Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-27 / 35. szám

•sat SyireglMza, 1911. XXIII. évfolyam, 35. szám. vasárnap, augusztus 27. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenkent egyszer vasárnapon. IlBfizeiési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Mit csinálnak a szomszédban? A sok társadalmi kérdések között ez az egy az, amivel az emberek igen szeretnek és mióta emberi társadalom él, szerettek foglalkozni; legtöbbször nem azért, hogy ez által jót tanuljanak, hanem hogy valami friss pletykának, ember, szo, kásnak uj tárgya legyen,, azonban a mai gondolkodni szerétő és j tanulni, vágyó társadalmunk, alkalmilag azért is, de leginkább hogy annak anyagi hasznát vegye, Ojda . fejlett, hogy nemcsak a felnőttek, hanem gyermek tanulók serege tanulniányü£rá kel, hogy tudását fokról-fokra többithésse; tehát most már az emberek a szomszédba szívesen átnéznek; ebből indulva ki; Szabolcsvármegyének ezen lapot ol^a$ó érté|íniségét, különösen a vármegye védető embereit, nem hívom át a szomszéd Biharvármegyébe, hanem leírom itt, hogy mit is gsinálnak ott. '' "Tudjuk, hogy magyar hazánknak a mostani időszakban egyik legnagyobb jövedelmi forrása az állattenyésztés és hizlalás. Lovaink kitartó képessége világhírű; hízott magyarfajta szarvasmarháink húsának íze európában elsőrendű; hasonlóan hízott magyarfajta mangalica sertéseinké, hízott juhainké. Tudjuk, hogy nem tudnánk annyit tenyészteni mindezekből és hizlalni az arravalókból, hogy magas áron el ne tudnánk adni. Igaz, hogy államkormányunk, egyletek, társulatok és igen sok tiszteletre méltó egyesek, a mi ezeknek fejlesztését, értékesítését illetik, mindent elkövetnek, és vak az aki az eredményeket nem akarja látni ; de van egy amelyben a haladás csekély, ez az állati járványos és ragályos betegségek eredménydús korlátozása, ez jaz amelyik már több gazdálkodót végpuszt'ulásra vitt. j 1 Ennek a kiszámíthatatlan károkat hozó állapotnak jóra forditása az állategészségügyi szakosztályé, különösen az állatorvosoké. Az állatorvosi kar érezi és tudja, hogy ez az ő hivatása, iparkodik is ennek minden lehető módon megfelelni, igy ezen kötelességérzet Szabolcsvármegye volt törvényhatósági állatorvosa, most a debreceni kerület állategészségügyi felügyelője Kondor Mihály ur meghívására hét vármegyéből Nagyváradra jöttünk össze ezen ügyre vonatkozó két felolvasásnak meghallgatására és tárgyalására, illetőleg megbeszéléfeere w ^ A két felolvasást, amelyek ugyancsak egyet képeznek, együtt tárgyalom itt. Az első felolvasás értesített azon nem csekély munkáról, amelyet Debrecen város és Hajduvármegye törvényhatósági állatorvosa készített el, hogy tizenöt év alatt itt a szoros értelemben vett Magyarországban hány darab állat hullott el ragályos betegségekben. Elhullott 21311 darab ló, 71071 darab szarvasmarha, 53068 darab juh, 3.129,891 darab sertés. Ebből a nagy számból egy évre esik 1421 darab ló, 4465 darab marha, 3537 darab juh és 208639 darab sertés. Azonban az is bebizonyult, hogy az utóbbi években, amikor az állategészségügyi törvények szigoruabban hajtatnak végre, magyar királyi járási városi állatorvosok vannak és az úgynevezett közhatósági és a községi és körállatorvosi állások szaporodnak, igy a felügyelet nagyobb, hogy ezen utóbbi években a bejelentések évente kétszer is meghaladják azon számokat, melyek azelőtt bejelentettek. Ha ezen számokhoz hozzá adják a külső gyakorló állatorvosok és a községi elöljárók azon gyakorlatban levő eseteket, hogy még a nagyobb gazdálkodásokból se jelentik be a juhok és bárányok elhullását, annál inkább azok a hegyeken legeltető pakulárok és kisebb birtokú juh tartó gazdák, akiknél ősi szokás, hogy ha vérben (antrax) esik el a jó juh; bográcsba vele pompás eledel, akkor azt a valóban csekély számot, ami ki van mutatva a juhoknál, tízszer sőt húszszor annyira is tehetjük, némi kivétellel a sertésekét is, mert a sertéstartó gazda ismeri már a sertésvészt, jól tudja, hogy abból igen kevés gyógyul meg, tehát ha bele betegedett a malac, szúrd le, jó lesz paprikásnak. Ehhez még hozzá járul, hogy a sertésvészbeteg hízott sertés, a betegség bizonyos fokában még közfogyasztásra is bocsátható; tehát ha a beteg sertést a hentes, mert nem elegendő kövér, meg Forgácsok a Bach korszakból. Közli: Pataky István. I. Személyleírások. Gróf Lamberg Ferenc Fülöp úrról tudjuk, hogy a magy. tud. akadémia tagjává választotta és ha e választás indokait készpénznek lehet venni valami „magyarositási" erdemekért. Ebből a tagságból, illetve az ezzel járó kötelességek teljesítése, vagy nem teljesitese miatt, kutyabaja se lett a gróf urnák. Ellenben, mint szintén tudjuk, abból, hogy a császári biztosságot és a magyarok közti rendcsinálást elfogadta, végzetes lett rá, amennyiben 1848. szept. 28-án amidőn Budáról Pestre ment át „nagy tömeg" megtámadta s megölte. Hogy aztán ebből a nagy tömegből, ahol a jelenlevők mint támadók voltak, hogyan tudtak egyeseket kipécézni, megfoghatatlan. Hogy miKént tudtak még személyieirásokat is szerezni, erről nem is jó gondolkozni. Mégis „felsőbb helyről" megkapta Uray Bálint Debreczen kerürületi főbiztos és leküldte Kallóba taktakenézi Drevenyák Ferencz biztos, és Zabolch vármegye elnökének, aki aztán 83/1849- sz. a. kiadta a személyieirásokat Kállay Miklós szabolcsi alispán és Fogthűi János hajdukerületi alkapitánynak, akik pedig higgadt vérrel „ab acta" tették, mert egy szál irást sem küldtek arról, hogy keresték volna az üldözőiteket. Nemcsak a gróf Lam berg „gyilkosaiból" körözötteket, de a többieket sem. A Lamberg gróf megöletésében gyanúsítottak közül öt egyénnek a leírását küldte meg a „felsőbb hely", ezek közt van Balogh János ügyvéd, volt követ is; azonkívül egy Wéber Sándor nevü zsidó vallású, tőzsde segéd, és egy Kolossy György nevü, akinek személyleirását azért írom le, mert ebből láthatjuk, hogy mily sok adatot meg tudott szerezni az a felsőbb hely, egy nem közismert egyenről is. Életkora : 22 év. Születési helye: Kövesd. Felsőszékesfehér vármegyében. Állapota : nőtlen. Vallása: róm. kath. Beszél: németül, oláhul, magyarul, diákul és keveset franciául. Életmódja : 2-od éves bölcsész, később honvéd tiszt. Termete: magas. Testalkata : erős. Arca: hosszúkás. Arcszíne: vereses fehér. Homloka: nagy. Haja: gesztenyeszin, sűrű, eléggé hosszas. Szemei: kékek. Szemöldöke : gesztenyeszin. Orra: rendes. Szája: szabályos. Fogai: szép fehérek. Álla: kerek, kis szőke bajusza és kevéssel sötétebb nagy tömött szakáll. Különös ismertető jelei: nagyon indulatos, a mellett hiu, szereti magát piperézni, haja fodrászolt és kevéssé fürtös, szeret nevetni, amellett szép fehér fogai látszanak és nagyon beszédes. Kolossy György bizony szép ember lehetett. Ezt a leírást, alig ha, férfi ismerősétől szerezte be a felsőbb hely. Azt hiszem, hogy egy volt képviselő többet tudna mondani sorsáról. II. Hajsza iratok után. Az úgynevezett pártütők, lázadók leveretése után vad hajsza folyt a lázadók után s fájdalom sok-sok hősi nemes vér folyt el, de hajsza volt mind azután, ami a lázadóké volt, különösen a lázadók kormányának iralai (meg egyebe) után. Azért azonban, annak ami feljelentés volt, legnegyobb része csak félrevezetés volt. Akadtak abban a keserves időkben is olyanok, akik gyönyörködtek a nyakukba varrt hatóságok félrevezetésével, különösen olyan helyeken, ahol a vezetők is, idegen nemzetiségűek voltak. De megesett olyan helyeken is, ahol vérükből való vér foglalt el, akarva, nem akarva, vezető helyeket. Pedig azok valódi tojás táncot járlak, hogy sok bajtól megmenthessék polgártársaikat. De voltak olyan feljelentések is, amelyeknek bosszú volt az inditó oka, és az a célja, hogy egyesek megzakiattassanak. Az volt a baj, hogy a névtelen és nem biztos adatot tartalmazó feljelentést is elfogadták. Ilyen volt az is, melyet 193/1849. sz. a. küldött le a cs. kir. főbiztos. Felsőbb helyen tudomásra esvén, hogy a Pártütők minisztériumától hátrahagyott iratok ládákba csomagolva N.-Szoboszlón (kétségkívül Hajdu-Szoboszlón) egy pincébe lerakva rejtegettetnek, ezek iránt nyomozás és az iratok felkerestetése rendeltetett. Mely rendelet foganatosítása végett Nagyságodat oly hozzátétellel keressem meg, hogy a feltalálandó iratokat s mindenesetre a véghez viendő vizsgálatot s jelentést hozzám terjeszteni szíveskedjék. Itt már sem a főbiztos, sem a biztos, sem pedig Fogthűi alkapitány uram a vizsgálatot és jelentést nem mellőzhette, mert az a felsőbb hely nyilván tartotta. Pár hó múlva fel is küldték a Fogthűi jeJentését, hogy Hajdu-Szoboszló minden pincés gazdáját kikérdezte, pincéjét fel és oldalt turatta de nem talált semmi olyat, aminek ott nem kellett volna lenni, ellenben ennyi és ennyi költség merült fel, amelynek kegyes kiutalását kéri. Ami meg is történt.