Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-26 / 9. szám

7-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. február 12. 4 ^ 'CB C Só | g Távol A község neve zt -cs © Szaporodas ^ SS volt K <5 ~ Bököny 2839 2643 53 196 6 90°/o Érpatak 1940 1995 103 45 2-32 „ Geszteréd 1492 1646 218 154 10-32 „ Kálósemjén 2705 2936 98 231 8 53 „ Kiskálló 433 525 53 92 21-24 „ Nagykálló 7325 7957 239 632 8 62 „ Napkor 2441 2680 203 239 9-79 „ Szakoly 1824 2212 19 388 21-27 „ Ujfehértó 9337 10536 486 1199 12 84 „ Összesen volt a nagykállói járásban 1900-ban 37614 lakos, 1910-btn 41792, távol volt 1715. Szaporodás 4178 U'10% Ligetaljai járás. Nyiracsád 2510 3204 98 694 27'64*/o Nyiradony 3495 4057 535 562 16 08 „ Nyirábrány 3293 4066 154 773 21-47 „ Nyirbéltek 2445 2522 149 77 314,, Nyirgelse 1327 1591 40 264 19 89 „ Nyirlugos 2518 2641 178 123 4-88 „ Nyirmártonfalva 1709 2428 54 719 42-07 „ Nyirmihálydi 1344 1545 55 211 15 69 „ Összesen volt a ligetaljai járásban 1900-ban 18641 lakos, 1910-ben 22054, távol volt 55. Szaporodás 3413 18 30"/,. Nyíregyháza. 1900-ban volt a lakosság száma 33088, az 1910. évi népszámlálás eredménye szerint 39204. Távol volt 1232. A szaporodás 39204 18-5"/». E kimutatásból az eszenyi körjegyzőséghez tar­tozó Eszeny, Szalóka és Agtelek községekre vonat­kozó adatok hiányoznak, még pedig azért, mert azok mind ez ideig nem küldették be a vármegye alispáni hivatalához. E hiányosság azonban nem módosítja az 1910. évi népszámlálásnak vármegyénkre vonatkozó eredményét. Az emiitett három községnél 10"/,.-kal számítva a lakosság szaporodását (ami mindössze 327), a végeredmény a következő: A vármegye lakossága az adatok szerint, tehát 1910. december 31-én 339687 volt. Az 1900-diki népszámlálás eredménye szerint pedig 288,672. A szaporodás 10 év alatt 31015, ami ll°/»-nak felel meg. Az iparos pálya. Irta : NÁNÁSSY GYULA. (Folytatás.) Az iparos kezek százezrei a haza jobblété­nek zálogai. Ipar és földmivelés édes testvérek, amaz az idősebb, emez a fiatalabb. Eszközök kellettek, hogy a földet művelhessék s a nyert terménye­ket feldolgozhassák. Árpád apánk daliái közt számos iparos volt v kik üres óráikban ipar­űzéssel foglalkoztak, a főldmivelésre később adták magukat. A földet művelte a meghódított jobbágy. Az őserejü föld megtermelte a mire szüksége volt e haza akkor még csekély számú lakossá­gának s egyszerű igényeit jellemzi s ez az „őseink ha egy aba posztót vettek, abban be­csülettel megvénhedtek " Hovatovább szaporodott a népesség és nö­vekedtek az igények a lakás, ruházat és élelme­zés terén. A jobbágyság felszabadult, drága lett a munkaerő. A földbirtok egyrészt kötött birtok lett s a munkás kezek nem tudtak s nem tudnak szerezni annyit, hogy a hovatovább szaporodó utódok sajatjuknak mondható s elegendő mennyi­ségű földbirtokon dolgozhassanak s szerezhessék meg a családjuk fenntartasára szükséges anyagi eszközöket. S mig nyers terményeink a lakosság sza­porodása miatt, maholnap épen hogy elegendők lesznek mi magunknak — mutatja ezt az élelmi­szerek mostani drágasága s mig némely feles mennyiségű gazdasági termény a világpiacok nagy versenye folytán alig képes külföldön he­lyet találni, addig — s ez régi panasz — kül­földre évente millió és millió korona vándorol ki ipari termékekért, a mi, ha nyers terményeink a hazában dolgoztatnának fel, kétszeres nyere­ség lenne számunkra. Persze Angliában a lordok nem tartják méltóságukon alulinak, ha nevük valamely gyár homlokzatán diszlik, vagy valamely iparvállalat­tal együtt emiitik s nem félnek, hogy fényes nevük rozsdát kap. Nálunk sok hétszilvafás nemes, kinek az utolsó talpalatnyi földet is kirántották a lába alól, borzadva gondol arra, hogy a nemes, nemzetes és vitézlő ősök unokái közül valame­lyik nem hivatalnok ur. hanem iparos talál lenni. Az ősi gőg, az ősi büszkeség a mi átkunk. De nem építettek még a fóldön oly kőfalat, amely őrökké álljon! A kínai fal 4000 éves s már annak is nagy része elpusztult s a mi még fennáll, bomladozik. Le kell omlani nálunk is a válaszfalaknak. Be kell látni e haza fiainak, hogy a munka az, a mi nemesit s nyújt biztos jövőt. Be kell látni, hogy virágzó ipar és keres­kedelem nélkül rövid idő alatt ki leszünk zsák­mányolva s hogy a földmivelési ág nem képes egyedül e haza jobblétét előmozdítani s óriási terheit elviselni, ahhoz fellendült iparnak és ke­reskedelemnek ís kel! járulnia. Be kell látnia, ha egyesek, avagy tömegek eltakarják is szemünket, be kell látni a kormány­nak, hogy tenni kell valamit a felsőbb oktatás terén, hogy a hivatali állásokra való özönlést gátak közzé szorítsa. Be kell látnia azt is, hogy értelmes és mű­velt iparos osztályra van szüksége e honnak, hogy annak tagjai tömörülve, mint megvitatlan phalanx hirdessék időtlen-időkig a magyar nép szellemi erejét, jólétét és dicsőségét. S ha belátta, lennie kell és pedig sokat a helyes és jó iskoláztatás terén is az iparosság érdekében. Iparosaink iskolai oktatása negyedszázados múltra tekinthet vissza. Ugy az alsóbb, mint a felsőbb oktatási fokon azonban ugy szólva rendszer nélküli kí­sérletezés tárgyát képezte az iparoktatás. 1892-ben tett a kormány e téren hathatós intézkedéseket s az alsófoku iparos-tanonciskolák szervezete is az 1893. évi 33564. sz. vk. m. rendelettel állapíttatott meg. Tizennyolc év nagy idő. Változó viszonyok, s az ipar fellendülése szükségessé tették nem­csak az iskolák szaporítását, de azok szerveze­tének is a kor igényeihez való alkalmazását. A felsőbb ipariskolák és szakiskolák sza­porítása biztositéka lesz az iparos osztály ma­gasabb fokú értelmiségének és műveltségének s levezető csatornája az eddig más pályára toluló tanuló ifjúságnak. Az alsófoku iparos-tanonciskolák szervezete pedig reformálásra szorul. Képtelenségnek tar­tom a XX ik században, hogy megengedtessék az, hogy analfabéta tanítványok is üljenek az iparos-tanonciskolák padjain. Mire lehet ezekkel haladni. Minő, bár látszólagos árnyat vet a tanult és művelt iparosságra, ha soraik közt számosan vannak csekély, vagy semminemű képzettségű iparosok. Rontja társadalmi helyzetüket s munkájuk se veheti fel a versenyt a céltudatosan mun­kálkodókéval ; sok esetben tisztességtelen verseny kútforrása az. Három évvel ezelőtt megkezdődtek a mun­kálatok az iparos-tanonciskolái oktatás terén is s ha a közbejött akadályok miatt szünetelt is, újra felvétetett a leesett fonal s hiszem, hogy e kérdés a magas kormány részéről szerencsésen lesz megoldva. őseink vérrel szerezték meg e hazát. Ne­künk hazafiúi szent kötelességünk, hogy meg­tartsuk azt az utódoknak. A mai kor szelleme nem vért — annál drágábbat — munkásfőt és munkás kezeket kiván tőlünk Ha a társadalomban mindenki s mindnyá­jan méltán töltjük be helyünket s nem önös érdeket, hanem a haza javát szolgáljuk — mi még nem — de fiaink és unokáink büszkén kiálthatják oda az egész világnak: Ami hazánk nagy, nagy, boldog és szabad! Ugy legyen! Giardinetto. — Bizony annyira beteg voltam, hogy már az orvosok mind lemondtak rólam, szólt beszél­getés közben a társaság egyik tagja. — Hát így van az — szólal meg valaki kis szünet után. Ilyen rongy ez az élet! — „Az ember, ha este lefekszik, soh'sem tudja nem ébred-e fel reggel hálva*!! . . . Látogatóba voltak Andris bácsinál az uno­kái. Nagyon jól érezték magukat, ugy hogy a hazamenetelről egyik sem akart hallani, pedig már másnap reggel indulni kellett. Reggel éktelen sírással ébred az egyik: — Nagyapa, azt álmodtam, hogy nem kés­tük le a vonatot! Brühühű . . . Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. Gazdasági és ipari kiállítás Szatmáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület folyó évi szeptember hó 24-től október hó 2-ig általános gazdasági és ipari kiállítás keretében üli meg Szatmár-Németi szab. kir. városban fennállásá­nak félszázados jubileumát. A kiállítás vármegyei jellegű lesz, kivéve a baromfi és mezőgazdasági gépcsoportot, melyek országos jellegűek lesznek. A kiállítással egyidejűleg fogja Szatmáron meg­tartani II. nagygyűlését a Magyar Gazdaszövet­ség és ez idei kongresszusát a Vidéki Pénzinté­zetek Országos Szövetsége. A kiállításnak sikere előrelátható, mivel Szatmárnémeti hazánk észak­keleti részének ipari és kereskedelmi gócpontja s így az idegenek szívesen fogják felkeresni az amúgy is érdekesnek Ígérkező kiállítást, mely gazdatársadalmi életünk vezetőinek élénk rész­vétele mellett fog letoiyni. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 138. Közgyűlési naptár. A Tiszapolgári Gőzfűrész és Fakereskedés Részvénytársaság február hő 26-án d. e. 10. ó. Az Ujfehértói Takarékpénztár r. t. február hó 26-án d. e. 10 órakor. A nyíregyházi kerületi munkásbiztositó pénztárjmárcius hó 5-én d. e. 10 órakor, határozat­képtelenség esetén 12-én d. e. 10 órakor. A „Tiszadobi Kölcsönös Segélyző-Egylet, mint szövetkezet" március hó 8-án délután 2 órakor. A „Demecser és Vidéke Hitelszövetkezet" március hó 5-én délután 2 órakor. Hogyan terjed a kultura? E lapnak hasábjaiban is sokszor láttak napvilágot oly sorok, amelyek, szomorúan kell bár mondanunk, elénk tárták azon sajnálatos jelenséget, hogy bizony népünk a kultura utján nagyon is ólomlábon ballag s haladása csiga­mászásnak is alig nevezhető, bárha előmozdí­tására főbb kevesebb eredménnyel dicsekedő intézmények létesültek. Annál jobban esik egy oly intézményről hallani, mely csendben, nyu­godtan végzi biztos célját, — a nép még jóra hajlandó lelkének kiművelését. Isten, haza s egymás iránti szeretet magvainak elhintését. S ha általában volt a panasz, álljon itt e pár sor tanulságul arra, hogy reményünk lehet a jövőre, s lehet még nagy a magyar. Az emiitett intézmény „Vallásos és isme­retterjesztő est.". Valóban az, mert örült a szivem, mikor a zsúfolásig megtelt iskolában a csendesen fi­gyelő arcokat láttam. Öreg, fiatal, nő, férfi ta­nult és okult s arcokról le ritt, hogy nem tűnt el nyomtalanul lelkűkből ez est tanítása, visznek abból az életbe sokat. De mi is lörtént ott? Már kora délután sietve gyűlnek az isko­lába, nehogy kimaradjanak. 5 órakor imával s énekléssel megkezdődött az est. Aztán az ér­demes, buzgó tanítónő állt az emelvényen, előtte állványon egy vetítőgép. Kezdődik a felolvasás az „Üstökösről". Feszült fiigyelemmsl halgatunk, mert minden egyes szó igyekszik eloszlatni a babonát a nép lelkéből s vezetni az igaz vallá­sosság s erkölcsősség követésére. Majd a tanitó mutatja a biztos kézzel vezetett gép segítségé­vel a felolvasáshoz tarozó képeket a 4 m a nagy­ságú vásznán. Hang, zsibongás nincs, csak a lelkészek komoly tanitó szavai hallatszanak, amikor az egyes képekhez fűzött ismertetéseket adják elő összekapcsolva azt az Isten és hazaszeretetre vezető intelmekkel. Majd a nagyobb leány Tompa A szabolcsYármegyei tanító-egyesület köréből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom