, a zeneművé­szet hangulatos berkeiben megtett sikeres haladás arra ösztönzi szüntelen a Zenekedvelők Egyesületét, hogy hatalmas symfonikus zenekarának állandó ott­hont biztosítson, ahol fennhatósága alatt egy zene­iskola is felütné tanyáját. És hogy eme óhaja nem hiu álomkép, bizo­nyítja az a ma már köztudomásu tény, hogy a kul­tuszkormány a vidéken építendő kultúrpaloták egyi­két Nyíregyházán szándékozik létesíteni, (Csak moz. nri dlvatárubáza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona n. ». ©3 ift cr> O Ajánl dús választékban hires Kobrák cipőket, Pichler va­dász kalapokat, elsőrangú fehérneműt, keztyüt, sétabotot ernyőt, nyakkendőt, pénztárcát, még öe» létezett olcső árban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom