Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-26 / 13. szám

Nyíregyháza, 1911, XXXII. évfolyam, 13. szám. vasárnap, március 26. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. IlMzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHAZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyil t-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei A sajtó-szabadság korlátozása. Az igazságügyi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat 27. §-áriak rendelkezése kapcsán — mely azt foglalja magában, hogy hirlapi közleményekben sem a nyomozat, sem a vizsgálat, sem a vádtanács határozatai — szabadságvesztés terhe mellett — nem közölhetők, csupán a nyilvános főtárgyalás adatai és maga az Ítélet tehető közzé sajtó utján — sok szó esik manapság. Állandóan foglalkoztatja ez a kérdés a szak- és napi sajtót, sőt a napokban az újságírók egyesülete is küldöttségileg járult az igazságügyminiszter elé, hogy illetékes és megnyugtató magyarázatot nyerjen a javaslat e rendelkezéséről. Az 1848. évi sajtótörvény 14-ik §-a szó szerint így szól: Ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle törvényszékek és törvény által alkotott egyéb testületek iratait és azok nyilvános üléseit hír, szellemben és igazán közli, ellene a közlöttek tartalma miatt kereset nem indittathatik." Ez a kijelentés ugyan annak a törvénynek 1. §-ában lefektetett és ma már nemcsak széltében használt, hanem mindenkor alkalmazott azon dogmáival, hogy „gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti — képezik a közszabadság eminens jogainak azt a kiváló biztositékát, amely nélkül kulturképes nemzet el nem lehet A szabadság, Két levél.*) r Edes kicsi fiam . . . — Levél a menyországból. — Édes kicsi fiam, hogy éled világod, Rózsákon jársz-é, vagy töviseken ? Diadalra vágyva, fellegekbe szállasz, Vagy porba baktatsz lassan, csendesen ? Vannak-e lelkedben csudafényes álmok, Támad-e agyadban büszke gondolat, Könnyes a két szemed, avagy kacarászva Neveted ki a sötét gondokat ? Bizony majd húsz éve, mikor utoljára Csókoltalak meg én kicsi fiam ! Húsz év nagy idő. Helyettem azóta Szívedbe ?ám ki tudja, ki ran? Hiszen már bajuszos, karcsú legény vagy, Kinek szemében vágyak tüze ég, — Ha elhervadnak a gliciniák, rózsák, Édes anyádra, mondd, gondolsz-e még? Ó! érzem, érzem én, hogy rég befedte már Emlékemet a feledés moha, Kiverte fejedből az édes anyádat Az önző élet, a nagy mostoha; Ó ! érzem, érzem, hogy mást szeret a szíved, Éjszemű lány gyújt benne dalokat, És halott anyádnak neve hallattára Pengő lantod csak tompa hangot ad! *) Mutatvány Borbély Sándor „Az én világom" c. most megjelent verses füzetéből. melynek helyes értelme, a kulturális és erkölcsi haszon, az jut kifejezésre a sajtótörvény említett szakaszaiban. Lassale-már 40 esztendővel ezelőtt megmondta, hogy a zsurnalisztika kulturfejlesztő és propagandát csináló eszközeiből kapitalista vállalkozás lett. Minden további magyarázat nélkül elfogadható ennek a megállapításnak a helyessége. Üzleti vállalatok a sajtó orgánumok és üzleti érdekeket képviselnek a lap alapitások. Vállalkozó és szegődött munkás, ez a két fél szerepel abban a viszonylatban, mikor a gondolatot termelő bérbe adja erejét, képességét s a vállalkozó, legtöbbször a lap kiadója megfizeti azt. Ebből a viszonyból következik azután, hogy a sajtó munkásai igen gyakran fizetett eszközeivé lettek a l^pvállalkozó érdekeinek, és ez a viszony a magyarázata annak, hogy a sajtó eltért eredeti hivatásától és üzleti és egyéb magán érdekek túltengése folytán alkalmazkodni kénytelen a szellemi munkás a munkaadó utasításaihoz. A hírlapíró nem azt és nem ugy írja meg, ami és amiként valaíoi a lelkében megfogamzott, hanem ugy, ahogy azt a kiadó sikere megkívánja. Emellett az üzleti verseny, mint minden téren, ugy a hírlapirodalom terén is olyan eszközökkel dolgozik, amely eszközök kiválasztásával nem az összérdek szolgálata, hanem egyes emberek érdeke van összekötve. Ekként hullottak ki lassanként azok a pillérek, melyek a sajtó talapzatát megHidd el, nem haragszom. Nem, hisz ez az élet! Járd a világod, széjjed álmaid, Soha meg ne csaljon a kedvesed iránt Lelkedben élő tiszta, néma hit; Ámde könnyelműen ne játszál a tűzzel, Éget a lángja s lassan felemészt, És ha üszkösödni kezdene a szíved, Vágd ki belőle a senyvedő részt! Hogyha pedig, amit ne adjon az Isten, Gondterhes, borús homlokod felett Haragos villámok kergetőznek folyvást S egymást követik a nehéz fellegek, Ha megcsapja torkod szénfekete éjjel, Valami gyilkos, sorvasztó pára, A nehéz, keserves, tusakodó lázban Gondolj fiam az édes anyádra ! Anyuskám édes . . . — Levél a menyországba. — Anyuskám édes. csillag hónába Gyors hattyú szárnyán röppen imám, Álmatlan éjjel sírva könyörgök: Ily szótlanul ne nézzen reám, Szomorú arcán fekete bánat, Miként gomolygó, síri köd ül, S vergődő szívem mardosó önvád Holló madara lengi körül . . . Suttogva súgom sorra a vétkem : Sirató ősz volt, épp alkonyat, Ólmos ég alatt kerengve szálltak Libegő tollú, nagy madarak. Mai »*ámnnk i2 oldal. alkották, igy lett martaléka a sajtó az önös érdekeknek. Hozzájárult ehez a szabad pálya, a még szabadabb verseny, amelylyel szemben sem a munkaadó és az irodalmi munkás jogviszonyai szabályozva nem lévén, sem a hirlapirói kamara még nem szerveztetvén : elkerülhetetlenné vált a reklám, szenzáció és érdek táplálta sajtó túlkapásai ellenében, magasabb társadalom — politikai és erkölcsi érdekből a sajtónak megrendszabilyozása, amelynek egyik eszköze a törvénytervezet idézett rendelkezése is. A kényszerítő szükség hozta ezt életre. Mert, ha maguk a hírlapírók elmulasztották megvédeni az egyéni, a családi, hivatali és társadalmi tisztességet s közprédává tették a becsületet: joga van az államnak büntető megtorlás által figyelmeztetni őket, hogy a közszabadság nem szabadosság, hogy a mások becsülete egyenértékű az élet és a szabadság jogával. Magyarok, ébredjünk! Irta : Sassi Nagy Lajos. Az 1910. évi népszámlálás sok tekintetben lesújtó eredményt mutat. A kivándorlás s az „egyke" lesorvasztotta reménységünket, ipari cikkekért 1200 millióval adózunk a külföldnek. Pusztulunk, szegényedünk. S bár a drágaság elviselhetetlen, bár a nemzet teste száz sebből vérzik, bár a lelkét is kezdik megmételyezni, bár a panasz általános, a fényűzés mégis orgiákat úl s mintha minden rendé

n volna, a nagy Benn a szobában reszketve égett Pislogó, sárga lámpavilág, Mellette lány ült, hosszú hajában Crysanthemum, bús, téli virág. Sirató őszszel, alkonyi csendben, Mikor megláttam, a szívemen Májusi lánggal lobbant át mindjárt Valami forró, nagy szerelem, Azóta tüze mindjobban éget, Kék ereimben lüktet a vér, S én engedem, mert múlik az óra S szöszke fejem megcsípi a dér. Anyuskám édes, higyjen a szómnak, Most is imádom, úgy szeretem, De amit érzek, más az az érzés, Szeretet csupán, nem szerelem . . . Anyuskám édes, derül az arca ? . . . Vértelen ajka, lám ! mosolyog . . . Anyuskám édes . . . együtt imádjuk Nászúnk után, ha dalba fogok ! * A Bessenyei-Kör estéje. — Március 20. — Sokat irtak már, még többet beszéltek és legtöbbet gondolkoztak a művészet mivoltán. Vájjon a korszak, az emberiség erkölcsi felfogása, avagy a gazdasági szükségletek — melyekkel immár mindent kapcsolatba hoznak — nyernek-e kifej zés

t a mű^észt-ti alkotásokon?