Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

37-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. szeptember 10. 3 vagy olvasta a statisztikai kimutatását annak, hogy évtizedeken át minő pusztítást vitt végbe a 7 éven aluli gyermekállományban a törvénytelen születés szolgálatában a büntetlenül sőt üzemszerűen folytatott „angyalcsinálás" a „veleszületett gyengeség" köpenyébe burkolt vétkes gondatlanság, valamint nem kevésbbé a megfelelő gyógykezelés és ápolás hiánya, az bizonyára csak üdvözölni fogja azon ember és nemzetbaráti tevékenységet, amelyet a gyermekvédő egyesület kifejt, és azon eredményeket, amiket már egy tízéves működés gyümölcseként felmutatni bizonyára képes lesz. S e tevékenység körébe be kell venni • társadalmat, közigazgatást és az állami tevékenykedést egyaránt, hogy ez eredményt annál biztosabban és gyorsabban elérjük. És ezt nem én mondom, hanem azon férfiú, aki a kongresszuson vármegyénket és Nyíregyháza városát minden különös megbízatás nélkül képviselte, felszóllalásában megpendítvén annak szükséges voltát, hogy a gyermekvédő egyesület működésének hatályosabbá tétele céljából, azzal a vármegyei árva és gyámhatóságok szerves kapcsolatba hozassanak. íme egy olyan közelfekvő, de még addig meg sem pendített üdvös uj eszme, amely a mi körünkből került ki. * * * A nyíregyházi vásártér kérdése mégis csak ugy lett megoldva, ahogy az már ezelőtt 20 évvel szóba jött; gutta cavat lapidem, saepe cadendo. A bokortanyasi törzsfőnökök régi kívánsága volt ez s én nem csudálkozom mely talan reánk várakozik. Ámde emlekezzünk meg arról is, hogy győznünk csak akkor lehet, hogy áldozatul esni csak akkor nem fogunk, ha nem elszigetelve állunk a viadalban. Magyarország a legközelebbi események által Európa civilizált és szabad népei között, fonlos helyet foglalt, hogy ezen helyet kellően betöltse, egyetértésre van szüksége, s egységre, mely által erős legyen, és rokonszenvre, mely által támogattassék. E rokonszenvet fslgerjeszté a szabad ság érzete, táplálni és megerősíteni az érdekegység fogja legközelebb azon népekkel, melyeket a pragmatica sanctio által a história s törvény összekötött; távolabb pedig nemzetiségünk és önállóságunk épségben tartása mellett azon fajjal, mely a civilizatiónak bölcsőja, és mely a lőporban és könyvnyomtatásban a szellem leghatalmasabb fegyvereit találmányai közé számítja. Hazánk határai között, sokféle nyelvű népek tanyáznak, de van egy alap, melyen ezeknek különböző nyelv érdekeit egyesíteni lehet, ez az alkotmányos szabadság, mely a különböző nyelvű népfajokat, a polgárzati közös nemzetiségben egymás kőzött egyesitheti; — ez alapon egyek lehetünk az adriai tengerig; a polgárzat függetlenségének alapján pedig, ugyanazon egy uralkodó alatt, egyesülhetünk a birodalom egy ségének eszményében. Erőt egyesség ád, egyenetlenség felbontja a legerősebb országokat, Isten világítson fel bennünket, hogy egyesek, és az egyesség által erősek lehessünk. Mi pedig, kik a tiszt, közgyűlés parancsából gyenge műszerek voltunk a gondviselés kezében, hivatásunk megszűnvén, azon megnyugvással lépünk vissza az engedelmes polgárok sorába, hogy semmit nem tettünk egyebet, mint azt, mit lélek ismeret szerint hasznosnak, szükségesnek találtunk a szeretett hon javára. Egyéb iránt magunkat a tisztelt közgyűlés kegyeiben ajánlottak maradtunk, Kálióban 4 ik májusban 1848 ik évben. A tisztelt kö?gyűlésnek alázatos szolgái: Kállay Menyhért, Bónis Sámuel, orsz. gyűl. követek. rajta: Nem szükséges minden heti és országos vásár alkalmával a városon keresztül vonulniok s ez elég indok; az persze figyelembe sem vehető, hogy a vásárosok 2/3-ad része most már a város díszterein keresztül fognak mindenkor felvonulni. Hogy melyik megfelelőbb a régi-e vagy az uj vásártér, — arra könnyű felelni: aki a vásárteret kivül szereti a városon, annak jobb a régi, aki ennek bent a város területén való elhelyezését tartja megfelelőbbnek, annak jobb az uj; ez csak izlés dolga. Az bizonyos, hogy városunk sem képez kivételt egy általános szabály alól, s Nyíregyháza sem fog a régi dombos vásárterület felé terjeszkedni és fejlődni. S még egy. A bokortanyáknak megmagyarositása szempontjából nem volt-e helyesebb a régi berendezkedés? * * * Különös egy év ez a folyamatban levő; megfigyeléseink eredménye mindenesetre feljegyzésre méltó, mert ehez hasonló időjárást talán egy félszázadra visszamenőleg sem tapasztaltunk. Ma forróság, holnap hideg; ma perzselő sirocco, holnap dermesztő hideg felszél; sok felhő — kevés eső; a csillaghullás a nyáron teljesen elmaradt, a holdnak széleskörű udvarát nem látta senki, s mi legkülönösebb: a falevél hullása most szeptember második felében még kezdetét sem vette. Ebből hosszú őszt jósolnak, én nem. Alacsony maradt a levegő átlag hőfoka, a levélzet nem ért meg s igy nem hullhat le; félek, hogy zölden fagy rá a galyára. * * * Duló csaták után megjöttek immár a mi szép magyar huszárezredeink is, minekutána tönkre verték az éjszaki hadsereget Galiczia határszélén. Legyenek üdvözölve! Ámde nem kézzel fogható világos dolog-e az, hogy az éjszaki hadtesteknek győzniök semmiképen sem volt szabad? Egyébiránt ne nyuljunk a győzelem kérdésének esélyeihez, de annyi előzékenységet még sem teszünk fel a muszkáktól, hogy majd ők a példátlan mérvben megerősített Krakkó felől fognának ránk törni, ahol ráadásul a poroszokat kaphatnák hátba. A III. országos Pstronage-kongresszus Kassán. Felsőmagyarorsiág szép és rendezett közviszonyok között élő városa f. hó 16—20-Í8 a kulturális eszmék lélekemelő ünnepségének volt a színhelye. Ilyen lélekemelő ünnepségnek nevezzük az országos patronage-szövetseg ez évben Kassán megtartott III. országos kongreszszusát, amelyen az ország számos szellemi elő kelősége jött össze. A három napon tartott kongresszus ő felsége, Magyarország apostoli királyának védnök sége és a kir. igazságügyi miniszter által való képviseltetése melleit tartotta gyűléseit szept. 17., 18., 19 ik napjain, az elmúlt vasárnap, hétfőn és kedden és a gyűlést Fischer Golbrie Ágost megyés püspök, a kongresszust előkeszitő kassai bizottság társelnökének maradandó becsű és hatású remek beszéde zárta be, amelyben az ékesszólásu főpap ritka elme-élre és olvasottságra, nagy bölcseségre valló rövid séggel mutatott rá. hogy az az üdvös, mélyreható érzés és mozgalom, mely Különösen a gyermekvédelem és a fiatalkorú bűntettesek megmentése érdekében foglalkoztatja társadalmunk kiváló, tudós férfiait és hölgyeit és a melyet szeretünk a mai kor szülőttjének nevezni, valósággal az ember létezésével az emberi sziv és lélek szeretetének megnyilvánulásával egykorú. A palronage ,magna chartája" úgymond a Krisztus tanításában van belefoglalva „engedjétek hozzám a kisdedeket" és „aki a bűnösök megtérítésében mánkálkodik, az én velem munkálkodik". És a jövőjét az fogja biztosítani, ha nemcsak a társadalmi elfajultságok rombolásán fogunk segíteni, hanem magát a társadalmat is visszavezetjük ethikai és erkölcsi alapjára, a mit első sorban és legnagyobb hatással az alkoholizmus és a pornográfia megszüntetésével, lehetetlenné tételével érhetni el ! Olyan nagy volt a patronage eszméjével mélyebben foglalkozó főpap halvány vonalakban emiitett beszéjének a hatása, hogy a kongresszuson tárgyalt mélyreható kérdések körül elhangzott magas szárnyalású és nagy tudásra valló beszédek nyújtotta tanulságok mellett a kongresszuson megjelentek éreekeltségét kellően jutalmazta volna maga a záróbeszéd is. Ölömmel konstatáljuk és adunk hirt arról is, hogy a kongresszuson magukat képviseltető városi, megyei és más közhatóságok küldöttei, a lelkészi és tanítói kar számos képviselője, a legtöbb jelentékeny város patronage egyesületeinek vezetői között helyet foglalt a mi társadalmunk nem egy kiváló egyénisége is, amint hogy a kongresszuson, már előzetes híradásunk szerint, megjelentek a városunkban működő jogvédő-bizottság képviseletében dr. Bodnár István, Halasi János jogvédő-bizottsági alelnökök, Petrovics Gyula apátplébános vál. tag és akit első helyen kellett volna említenünk Vay Gáborné grófnő, jogvédő-bizottságunk diszelnöke. Dohnál Jozsefné vál. tag bejelentett megjéleneset mely sajnálatunkra közbejött betegség akadályozta meg. Be megjelent az országos kongresszuson Kovács István kir. tszéki elnök, mint egyszersmind a jogvédő-bizottság elnöke, dr. S/;ikszay György vezető kir. ügyész, a kir. tszéknél a fiatal korú bűntettesek ügyében működő főtárgyalási tanács vezetője, Szabó László kir. tszékii biró s raj'a kivül a kir. tszék területén levő mindenik kir. jbiróságtól, a fiatal korú vádlottak ügyében eljáró birók és pedig Nyíregyházáról Erdős Ferenc, Tiszalökről Ferdinándy Tihamér kir. albirák, Nagykállóból Dudinszky Miklós és Kisvárdáról Kassovics László kir. járásbirák. Petróczy János nyírbátori kir. jbiró közbejött akadály miatt nem jelenhetett meg a kongresszuson. A patronage eszméje körül érdeklődő társadalmunk ennélfogva a kassai országos kongresszuson jelentékeny számban és megfelelően volt képviselve. Ezt a képviseltetést az országos kongresszus azzal tisztelte meg, hogy Vay Gáborné grófnét és Kovács István kir. tszéki elnököt elnöueí sorába választotta. Kovács István kir. tszéki elnök, amint azt a kongresszuson részt vevők és a fővárosi lapok közléseiből hírül vettük, a kongresszus vitáiban is részt vett. Érdekeltséget és közfigyelmet keltő beszédben mutatott reá, hogy midőn a gyermekek és bűnözésre hajló fiatal korú bűntettesek javításáról, azok életviszonyai ellenőrzéséről és arról van szó, hogy melyik legyen az a hatóság, kik, mely hatóság tagjai legyenek azok, akik például a próbára bocsátott fiatalkorúak viseletét, vagy azok pártfogója működését ellenőrizni s arra felügyelni fognak, avagy hogyan lehet a gyermek védelmet és a fiatal korúak erkölcsi életét legmesszebb menőleg megmenteni az ország mintegy erre hivatottnak mutatkozó, szervezett hatóságát, a megyei és városi árvaszékeket, gyámhatóságokat alig lehet figyelmen kivül hagyni és a helyett, vagy azok közegei helyett másokat keresni a gyermekvédelem kiterjesztése és hatályosabbá tétele érdekeben. Szinte csudálkozását fejezte ki, hogy egyesek még is értekezéseikben a szóvá tett pártfogói működésnél a kir. bíróságokra és ezen biróságoknak a fiatal korú terheltek ügyében eljáró tagjaira gondolnak, ami által a magyar biróí kart nagyon megtiszteltnek és kitüntetettnek találja ugyan és ezt az elősmerést a magyar bírói kar nevében honorálja is, de ugy véli, hogy ezt a patronázs működést