Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

2 38-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. szeptember 17. és Tiszaeszlárnak (hévj. Előbbi közvetlenül a helység mellett van, utóbbi mintegy 6 km.-nyire a falutól. A két község közt vonaton közlekedni nem szokás, mert nem érdemes. Tiszaeszlártól a tiszaeszlári állomásig nem sokkal rövidebb az ut, mint ugyané falutól Rakamazig. Most tessék elképzelni, hogy az őszi és téli esős időben, tengelyig érő sárban (mert még csak ezután épitik meg a köves utat) milyen lehet a közlekedés errefelé ! Jobb erről nem beszélni! Milyen más volna, felülni a kisvonatra s nem gyalogolni a borsos fuvardíj mellett a térdigérő sárban, pár íilléi lefizetése ellenében eljutni egyik helyről a másikra ! Mennyi pénzt és időt lehetne megtakarítani s ezen felül kényelmesen utazna az ember. De nemcsak a környék lakóira, volna áldás a kisvasút; az volna a részvényesekre is. Ezen a vonalon (persze csak szekér, kocsi és gyalog való járáskelést értve) most is roppant erős a forgalom. Heti és országos vásárokra, piacra, dologba, látogatóba, orvodhoz, gyógyszertárba mennyivel könnyebb volna ezután menni a kisvasuton. Mennyivel könnyebb és olcsóbb volna a bevásárlás, ha nem kellene egy teljes napot ráfordítani s horribilis fuvardijakkal megháromszorozni a költségeket, a sok kiadást. Meg volna a drágaság fogas problémája is oldva. A nagy vidék, a tanyák elárasztanák Nyíregyháza piacát és igy egyrészt — a nagy kínálat folytán — leszállhának az árak, másrészt a sok a jobbat, szebbet, egészségesebbet inkább ki lehetne választani. Viszont a vidék értékesíteni tudná termékeit. Ez az érem egyik oldala A másik az, hogy sokan megfordulnának Nyíregyházán s igy nem a vásárokon szereznék be a szükséges cikkeket — olcsón és hasznavehetetlen minőségből, hanem bent mar időben is sok felé nevezi a kisgyerek az anyát egyszerűen: „édes, vagy éde" nek. Geszten Jóska tehát az ő fáradságos munkája közben, mintegy büntetésül, rémes módon vesztette el, akit legjobban szeretett, a feleségét, és elvesztette árván maradt kislányát is. Mind a mellett lehet, hogy igazat mond az a népdal, amelyet Kovács István, tvszéki. elnök szerzett meg a nep ajkáról: Zöld erdőnek lombos ága, Sokat busultam alatta, Gesztely Jóska két szép lánya Mindig aztat siratgatja. Geszten 1846-ban már 39 éves volt, akis lány pedig amiről az iratok szólnak csak 5—6 éves volt és amennyiben a nép fiai abban az időben is mint most is (ha hhet) 18—22 év között nősültek, meglehet, hogy Gesztennek a vele élt nő második felesége volt. Az ilyen tekintetben a nép nem igen szo kott tévedni, és ha a dal ket szép leányról szól, a milyen jelzővel pedig a majdnem ela^ dókat, vagy legalább is nagyobbacskákat szokták illetni, bizonyos, hogy Gesztennek maradt két lánya. Egész más a másik nóta: Gesztely Józsi temetője, Kin van a lába belőle, H deg eső esik raja, Megfázik a lába szara. Ez adat azt bizonyítja, hogy a nép arról volt meggőződve, hogy G-sztent felakasztották. Ennek a magyarázata pedig az, ho^y az 1849 május 3. es folytatólagos napjain, és junius 8-án „Alispán Kállay Eminanuel elnöklete alatt Jármy Tamás, Sulyok Dániel ülnökök, S/u nyoghy F renc Szbiró, Tatár Tamás Esküdt, Kausay Károly J.gyző, Tiszti Fó Ügyész Nagy István jelenletében tartatott Fenyítő Törvényszék" ítélete, amely szerint G

jszten akasztófára ítéltetett, öt megyében lett ismere es es mert azután már Geszten József erősen őriztetvén, a városban, derék iparosainktól és kereskedőinktől. És igy ipar, kereskedelem hatalmas arányokban fejlődnék. — A kultura is jobban terjedne. A vonal kiépítése pedig nem is kerülne sokba. Töltéseket, bevágásokat, hidakat nem kellene csinálni. A községek és tanyák nagy örömmel engednék át a vágánylerakásra szükséges földet — igen jutányosán, esetleg az utakon egészen ingyen. Legcélszerűbb lenne a vonalat a helységek közepén átvezetni. A községek ezer örömmel járulnának hozzá ehhez. Hisz a saját érdeküket szolgálnák. Ezt ma már jól tudja a-legegyszerübb falusi lakos is. Ma már nem félnek a vasúttól: két kézzel kapnak utána. Melegen ajánljuk ezt az eszmét az illetékesek figyelmébe! Ha segíteni akarnak egy csomó emberen, ha szívükön viselik néhány község sorsát s főkép, ha jövedelmező üzletet akarnak csinálni : épitsék lei a Ny. V. K. V. Balsa— Rak amaz — Ti sz a eszi ár—nyír egyh ázi szakaszát. És pedig minél előbb, mert ez közös érdek és közös szükséglet. Eszlári. Tollrajzok. A város. Kevés az olyan ízléstelen ember, aki a colportaget mindenütt szereti; fővárosunkban az országház és szabadságtéren, a Duna korzón, a váczi meg a Kossuth Lajos-utcán zavarja az összhangot az a sok toprongyos kiabáló utcai gyerek. Kinek lehet azonban kifogása az ellen, hogy Nyiregyháza város területén ez úton keresse kenyerét néhány szegény gyermek magának meg családjának ? De olyan ízléstelen embert ínég kevesebbet ismerek aki az N. újságra előfizet, csak 1852. évben sikerült megszöknie, de nyomban üldözőbe vétetvén, a geszterédi erdőben agyon lövetett, a nép meg volt győződve arról, hogy Gesztenen a halálbüntetés végre hajtatott. Embert pedig sohasem ölt. Igaznak kell venni, amit kihallgatásakor Kállay Ödön főszolgabírónak mondott 1846. január 30-an: „Én őszinte meg mondok mindent, amit cselekedtem. — Tessék azonban elhinni, hogy nem mind én követtem el azon tetteket, melyek nevem alatt követtettek el — midőn egy ember elhiresül, kapva kapnak azon, hogy annak neve alatt vétkezhessenek ; meglehet, hogy mindazokat, miket nevem alatt elkövettek, mások reám fogják esküdni és én meglehet, azokért meghalok, de tudja a jó Isten, hogy én sokakban ártatlan vagyok, amit tiszta lélekkel mondhatok, hogy sem nem gyújtogattam, sem nem öltem. . ." És midőn a tárgyaláson egyik társa Sírós István olyat állított, amit Geszten tagadott, megtörtént, amint a „Szabolcsvármegye monográfiájában" le is van írva, hogy vasalt kezével neki ütött Sirosnak, azonban nem érhette ezt az ütés, mert Nagy József őrmester megakadályozta. Egy szökését mégis érdemesnek tartotta elmondani. Egyrészt, mert alkalmazható az a példabeszéd, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele", meg igazolja azt az állításomat, hogy alkalmilag tudott Geszten vakmerő lenni. Egy ízben Tiszalökről, egy Salamon nevű embertől elopott Cdhal Pál nevű, szintén bujdosó betyárral 3 lovat az istállóból, „amely be sem volt zárva" és azokkal elmentek Bátorba, ahol Fábri nevű zsidó emberrel megegyeztek, hogy a három szép lovat elviszik Kolozsvárra eladni. Fábri kerített is szekeret, jót. Este befogták a szekérbe a három lovat, felrakták rá Fabri szerszámait kihajtottak az utcára. „Csak vagy azért a trafikba elfárad. A szenzáció, a reclam, a colportage ennek a lapnak az eleme és élete, mindenki nyul utána és fizeti, ha neki felkínálják s mindenki el is olvassa, noha mindenki szidja is. Én nem hiszem, hogy e lapot bárki is komolyan venné, s igy őrület azt állítani, hogy ez a lap megmételyezi az erkölcsöket, hogy ez a lap megzavarja a nemzet politikai békéjét, szóval, hogy közveszélyes. A felségsértés és hazaárulás ikertestvérek ; súlyos büntetést is szab a törvény e bűnök elkövetőire; de azt sehol sem olvastam, hogy közhatóságnak jogában állana egy közigazgatási verdikt utján a birót a bűntény minősítésében, a bűnösség megállapításában és a büntetés kiszabásában megelőzni. Micsoda országos botrányá fajulna ez ügy, ha az illetékes bíróság esetleg felmentené a királysértés vádja alól a N.-ot, s ezzel implicite kimondaná azt is, hogy a közhatóságok által reá kiszabott büntetések forrása csak a törvény nem tudása és hivatalos önkény lehet. SŐt nem fekszik-e közel az a feltevés, hogy az ilyen tüntető ténykedéseknek nem is ezek a forrásai, nem is a tiszta királyhűség, mint inkább a hyporloyalitás és számító érdemszerzési vágy? A közvélemény elismerésére és helyeslésére számithat az, aki a törvény által neki biztosított diseretionális joggal ez esetben vissza nem élt. Az azonban ismét tévedés, mintha a colporlage betiltása vagy korlátozása a sajtószabadságot érintené vagy sértené. Rendőri tapintatlanságot és törvénysértést nem szabad összetéveszteni. * * * Az egyéni, társadalmi és politikai élet csupa körforgalom: Ma ez jó, holnap amaz, ok és okozat között változik a szerepkör, s gyakran válik az okozat akkor vettem észre, mondja Geszten, hogy az utca tele van dzsidás katonákkal, ugyancsak puskáztak, de mi közülök elhajtottunk, a sok lövöldözés közt is minden sérelem nélkül szerencsésen megszabadultunk". Fábri ugyanis megunta a eimboráskodást s feladta Gesztent és G'hátot Harminc dzsidás egy tiszttel rukkolt ki Bátorba, felállva a Fabri házának irányában és pedig az utca mind a két oldalára. Rosz volt a felállítás, mert az utca mindkét oldalán állva nem volt bátorságos a lövöldözés, de meg veszett hire is lehetett a két betyárnak. Fábrinak a megállapodás szerint le kellett ugrani a szekerről, de ugy látszott, hogy elkésett, mert épen ő kapott egy lövést, ugy, hogy majdnem belehalt. Fabri nagyot nézett a katonaságra, Hatnyolc lépésről sem a lovakit, s^m a betyárokat, de talán a szekeret sem tudták eltalálni. Ellenben őt, aki a földön volt, eltalálták. Hát hova az ördögbe céloztak azok a katonák ? A jelzett könyvnek azt az állítását azonban, hogy Geszten Jóska a szabadságharc alatt kibocsáttatott s a többi rabokkal az ő vezérlete alatt egy szabadcsapatot alakítottak volna, a regék közé kell leszállítanom. Való, hogy ez a nép közt el volt terjedve; vagy összetévesztették Rózsa Sándorral, vagy pedig az ő hires hősüket is ahhoz akarták — leszállítani. Megállapítható, hogy a szabadságharc alatt Geszten Jóska a kállai vár lakója volt és inkább ellene szól az, hogy bár abban az időben megszöknie könnyebb volt volna, a szökést meg sem kísérelte. DJ, mint említettem, verekedni nem szeretett és sok lovát, vagy az árát elhagyta ő, semhogy verekedjen, miért verekedett volna szegény feje — a hazáért ! s&