Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-22 / 4. szám

10 3-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. január 15. Dr, Kovács Gábor előadása, E hét keddjén este tartotta előadását a Kereskedők és Gazdák Körében Dr. Kovács Gábor, debreceni jogakadémiai tanár, a nemzet­gazdaságtan és sociologia európai hirü fiatal tudósa, arról, hogy miként alakul ki a kapitaliz­mus? — Aki azt hitte, hogy a kapitalismus történeti fejlődését fogja hallani, az csalódott, mert a íudós a kapitalismus létrejöttének igazi okaira világított és az eredmény oly frappano, oly meglepő, oly annyira uj, hogy alig tértünk magunkhoz. Egy ötven éves jövő távlatából mutatta be a mai — még embrionális politikai küzdelemnek természetességét és szükségszerű­ségét. Gondolatmpnete, — amennyire ezt hallás ulán és összeszorítva reproducálni lehet — kö rülbelől a következő volt. Magyarázta a tőke természetét, mely nem a pénzben, aranyban birja jelentőségét, mert hiszen Robinson egy mázsa aranynyal gazda­gabb nem lett volna, melynek tehát a társa­dalmi együttműködés adja meg azt a tulajdon­ságát, hogy a tulajdonos egyeni munkája nélkül profitot ad. A részvénytársaságoknál az összes dolgos kezek, igazgatók, hivatalnokok, munkások munkája értékének egy része lesz a profit szá­mára felhasználva. Vázolja a tőke keletkezését, hatását 1765- 1815 ig Angolországban, — a középkori bankár üzletekben, és bemutalja az amerikai kapitalismust. A termeivény árát a minimális munkabér irányítja, a minimálisnál nagyobb bér t. i. drágitó hatással bir. A mini­mális bért az olasz, a magyar, a dobrudzsai román és az orosz kivándorló állapítja meg, kik a legnehezebb és oly munkára vállalkoznak, a mire amerikai munkás nem kapható. Ezeknek a munkásoknak az igényeit pedig az otthoni állapotok és viszonyok állapiiják meg. Ez az állapot lehetővé teszi, hogy a munka-érték a kapitalismus részérói kizsákmányoltassék. Ha pedig vizsgáljuk ezek után a kivándorlás okait, rögtön szembe ötlik, hogy a kötött és a nagy­birtokok paraszt lakossága a kivándorló. A kö­tött és nagybirtokok nem űznek intensiv gaz­dálkodást és a munkáskezet nagyban nem veszik igénybe; a munka alkalom szűk kerete lenyomja a munka értékét és a munkás nyomora csábit a kivándorlásra. Ennek folytán a kötött és nagybirtok — nálunk az összes földbirtok 33%-a ilyen — szolgáltatja ki a munkásokat a kapi­talisrnusnak. Dania, Belgium, Franciaország, Németországnak legsűrűbben lakott vidéke — 750 • kilométerenként, nálunk 46—50 lakos esik egy • kilométerre — nem ad kivándorlót azért, mert ez államok földbirtoka túlnyomó részben kis- és közé p p arasztbirtok . sal futni akart, de én átölelém, s embereim megérkezvén lóra emeltem az alélt leányt s egy percet sem vesztve futottunk a határ felé. Midőn a legközelebbi várban leszálltam lovam­ról a még mindég alélt széppel, a várnagy, nem csekély bámulásomra, azt tudatá velem, hogy a király ott mulat, s már több izben tu­dakozódott utánam, s most is apród érkezék, tüstént a király elé idéző; én a várnagyné gondjára biztam a leányt a királyhoz sietve. E beszéd alatt komor fellegek vonultak Vince homlokára, arcizmainak emelkedése s a nyugtalanság mely egész valóján eláramlott, egy forró szenvedély — csatát tolmácsolának, mely most szavakban tört ki. „Szerencsétlen ! e leány nevét mond! kiálta hívvel Vince*. — .Ót Szegfy Rózsának neve­zék", — válaszolá László, s folytatni akará beszédét, de Vince dühösen rohant neki, s csak egy ügyes félreugrás menté meg a felé irány­zott erős ökölsujtástól az ifjút, ki szinte, mint Pál, nem tudá felfogni e rögtöni felhevülést. .Fattyú!" — orditá ő „te arámat rabiád el s bár öcsém vagy, kardom kiontja korcs véredet*. László mint villámtól sújtott állt bátyja előtt, ki csak azon okbol nem szúrá őt át kard­jával, mert sokkal büszkébb volt, minthogy orgyilkosa tudott volna lenni egy magát nem védőnek. Pál ez alatt az ifjak közzé állt, s mig Vince előre akart nyomulni, László e szavakat intézé hozzá: „Egy percnyi nyugalmat még bátya! — a leány nem lón enyém ; a király nem volt ter­mében, sokáig vártam reá; majd szépemhez csalt vágyam, s borzadj ! a szoba ajtaja csukva volt, benn sikoltást hallék, Rózsa sikoltását. A nagy és kötött birtok eme kivándorlást okozó eredménye adja meg a kapitalismus leg­nagyobb hatalmát egyrészt, másrészt azonban magát a nagybirtokot is mindinkább extensiv gazdaságra kényszeríti, ugy, hogy ez a tőke­értéknek megfelelő jövedelmét mind nehezebben hozza be. Ekként két malomkő közé szorul a nagybirtok és igy el keli következnie annak az időpontnak, a midőn az államhatalom lesz kénytelen a dolgok rendjét kezébe venni és secularisatio utján a kötött birtokok megszün­tetése utján kis- és közép paraszti birtokok létesítésével vet véget az államot es nemzetet veszélyeztető bajnak. Folyik ma is a parcellázás, de mig most a paraszt a 800 —1000 k. holdan­kénti vételár mellett csak ugy jő ki, ha saját munkája értékét a jövedelemnél számításba nem veszi és összes tevékenységére az értékemelkedés vezeti: az ideális parcellázás a paraszti birtoxok jövedelmezőségét a ráfordított munkaértékkel i; fogja növelni. Ha tehát a tőke profitja — a munkaérték­től elvont többlet, ezt a profitot a kapitalísmus­nak a nagy és kötött földbirtok szolgáltatja; és ha ez megszűnik, a kapitalismus átalakulása is elkövetkezik az által, hogy a munkás a teljes költözkődési szabadság mellett a munkaeszköztől fosztatik meg, a munkaeszközök communnisal­tatván. Mig t. i. ma a korlátlan termelés feles­legessé teszi sokszor a munkáskezeket, a com­munistikus termelés ennek szabályozását is le­hetővé teszi. Ismételjük, hogy a gondolatok követése hallás után csak halvány reproductiót nyújthat; azonban a kapitalismus tulhatalmasodásának a nat'y és kötött birtokkal való kapcsolatba hoza­tala oly világossá, oly tisztává és oly meggyő­zően igazzá lett téve, hogy ezt eléggé hangsú­lyozni alig lehet. Az előadó attól tartott előadása bevezeté­sében, hogy az elméleti fejtegetés tulprofessori leend. Gonstatálnunk kell, hogy világosabb, át­látszóbb és megérthetőbb előadást alig hallot­tunk még; és a kik oly odaadó figyelemmel hallgatták, bizonyára sokak tanultak a mellett, hogy egy az emberi nyomor iránt érző szívvel biró, mély tudományosságu, az előadói képesség minden kellékével felruházott kiváló egyéniség­ismerkedett meg. Reméljük, hogy lesz még hozzá szerencsénk. Az uj rendőrbiráskodás. Január hó elsején uj korszak következett el a rendőrbiráskodás terén. Az az utveszlő, amely az egyes kihágási eljárásokat szabályozta Mint bőszült vad törtem be az ajtót; a leány Ottokár ellen küzdé az ellentállás egyenetlen csatáját. Dühömben nem gondolva semmivel, kardot rátdék s a király felé irányzám a vágást; az ügyesen ugrott félre s az acél a szép leány­nak hasitá ketté márvány homlokát. Erre őrök törtek elő, ellenállásom sikertelen volt, a poroszlók durván kötöztek meg s Ottokár gúnyosan tekinte rám. Ezután börtönbe zártak, honnan hosszú kínok után megmenekülve, ho­nomba futék s midőn a határhoz értem, eszembe jutott, hogy a dömösi prépost atyánk barátja; ennek lábainál akartam nyerni bánöm bocsána­tát s aztán lelkemnek nyugalmát a sir üreben. Itt leltelek fel véletlen téged bátyám, itt szüleim sírját s most ha akarod, döfd öcséd keblébe kardodat. Az ifjú bátyjára tekinte, min;ha várná mit határozand, — ez leereszté kardjat s öccsére emelé nagy fekete szemeit. „Nem! testvéri vér ne szenye:ze kardomat itt a szülők sírjánál; te nem tudád mit cselek­szel, *te nem vagy oly vétkes, míct ama gaz fattyú, kit királyodnak nevezél, s ai okból mert megmentéd Rózsám becsületét, egy feltét alatt megbocsájtok. Hagyj fel a halálszáidékkal, ez gyáva léleknek való ; a szilárd férfi bosszút áll; — jer szüleink sírjához s tégy esküt, hogy mindaddig nem nyugszunk meg, mig az, ki Rózsám üdvének feldúlója lőn, ki megfosztá keblemet édenétől, vasaink alatt lem dől a halál véres ölébe.* Vince nem is várván be testvéri válaszát, a sirok fel siete, László gépileg kövéé s a két ifiu esküt tőn, vérbosszujoknak feláldczni üdvök feldúlóját, a buja Ottokárt. a* törvény vonatkozó részének életbeléptetése által, egy csapásra megszűnik s egységes el­járási szabályok, világos érthető rendelkezések je ölik most már az utat. Tudott dolog, hogy rendőri büntetendő eljárás hatáskörébe csak kihágások tartoznak. Kihágás pedig általában valamely rendőri tilalom vagy rendelkezés meg» szegése. Nincs is tételes törvény, amely meg­állapítaná azt, hogy mi képez kihágást, csupán annyit mond idevonatkozólag a törvény, hogy kihágást az a cselekmény képez, melyet törvény, miniszteri rendelet, a törvényhatóság, vagy a törvényhatósági joggal fet nem ruházott szabad királyi város vagy rendezett tanácscsal biró város által kiadott szabályrendelet kihágásnak nyilvánít. Elképzelhető ezek alapján, hogy hány ilyen törvényen, miniszteri rendeleten, iörvényhatósági vagy városi szabályrendeleten alapuló kihágás lehet. Hiszen csak 51 különböző törvény állapit meg kihágást, ahány miniszter annyi alkot száz és száz rendeletet és bizonyara tízszer ennyire tehető az, amely törvényhatóságok, városok szabály­rendeletében van megalkotva. És ahány ki­hágást megalkotó, annyi eljárás, annyi hatóság, annyi jogorvoslati rend-szer. Mindez megszűnik a bel- és igazságügyminiszternek a rendőri büntető eljárás egységes szabályozása tárgyában kiadott rendeletével. Ez a rendelet alapelveiben, beosztásával és tartalmával nagyjában nem egyéb, mint a felére leapasztott bűnvádi per­rendtartás. Azok az intézkedések vannak itt is lefektetve, melyek a bűnvádi perrendnél gya­korlatilag eddig is beváltak és alkalmasak arra, hogy az egész társadalom gondozásába, jog­erzetébe beleolvadjanak. Az eljárás a vádrendszerre van alapítva. A vádat, hivatalból üldözendő kihágások esetén, a közvád képviseletében eljáró megyei és a városi tisztiügyész, nemkülönben a kirendelendő ügyészi megbízottak képviselik, de fel vannak jogosítva azon szakképviselők, kiket erre a törvény, miniszteri vagy más rendelet megjelöl. A sértett, kinek jogát sértette, vagy veszélyez­tette az elkövetett kihágás, mint potmagánvádló jár el az ilyen ügyekben. Magáninditványra folyamatba tett kihágasban a főmagánvádló képviseli a vádat, de kö?.érdekből a tiszti ügyész bármikor átveheti a vád képviseletét. Az előzetes eljárás a legkisebb mértékre van korlátozva. A tárgyalás szóbeliségre és nyilvánosságra van alapítva. Magánjogi igények tekintetében felmerült jogvita az eljárás bár­mely szakában egyezkedés tárgya. A jogorvoslat tekintetében az Ítélet ellen rendszerint két fokú felebbezésnek van helye. Korlátozást csak annyiban állit fel a rendelet, hogy ha az első fokon a pénzbüntetés 5, a másodfokon pedig 30 koronát felül nem halad, akkor enyhítés végett felebbezésnek helye nincs. Az eljárás alaki hiánya, mint semmiségi panasz azonban ekkor is két fokon érvényesíthető. A büntető parancs intézményét is meg­honosítja a rendőri büntető bíráskodásban az uj eljárás. Ennek csak oly kihágás eseten van helye, mely pénzbüntetéssel büntetendő, de csak akkor, ha ez a pénzbüntetés is 30 koronát meg nem haladó összegben mutatkozik kisza­bandónak. Ezen általános* előfeltételen belül meg további előfeltétele a büntető parancs ki­bócsáthatásának az, hogy a feljelentést hatóság, közhivatal, hatósági közeg hivatali hatáskörében vagy közvetlen tapasztalat alapján tegye és valósága ellen ne merüljön fel aggodalom vagy eredhet a feljelentés magánféltől is, de ekkor a kihágás elkövetése köz- vagy magánokirattal, vagy más bizonyítékkal kell, hogy valószínűsí­tett legyen és ezen felül kell, hogy a rendőri büntető bíróság meg legyen győződve a vád alaposságáról. Ha a fél a cselekmény elköveté­sét nem tagadja, hanem csupán a büntetést vagy ennek nagyságát kifogásolja, a kézbesített büntető parancs ellen 15 nap alatt felebbezés­sel élhet, amely esetben éppen úgy, mint ha a büntető parancs ellenében tárgyalást kér: tárgyalásra kerül az ügy és tárgyalás után ité­itélettel dönt a biró. Igazolásnak éppen ugy, mint perújításnak van helye az eljárásban. Az eljárást másodfokon kis- vagy nagyközségekben és rendezett tanácsú városokban az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács gyakorolják. Végső fokon -az illető szakminiszter dönt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom