Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-20 / 32. szám

31-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. augusztus 14. 75 kásságánál önzetlen, higgadt, de egyúttal lelkes munkatársakat fog találni, akik, ha politikai nézeteiket Méltóságoddal szemben mindenkor függetlenül meg is fogják óvni, egyet fognak érezni mindenkor magyar hazánk és vármegyénk virágzásának, boldogulásának előmozdításában Ennek reményében kivánom, hogy Méltóságod főispáni működése vármegyénkre áldást hozó legyen s hogy a Magyarok Istene Méltóságodat főispáni állásában sokáig tartsa meg! Az alispán beszédére gróf Vay Tibor főispán a következő beszéddel válaszolt: Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Körültem minden régi ismerős; nem tagadhatom mégis: az elfogultság bizonyos érzetével lépek a törvényhatóság eme szentélyébe. A kitüntetést nem kerestem; hosszas gondolkodás, érett megfontolás után határoztam el magamat: kinevezésemet őfelsége kezéből elfogadni; tudatában annak, hogy nehéz körülmények között, érdemtelenül állított a véletlen sors e díszes helyre. Utamat törvények írják elő: mig egyrészről a törvényesség és igazságosság útjáról letérni soha nem fogok, másrészről a törvényhatóság autonomikus jogainak teljes tiszteletben tartása melleit; törvényadta jogaimmal élni kívánok; megnyugvásomat a kötelesség pontos teljesítésében fogom keresni. Törekedni fogok e terem légkörétől a politikai párttusák túltengését távol tartani. Hő óhajtásom: e teremben mindenkit a törvényhatóság közérdeke pártszempontoktól menten vezessen. Törekedni fogok a törvényhatóság és Nyíregyháza városa között íennálló egyetértést nemcsak fenntartani, de az összetartozandóság közérzetét erősbiteni, Nyíregyháza városanak pedig fejlődése utján támaszt nyújtani. Törekedni fogok a felekezeti és társadalmi békét istápolni. Buzgó támogatásban fonom részesíteni a vármegyének — szükebbkörü hazámnak — minden jogos aspirációját, törekedve azon, hogy a törvényhatóság kipróbált tisztikarával harmonikus egységben, a törvényhatóságot az egész vonalon, a stagnaciót nem ismerő fejlődés utján előbbre vihessem és ezzel, ha csak egy lépéssel, közelebb hozzám édes ha zámat szivem azon hő vágyához: legyen nagy a magyar; legyen nagyhatalma, birtoka; magyar tenger vizében hunyjon el É5Z;k, Kelet és Dél hulló csillaga! Ez az én programmom; ehhez kérem a törvényhatóság minden tagjának, Szabolcs minden egyes fiának pártatlan jóindulatát. Ezután Megyery Géza, a vármegye közönsége nevében a következő beszéddel üdvözölte a főispánt : Méltóságos Főispán Úr! Szabolcsvármegye bizottmánya nevében üdvözlöm Méltóságodat, most elfoglalt főispáni székében. Állandó gyakorlata ennek a vármegyének, hogy főispánjai beiktatásánál, a politikai pártállásoktól eltekintve, az egyén iránt érzett bizalommal üdvözli a mindenkori, de alkotmányos kormány képviselőjét. A sokszor előlegezett bizah m, csalódást nem eredményezett soha, mert főispánjaink, hódolva az alkotmányjogi követelményeknek, mindig tiszteletben tartották a pártok különböző politikai meggyőződését; s e mellett azonosították magukat, a vármegyének az önkormányzat, közművelődés és közgazdaság terén kifejtett munkásságával. Méltóságoddal szemben ez a bizalom nem előlegezés, hiszen közöttünk élt, évek óta közigazgatási bizottságunk tagja, mint a vármegye gazdasági egyletének elnöke pedig, hosszú idő óta munkálja közgazdaságunk előbbvitelét. Ösmert igy mindnyájunk előtt a szeretet, mely Méltóságodat szülő megyéjéhez füzi. Bizton reméljük azért, hogy Méltóságod személyében, vármegyénk közérdekeinek olyan támogatóját találjuk: kinek módjában is álland azokat, s köztük első sorban, égetően sürgős közgazdasági ügyeinket kielégítő megoldáshoz juttatni. Vezesse Méltóságodat hatalmi körében az a szeretet, mely eddig ehez a vármegyé hez fűzte, s megvagyunk győződve, hogy a béke és nyugalom, ebben a teremben és vármegyében állandó lesz, s a politikai pártállások külömbözösége, nem fog bennünket elválasztani attól, hogy vármegyénk szellemi és anyagi felvirágoztatásán, összetartással együtt munkálkodjunk. Hogy ez igy legyen, engedje a Magyarok Istene, ki segítse Méltóságodat vármegyénk érdekében kifejtendő legjobb törekvései érvényre juttatásához, s majdan adja jutalmul: a jól teljesített munka feletti benső megelégedés érzetének igaz örömét. Éljen a főispán ! Gróf Vay Tibor tőispan ezután a közgyűlést berekesztette. Küldöttségek fogadása. A közgyűlés után gróf Vay Tibor főispán a küldöttségeket fogadta, kik a következő sorrendben tisztelegtek őméltósága előtt: Római katholikus egyház, Görög katholikus egyház, Ev. református egyház, Ágostai evangélikus egyház és főgimnázium, izraelita hitközség, orthodox hitközség, cs. és kir. 14 ik huszárezred, m. kir. 5-ik huszárezred, m. kir. csendőrség, kir. törvényszék, járásbíróság, kir. ügyészség, vármegyei tisztikar, városi tisztikar, kir. pénzügyigazgatóság, adóhivatal, kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség, kir. posta és távírda hivatal, kir. állomásfőnök, kir. dohánybeváltó felügyelőség és hivatal, kir. államépitészeti hivatal, megyei gazdasági egyesület, vármegyei munkapárt, vármegyei orvosszövetség. felső szabolcsi tiszai armentesitő társulat, Nyírvíz szabályozó társulat, szabolcsvármegyei jegyzők egylete, nagykállói gimnázium, Bsssenyey-kör, szabolcsvármegyei tanító egyesület, keieskedők és gazdák köre, ipartestület, gazdaszövetség. A közebéd. Vay Tibor gróf főispán d. u. 2 órakor a Korona-szálló nagytermében ebédet adott, a melyen 280 an vettek részt. A harmadik fogás után. Vay Tibor gróf főispán a következő felköszöntőt mondotta a királyra: Uraim! Egy egységes, egy közös érzelme a magyar nemzetnek mindenkoron megvolt; az egységes érzelem megnyilvánul: a loyalitásban, mellyel a szent koronát ezredéves alkotmányunknak e kimagasló közjogi fogalmát és annak mindenkori viselőjét, a magyar királyt környezi. Történelmünk lapjai igazolják, hogy midőn e loyalitás a korona és nemzet között közösen keresendő, harmonikus egységben nyilvánult meg, mindenkoron nagy volt, hatalmas volt a magyar. Poharamat emelem a korona és nemzet közötti egységre és kivánom: személyesitőjét, Őfelségét, a magyar királyt, az Úristen sokáig éltesse ! Ezután Kállay András a kővetkező beszéddel köszöntötte fel a főispánt: Ezután Kállay András szólalt, aki kitüntetésnek veszi, hogy Szabolcsvármegyének itt egybegyűlt társadalmi közönsége őt bizta meg azzal, hogy közvetlenül a király-tószt után ő szólaljon fel. E felhívást parancsnak veszi, annak engedelmeskedik. Tulajdonképen nem volna most már egyéb teendője, mint az elmondott szép beszédekből, a melynek koronáját mindenesetre a király-tószt képezi, kiollózni a tetszetősebb, megkapóbb részleteket, de ő az ollóhoz nem nyul. mert felszólalását feltétlenül minden hivatalos jellegtől de minden esetre minden politikai, különösen pártpolitikai vonatkozástól távol akarja tartani. Szóló azt hiszi, miszerint helyesen cselekszik, hogy a pártpolitikát felszólalásában mellőzi. Hiszen — folytatja — mi, akik e vármegyében mindenkinek múltját, vágyait, gondolatait jól ismerjük, egészen biztosak vagyunk a felöl, hogy ugy a város, valamint a törvényhatóság nevében felszólalt vezérférfiainkat nem a politika szóllaltatta meg; s végig tekintve a jelenlévők sorain egész biztosra veszi, hogy azokat sem a politika hozta ide, hanem a kötelességtudás, a tiszteletnek és szeretetnek önzetlen, nemes motívumai; valamint őt szólót magát sem, a kinek most már korára való tekintettel e téren egyéb feladata sincs, mint elmerengeni a régi politikai mult édes emlékein s akinek merengései közben szivéhez akarva nem akarva mindég csak az a magyar nóta száll: „Ki a Tisza vizét itta, vágyik annak szive visza". Nagy tetszésben részesült azon kijelentése, hogy a pártpolitikának a vármegyeház tanácstermében, annál inkább a társadalomba való becsempészése, egy merőben meg nem engedett dolog, mert hiszen már az 1848-iki törvény alkotásnak sem volt mélyebbrehatóbb gondolata, mint amellyel a közigazgatást a közigazgatást a politikától, a vármegyét a választó kerületektől elkülönítette ; s ha igy a vármegye termében gyűlünk össze, hagyjuk otthon a politikát s ha mint a jelen esetben a főispán asztalánál találkozunk, nyujtsunk egymásnak őszintén baráti kezet s szívünk dobbanása és minden kívánsága abban az egy fohászban és egyhangú felkiáltásban nyerjen kirejezést, hogy gróf Vay Tibor Szabolcsvárinegye főispánja éljen! Nem tart itt — mondja szóló — attól senki, hogy gróf Vay Tibor annyi jeles magyar ősnek sarja, a hatalom megtartásának kedvéért nem igazolná a mi benne vetett reményünket, nincs itt közöttünk senki, a ki feltételezhetni róla, hogy nagynevű édes atyjának politikai végrendeletéhez és ideáljához, a vármegyéhez, annak intézményeihez és integritásához hűtlen lenne. Nem, ez nem fog megtörténni soha. Ellenben látjuk őt, már több mint egy negyed század óta azok között, sőt azok élén, akik a társadalmi mozgalmakban és a közügyekben tevékeny részt vesznek, akik vármegyénk közgazdasági érdekeit mindig szem előtt tartották és vármegyénk első mezőgazdasági intézményét, gazdasági egyletünket felvirágoztatták, a miről a közel jövő fényes tanúbizonyságot fog szolgáltatni. Gróf Vay Tibornak intakt előélete, családi traditiói és legközelebb a vármegyeház termében elmondott székfoglaló beszédében leszegezett ígéretei bőséges biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy ő múltjához és Ígéretéhez hü lesz, minket mindnyájunkat, a kik törekedni fogunk arra érdemeseknek lenni, baráti jóindulatában továbbra is megtartani s hogy majd utódaink el fogják mondhatni és a történelem jogosan fogja megírhatni: gróf Vay Tibor jeles főispánja volt Szabolcsvármegyének. Grcf Vay Tibor a felköszöntőkre a következő pohárköszöntővel válaszolt: Uraim! Külön-külön, egyenkint óhajtanám a társadalomnak itten egybegyűlt tényezőit üdvözölni. Külön egyházaink tisztes vezetőit, külön tisztelt barátaimat, a hadsereg képviselőit, külön Szabolcsvármegye s Nyíregyháza városa érdemdús tisztikarát, igazságszolgáltatásunk buzgó tényezőit, a hivatali, culturális és gazdasági élet képviselőit, külön-külön és egyenkint Szabolcsnak minden egyes gyermekét. Azonban érzem, Uraim, hogy ha minden társadalomnak, ugy a magyarnak kétszeres kötelessége, a reá váró nemzeti feladatok megoldásának érdekében egy harmonikus nagy egységben forrni össze. Kivánom, hogy a társadalom ezen egybeolvadása mentől nagyobb, mentől tökéletesebb legyen! Kivánom, hogy ezen egybeolvadt társadalom hatalmas és erős, nemzeti és magyar legyen! Kivánom, hogy az ekként egybeforrt társadalom minden egyes tagját az Isten éltesse! Ezután még báró Podmaniczky Oéza, Petrovics Gyula (a főíspánnéra), Májerszky Béla polgármester a város nevében a főispánra, Mikecz Dezső alispán báró Podmaniczky Gézára mondottak pohárköszöntőt. Az ebéden, melyet Papp Lajos a Korona bérlője kitűnően szervírozott, Benczy Gyula gyönyörködtette remek játékával a társaságot. Itt említjük meg, hogy a főíspánné őméltóságának és leányának, kik a bevonulási menetet a városháza erkélyéről nézték végig, Trak Géza tanácsos, a város közönsége nevében gyönyörű csokrokat nyújtott át.