Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-07 / 30. szám

30-ik szám. N Y I R V I I) É K 1910. augusztus 7. 3 ízlésnek is meg feleljen. Továbbá a kirakat rendező nagy figyelemmel legyen arra, hogy a kirakat rendezéséhez felhasznált áru ne légyen kizárólagosan model darab, hanem mentül több cúrens czikk. Figyelemmel legyen a kirakat rendező arra is, hogy az általa rendezett kirakat ne legyen túlságosan tarka és ne legyen túl zsúfolva, továbbá a kirakatban elhelyezett árúkon feltűntetett árak szigorúan feleljenek meg az üzletben lévő hasonló áiúknak. Ezt azért vagyok bátor megemlíteni, hogy a verseny képesség nemcsak látszólag, de a valóságnak is híven megfeleljen. Elmaradhatatlan kelléke a kirakat rendezésnek az is, hogy este a helyes világítást és nappal a helyes árnyékotást adjuk meg. Továbbá szigorúan figyelemmel kell lenni a kirakat rendezőnek a szinek összeállítására, hogy azok úgy nappal, mint esti világitásnál megfeleljenek, de arra is figyelemmel kell lenni, hogy minő a világító test. Villany, szabadon égő gáz vagy aúer égővel, Acetylen — vagy egyszerű kőolaj, mert ezek az égő testek este más, más szint adnak. • S végül miután mint jó magyarok és hazafiaknak lelkűkből fakad ezen jelszó .Nyelvében él a nemzet" úgy legyünk mi a mai kornak megfelelő kereskedők is, és használjuk ezen jelszót „Üzletében él a kereskedő" és ha a mai kornak mindenben megakarunk felelni, nehéz munkánkhoz képest annak megfelelően élni kötelesek vagyunk, azt amiből élünk minden odaadásunkat ápolni, a kor haladásával, ha annak eleget teszünk, polgári kötelezettségeinknek teszünk eleget, az által, hogy ilyen látványosság számbamenő kirakat versenyeket rendezünk. Az ilyen rendezésekkel a várost idegenek valamint helybeliek előtt is érdekessé tesszük s minden ilyen érdekességnek meg lesz a maga haszna, az által, hogy emeli az idegen forgalmat. Stappel Béla, kiáll, biztos. A vásártér űgy$, Tisztelni és becsülni tudom azon polgártársamat, aki a létért és megélhetésért, küzd, de csak akkor, ha az nem polgártársa vagy valamely erkölcsi testület hátrányára történik. A „Nyírvidék" 28. számában azt írja egy tisztelt cikkíró úr, hogy a városi képviselőtestület, az orsrágos vásártér ügyében oly kiszámithatlanul sérelmes határozatot hozott legutóbbi gyűlésén, hogy ez ellen, a tisztelt kereskedők és iparosok, állítólag gazdák és (amit nem hiszek) felebfcezéssel éltek. Hallomásból tudom, hogy a tisztelt kereskedő uraknak az a nézelők (amit én is osztok), hogy a vásárra jövő közönségnek a városon keresztül kell menni, hogy forgalmat csináljon. Dehát nézzük csak, melyik hely alkalmasabb erre. A régi vagy a tervezett uj vásártér ? Tessék csak megnézni alaposan azon uraknak, akik azt nem ösmerik, a közlekedési utakat! Vegyük először a régi vásárhelyet. Kezdjük a kemecsei uton. A Feldheim-féle olajütő mellett a vásártérről egyenesen mehet Kótaj, Buj, Ibrány, Berezel, Kemecse, Halász. A pazonyi, orosi, nagykállói, debreczeni, a hajdudorogi, cánási utakon, nagyon sok község, avagy Szabolcsvármegyének több mint báromnegyed részének arról a vásártérről még a vasúthoz sem kell a városba jönni, mert a tisztelt cikkíró ur bizonyítja, hogy ott van felvételi és rakodó vasúti állomás is. Nézzük az uj helyen lévő vásárt. Itt marad a Szentmihályi és Tokaji ut. Itt van olyan nyolc község, amelynek nem kell a városba bejönni mikor a vásárra jön, s a rengeteg sok nyíregyházi tanya ugy sem fog menni Ti-zaeszlárra vagy Tiszabüdre bevásárlásokat eszközölni, mert az minden héten egyszer-kétszer sőt többször is megfordul a városban. De itt már kezdve Vencsellő, Gáva, Buj községektől Nánásig, avagy nyugat-északtól délnyugatig, ezekről a vidékekről nem jöhet be, vagy nem mehet el csak a városon keresztül. Ami pedig azokat a tisztelt iparos urakat, meg az özvegy asszonyokat illeti, akik a régi vásártér körül laknak, akik a felebbezést aláírták, hát az nagyon természetes és én azt meghiszem, hogy a vásár nekik ott közelebb jobb volna. Mert hogy van egy pár iparos, akik a felebbezést aláírták, azért mert attól tartanak, hogy az uj vásártéren talán nem kapnak alkalmas helyet, hogy talán a vidékiek szerencsésebbek lesznek. De niszen abban módjuk van segíteni, s én hiszem, hogy az a bizottság, amely az elhelyezést eszközölte, nem zárkózott el az elől, hogy ott adjon nekik helyet, ahol ők akarták. Már most nézzük csak igen tisztelt iparos és keieskedő polgártársaink, hogy vannak vele gazdatársaink ezrei ? Vegyük csak elő a nyíregyházi térképet és nézzük meg, hogy az a régi vásártér annyira a határ szélén fekszik, hogy a vásártéren egy lövésnyire az orosi határ következik, mig ellenben a Nagycserkeszhez tartozó husz tanya bokor, tizennvolc-husz kilométer messze esik a vásártértől. Ugy, hogy mikor a Báji, Magyar, Tamás, Lakatos stbi bokori gazdatársaim csikót, borjut, pár malacot a hetivásártérig hajtottak, már tizennyolc kilométer utat megtettek. Akkor még három kilométert hajtson a városon keresztül. Ugye kérem az sok ? Az már talán több, mint a városban az alvégről átjönni egy ládával a felvégre. De mi meg ezt is elviselnénk. Mi négyszer átmennénk egy esztendőben oda is. Tetszik-e arra emlékezni, mikor a hetivásárokra is oda jártunk vagy két éven keresztül, oda az orosi határ alá, a tisztelt iparos urak akkor is bent a piac közepén árultak és ugy aztán sok kérvényezés, sok kopogtatás után, nagynehezen jelölt ki a város nekünk egy helyet, a szentmihály és tokaji utcák végén, ahol békák kuruttyoltak a gödrökbe, amely gödrökből talán az első Nyíregyházát építették. Attól tartunk mi tisztelt polgártársaim, hogy minket még oda hajt a balsors a hetivásárokkal is. Pedig az eszünk ágában sincs, hogy mi még egyszer oda mennénk. Mert mi gazdák sokat dolgoztunk, hónapokig fáradtunk igáinkkal, embereinkkel, pénzzel azon a posványon, mig mi abból egy szép vásárteret teremtettünk, remélem városunk részére is. Már most nézzük meg a dolgot városunk, illetőleg közérdekünk szempontjából is. A tisztelt cikkíró ur beösmeri, hogy a régi vásártér 80 hold föld. Holdja upye megér 100 koronát, ha bérbe adjuk, évenkirit; az ugye 8000 korona. Hát az a sok oszlop, karfarothadás, javitás. mibe kerül egyik vásártéren és a másikon is ? Én azt mégis csak soknak és fölöslegesnek tartom. Ami pedig azt illeti, hogy a vásárló szekerével forduljon az iparos sorok közt, azt én még nem láttam, mert ott szekerekkel nem járnak, de itt meg azt is lehetne, ilyen utcákon, amilyen se Debrecennek, se más városoknak nincs, pedig a kirakó vásárt ott is az utcákon tartják. Hogy egy jó vásár ezer szekeret visz bele a forgalomba, hogy annak nagy tér kell, az igaz. Sőt sokkal többet visz bele, csakhogy ne felejtsük el, hogy aki lovat hoz a vásárra, lova mellett van, aki tehenet hoz, tehene mellett áll a szekere stb. Végül, hogy a vasúti beruházási kölcsönből állítólag nekünk jutó építkezések a Szentmihály út közelében egy uj városrész alakulását helyezi kilátásba, az nem baj, annak csak örülnénk. Megyünk majd a Hímes-kertbe, vagy a vasúton túlra, csak az orosi határra nem soha. Lehetne még erről sokat irni, de ennyit is elégnek tartok a közvélemény felvilágosítására. Mindezt ugyan ferdíteni és kritizálni lehet, de fent jelzett igazságaimat megdönteni nem. A nyíregyházi gazdák nevében : Paulusz Márton. Kiállításunk vendégellátása. A magyarnak — ismerjük be — igen sok rossz tulajdonsága van, de viszont el nem vitathatók egyes oly vonásai, melyek más nemzetnél föl nem találhatók. Előbbiekről nem szólok — nehogy avval a csúnya madár szokásaival illettessem — hanem az utóbbi kevesek közzül egyik olyanra akarok hivatkozni, mely őseinktől eredő egyik büszkeségünk s melyet soha, semmi körülmények közöt nem tudtunk megtagadni; s ez: a vendégszeretet. Azt hiszem eléggé alkalomszerű most erre hivatkozni, midőn közvetlen előtte állunk kiállításunk és ez alkalommal teljes törekvésünkkel célzott és bizton remélt nagy számú vendégek látogatásának. Kiállításunk alkalmára : ugyanis nem kevesebb, mint 6 különböző nagygyűlés és kongresszus van kitűzve, amelyek kiállitá-unk látogatóinak számát nagyban szaporítani hivatvák. Amidőn azonban ezek mellett sajátos helyi körülményeinket is fontolóra vettük, mondhatom nem csekély gondot okozott, — s tartok tőle mindvégig okozni ís fog — látogató közönségünk elhelyezésének kérdése. E nem könnyű s néha apró részleteiben elég finnyás kérdés előkészítése céljából városunk előzékeny rendőrfőkapitánya által segítségünkre adott rendőri személyzet utján bejáratva az összes laká-okat, jegyzékbe véve a felajánlott fekhelyeket, összegyűjtöttük az erre vonatkozó összes adatokat. Ez adatok gyűjteménye azonban — őszintén megvallva — egyáltalán nem fedik a hozzá fűzött reményeket és pedig különösen 2 irányban, nevezetesen először is főként az egyszerűbb polgári lakásokban a tulajdono-aik által fölajánlott fekhelyek aránylag magas, némelyek által személy- és naponként 7—8 sőt 10 korona bér ellenében vannak felaj nlva ; másodszor pedig ez a lényegesebb kifogásunk, hogy a jobb módúak, vagyis első osztályúnak minősített lakások igen csekély számban vannak bejegyezve. Távol állott tőlem azt kívánni vagy csak remélni is, hogy a t. lakástulajdonosok rendelkezésökre álló felesleges fekhelyeket még csak nagyobb részben is díjmentesen bocsássák rendelkezésére vendégeinknek, mert hiszen határozottan tudom, hogy a legtöbb látogató szivesebben veszi igénybe a rendes bér ellenébeni, mint a díjmentes lakásokat, ami által magát különös hálára nem kötelezte. De viszont a lakásbérek magas árával a helyzet túlságos kihasználásának vádját vonnánk városunkra. Kétségtelen ugyan, hogy ily körülmények között az idegen vendégek elszállásolása minden egyes lakásadónak több-kevesebb alkalmatlanságot is okoz, aminek gyakran még magasabb lakbér sem képezi ellenértékét, viszont más részről, vagyis a látogató részéről e szempontok alig, vagy egyáltalán nem vehetők figyelembe. Az első osztályú lakások nagy mérvű hiánya azt hiszem tisztán félreértés következménye. Ugyanis személyesen többen azt a kifogást használták, hogy ezen időben úgyis lesz vendégük saját rokonaik és ismerőseik köréből s ezért nem ajánlották fel esetleg felesleges vendégszobáikat. Ezen felfogás és eljárás nehezíti meg főként különben is elég nehéz munkánkat, mert előkelőbb vendégeink részére alig vannak felajánlott lakások. El nem képzelhető ugyanis, hogy mindezen lakástulajdonosok felesleges fekhelyeit egész kiállításunk tartama alatt saját rokonaik és vendégeik vennék igénybe, miért is közös érdekünknek igen hasznos szolgálatot tennének különösen ezen, de általában az összes lakástulajdonosok, ha minden egyes nélkülözhető fekhelyet és azzal együtt vendégeiket is és pedig előzetes tudakozódás alapján fix napokra hozzánk bejelentenék. Ugyanis minden háztulajdonosnál saját vendégein kivül bizonyára hacsak kevés napra és éjjelre, de mégis 1—2 vendég elhelyezhető és igy mindenesetre nagyban emelkednék vendég befogadási képességünk. Újból hivatkozva tehát magyar mivoltunk és ettől elválaszthatlan közismert vendégszeretetünkre, hiszem és remélem, hogy lakástulajdonosaink nem vovják ki magukat továbbra is e mindössze pár napra terjedő teher alól, mert minden egyes tételre nagy szükségünk van, hogy vendégeinket kellően elláthassuk, azok pedig szívesen emlékezzenek nyíregyházi látogatásukra. Szikszay Sándor, g. e. titkár. TANÜGY. Értesítés. A nyiregyházi ág. h. evang. főgimnázium kebelébe az 1910—11 -ik tanévre szeptember hó 2, 3, 4-ik napjain irjuk be a tanulókat. A felvétel az iskola dísztermében d. e. 8 órától 11-ig, d. u. 2—5-ig történik; vasárnap, szeptember 4-én csupán délelőtt. Az egyes osztályokba való fölvételre mindig az előző osztály sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány jogosít.