Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

20 29-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. julius 16. mányok, melyeket a Tanterv és Utasítás megjelöl. Ugyancsak a Tanterv és Utasítás követeli, hogy a II. oszt. olvasókönyvének elbeszélő tartamú részét első sorban gondtsan kiválogatott oly eredeti magyar állat- és népmesék szolgáltassák, melyek egy- egy erkölcsi tanulságot vagy tapasztalati igazságot érzékilenek meg. Népmese csak 3 van s ezek kiválasztásában sem szerencsések. A hólyag, szalmaszál és a tüzes üszök c. hirhedt népmeset egyéb olvasókönyvekből kidobták s itt befogadták. Tóth József erre vonatkozó bírálata a következő: „A kissé idétlen meséből, hogy micsoda erkölcsi tanulság fészkelődik a gyermek szivébe, agyába, azt nagyon bajos volna megállapítani, hacsak az nem, hogy 3 kóborló léhűtő minden előzetes ismeretség nélkül kenyeres pajtásként barangol össze-vissza minden cél nélkül, s hogy e 3 léhűtő, hogy ámítja egymást, hogy teszi egymást semmiví A mesének különben is kétes lélektani gondolata a gyermek előtt érthetetlen". Hiányzik az olvasókönyvből a halászat, az aratás, a szüret leirása. Már pedig a T. és U. világosan irja, hogy a II. oszt. sz. kijelölt beszéd • és ért. gyakorlati anyaggal egyezőleg felveendők olyan olvasmányok is, melyek elvezetik a gyermeket népünk életéhez, bemutatják az ősfoglalkozást, a velük járó népszokást. Evangélikus szellemű olvasmányt nem találtam. 3. 17. olv. és 51. Bibliai mondatok. Nem száraz mondatokra, erőszakos vallásos tanításra van szüksége a II. oszt. tanulónak, hanem oly vallásos szellemű olvasmányokra, mint ezt a Komáromy olvasókönyvében találjuk Az Isten megsegít c. alatt. A vallásos olvasmányok keltsék fel a gyermek tudásvágyát, szerettessék meg az ismerést, tanulást, egészítsék ki a vallási anyagot a nemes érzelmektől áthatott vallás-erkölcsi elbeszélések által. Élettelen szavak, csupasz mondatok, untató oktatások nem vezetik a gyermeket az Istenhez, nem keltik életre hitét, nem teszik hitét élővé. A gyermekjáték leírásának a vezérkönyvben a helye. (23, 24, 88, 94.) A könyv II. része magába foglalja a bibliai történeteket. A III. rész a nyelvgyakorlatokat veszi elő. A többféle könyv összefűzésében nem látom a célszerűségi szempontokat. Áttérek az olvasmányok tartalmára. A beszéd- és értelemgyakorlat köréből vett olvasmányok szárázan, tömörítve vannak a gyermek elé állítva. Ilyenek a következők: Reggel. Az iskolában. Az én olvasókönyvem. A ház. A család. Az iskola. Látogatás Varga Lajoséknál. A község. Az ősz. A burgonya. Az ember. Az egészség. Az idő. Az óra. Nyugodtan várjuk a telet. Karácsony. Mit csinálnak Varga Lajoséknál télen. Az ember táplálkozása és ruházata. A tehén. A ló. A pásztor. A határ. A földmives tavaszi foglalkozása. Az erdő. Mi van a határban ? Hogyan készül a kenyér ? A szülőföld. A haza. Az est. Az ég. Ezeket bátran lehet a beszéd- és ért. gyakorlat eredménytárának nevezni. Ezen olvasmányok tartalmának gyönyörködtetnie és nemesítenie kellene a gyermeket s kiegészíteni, tökéletesíteni a beszéd- és ért. gyakorlatot. A felsoroltakat teljesen nem mutathatom be, csak szemelvényeket közlök. Pl. 46. A család. „Szülőim testvérei az én nagybátyáim és nagynénéim és ezeknek gyermekei unokatestvéreim*. Ki ne venné észre, hogy e tömörítésben értelemzavarás is van, mely alkalmas a téves fogalmak megalkotására. Sok helyen megelégszenek a puszta szavak felhalmozásával. Pl. 21. olvasmány : Látogatás Varga Lajoséknál. „Van ott szépen rendezve rózsa, szegfű, rezeda, viola, tulipán, liliom, georgina és sok más kerti virág". Terem itt bőven zöldség, ugorka, paradicsom, saláta, hagyma, kelkáposzta, borsó és sóska . . Az udvar hátulsó részén van a disznóól, valamint előbbre a baromfiól, az eresz .alatt a galambdúc. Nem messze innen a trágyagödör. A magyar népéletből vett olvasmányok arra valók, hogy a gyermek a nép egyszerű szórakozásait, munkásságát, a népélet tanulságával, kedélyességével együtt megismerje megszeresse. Pl. A pásztor. „A juhnyájnak a pásztora a juhász, a szarvasmarhacsordáé a gulyás, a ménesé a csikós. A disznócsürhét a kondás vagy disznópásztor őrzi, a libákat pedig a libapásztor". Ehhez sem kell commentár. A természetrajzi olvasmányok sem tükrözik vissza a gondos kiválasztást, a szerencsés tapintatot. Nem képez kivételt a teremtés koronája, az ember sem. 37. Az ember. „Én is ember vagyok csakhogy még nem nőttem meg, azért engem gyermeknek • ivnak. Gyermekből lesznek idővel a felnőtt emberek. Nálamnál kisebb gyermekek a kisdedek és a csecsemők. Nekem van fejem, nyakam, deréktestem, két kezem és két lábam. Ezek testemnek a főrészei. Egész testemet bőr boritja, melyeknek segítségével érzek vagy tapintok. A tapintáson kivül még négy érzékem van, u. m. a látás, hallás, szaglás és ízlés. A szememmel látok, a fülemmel hallok, az orommal szagolok, a nyelvemmel ízlelek. Testem belsejében van a tüdő, a szív, a gyomor, a máj, és a belek. Az egészséges embernek semmije sem fáj". Ecce homo! Ki elfogulatlanul lapozgatja e könyvet; ki összehasonlításokat tesz; ki ismeri a Tanterv és Utasítás követelte feladatokat: tisztába jön ez olvasókönyvnek itteni sorsával. Mert nemcsak az a rendeltetése az olvasókönyvnek, hogy anyagot szolgáltasson, mint ez az olvasókönyv, hanem hivatva van még egyébre is. „Hivatva van olvasmányainak mintaszerű nyelvével a gyermek nyelvérzékét megerősíteni, szókincsét gyarapítani. Hivatva van a gyermek erkölcsi érzékét fejleszteni és megnemesiteni . . . Hivatva van a gyermek szépérzékére fejleszlőleg hatni, az olvasást megkedveltetni, gyönyörűségévé tenni. Hivatva van arra, hogy bevezesse a gyermeket nemzete érzelmi- és gondolatvilágába." Még az olvasmányok mennyiségével számolok be. Az olvasókönyv olvasmányi része 100 oldal. őszre 23, télre 14, nyárra 15, összesen 66 olvasmány jut egy tanévre s 2 egy hétre. A végeredményt összegezem. A vallás tanítást nem teszi intensivebbé, amennyiben a gyermek lelkét, szivét nem tudja hatalmába ejteni, akaratát a jóra, nemesre irányítani. Az olvasmányok nem a nép- és gyermekirodalom termékei, remekei; tartalmukban nem ereszkednek le a gyermek lelkéhez; előadásukban szárazak, untatóan, erőszakosan tanítanak. Hiányoznak tehát ez olvasókönyvből azon nemesen ható intentiók, melyek a gyermeki lelket mozgásba hózzák, melyek a lelkére fényt és me leget hivatva vannak árasztani. Mindezeknek alapján s azon oknál fogva, hogy ez olvasókönyv az ujabb tanterv követelményeinek sem felel meg: népiskoláinkba való behozatalát nem ajánlom. Stoll Ernő, ág. h. ev. tanitó. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Megsárgult kalászok. Végre elérkeztünk ahhoz az időhöz, amely után minden gazda szive vágyik: az aratás idejéhez. Az Alföldön a kalásztenger sárga, a buza megérett, acélossá lett, minden szála lecsüngő fejjel várja, hogy az aratómunkás oda suhintson a tövéhez az éles kaszával Daloló lányok gyűjtik kévékbe és keresztekbe a learatott életet, az anyaföld termését, amelyből tényleg az élet föntartója, a mindennapi táplálék kerül ki rövid idő múlva. Aratnak a Nagy-Alföldön szerteszéjjel és ha az eddigi hirek nem túlzottak, akkor azt az örvendetes hirt is világgá bocsáthatjuk, hogy az idén jó termésre, dus aratásra van kilátás mindenhol. Az áldott anyaföld termő ereje párosulva a szorgos emberi munkával, az idén tehát meghozta a maga gyümölcsét. De nagy szükségünk is volt rá. Magyarország életének jóformán minden gyökérszálát a szántóföld táplálja. Ez gazdaságunknak megingathatatlan alapja: a mezőgazdaságból él jóformán az iparunk és kereskedelmünk is ; jó termés nélkül tehát nincs ebben az országban sem közgazdasági, sem társadalmi, sem pedig politikai élet Jó termés nélkül nincs fogyasztás, fogyasztás nélkül nincs kereslet, nincs forgalom, egyszóval pang minden A jó termés hiányát megérzi a kultura is, a művészet is. Ránk nézve tehát valóságos életszükséglet, hogy jó termés legyen, gazdasági előrehaladásunk azután igazodik, hogy az aratók ajkán szomorú vagy vidám nóta fakad-e. Adjunk hálát az égnek, hogy az idén annyi sok szomorúság után legalább az aratók ajkán nem fagy be a vidám nóta, ez annak a záloga lesz, hogy a sok szomorú dolgot összeroskadás nélkül ki fogjuk birni és egy ujabb esztendő küzdelmeihez anélkül foghatunk hozzá, hogy a múltból súlyos terheket kellene magunkkal cipelnünk. Alapjában véve azonban a gazdának kellene legkevésbbé örülnie a jó termésnek. Még eddig nem volt az a boldog esztendő, hogy a gazda zavartalanul élvezhette volna munkájának gyümölcsét. Hovatovább megdönthetetlen igazsággá válik az a szomorú tapasztalat, hogy a termés csak arra való, hogy legyen mivel kibírni a folyton szaporodó megpróbáltatásokat és folyton növekedő terheket. Ma ez, holnap ismét más baj szakad a nyakunkba s valamennyi ránk szakadó bajnál rendesen a magyar gazdára apellálunk. Tiétek az ország, tiétek a föld, tiétek a földnek minden áldása, mutassátok meg tehát, hogy áldozatkészek vagytok. Ha jó a termés, áldozzatok többet, ha pedig rossz a termés, akkor áldozzatok sokat És ha nincs semmi termés, akkor is áldozzatok. A jó termés tehát nem jelent a magyar gazdára nézve egyebet, mint áldozatkészségének gyarapodását. — Az alispán üdvözlése. A nyiracsádi járás közigazgatási tisztviselői június hó 17-dikén tartott értekezletökből kifolyólag, a mult szombaton Somlyódy János főszolgabíró vezetése alatt küldöttségileg tisztelegtek Mikecz Dezső alispán előtt, tiszteletöknek és szereietőknek óhajtva kifejezést adni abból az alkalomból, hogy — miként az a törvényhatóság májusi közgyűlésén köztudomásra jutott, ez év január havában betöltötte vármegyénk szolgálatában a 25-ik évet. A járás érdemeit Somlyódy János főszolgabiro tolmácsolta, átnyújtva az alispánnak az emiitett junius 17-diki járási értekezlet üveg szekrényben elhelyezett s gyönyörű világos olaj barna bőrbe kötött jegyzőkönyvét, a Dávidházy Mihály debreczeni könyvkötészetenek igazi remekét. Az alispán mélyen meghatva köszönte meg a személye iránt így megnyilatkozott szeretetnek és bizalomnak ezt a megnyilvánulását. Rendkívüli közgyűlés a vármegyénél. A vármegye törvényhatósági bizottságának e hó 4-dikére összehívott rendkívüli közgyűlése, a nagy munkaidő által megokolt gyér érdeklődés mellett ment végbe. Gróf Vay Tibor főispán, a megjelent bizottsági tagok üdvözlése után, megnyitva a közgyűlést, mely megilletődéssel jelenté be a közgyűlésnek gróf Forgách László bizottsági tag elhalálozását. A közgyű!és ugy az elhunyt főúr, mint Grósz Lipót bizottsági tag elhunyta felett részvétének jegyzőkönyvében adva kifejezést, erről a családot értesíteni rendelte. Bejelenté továbbá a főispán ur, hogy Erdőhegyi Lajos díjtalan közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli aljegyzővé, Vidovich Ernő díjtalan közig, gyakornokot tb. szolgabiróvá s dr. Nagymáté Jóísef végzett joghallgatót flzetéstelen közigazgatási gyakornokká nevezte ki. A közgyűlés ezután áttért a napirend tárgyalására s ennek során tudomásul vette, hogy a belügyminiszter másodízben is megtagadta a vármegyei alkalmazottaknak a milléniumi alap ból való drágasági pótlékban s Olchváry Pál főszolgabírónak, szintén a milléniumi alap terhére, működési pótlékban való részesítését. A belügyminiszternek a községek közegészségügyi beosztására vonatkozó leirata kapcsán kimondotta a közgyűlés, hogy Ramocsaháza és Nyirkércs községeket a nyirbogdányi, Nyirgelse és Nyirmihálydi községeket a nyirlugosi, őr községet a nyirbaktai közegészzégügyi körbe osztja be, a fiszalöki és szentmihályi köröket pedig az eddigi beosztásban meghagyja, s felhívta az alispánt, hogy a belügyminiszter által helybenhagyott nyirtasi, demecseri, nyirlugosi és eszenyi kőrorvosi állások betöltése iránt, a körök székhelyeinek a közigazgatási bizottság által leendő megállapítása után, a nagykállói községi orvosi állás betöltése iránt, e határozat jogerőre emelkedése után intézkedjen. Megengedte továbbá a közgyűlés, hogy a községi és körorvosok az 1909. évi erre vonatkozó szabályrendeletben (mely még mindig nincs jóváhagyva) megállapított látogatási, rendelési és távolsági dijakat a vagyónos betegektől igényelhessék s hogy fuvarátalányuk és lakbérük, az utóbbi 1908. évi november 1-től visszamenőleg az esetleges változásból bekövetkező különbözet visszatérítésének kötelezettsége mellett, a vármegyei orvosi alapból kifizettessék.