Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-25 / 26. szám

Nyíregyháza, 1911. XXXIí. évfolyam, 26, szám. vasárnap, junius 25. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit . Kereskedői számlák leszámítolása. Az eszme nem uj. Ma már szerte az országban fölvették a pénzintézetek üzlet­körükbe a könyvkivonatoknak leszáraito­lását. A könyvkivonati követelések értéke­sítése a kereskedő világnak nagy érdeke. Aki ismeri az üzleti élet berendezését, akinek csak halvány fogalma van a leg­egyszerűbb üzlet menetéről, az könnyen megérti azt, hogy a nagymérvű hitelgaz­dálkodásra berendezett magyar üzlet világ­ban minő fontos és nagyjelentőségű az, ha a kereskedő adósainak számla tarto­zását valamely bank utján értékesíteni tudja. Nincs az a kereskedő, aki ki ne le­hetne kitéve hitelezői részéről valamely váratlan megrohanásnak s ilyenkor a pénz előteremtése életbe vágó kérdés. Adósai bőven vannak, de azokhoz hirtelenében hiába fordul; a szép szónak igen ritkán van hatása, még ha meg van is a jóakarat, az adós nem tud hirtelen pénzt teremteni. Nagy baj ez a kereskedőnél s a per utján való behajtás sem segit, mert annak leg­feljebb csak hónapok múlva lenne ered­ménye, s igy a kereskedőnek, dacára annak, hogy van egész sereg követelése, váltó vagy más adósságot kell csinálnia, hogy üzleti rendje föl ne boruljon. A követelések bő birtokában levő kereskedőre nézve tehát valóságos áldás, ha ily válságos pillanatokban adósainak Az angolok vasárnapja. Aki a vasárnapot igazi jelentőségében meg akarja ismerni és meg akarja tanulni, hogyan kell megbecsülni, látogasson el Angliába, ahol a vasárnap oly igazán „otthon" van — vagy engedje meg legalább, hegy pgyetmást el­mondjunk róla. Egy évig tartózkodtam Angliában és pedig olyan városban, ahol igen dolgos nép lakik. A számtalan gyárkéményből egész héten csak ugy gomolyog felfelé a sötét füst. Fekete felhőként borit nehéz fátyolt az alant elnyűló városra, de vasárnap reggelre, mintha elűzték vo'na a felhőt, a füstfátyol mintha szétszakadozott volna : a kék égbolt alatt nyiltan, szabadon pihen, a nagy város, gyönyörködve a tiszta verőfényben, amint az a csillogó ablaküvegek tükörén játszadozik. Megváltozott az egész város képe. Máskor az utcák elevenek, az ide odalótó futó néptől, zajosak a szüntelenül zakatoló járművek­től ; a lóvasutak, omnibuszok, a villamosok csengetése, sípolása, tülkölése szaksdatlan meny­dörgésként tompán, zúgva-búgva, majd fül­siketítő éles hangon hatja át a város legkisebb zugát is. De vasárnap minden csendes, békés mintha egészen kihalt volna. A kora reggeli órákban mély ünnepies hangulat árad minden térre, minden utcára és minden épülotre. Csak itt-ott hallatszik egy-egy könnyű léptű szoba­leány nesztelen járása, vagy egy-egy rendőr kimért lépteinek kopogása. Nem hallani közei­számláit bankszerű üzlet utján értékesíteni tudja. Fizetésre szólittatvári fel, fölnyitja könyveit, kiírja belőle az esedékes szám­lákat, bemegy a bankba s ott pár pilla­nat múlva megkapja a szükséges összeget. Annyira fontos, annyira szükségszerű, s a bankok szempontjából is annyira ügyes és egyenes ez az intézmény, hogy mi igazán csudálkozunk rajta, hogy szinte a tultengésig egymás nyakára szaporodó bankjaink egynehánya legalább nem veszi föl az üzletnek ezt a részét működési körébe. Nézzük most az esetet a kereskedő adósai szempontjából. A könyvkivonati számla értékesítése, vagyis a kereskedő követelésének a bankra való átruházása után, a kereskedő adósa az illető bank­nak válik adósává, amiről rövidesen érte­sítve lesz. Rosszabb lett a helyzete? Nem, sőt jobb! Mint az esetleg pénztelen ke­reskedő adósa minden, pillanatban ki van téve. annak, hogy a ítűnden pillanatban lejáró követelés rajta egyszerre és egész­ben behajtatik; az uj helyzetben pedig, a bőséges pénzű bank adósaként mindjárt uj, mondjuk három havi lejáratú időhöz jut s a lejárat után a bankkal való meg­állapodás szerinti részletekben törlesztheti adósságát. Változás az ő részére csak két dologban következik be. Az egyik az, hogy pontosnak kell lennie s ez helyén való dolog; a másik az, hogy a kamat­terhet ő neki kell viselnie, ami pedig az távol semmiféle kocsirobajt. Az állások, hol máskor a bérkocsik vesztegelnek, ma üresek, elhagyottak, még a lóvasutak kocsijait sem látni: színeikben maradtak, kocsisnak, lónak, mindnek van vasárnapja. Az egész város ma egy órával tovább pihen. A reggelihez való süteményt és mindent, ami a többi étkezéshez szükséges még tegnap beszerezték. Még újságok sem jelennek meg. Ugy tetszik, mintha egy napra az idő kerekeit is megállították volna. A leveleket is szívesen elengedjük ma, hadd legyen szünetük a postásoknak is. Néhány évvel ezelőtt nem kevesebb, mint 3741 kérvényt terjesztettek fel az angol országgyűléshez, ezekben 279,884 aláiró teljes vasárnapi szünetet kért a postai alkalmazottak számára is. Csak negy kérvény ment fel az országgyűléshez 515 aláírással, mely­ben tiltakoztak a vasárn?pi munkaszünetnek a postásokra való kiterjesztése ellen. 10 óra után nemsokára megelevenülnek az utcák, megindul a templomba menők serege. A legtöbb templomban az istenitisztelet 11 órakor kezdődik. Temploma az angoloknak, még a németekénél is több van. A skótok 300,000 lakost számláló fővárosában, Edinburghban mintegy 200 templom, kápolna és imaterem van s körülbelül 400 egyházi ember. Hozzávetőleges számítás szeiint a lakosságnak egy negyedrésze ott van vasárnaponként az Úr házában. Hogy hömpölyög ilyenkor a nagy néptömeg az utcákon! Tizenegyóra felé csak úgy feketélik mindenik a templomba vonulóktól. És mindannyian, még az előkelők is, hacsak lehet, gyalogszerrel mennek igénybe vett hitelnek természetes követ­kezménye. A bank szempontjából nézve pedig a helyzet az, hogy természetesen a bank szintén fedezni igyekszik magát ennél a könyvkivonat leszámítolási üzletnél. Ezt részint az által teszi, hogy csak a kellő garanciákkal rendelkező adósok számláit számitolja le, részint aként, hogy a le­számitolás megtételekor a számla követe­lést eladó kereskedővel szemben is meg­felelő biztosítékról gondoskodik, pervesztés vagy behajthatatlanság esetére. XollrsLj^ol^:. Modernizmus és Judaizmus. II. „Ma mar kétségtelen: a nagy Rabbi volt a zsidóknak is a Mesiása," kiált fel tehát a P. H. átszellemült cikk­írója. Én csak ezen az egy is szócskán akadok fel. Inkább megfelelne talán a valóságnak, s ha átmenne a zsidóhitbe, korszak alkotásra hivatott kijelentés is volna az ilyen formában: „Jézus Ghristus, a nagy Rabbi, volt a zsidók Mesiása és kora minden müveit népének is"; mert valóban, az emberiség Isteni megváltója, megszabadítója és üdvözítője, csak a zsidó nemzetnek volt leszármazás és igéret szerinti Mesiása. E kijelentés szerint vannak immár zsidókeresztények — ezek a zsidók és a templomba. Egész családokat látni, amint együtt mennek istenitiszteletre. Énekes könyvet mindenki visz magával, de nem ám zsebjébe dugva, mintha restelné, hanem bátran, önérzetesen és büszkén ott tartja kezében az újszövetséggel együtt. Mindenfelől zúgnak a harangok. A templomban ájtatos ünnepélyes hangulat árad szét. Felhangzanak a zsoltárok és egyéb buzgó egyházi énekek, egy szívvel-lélekkel énekel az egész gyülekezet. És, hogy lesik az ige prédi­kálását; mindegyik úgy csüng az Úr beszédének magyarázatán, mintha egész hétre való lelki eledelt kívánna magába snvni. Délután újból megtelnek az utcák járó­kelőkkel. Először a megszámlálhatatlan gyermek­sereggel találkozunk, akik a vasárnapi iskolába sietnek. Valamivel később már látni vegyesen ifjat és öreget, amint együtt mennek felüdülni, vigadozni. Hová ? Bizony nem a korcsmába! Be v;*n e napon zárva minden korcsma és nincs alkalom, hogy „legalább egy kortyot hörpint­hessenek". Nem is a kávéházakban, hogy a nehéz füstben kártyázzanak. Nem is tánc­mulatságokra, vagy egycbb dinom-dánomra! Zárva van e napon minden. Okosabb szóra­kozásokat is tudnak. Kimennek a szabadba, az Istennek e fenséges templomába, a városban és a város közelében szépen zöldelő sétaterekre, erdőbe, mezőbe. Százakat és százakat látni, amint kellemes időben kivándorolnak mulatozni a puha pázsitra, testet-lelket felfrissíteni balzsa­mos illattárban. Mások inkább otthon maradnak, otthon szórakoznak : mulattatják magukat szép

Next

/
Oldalképek
Tartalom