Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)
1911-09-10 / 37. szám
2 38-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. szeptember 17. esetleg Karászig vezető, másfelől a nyíregyházi gazdák által a s?entmihályi-ut mentén kérelmezett vonal. Mind a kettő nagy forgalmúnak ígérkezik. De fejleszteni fog kelleni a balsai szárnyvonalat Rakamazig, hogy a Tiszahát továbbmenő teherforgalma ne Nyíregyháza városán keresztül bonyolíttassék le s kívánatos volna az is, hogy a M. Á. V. sóstói állomásával is összeköttetést létesítene a kisvasút, hogy a Csap—Galícia felé menő teheráruk ott rakassanak át a nagyvasutra. Bent a városban, sőt egészen az Ószőlő végéig immár a második vágány fektetését teszi szükségessé és mielőbb megvalósitandóvá a megsürüdött forgalom. Hiszen egyes kitérőkön már is megtörténik, hogy két vonat vár egy szembejövő vonatra. íme, igy fest vasúthálózatunk jelene és jövője. Áldozatok nélkül természetesen az uj vanalak nem létesíthetők. A mult azonban azt mutatja, hogy a vasutak létesítésével gazdaságosabb áldozatokat hozni alig lehet! Párhuzamos osztályok. Érdekes dolog, hogy a nyíregyházi főgimnázium alsó osztályainak parallel osztályokkal való kibővítésének kérdése, mint aktuális és sürgős megvalósítást igénylő fontos érdek megint és épp ín most vetődik föl, amikor a nagykállói algimnáziumnak főgimnáziummá való kifejlesztésére az első lépés, az V-ik osztály beállításával megtörtént s amikor a kisvárdai most szervezett főgimnázium I-ső és V-ik osztálya is megnyílt s igy egyszerre két uj teljes és ugyan azonos irányú középiskola kezdte meg vármegyénk területén működését. Amikor tudniillik nagyon nagy valószínűség volt annak a feltevésnek, hogy a két uj középiskola egészséges versenyt támasztván a nyíregyházi főgimnáziumnak, meg fogja szünhoz, a nyomozás más irányba terelése mellett alighanem Bombár uram kezemunkájára találtak volna. Annál inkább, mert Bombár Mihály a „műértők" eljárásához már nem volt meghív ható, tevékenységének terét ismeretlen helyre tévén át. VIII. Sie Péter baja. Bérese volt néhány év óta gróf Ráday Gedeonnak, a későbbi rettegett kormány biztosnak, akinek itt Szabolcsban is volt birtoka, valahol Hajdudorog körül. A község, az akkor Szabolcshoz tartozó Hajdudorogon létesített cs. k. szoigabiróság járásában volt. Hogy pedig arról a Rádayról van szó, azért tudom biztosan, mert nálam van egy pár eredeti okirat a Ráday aláírással, s ez aláírás egyező azzal, amit az iratok közt láttam. Sie Péter béres, a hajdudorogi cs. k. szoigabiróság, mint járásbíróság elé került. Az volt a „kihágása", hogy a kezére bizott egyik ökröt ugy megverte, hogy le kellett vágni. Az ökör pár évek óta jól ismerte Síét, mert hát a keze alatt, a cselédtársak szerint Sie jól is bánt az ökreivel, hanem akkor valami légy csípés njiatt-e vagy egyéb miatt rugott-e, csakhogy kirúgott és a Sie jobb lábát ugy megtalálta, hogy Sie lerogyott. Sie első ízben azt sem tudta, hogy mi történt vele, s a midőn észrevette, hogy az általa jól táplált ökör tisztelte meg ily fájdalmasan, dühbe gurult és a szerencsétlenségre ép keze ügyében heverő vasvilláját felkapva, odasújtott az ökörre. Az ökör bőre az ütés helyén, mintha legyet hajtana, megremegett és aztán bámulva nézett Siere. Az pedig odavágott még egyszer és pedig olyan szerencsétlenül, hogy felfordult. tetni itt a tanulóknak túlságos ideözönlését. E helyett mi történt ? Az, hogy Kisvárdán az I-ső osztályba beiratkozott 68 tanuló, az V-ik osztályba 48 tanuló; Nagykállóban az I-ső osztályba beiratkozott 47 tanuló, amennyi idáig soha, Nyiregyházán pedig a jelentkezőknek nagy számát el kellett utasítani, mert az alsó négy osztályban igy is több tanulót vettek fel a törvényes létszámnál. Ezek a számadatok azt bizonyítják, hogy az egészséges kiegyenlítés a két uj intézet szervezésével a nyíregyházi főgimnáziumnál nem következett be és ennélfogva most már annál- is inkább elérkezett annak az ideje, hogy a nyíregyházi főgimnáziumnál az alsó osztályok parallel osztályai fokozatosan szerveztessenek. A tanítás és neveles ügyének fontos érdekei követelik, hogy az iskolai osztályok túlzsúfoltsága ezen a módon megszüntettessék. Tollrajzok:. Szatmárvármegye egyike a legrokonszenvesebb és typikusan magyar vármegyéknek az országban; bele ékelve az oláhság nagy tengerébe magyar jellegét, a hozzá csatolt történeti partiumot sem véve ki, intacte megőrizte. Mit tesz az, hogy „magyar jellegét megőrizte" ? Ez annyit tesz, hogy a Becsky, Bogr, Boros, Böszörményi, Dégenfeld, Domahidy, Dienes, Falussy, Fogarassy, Galgóczy, Gyene, Gulácsy, Jármy, Jékey, Ilosvay, Irinyi, Isáák, Kende, Károlyi, Kovács, Luby, Nagy, Moróthy, Péchy, Perényi, Rába, Szentiványi, Szerdahelyi, Szegedy, Szuhányi, Sveiczer, Teleky, Ujfalussy, Újhelyi, Uray, Vállyi és még sok más ős nemes uri család nem csak él a megye területén, de uralkodik is és irányitólag hat közszellemre és társadalomra egyaránt. Bánta már akkor Sie. reszbtn, mert szerette az állatot, részben mert félt a következéstől. Pedig nem is sejtette, milyen végzetes lesz ránézve ez a dolog. Bevitték Haidudorogra ugy 1858. julius derekán. Porubszki László szolgabíró, mint járásbiró kihallgatta a vádlottat, a tanukat s ez utóbbiak nemcsak a Sie büntetlen előéletét, de azt is igazoltak, hogy szelid termés etü s az állatokkal nagyon jól bánt s nem érlik, hogy jöhetett olyan indulatba. Már 30 esztendős és még embert se vert meg. (Ugy látszik, hogy abban az időben is, nem volt legény a paraszt legény, ha nem vert meg más legényt, vagy ő nem veretett meg) Hogy pedig dühét nem tudta megfekezni ? Hej hány müveit ember akarata nem tudja megfékezni indulatát! Talán annyi se, mint a paraszt. Két hétig volt befogva Sie, de mert gróf Rádayt nem lehetett kihallgatni, mert útban volt, Porubszki eleresztette Siet s uj tárgyalást rendelt, kötelezvén gróf Rádayt a megjelenesre. Nem azért, mert a most visszavonulva, gazdálkodásának élő Ráday a szabadságharcban fiatal korához mért tevekeny részt vett, hanem azéit, mert abban az időben nem engedték meg, hogy gazdatiszt helyettesítse bűnügyben a gazdát, hanem tessék magának, aki fuet, szembe mondani a cselédjének, hogy kívánja-e megbüntetni a cselédet. Azt, akit a felesége és 5 gyereke éhezve vár otthon. Ráday azt mondta, hogy Sie, azért mert .egy kicsit* az ökör megrúgta, az ökört agyonverte. (A Sie lána épen 100 percenttel volt vastagabb, mint azelőtt.) Kártérítést nem számit, mert az „ökörnek vérét vették, és elmérték , s mert a 250 váltó forint érték igy, valamint a Csakis ez a díszes névsor telte azt lehetővé, hogy a mult évi vármegyei gazdasági egyleti jubiláris kiállításunkon Szatmárvármegyének jeles gazdaközönségj majdnem 800 taggal volt képviselve. E szomszédos testvér vármegye gazdasági egylete most gazdasági és ipari kiállítást rendez, s e hó 2-ik felében ünnepli fennállásának 73-ik évfordulóját; menjünk el oda mindannyian s megjelenésünkkel tegyünk tanúbizonyságot arról, hogy a figyelmet nemcsak viszonozni tudjuk, de nem is mulasztjuk el az adott kedvező alkalmat, hogy gazdasági ismereteinket fejlesszük. * * * A — nem létező — cholerának tehát most már néma Hamburgból behozott marha bőr, hanem a Duna az oka, s én azt hiszem, hogy mindaddig nem lesz biztosság és béke, mig az ország valamennyi folyóját a vádlottak padjára nem hurcoljuk. Elkezdtük a 90-es években a két tarnopali zsidón, akik Deésnél megfürödtek a Szamosba, megfertőzték a Szamost, a Tiszát, az aldunát és a fekete tengert s alig sikerült a cholera bacillusokat a Dardanelláknál a tengerből egyenkint kihorgászni. Én persze, hogy ennek a mesének akkor sem hittem s hitetetlenségemben kérvényt intéztem az akkori kormányhoz, hogy vizsgáltassa meg a Tisza vizét. Lehet, hogy a kérvényem nem volt kellően felszerelve vagy bélyeggel ellátva, csakhogy a vizsgálat bizony elmaradt, A mostani kormány ugy látszik, hogy előrelátóbb, megakarja állapítani haladék nélkül a Duna fertőzött voltát s ha ez sikerül, „ teljesen elfogja zárni a Dunát." Igazán nagyszabású terv és az egyedül célhoz vezető. Csak arra kérjük a magas kormányt, hogy az elzárást ott fennt, valahol a Dévai szoros körül eszközölje. Ugyan-ugyan, micsoda naivitás is az, czernirozni akarni a Dunát végig egész Mag yarországon ! Hiszen nem halljuk, Síének még bent levő komenciójából, megterült. Büntetést azonban kiván és Síét vissza nem fogadja. Porubszki László szolgabíró azonban abban az időben jobb<n tudta méltányolni az emberi szenvedélyeket, mint a későbbi nagy inquisitor, és bar elitélte Siet „más ingó jószágának szándékos és kegyetlen megrongálásának kihágásában", de büntetését a már eltöltött 14 nappal kitöltöttnek vette. Kis büntetés abban, valamint a későbbi időben is, de talán most is.) Porubszki segíteni akart a szegény családon. S nem ő az oka annak, hogy a szolgálatba vissza nem fogadott ember, minden nélkül ment ki az uradalomtól hatod magával. A zsandárok kisérték be a bírósághoz, és cselekménye az „azt mondják" állal annyira feifujva lett. hogy szolgálatot nem kaphatott, de munkát se kapott. A gyerekek pedig sírtak kenyér után. Ami eddig még napról-napra biztos volt. És ami mindennapra kellene. — — — — — — — Ez volt az oka, hogy az addig bűntelen előéletű, szelid Sie ellen a későnbi iratok közt, már adatok merültek fel „ürű-lopás", majd „ludak elíolvajlásbani gyanú", és „tetten kapott sertés tolvajlás" miatta. Mig aztán, talán gyermekei mellett, akik miatt a rossz útra tért, nyugodalmas révbe evezhetett, és a zsandároktóli mentesség hímes mezején érezhette magát. Pedig hát nem vadász kutyát, avagy kedvenc hátas lovat pusztított el szegény Sie, amely esetekben az érték, illetve az értékesség a gazdával szemben, alig kifogásolható, hanem egy ökröt, amelynek értéke meg is térült, s pótlása nem nehéz. Avagy ki kegyelmezzen, ha nem az, akinek módjában áll?
