Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-28 / 33. szám

Nyíregyháza, 1910. XHL éYfolyam, 33. szál. yasárnap, augusztus 28. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElfiRzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VAROSHAZ-TÉH. 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit . Az ázsiai clioleráról. Az emberiség ezen pusztító réme ott leselkedik hazánk délnyugati kapuja Fiume előtt. Fenyegeti éjszakkeleti határunkat. Közel a galicziai határhoz Tomasovban is felütötte fejét. (Legújabb hir'ek szerint már Bécsben is jelentkezett.) Ugy dél­nyugatról Fiúmén át valamint Galiczia feló'l is, tehát két oldalról is fenyeget bennünket. Fiúmén át utoljára 1886. látogatott el hozzánk. Horvátországban, Győrben, Budapesten szedte áldozatait, melyek száma 1457-re rúgott. Jártabb utja Galicziából vezet ide, Az 1872/3 évi látogatása — mely hazánkban 431-406 beteg közül 181.672 áldozatott szedett és a legutóbbi 1892/3 évi járvány, mely Szabolcsvármegyében csupán 514 betegü­léssel és 231 halálesettel járt, — éjszak­keletről a jártabb utón érkezett hoz­zánk. Bizvást mondhatjuk „Honnibal ad postás". Kapunknál az ellenség. Nincs kizárva, hogy reánk tör. A vele szemben kifejtendő küzdelem egyik első feltétele, hogy ismerjük. A jó hadvezérnek nem utolsó feladata, hogy megismerje az el­lenség számát, felszerelését, hadi szokásait. A fenyegető ellenségnek a ránk leselkedő ázsiai c-holerának rövid ismertetése, mely nem csak lerjedésének meggátlása, de a célszerű vc'dekezés szempontjából is fon­tos célja ezen soraimnak. Az ázsiai cholera hazája Bengalia és GraC2a és Záhony. Egy ügyész elbeszélése után. Irta: Pataky István. A lujdosók egész éjjel fönr.maradtak. Ugy látszik azonban, hogy utazási irányok tervét, is megváltoztatták, mert Gáspár Mihállyal már mm Halasnak, hanem Újvidéknek szándékoltak nunni, amiért is vele ujabb alkura léptek, sőt Ujvidfkig fuvarosuknak megfogadták s igy reggel Gáspárial visszamentek Kötönyre, ennek lakására azon okból, hogy az ily hosszú útra megkíván­tató takarmányt a szekérre felrakják, délután azonban uira visszamentek Lefanti cserényéhez, ahova azalatt Czifra is megérkezett s azon nem kellemes hírt hozta, hogy a menekültek lovai és holmiai a vadász-katonak által elkoboztattak. Nem volt ok tehát, miért maradni tovább ezen vidéki n, amiért is estefelé neki indultak vándor­útoknak és bevágtak Szeged és Halas között fekvő pusztaságnak, kisértetve Lefanti és Czifra által, akik elől lovagoltak i akikhez később egy erdőszélből Meskó is csatlakozott, előbb a ko­csin ülőkkel szót váltva. Reggel 3 óra felé az utazók a szegedi mérgesi határba értek, ahol a homokbuckák kőzött tévelyegve szekerőkkel fölfordultak, mire mind a négy kisérő azt javasolta az utasoknak, hogy most már virradtig ne menjenek tovább, mert fölötte sötét van, hanem nyugodjanak le, mely ajánlatot a Két menekült elfogadva, a szőke a kocsi hátuljánál, a barna pedig a ko­csiban foglalt helyet, s magok mellé helyezve a Ganges folyó mocsarai, a hol 400 év óta endemikus betegség van, Európa csak 1829-ben jött át először. Azóta több iz­ban is meglátogatta és több millió embert pusztított el. Kétségtelen, hogy betegség okozója a koch által 1883. évben félfedezett Koma bacillus, mely ha az emberi gyomorbél csatornákba jut, szaporodik és az általa termelt méreg, hányás, hasmenés, görcsök, később általános mérgezés tünetei, u. m. elesettség, nagyfokú gyengeség, eszmélet­lenség, szivgyengeség között a betegek 40—50%-nál halált okoz. Az elszaporodott bacillus a cholera beteg hányadékában és ürülékében bőven található, az ezekkel érintkezésbe jutott tárgyak, különösen étel, ital, ruhanemű egyik emberből a másikba viszi át. Igy terjed a fertőzés és a betegség. Ez okból a mai tudományos nézet szerint az ázsiai cholera nem közvetlenül (contagiasa) ha­nem közvetve fertőző betegség. Az emberi undor kiváló tárgyai a hányadék és ürülék azon szállító alkal­matosságok tehát, melyek segélyével a cholera okozója az emberi szervezetbe jut. A betegséggel szemben követendő óv eljárás lényege ezen tényből indul ki. Néhai Dr. Varga Géza Hajduvármegye főorvosa Egyeken 1893-dik évi cholera járvány alkalmából a betegség óvrendsza­bályait magyarázva a népnek, a követ­kező axiomaszerü kijelentést tette: „a cholerát csak az kapja meg, aki olyat fegyvereiket, gyanutlanul, azon hiszemben, hegy fölött ük négy becsületes honfi őrködik, elaludtak. Kalauzaik azonban, a kik őket készakarva, előre megállapított terv szerint forditotlák föl, azon okból, mert ezen elhagyatott vidék volt legalkalmasabb tervök kivitelére, ők ezalatt félrevonulva kioszták szerepeiket, s midőn a bujdosókat az álom elnyomta, Meskó és Gáspár a kocsin fekvő alvót nesztelenül meglepték s mig Gáspár annak kezeit lefogá, azalatt Meskó a védtelen s álomba merült szerencsétlent könyörtelenül megfojtotta. A másik két gyilkos a nekik jutott gyász­munkát nem végezhette el oly kevés zajjal, mint az előbbeniek. ók ugyanis megközelítve az al­vót, Lefánti egy kezében fölvont és söréttcl töl­tött pisztolylyal mellbe lőtte, — aki, miután a lövés rögtöni halált okozó nem volt, — fekté­től fölugorva, futásnak indult s gyorsan mene­kült üldözői elől. Ezek nem akarák elkezdett munkájokat abba hagyni s az előttök futó után rohantak; Czifra a hátra hagyott kétcsövű fegyverét föl­ragadva, mintegy háromszáz ölnyire a támadási helytől utóiérte és lelőtte. Hulláját később azért találták meg a másiktól távolabb. Ekkor a fosztogatáshoz láttak. Elvették a meggyilkoltaktól minden értékes ingóságaikat, ruháik nagyobb részét, pénzes táskáikat és fegyvereiket, s a rablott holmin megosztoztak, mindegyiknek állítólag 300 frt. o. és ugyan­annyi magyar bankjegy pénz jutván osztalé­kul. eszik vagy iszik, amit már más megevett, vagy megivott." Igazsága volt nemcsak az általános, de az egyéni óvakodás (pro phylaxis) szempontjából is. Nézzük csak az 1893. évi cholera járván terjedését. Szabolcsvármegyébe mint Dr. Jósa András tanulságos és nagy gonddal összeállított zárjelentéséből meg­tudható, a betegséget Mármaros vármegyé­ből jövő tutajosok hoztak vármegyénkbe. Az első esetek Yeresmarton, Bez­déden, Eszenyben lépett fel a járvány, azután a Tisza mentén terjedt. Egész tartama alatt 36 községben jelentkezett, ezek közül 26 tiszamentiben. Mi követ­kezik ebből ? Az, hogy beteg tutajosok­ból származó fertőző anyagok a Tisza vizét fertőzték, a fertőzött víznek meg­ivása idézte elő az első betegségi esete­ket. Majd a további betegekből származó fertőző anyagokat ismét a Tisza továbbí­totta ivásra használt vize által. A tanulság pedig ebből az, hogy ne igyunk járványos időben folyó, vagy tavi vizet, vagy ha már el nem kerülhetjük, tegyük forralás által ártalmatlanná. Na­gyon fontos ez különösen vármegyénk­ben, ahol sok községben még most is a Tisza vize örvend a legnagyobb kereslet­nek. Az 1893-diki járvány alkalmával Tiszalökön elromlott a furott kut szi­vattyú szerkezete, néhány nap múlva fel­lépett a cholera, mely azonnal megszűnt, amint a furott kut ismét használhatóvá vált . Hátra volt még a két áldozat személy­azonosságának megállapítása. Laucsik Máté minden egyes ügyben egy bizonyos véleményt alkotott magának, amihez aztár az egész vizsgálat alatt makacsul ragasz­kodott. Igaz, hogy ezen véleményéhez való makacs ragaszkodással sokszor kudarcot vallott, de az is igaz, hogy a legtöbbször sikert aratott, ami azzal magyarázható, hogy ő ahoz az első véle­ményéhez nem ötletszerűleg, hanem nagyon sok körülménynek alapos mérlegelése után jutott. Már a halasi iratok átolvasásánál az a véleménye támadt, hogy a meggyilkoltak egyike az általa is látott Gracza Antal querilla vezér lesz, akire a leirás ráillet, s aki a szabadságharc leírása után nyomtalanul eltűnt. Azért minden további gondolkozás nélkül Hontmegyébe irt, hogy van-e ott Gracza An­talnak rokona, s midőn megjött a válasz, hogy testvérje Gracza László a megyében Sűlyk pusztán él, s jelezték, hogy hir szerint Gracza Antal gyermekkor barátja Záhony Istvánnal az országból kivándorolt. Erre kihallgatták Gracza Lászlót, valamint idős Hajós József kecskeméti lakost s ezek val­lomásából kitűnt, hogy Laucsik Máté helyes nyomon haladt. A Gracza Lászlóval felvett jegyzőkönyv igy szól: Kihallgatási jegyzőkönyv: Főlvéve 1870. aug. l/-én Újfaluban a bozóki járás főszolgabírói bírósága által gróf Mai Hámnnk lO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom