Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

nyíregyháza, 1911. XXXII. évfolyam, 45, szám, vasárnap, november 5. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElSflzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és /Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TB;R S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A választójogról. E lap legutóbbi számában érdekes és értékes vezércikk jelent meg a választójog reformjáról. Mindenben egyet értünk a cikk fejtegetéseivel, csak abban az egy, még pedig nagy kérdésben nem, hogy a választójog gyakorlása hozzá köttessék-e a magyar nyelven való irni s olvasni tudáshoz. Annak a cikknek az irója erőszakos magyarositásnak tartaná azt, sőt „borzalmas", „lehetetlen", „kegyetlen" gondolatnak, hogy a választói jogosultság a magyarul irni és olvasni tudáshoz köttessék; ezzel szemben mi egészen természetesnek tartjuk, hogy ha valaki Magyarországon, ez ország és nemzet ügyeinek intézésében választói joga gyakorlásával résztvenni akar, hát tanulja meg ennek az országnak a nyelvét. Hiszen a választói jog kiterjesztésére, mondjuk általánossá tételére nekünk magyaroknak nem azért van csupán szükségünk, hogy az embert a maga emberi jogaiba helyezzük, hanem legfőbbképen azért, hogy erőteljesebbé tegyük vele azt a küzdelmet, melyet állami függetlenségünkért vivunk századok óta. A lapunk mult számában megjelent vezércikkre vonatkozólag a következő levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! Őszinte örömmel olvastam a „Nyirvidék" mai vezércikkét, mely alkalmas arra, hogy számos tévhitet megszüntessen, számos előítéletet lerontson. Konkrét tényekkel bizonyítja ez a vezércikk, hogy az általános és egyenlő választójog ép a magyarságot erősítené a nemzetiségi néptömegekkel szemben, ép a magyarságot juttatná gazdasági és szellemi kultúrájának megfelelő befolyáshoz ebben az országban s igy bebizonyítja ez a vezércikk azt is, hogy azok az igazi hazafias magyar emberek, kik az általános es egyenlő választói jogot követelik s becsületes, hazafias belátás vezeti azokat, akik a választói jog demokratikus reformját óhajtják, nem pedig alávaló hazaárulás és gaz nemzetköziség. Midőn őrömmel veszem tudomásul, hogy mindezeket ép a ,Nyirvidék" ismerte el, arra szeretném kérni a tekintetes Szerkesztőséget, méltóztassék kezdeményező lépéseket tenni aziránt, hogy mindezeket Nyíregyháza hazafias Justh-párti közönsége egy nagyszabású s tekintélyes népgyűlés keretében kifejezésre is juttassa. Csaknem minden vidéki városban voltak már választójogi népgyűlések. Igazán csodálatos, hogy eddig csak Nyíregyháza, ez a régi haladó szellemű, demokratikus város maradt hátra. Nagy kulturális missziót teljesítene az igen t. Szerkesztőség, ha e népgyűlés szervezését elvállalná. Nyíregyháza haladó szellemű és Justh-párti polgársága bizonnyal örömmel venne részt e népgyűlésen. Kiváló tisztelettel az általános választójog egyik hive. Xollraj^ols:. Rossz tréfa. Többször elmondtam már egy találó tourista anekdotát égy sweici vezetőről, aki a kalandvágytól lázas idegen hegymászó csoportnak teljes sikerrel szuggerálta: „voyez vous mes dames et messieurs les chamois, qui ríy sont plus". Épp ugy vagyunk mi a kath. hitoktató „tilalmával" amely — — soha sem látott napvilágot. Nohát itt valóban egy titkos kéznek kell működni, amely saját céljaira minden alkalommal és a semmiből is tőkét akar faragni s nem retten vissza a felekezeti béke megbontásától sem. S vájjon ki adta a Szabolcsvármegye t. szerkesztőjének azt a tanácsot, hogy olyan ügyben kérjen felvilágosítást, amely meg nem történt? Miért „merült" fel ismét e kérdés, amely már évekkel ezelőtt elintézést, s mint reméltük, végbefejezést is nyert! S ha a felekezetiséget kicsinyes szempontnak tekinti a t. szerkesztő ur, miért vizsgálja azt telescopon, s miért subordináljaaz „egyetemes emberiségnek", amely csak egy elvont fogalom, a felekezetet, amely az emberiség szivében és elméjében kiirthatatlan gyökereket vert és erkölcsszellemi nagyhatalom az egész földgömbön ? Ugyan mi köze a szabadelvüségnek ahoz, hogy a gimn. kath. ifjúság elmegy-é az okt. 31-iki prot. egyházünnepélyre, vagy sem, s a felekezeti egyenlőségnek az-e a kritériuma, hogy a felekezetiség iránt közömbösek'legyünk s e közömbösséget már a gyermek szívébe csepegtessük ? De érdeke-e ez magának a protestáns felekezeteknek? Azt irja a „Szabolcsvármegye" t. szerkesztője, hogy a „közönség körében azért ítélték el ezt az állítólagos tilalmat, mert az eddigi tökéletes felekezeti béke megbontását látták benne". Hát kérdem, ha ez a felekezeti béke eddig tökéletes volt, minek volt azt megbontani akarni egy minden alapot nélkülözött feltevéssel ? Nem-e helyesebben cselekszik vala az igen tisztelt szerkesztő ur, ha végére jár a dolognak, megkérdezi magát a hitoktatót, aki ilyen tilalmat püspöke utasítása nélkül nem is statuálhat s aztán megnyugtatja a béke barátait és megszégyeníti a békétlenkedőket? * * * De hogy az én régi jó barátom, a gimnázium igazán jeles igazgatójának mi köze ehez az egész kérdéshez, amikor Luther Márton az ő 95 theziseit nem a nyíregyházi főgimnázium, hanem a wittingi templomnak ajtajára szegezte fel, igazán nem tudom ; de igaza van, ha a tudománynak az ő vezetésére bizott felszentelt csarnokából a felekezeti súrlódásokat kiküszöbölni törekszik. Csak egyben engedjen nekem az én igen tisztelt barátom, abban t. i., hogy bárminő souverain hatalmat gyakorol is a maga hivatalos keretén belül, a vallás és felekezeti hitoktatókkal szemben utasítási joga nincs. * * * Különben soha sem jár helyes úton az, aki vallási vagy felekezeti kérdésekben utasítani, parancsolni vagy tiltani akar; ezek s a büntető klauzulák teljes mellőzésével kell oda fejleszteni a fiatalságot, hogy megértse, átérezze és teljesítse vallási és felekezeti kötelességeit; igy minden kényszer nélkül kell belátnia, hogy katholikus hívőnek azon az egyházi ünnepélyen amelyen a protestantizmus a kath. egyháztól való elszakadásának emlékét ünnepli, — helye nincs. * * * A katholikus vallással egybeolvad minden keresztény felekezet a halottak napjának kultuszában. A szülők, elhunyt testvérek, rokonok és barátok emlékének van e nap szentelve, minden felekezetnél az egész földgömbön épp úgy, mint ahogy a karácsonyfa körül is ártatlan örömmel csoportosul a felekezeti szempontokat és súrlódásokat még nem ismerő gyermeksereg. Mi, sajnos, ismerjük és fájlaljuk e súrlódásokat mind a sírig; de miért válaszszanak el minket felekezeti szempontok és előítéletek a temetőben is, ahol megszűnt közöttünk minden különbség, ahol zavartalan örök béke honol ? Szőlőnknek barközraktárt! Dr. Zinner Samu ügyvéd úr a .Szőlőművelés Szabolcsban" címmel vármegyénk szőlőkulturájának képét igyekszik festeni egy borközraktár létesítése érdekében, egyik helyi lapban. Szándékosan tettem Zinner ur neve után az ügyvéd jelzőt, habár tudom, hogy közönségünk e minőségét ép ugy ismeri, mint én, mert ezzel is egygyel jobban látom beigazoltnak azon föltevésemet, melyből kiindúlva egy borközraktár létesítésének ideáját és actióját felvetettük és megindítottuk. Az eszme nem uj. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületünk már az 1902-ik évben teljesen átlátva speciális homoki szőlőkulturánknak közgazdasági roppant fontosságát és ezzel egyidjüleg mindazon hiányokat, melyek elhárítása nélkül ezen termelési águnk az őt. méltán és természetszerűleg megérdemelt pozícióra nem emelkedhetik. A fejlődés ezen akadályait már akkor is abban láttuk, hogy az önfeláldozási ősztön és egyben — hacsak mérsékelt és lassú kulturális fejlődés következményeként is — rohamosan telepitett homoki szőlőink létesítésével birtokosaink egyedül a szőlő kitermelésére gondoltak, s nem számolva a must s illetve bor kezelésére, teljesen figyelmen kívül hagyták az értékesítés igen fontos kérdéseit. Igen sok hosszú értekezleten, beható tárgyalások után megszületett ugyan a „Nyír"