Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-26 / 9. szám
Myiregyhiza, 1911. XXIII. évfolyam, 9. színi. vasárnap, február 26. Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. CISflzetéti feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TŐR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Muzeumunkból. A félévi alispáni jelentések saroglyájában eddig mindég ott kucorgott a muzeumra vonatkozó jelentés is. Ugy látszik azonban, hogy az idei tavaszi rendes közgyűlésre beterjesztendő jelentésnek saroglyája teljesen üres lesz és hiába fognak szokás szerint szutyongatni Mikecz Dezső és Sipos Béla barátaim, akik a jelentést szokták kiizzadni, én belőlem bizony előreláthatólag egy szót sem fognak tudni kisajtolni muzeumunknak gyarapodásáról, épen ugy mint tenyeremből szőrt húzni, mert „ahol nincs, ott ne keress!" Hazudni pedig sem privátim, sem hivatalosan nem szeretek, hacsak nem muszáj. Csak egyszer hazudtam híva talosan, még pedig nagyon, de nem a saját emberségemből. Pápista ember lévén, meggyónom, nehogy bűnömet magammal a sírba cipeljem. Husz évig voltam már kórházi főorvos, és mint ilyen közegészségi hivatalos ügyekkel, rubrikákkal nem foglalkoztam, hanem csak betegeket kuruzsoltam, nyiszoltam, tehát a köznézet szerint, mint minden doktor én is szorgalmasan igyekeztem a temetőket benépesíteni. Féltucat gyermekeimnek neveltethetése végett a Korányi Frigyes barátom által alapított és átvett nagykállói nyolc-ágyas kórháztól, amely husz év alatt 60 vagy 80 ágyra bővült, fájó szívve l megválva, Tizenöt év múlva. Virágffy Jenő ügyvéd ur, eljárván Klienseinél kinn a sötét külvárosban, vigan dudolászva haladt az utcán, hogy eljusson a legközelebbi villamos megállóig. Vigan dudolászott, mint aki meg van elégedve önmagával és a sorssal, mely őt ilyenné alkotta. Egyszerre megállt. • — Hopp, tán ideje volna rá is gyújtani. Idegesen kapott szivartárcájáboz, kitárta, de a tárca üres. Ingerülten vágta zsebre, majd kutató szemét körüljártatta a környéken, hogy hol találhat egy trafikot. Előrehajolt, majd hátrafordult, türelmetlenül keresve a dohányleveles táblát. Sehol semmi. Türelmetlensége nőttőn-nőtt. Az imént, pár perccel ezelőtt, Hekuba volt neki Havanna legillatosabb terméke, nem járt az eszében más, csak a holnapi tárgyalás, a disznókereskedő kliensétől kapott bankók, a vasalt nadrág, meg a Lolák és Ninette-ek illatos parfüm-je. De most, hogy eszébe jutott a dohányzás gondolata, háttérbe szorult minden, amin előbb foglalkoztatta és épen azért, mert nem tudta vágyát kielégíteni, elviselhetetlennek találta az arról való lemondást. Egyszerre, ahogy dühösen kapkodja lábát a rosszal kövezett gyalogúton, a szemébe ötlik egy cégtábla: Nagy Bálint fűszer- és vegyes kereskedése. Egyszerű kis bolt, afféle külvárosi ízlésű, de kivül a megváltó fölirás: Dohány- és szivar-eladás. 1884. január 1-én megyei főorvossá lettem megválasztva. Beleültem a semmibe, amennyiben egy körömfeketényi jegyzetet vagy irást sem kaptam, amiből a vármegye eddigi közegészségi viszonyaitól magamnak csak egy ködös képet is alkothattam volna. Csupán csak annyit tudtam, hogy a budapesti 1883. évi orvosi kongresszusnak anyakönyvekből merített hivatalos adatoknak öt évi átlaga szerint mig Árvavármegyében 16, addig Szabolcsvármegyében 48 egyén halt el 1000 lakos közül. Tehát a 63 vármegye közül mi ültünk a szamárpadon. Ma már ugy 26—28 között tartunk, a mi ugyan nem nagy dicsőség, de mégis csak némi javulás. Alig fészkeltem be magamat a semmibe, Graefl József akkori főispán magához hivatott és megparancsolta, hogy az 1883. évre vonatkozó egészségügyi jelentésemet a halálozási statisztikával terjesszem be. Szabadkoztam és megmondottam, hogy Szabolcsvármegyének eddigi egészségügyi adatairól annyit tudok mint Kamcsatkáéról, tehát csak hazugságot irhatok. „Hát hazudjon! mert a vármegye becsülete ezt megköveteli." „Ha Méltóságod hazugságaimért a felelősséget elvállalja, megtehetem." A becsület megmentéseért tehát szemtelenül hazudtam. Miután azonban tudtam, hogy ezért a hazugságért örökidőre pokolra jutok, ha pedig a bűnben más is osztozik, talán Az ügyvéd megnyugodva belép, de előbb orrához illeszti il'atos zsebkendőjét, hogy megvédje magát az esetleg feléje áradó szagoktól, rágyújt egy szivarra, a kasszához megy és fizet. Gépies mozdulattal letesz egy pénzdarabot a pénztár hideg márványára, már odébb is állna, de a tekintete hirtelen ráesik a pénztárnál ülő alakra, aki ugyancsak gépies mozdulattal az imént még a 20 filléreseket rakta heDgerbe, most pedig, anélkül, hogy fölpillantana, az uj bevételt söpri be egykedvűen. Virágffy meghökken. — Ez az arc, ez a kecses vonás az ajkak körül, ez a selymes, puha haj, mely messzire fénylik, mint a napsugaraktól elárasztott tükör . ... hol is láttam ? — elmélkedett magában. Keresgélt emlékei között, mindhiába. Az asszonynak is föltűnt az idegen habozása, reápillant, tekinteteik találkoznak — és ez mindegyiknek elég volt. — Irénke, maga az ? — Jaj, Jenő, hát maga hogy kerül ide? — Ne haragudjon, hogy nem válaszolok a kérdésére, de e percben igazán nem tudok ma • g.imra gondolni. Tudja . . . olyan hirtelen jött . . . olyan meglepő találkozás . . . — No, no 1 — szólt kacagva az asszony — csak nem vesziti el mindjárt a fejét?! Nagy a város, sok benne az ember, hát egyszer találkozik köztük két személy, akik valamikor jó barátságban voltak — és talán ma sem haragusznak egymásra, — nem gondolja? kialkudhatom a purgatóriumot, felezni kell valakivel. Ez a valaki az akkor még süldő doktor Konthy Gyula barátom volt, akivel biztosra veszem, hogy ott fogunk tartlizni, kvaterkázni és papok is fognak kibicelni, egyszóval jól fogunk mulatni. Onnan valahogy mégis csak befogjuk magunkat passzus nélkül a menyországba csempészni. Összeülve és tanakodva megállapodtunk abban, hogy következetesnek kell lenni, nem ugy mint az országgyűlésnek sok tagja, aki mást szavalt a választás előtt, mint utánna. Elhatároztuk, hogy Szabolcsvármegyében az eiőző öt évnek átlaga szerint 1000 lakos közül 48 embernek kell papiroson meghalni. Tömeges gyilkolás; de hát ennek meg kell lenni. Meg is lett, csakhogy a valóságban sokkal kevesebb kerülhetett a sírba. Kieszmecseréltük, hogy hánynak és milyen betegségben illett volna elpusztulni. A jelentésnek szentírás jelentősége volt, mert a nagyméltóságú minisztérium annak vette, különben kacsintott volna reá egyet. Na tehát most is hazudhatnék egy nagyot. Mikecz Dezső, Sipos Béla és a törvényhatósági közgyűlés tagjai talán kacsintanának is, ha hivatalos és egyéb elfoglaltságuk megengedné, hogy szerelmeskedjenek muzeumunkkal is és többször forgolódj anak körülötte . — Igaza van. Alapjában végtelenül egyszerű a dolog. Az ember tizenöt év multán találkozik azzal, akihez az ifjúkor édes emlékei fűzik . . . engedje meg, hogy nevén nevezzem: aki az első szerelme volt. Mennyi bohóság, mennyi remegő vágyakozás egy virágszálért, amit télviz idején is megkapok egy hatosért a virágkereskedesben, — nem nevetni való ez ? . . . De mégis: tizenöt év . . . Nem is hittem volna, hogy ennyire el tudok érzékenyülni. Ha soká tart, mindjárt a cserebogarat fogom emlegetni. — Ej, ej, maga már nem a régi. Csúfolódik a legszentebb dolgokon is. Bezzeg, emlékszik, mikor hóban, esőben ott silbakolt a kis ablakunk alatt, csakhogy egy pillanatra is meglásson ? De nekem volt ám annyi eszem, hogy a függöny mögül kandikáljak ki. Én láttam magát, de maga nem láthatott be. — Csinosan megkínzott, mondhatom. De maga is megjárta egyszer. Emlékszik, mikor levelet csúsztattam a kezébe . . . — Igen és Etelka néni meglátta az ablakból. De kivágtam magam. Egyszerűen kineveztem a levelet a puncstorta receptjének, melyet Székely Manci küld magától. Egy kicsit elhallgattak. Elmerültek emlékeikbe. Mindegyiknek aztán ott sugárzott a visszaemlékezés mélabús gyönyörűsége. Virágffy törte meg a csendet: — Nem haragszik rám ? — Mért haragudnám? Nincs rá semmi okom. Csak nem gondolja . . . Mai számunk i2 oldal.
