Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-19 / 12. szám

10 13-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. március 26. ség vagy város területén szerződtetett tanoncokban is szabadidejükben ápolni az érzést, a hazaszeretetet, hagyományaikhoz és iparukhoz való ragaszkodást, nevelni bennük a férfias jellem erényeit, a becsületességet, szorgalmat és takarékosságot, engedelmességre, figyelemre és rendszeretetre szoktatni, testi egészségüket gondozni. Mindezen komoly és fontos indokok az államhatalom és a hatóságok kötelességévé teszik a kérdéssel behatóan foglalkozni. A baromfitenyésztés ismertetése a gyakorlati életből merítve. (Folytatás.) Azt, hogy a kotló jó és nyugodt ülővé válljék, egy és ugyanazon időben való jó takarmányozás és kifürősztéssel lehet elérni. A d. e. órákban mindig le kell tenni a fészekről a kotlót, hogy eledelt vegyen magához, és fürödja ki magát; hogy pedig a fürdés sok időt igénybe ne vegyen, előre, egy bizonyos helyre homokot kell tenni, hol aztán a kotló magát jól kifürödhesse, mialatt a keltetéshez szükséges izzadmányokat a tojások magukba szívják s ez által a fejlődés előmozdítása el fog éretni, s a tyúk is nyugodtan fog ülni, mert a benne levő tyúk tetük a homokfürdés közben eltávolíttatnak. Megtörténik gyakran az az eset, hogy a kikelés idejekor a tojás héja oly kemény, hogy a csirke nem képes kitörni magát. Ez kétféle okra vezethető visszá, u. i.: vagy a tojás héja igen kemény, sürü. s igy a csirke magát ki nem tudja törni, vagy pedig valami ok miatt a csirke nem tökéletesen fejlődött ki. Az első esetben az ügyes gazdasszony kissé megkopogtatja a tojás héját és ha petyenést hall, langyos meleg vizbe teszi, aztán óvatosan, hol a kis csirke csőre van, gyengéden kitöri, hogy a bent lévő kis lakó levegőt kapva, ujabb erővel tudjon előtörni. Azon tojás pedig, melyben a fejlődés tul gyenge, nem életképes, ott nem is fogja a tojás héját kitörni. Tanácsos tehát, mint fentebb is emiitettem, a kikelés előtt 2 nappal a tojásokat gyenge meleg vizbe fenni, hogy a héj meggyengüljön, s ezáltal több levegő fog a héj likacsain betolulni, ugyanis a meleg viz a héj fedelet meglágyitja, igy a kis csirke, ha életképes, uj erőt kap és ki fog törni vackából. szállunk le szekerünkről, semhogy a lélek szálljon el belőlünk. A mokányok is unják a folytonos emelkedést, serényrn is jár az ostor a Miso kezében, s fel-felhangzik biztatása: „Vio" ! Végre vagy három órai hányattatás után elérjük a havat, lámpa világ üli meg szemünket, a Csorba tóhoz értünk! Türelmetlenül rontunk be Havas Péter kincstári főerdőőrhőz, hogy halljuk a jelentéseket, s megbeszéljük a holnapi teendőket. Csak az a sok hó ne volna! Ha köd nem zavarna, ha a zergék lennt tartózkodnának, ha jó szelünk lenne, ha a puska (értsd vadász) nem hibázna! Egész éjjel a sok .hó* jár eszünkben, az izgalom következtében szó sem lehet a vacsoráról és alvásról! Hét órakor indulunk. Bizony rosszul kez dődik a dolog, a csúcsok ködben vannak! Sebaj! Kimegyünk, hátha felszállna a köd, vagy oda fennt talán nincs is! Hiába fáradtunk, hat órás fáradságos mászás után fáradtan, éhesen tértünk haza. Ennek is meg volt a maga haszna! A nagy fáradtság meghozta az étvágyat, elmúlt a nagy izgalom és édes lett a pihenés is. Hajnalban kitekintek a Csorba-tóra néző ablakomon, örömmel látom ragyogni a csillagokat, s ezek fényénél a sötétlő, égnek meredő csúcsokat. A Bástya, Oszterva ide sötétlenek, mig a háttérben a Tátra-csúcs terpeszkedik. A csúcsokat már hó borítja, testők komor sötétséget borit a vidékre . . . Pitymallik. Előbb csak némi fényesség jelöli a napkeletet, majd halvány pír. Még egy pár szót a kikelés utáni ápolásról. Lehetőleg igyekezni kell a gazdasszonyoknak arra, hogy a kikelt csirkéket hideg talajra, legalább is 5—6 napig, le ne tegyék, hogy a fejlődés stádiumában levő kis jószágok meg ne fázzanak, mert. különben eldöglenek. Tanácsos a legelső etelésre télen hagymát és főtt tojást összevagdalni, egy pár napig, hogy az az ő kis gyomrukat áttisztitsa és aztán köleskását, de csak ha meg van mosva és tengeri darát. Aki pedig nem sajnálja az eleséget a szárnyasoktól, az főzzön nekik rizskását, nem fogja megbánni. Télen, miután zöldség nem áll rendelkezésre, igen jó lesz vereshagymát egy héten 2—3-szor is adni, természetesen jó apróra vágva; nyáron pedig zöldséget. Sok helyen eleinte nyers krumplit is szoktak nekik adni, azonban ettől, a milyen mohón fölfalják, oly könnyen el is hullanak, mert felfúvódnak. Innen magyarázható az, hogy az alig pár perccel olyan életvidám csirke egyszer csak felfordul, mert a szemeten, hol leginkább szeret kapargálni, élelmiszer után nézni, bizonyára kidobott nyers krumpli hajra akadván, tőle megbetegedett. Szóval egy pár hétig ettől is óvjuk a kis csirkéket. Nem fog ártani, sőt ig-en elő fogja mozdítani a kis csirke fejlődését, ha egy hétig legalább naponta viz helyett, mig teljesen megerősödnek és a szoba levegőjéhez hozzá szoknak, egy kis tejet ad a gazdasszony nekik, el sem képzelhető, mily kellemes hatással lesz a kis fejlődés alatt levő beleik, és ebből kifolyólag emésztési rendszerükre, igy emésztési zavarok nem lógnak beállani. A kis csirkéket, midőn kissé megerősödtek, nem fog ártani néha napjában kissé kibocsátani a levegőre, hogy egy kicsit szokjanak a fürdéshez és élelmiszer után való járáshoz is, mert életszükségletük ugy kívánja, hogy a kapott táplálék elemésztéshez az a sok minden anyag, melyet kapargálás közben felcsiburász, feltétlenül megkívántatik. Óvakodni kell azonban attól, hogy rossz időben, pl. szeles, hűvös, ködös, esős időben, ha csak lehet, ne bocsássuk ki, vagy csak igen rövid időre, mert a kis csirke fejlődése hasonló a kis gyermek fejlődéséhez, minden jó, de leginkább a kedvezőtlen idő iránt fogékony, hamar betegséget kap, mivel testrészecskéinek pórusai nyitvák, s igy a kellemetlen időjárás hamar megárt. Ivó vizük mindig, legalább minden töltéskor friss vízzel legyen kicserélve, a víztartály inkább lapos, mint mély legyen, és bele egy tiszta vas darabot kell tenni, ennek egyik jó oldala az, hogy suly, nehezék levén benne, a kiboritás, feldöntésnek nem lesz annyira kitéve, másik jó oldala az, hogy a belehelyezett vas a vizet tiszMind feljebb hág ez a szép arany pir, előbb a hegy ormokat, maj 1 az egész hegyoldalt aranyozza be, s nagy fényességgel búvik fel a nap a keleti égbolton, s a világosság úrrá lesz az egész vidéken. Ragyognak a havas ormok, mig a fenyves erdők zúgva köszöntik az éltet adó meleg forrást s reggeli szellő fut végig a hegyoldalakon. Elbájoló a természet szépsége, szinte elfeledkezünk a vadászatról! Havas ur ver fel merengésemből. Indulunk. Már ugyan jó hó van, s elkél a halina csizma. Elébb remekül kezelt cserkész és setautakon megyünk fel, mindig fel. Itt egy süketfajdot repítünk, majd nyirfajdokat. Az utak keresztülkasul vannak őznyomokkal. Itt egy jó remete kan váltott át, nem találta biztosnak Liptómegyét, a csendesebb Szepesbe tette át hadiszállását a nyugalmas Hohenlohe erdőségekbe Elfogy az ut is, beleértünk a henyefenyő regióba. Előveszszük távcsövünket, s azzal kémleljük az átellenes Bástya oldalát, meg is látjuk az első legelésző zerge csoportot. Most már csak előre ! Hiába a figyelmeztetés, hogy elfáradunk, megizzadunk, előre, csak mindig feljebb a Soliskora, ahová célunk feljutni, a zergét meglátni s belopni, ha lehel lőni! Felérkeztünk. Kísérőnk visszamarad a cókmókkal, mi pedig a kétezerőtszáz méteres orom szélén lépésről-lépésre haladunk, hogy be betekinthessünk a 3—400 méteres mély szurdokokba, nincs-e ott zerge. Mindig meredekebb, kövesebb helyeken kúszunk, egy helyt sziklagörgetegeken mászunk. Ezek ugy vannak egymáson keresztül-kasul hányva. Vájjon minő erő okozhatta ezt ? Minő pokoli tornaversenye lehetett itt az ördögöknek titja, a benne levő salak mihamar az ivóedény aljaba lerakódik és még a vizet frissen fogja tartani. De különösen nem tudom elég jó akarattal a gazdasszonyok becses ügyeimébe ajánlani, hogy a csirke ivóvizébe egy-egy csepp hígított karbolt tegyenek, de csak 1-szer vagy 2-szer egy héten, ez azért jó, hogy a viz nem kap hamar bűzhödt szagot, másodszor a kis csirkék megszokják és később jó izüen fogják inni — s igy a szokásos szárnyas betegségektől mentek lésznek, de meg az emésztés is jobban elő fog mozdittatni. A csirke ülőhelyét a kotlóval egvütt — nem fog ártani — mivel a kotló egy és ugyanazon helyre szokott éjjeli szailásra elülni, mindennap kiseperni, az ott hagyott trágya hulladékot onnan eltávolítani és tiszta száraz homokkal behinteni és koronként pedig az ülőhelyet higitott karbolsavval nappalra kissé fellocsolni, hogy a levegőt tisztítsa, az ott lerakodó férgek tojásait pusztítsa; mert tudjuk azt, hogy a tyúkféreg a kotlót és csirkéket legjobban szereti, mivel ezek vele szemben a leggyávábbak. Ezáltal a csirke benthálása a konyha vagy kamara helyiségben nem lesz terhére a gazdasszonynak, mert nem lesz bűzös, de azok is jobban fognak fejlődni, amennyiben a férgek nem fogják alvásukban folyton háborgatni, nyugtalanítani s igy véröket szíva, a fejlődést visszavetni. Sokan ezen szárnyasok hálóhelyeit hamuval szokták beszórni, azonban ezt nem ajánlom, mert bármily vékonyan szórja is be a gazdaasszony a hálóhelyét — erős szert tartalmazó lévén a kis csirkének test részeit csípni, marni fogja, gyenge tollazatát erősen megtámadja, idő előtt kihullajtja s igy lesznek aztán kopaszak a csirkék, s igy adják meg a gazdasszonyok túlzott jóakaratának az arát, mert a niegcsupaszodott csirkék fázékonyak s ezaltal fejlődesükben gátolva lesznek. A higitott karbolnak az ivóvízbe való gyakori becseppentése azért is szükséges, mert a vért a szárnyasokban felvidítja, az ivóviz körül a levegőt megtisztítja, igy a szárnyasok vidámabbak, s minden fertőzéstől mentek lesznek, vagyis nem lesznek minden betegség iránt annyira érzékenyek. De ezt az eljárást nem akkor kell már gyakorlatba venni, midőn már a szomszédban a szárnyasok vésze kiütött, mert már akkor késő, csak a véletlen segit; hanem már ehez kicsi korában hozzá kell szoktatni. Igy bizton lehet minden bajtól megőrizni, megmenteni őket, mert hiszen azért a kis figyelemért, azért a kis takarmányozásért, melyben gazdasszonyok részéről részesülnek — bőven kárpótolják őket, hány és hány alkalommal mentik ki gazdasszonyaikat (gazdáikat) pillana

tnyi zavarokból. Egy szárnyas és daemonoknak, hogy igy tönkre tették ezt a vidéket ? Itt már a járás is veszélyes! Bottal tapogatjuk, hogy nincs-e nyilás a kövek közt, hóval befedve. Lépésről-lépésre haladunk. Egyszer betekintünk egy 4U0 méter mély szurdikba, s mi lelapulva húzódunk meg a mélység peremén, alattunk egyenes fal szabja meg a tátongó űr szélét. Hajam szála égnek áll, kezem görcsösen szorongatja fegyveremet, szédülés fog el, húz, sodor a mélység fenekére! Rettenetes érzés aki nem szokta meg! Egyszerre a kövek megmozdulnak. Egy zerge ugrott el, gyors iramban az okozta a zörejt. Egy pillantás műve csak. Feledve mélység, szédülés, a szenvedély mindent feledtet s pattan a kis Mannlicher, s a halálra sebzett vad rohan le, mindig lejebb, ahol rnegfekszik s páráját kileheli. Kísérőm távcsővel nézte a lövés eredményét, s őrömmel jelezte, hogy a vad erősen sebezve van. Tovább cserkélünk! Arról szó sem lehet, hogy innen zergénkért menjünk. Azt már csak a völgyön hagyott egyik tótom húzza haza. Egy veszedelmes nyeregre értünk, még most is borsózik hátam, ha reá gondolok, hogy vadászos ebédünket ott költöttük el! Elfogyasztottuk szűkös ebédünket, a thermos melegen őrizte meg tartalmát, ami igen jól esett! Alattunk mint tenger háborgott a liptói fennsíkon elterült felleg, a csúcsok pedig vakítóan fehérlettek, ragyogtak, a tüzes déli napfényben. Körülöttünk komoly csend, csak egy sas kóválygott a magasban, kíváncsian nézte a hívatlan látogatókat.