Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-05 / 10. szám

Nyíregyháza, 1911. XXXII. évfolyam, 10. szám. vasárnap, március 5. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ZtSflzetésí feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TBR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A ny ti t-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4. fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Kossuth+ssobor pályásat, A Kossuth Lajos szobor-pályázat határideje lejárt s az eredmény ma már mind egybegyűlt s a sok pályázó izgatottan várja a kritikát, a pártatlan igazságos bírálatot, ellenértékét annyi erős és ambiciózus törekvésnek. Kell is, hogy ezen birálat teljesen pártatlan, igazságos és megfelelő legyen, mert csak igy íog megnyugtatólag hatni mindazokra, akik a nagy munka és cél megvalósításán dolgoztak. Dolgoztak teljes önbizalommal, tudással és kedvvel, nemcsak az elérhető anyagiakért, hanem a dicsőségért is. Kell, hogy ezek az emberek megnyugvással vegyék azt a fontos döntést, amely az arra hivatott zsűrinek lesz majd feladata; mert ezek az emberek, a pályázó művészek, azt hisszük nemcsak a maguknak, de többi társaiknak is szigorú kritikusai A pályázati felhívásban mindazok a feltételek és követelmények világosan benne vannak, amelyekből a pályázó művészek feladatukat tisztán láthatták, s a melyekhez igy alkalmazkodhattak is. Főkérdés már most a döntésben, hogy mily szempontok azok, amelyek szerint a döntést gyakorolni kell, s amelyek szerint a beérkezett művek közül ki lehet azokat a munkákat választani, amelyek a legérdemesebbek. Monumentális szoborról van szó, mely hatalmas téren, a körülötte álló nagyobb épületek hátterével kapna elhelyezést. A szobor lényege Kossuth Lajos hű ábrázolása az ő egyéniségének és szereplésének kifejezésével. Ha ez magával Kossuth alakjával és megfelelő talapzattal, mely monumentális jelleget is adna, kifejezhető, a megoldás sikeres. Természetesen nem zárkózhatunk el oly művészi koncepciók elől sem, ahol a főalakot mellékstafázsok, vagy épen egész allegorikus csoportok környékezik. Minden szobornak lényeges és vele sze. ves összefüggésben lévő része a posztamentum, amin áll, mert ezzel együtt adja annak tömeghatását, vonalrajzával pedig a szobor sziluettjét. Első tekintetre nem szabad a szobor apróbb részleteit figyelembe venni, hanem egész tömeghatását kell néznünk, s ha szemünk nyugodt tömeg- és vonalrajzot kap, csak azután lehet a részletek megfigyelésébe bocsátkoznunk. Az igazi művész is igen vigyáz erre, s pályamunkáját nem igyekszik minuciózus pontossággal elkészíteni, mert a? úgy is a későbbi kivitel feladata. Ha a tömeg aránya és sziluettje figyelembe nem vétetett, igen könnyen megesik, hogy a teremben elég jól mutató és részleteiben is kidolgozott mű természetes nagyságában és a maga helyén elenyésző valami, vonalrajzával is bántó, idegen, s környezetébe be nem illő lesz. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy csak ezen szempontok legyenek szemünk előtt, részletkérdések nélkül, hanem mindenesetre a részletek előtt először az összhatást bíráljuk meg. A kisméretű szoborpályázatokon az arc karaktere nem jöhet figyelembe; de már olyan aránynál is, mint 1:10-hez, az alak mozdulata, póza bírálható. Mily pózban keressük már most mi Kossuth alakját? Mindenesetre mindannyian a gyújtó beszédű szónokot keressük és akarjuk benne látni. Az ő alakjának hatása alatt álljanak a szobor mellék alakjai is. Nagyobb allegorikus csoportozat gyakran elvonja a főalakról a figyelmet, különösen akkor, ha a csoportok cselekvése nem hozható össze a főalakkal. A mellékalakok elhelyezése is igen fontos, hogy azok mind a nekik megfelelő helyet kapják; sokszor a jól kigondolt és helyesen felhasznált mellék alakok helytelen elhelyezésűk miatt teljesen elrontják a szobor összhatását. Mindenesetre nehezebb feladata van a szobrásznak, mint a festőnek, kinek egyféle anyaggal kell mindazt kifejezni, amit a festő annyi színnel és különféle technikai fogásokkal fejezhet ki. A szobrász a vonal és tömeg rajzával fest, s mivel a térben dolgozik, a plasztikát mintegy önkéntelenül kapja; mig a festő azzal küzd, hogy síkfelületü vásznán erős plasztikus hatást érjen el. A színtelen anyagnak, a márványnak vagy broznak kell itt megelevenednie és beszélnie, s mindazt kifejeznie, ami az alkotó művész agyában megszületett. Legfeljebb portraitszobor az, mely előtt mint talány előtt A menyasszonytánc alatt, — Egy ügyész elbeszélése után. — Irta: Pataky István. Második napja van a lakzinak. A mindszenti komisszárus Ardai Béla házában második napja szól a zene. Az uj páron mindenkinek megakad a szeme, mert régen is láttak ily összeillő párt. Ugy látszik nem árt a hosszú várakozás, mert 5 év óta jegyese a csendbiztos Uri Malvinnak. Ugyanis a nagyasszony szerint minden lánynak be kell tölteni a 20 esztendőt, mert addig nem tudja komolyan felfogni házinői teendőit, férjének küzdelmeit, s nem birna elég erővel anyai gondok elé nézni. Pár napja töltötte be Malvin a 20 évét, s már ott látta vőlegényét szülei előtt, hogy rendben van minden, a vendégek is megvannak híva, mehetnek másnap a pap elé, semminek sincs hija. És mentek is, most második napja tart a lakadalom, ez az a nap, midőn este már menyecskésen fplkontyozva eresztik a menyasszonyt a tánchoz, ezüst tálcát téve ki az asztalra s abba mindenki, aki a menyecskével táncol, ajándékot dob be. Az az uj menyecske tűpénze, amivel senkinek, még az urának sem tartozik elszámolni, sőt annak tiltva van, hogy meg is nézze. A vőlegény kezdte meg a táncot. Eddig még alig jutott közelébe feleségének s bizony nem szívesen engedte ki a kezéből. Jó táncos volt mind a kettő, a vendégek is szívesen elnézték a táncukat, de hát mpg is átkellett engedni, ha nem is azonnal, mert igy is legalább 3 órát tart mig mindenki egy-kettőt fordulhat a menyasszonnyal. Alig engedte el a csendbiztos az uj menyecskét, egy ősz pandúr közeledett hozzá s megrántá ujjasát. — Mi az Lőrinc ? szólt a csendbiztos hátra lépve. — Rózsa Sándor! Rémhirü ember volt Rózsa Sándor, többszörös dij volt a fejére tűzve, s már hónapok óta nem hallatszott hire. — Hol van? — Nem messze, a fűzeséri csárdában. Nem egyszer űzte már a mindszenti csendbiztos Rózsát és társait, mindig a csendbiztos húzta a rövidebbet, de azért köztudomásu volt, hogy ezért nem lehetett okolni, mert a vidéki csendbiztosok közt egyedül Ardai Béla az, akivel a betyárok leginkább nem szeretnek találkozni. Sokat bevitt már személyes küzdelem után a Csillagbörtönbe is, hanem Rózsával nem birt. Ez nemcsak merész, de ravasz ember is volt, s pisztolylyal is lelőtte a legyet. Életveszedelmes vállalkozás volt tehát mindig Rózsa Sándort üldözni. És most itt volna közelben, alig egy óra járásnyira. Hátha most sikerülne. Nagy dicsőség volna az rá is, embereire is, meg aztán Rózsa Sándor élve is, halva is pénzt jelent. Jut a pandúroknak is.bőven. Mielőtt határozna még kérdezi Lőrinctől: — Aztán ki hozta a hirt? — A Gsala Sanyi kis bérese, a mi besúgónk. A padláson hevert, az ólban ppdig Gsala beszélt valakivel, aki azt mondta, hogy a Dunantuli gróf 16 lova estére a füzeséri csárdánál lesz, ott 12 órát pihennek, mert messze Erdélyből jönnek. Rózsa Sándor éjjelre ott lesz, s még sötéttel elviszik a lovakat. Azt is tudja, hogy estve meghozták a lovakat, mert ott volt a révnél. Pár óra múlva nem a Danántulra, hanem Temerin felé viszik a lovakat. Ardai Béla odanézett szép feleségére, akit kedvére még meg sem csókolgathatott, aki pedig táncosa válla felett is feléje kacsingat, mintha biztatgatná, hogy nemsokára kettesben is leszünk, s amit óhajtunk, vágyunk azt teszünk, csak várj, várj édes szivem! A vőlegény határozott. Hirtelen eltűnt s nemsokára 8 pandúrjával vágtatott a füzeséri csárda felé. * * * A csárda szobában az asztalra hajolva négy lovász alszik, mélyen. Mákony volt minden italukban a csárdás gazda jóvoltából. A gazda próbálgatja őket felkölteni, de legfeljebb egy kis morgás az eredmény, nem kél fel 10 óráig sem egyik, sem másik lovász legény. Tőlük ugyan elvihetik a 16 drága lovat, köztük a telivér arabs ménlovat a Gázlánt. Rózsa Sándor, a köpcös, keménynézésü zsivány lépett be a csárdás szobájából, három társával. — Mehetünk ? kérdé a csárdástól. — Most már igen, a lovak is pihentek, ezek pedig még sokáig pihennek; nemsokára világosodik is. Ekkor azonban távoli lódobogás hallatszott. Az éles szemű csárdás kissé kinvitá az aitót s Mai 8zárnunk i2 oldal.