Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-12-25 / 50. szám

4 47-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. december 4. szarvasmarhák közt is el van terjedve ezen félelmes betegség, annál is inkább, mert a gazdaközönség ügyet sem vet rá. Hivatalos statisztikai adatok szerint hazánkban évente Va millió ember sorvad gümőkórban és több mint 70 ezer ember pusztul el ebben a betegségben. Az ujabb állatkísérleteken alapuló tapasztalatok szerint a gümőkóros fertőzés legtöbb esetben nem a levegő, illetve légzőszervek, mint azt hittük, hanem a táplálék, vagyis az emésztőcsatorna utján történik. Behring marburgi egyetemi tanár szavaival élve: — Az emberek tüdő vésze a gümőkóros állatok tejével történt gyermekkori fertőzés következménye. Rievel hannoveri állatorvosi főiskolai tanár pedig azt mondja, hogy: „A megbetegedések és halálesetek nagyon tekintélyes része, különösen a gyermekkorban, gümőkóros tehéntej fogyasztására vezethető vissza." Tudnunk kell, hogy az emberek és az állatok gümőkórja egy és azonos kórlolyamot s az azt előidéző Koch-féle tuberkulózis bacillusok egy közös fajhoz tartozó varietások. Esetleges félreértéseken alapuló értelmi zavarok elkerülése végett megjegyzem, hogy a gümőkór, tuberkulózis, skrofulózis, szárazbetegség, görvélykór, gyöngykór, tüdő vész, sorvadás, hektika egy és ugyanaz a betegség. Felmerül a kérdés, hogy milyen gümőkóros tehenek teje tartalmaz fertőzőképes gümőbacillusokat ? Megkülönböztetünk nyilt vagyis külvilággal közlekedő gümőkóros alakot, amilyen a tőgy-, tüdő-, méh-, vese-, bélgümőkórja és zárt, azaz a külvilággal nem közlekedő gümőkóros folyamatot, mint a lép-, máj-, nyirokmirigy-, agy-, csont-, mellhártyagümőkórt. A gümőkórnak báimely alakjánál, a szerint, hogy a bántalmat már egyszerű klinikai vizsgálattal, avagy csak tuberkulinozás alapján ismerjük fel, beszélünk klinikailag gümőkórnak talált és pozitív tuberkulinreákció alapján gümökórosnak minősített tehénről. A klinikailag gümőkórtól mentes állat teljesen egészségesnek látszik, rajta a betegségnek semmi jele sem észlelhető, de a tuberkuiinoltás után bevált pozitív reákció a ferlőzöttségnek már a legkisebb fokát is elárulja. A gümőkóros elváltozások helyéről és kiterjedéséről azonban mit sem tudunk meg. Feltett kérdésemre, hogy milyen gümőkóros tehenek teje ártalmas az egészségre, megadja a választ az 1907. évben Hágában megtartott III. nemzetkőzi tejgazdasági kongresszus ide vonatkozó határozata, mely szerint a gümőkór szempontjából kifogástalan tejet csak gümőkórtól mentes állatok, vagyis olyanok szolgáltatják, melyekben a gümőkór jelenségei nem állapithatók meg, melyek tuberkulinra nem reagáltak és melyek a gümőkór ragályanyagá'ól mentes istállókban tartatnak. A tuberkulinra reagált, de egyébként egészségeseknek látszó tehenek teje csak abban az esetben fogyasztható minden aggály nélkül, In előzetesen kellőleg felforraltatott. Hasonlóképen a gümőkór tanulmányozására kiküldött angol bizottság 1908. évi jelentése szerint egy vagy több belső szerv gümőkórja mellett egészséges tőgygyel biró tehenek véráramába, illetve tejébe is juthatnak élet- és fertőzésre képes gümőbacillusok. Végeredményben tehát mindegy, hogy az állat milyen gümőkórban szenved, teje minden esetben aggályosnak tekintendő. S mert nem tudjuk, hogy a lakásunkra szállított, vagy a piacon bevásárolt tej milyen tehéntől származik — ezéit mondja Hutyra Ferenc állatorvosi főiskolai rektor, hogy ez idő szerint a közforgalomban levő tejjel szemben a legnagyobb bizalmatlansággal kell viseltetnünk, illetve már eleve minden tejet olyannak kell tekintenünk, mely betegségeknek s ezek között a gümőkórnak csiráit is tartalmazhatja. Ezek után bárki is beláthatja, hogy mai viszonyok közt a nyers tej élvezete káros s az csak forralt, pasztörizált, vagy sterilizált állapotban fogyasztható. Hogy a tejben a gümőbacillusok elpusztuljanak, legalább 80—85° G. hőmérséklet szükséges. Csakhogy magas hő behatására a tej vegyi átváltozáson megy át, a minek következtében emészthetősége csőkken, ami pedig különösen gyermektáplálásnál igen fontos. S a vaj és többi tejtermék fogyasztásával pedig a gümőkór átragadásának lehetősége még mindig fennáll. Legideálisabb volna tehát odatörekedni, hogy tuberkulin alapján gümőkórtól mentes tehenek tisztán kezelt tejét nyersen fogyaszthassuk. Egészségünk érdekében kérjük, követeljük a tejet szállító uradalmaktól, gazdáktól, hogy állataikat rendszeres tuberkulinozásnak vessék alá s gümőkórtól mentes tehenek tejét szállítsák! Ezzel az állategészségügynek is nagy szolgá atot teszünk, mert a gazda, ha nem is jószántából, de általunk kénytelenitve lesz gümő kóros állatjait kiselejtezni. A tőgygümőkóros tehenek irtása tárgyában kiadott 113000/1909. számú földmivelésügyi miniszteri rendelet különösen hangsúlyozz i, hogy a közönség figyelme a tuberkulinra tel hivassék, mely szer segélyével a gümőkór már a kezdeti szakában felismerhető. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis beigazolták azt, hogy a tuberkulinozás és azzal kapcsolatos rendszeres elkülönítési eljárással a szarvasmarhaállomány a gümőkórtól megtisztítható, annak minél kiterjedtebb alkalmazása tehát a gümőkór elleni sikeres védekezés érdekében fölötte kívánatos. Kívánatos volna, ha a vármegyei gazdasági egyesület az istállóviszonyok javítása céljából díjazással egybekötött istállóversenyeket rendezne, amint az Belgiumban van. Ami pedig a városi tanácsot illeti, üdvös volna, ha a temesvári és egri mintára az újonnan építendő közvágóhiddal kapcsolatosan hatósági tejcsarnokot létesítene. A tejtermelés- és tej kereskedésről szabályrendeletet alkotna, melyben többek közt tejnek az utcán való árusítását megszüntetné s a kóstolgatást büntetés terhe mellett megtiltaná. A debreceni vegyvizsgáló állomásra küldött s hamisítottnak bizonyult tej tulajdonosának nevét és a büntetés összegét a helyi lapokban közzéíétetné. Koudrács Ágoston, városi állatorvos. Az égi testek lakhatósága. Az emberiség agyát izgató problémák között nem utolsó helyet foglal el az égi testek lakhatóságát kutató kérdés. Megoldását keresték már a Kr. e. VII. században a Pythagoreusok, a római világban Cicero és Seneca ; még nagyobb lett irodalma az égieket kereső középkorban, anélkül azonban, hogy némi eredményt értek volna el. Ujabban a természettudományok hatalmas fellendülése ismét felszínre hozta ezt a kérdést; pozitív eredményt azonban az ujabbkori tudósok sem értek el. Akadtak olyanok, akik képzelő tehetségükre támaszkodva minden égitestet élőlényekkel népesítettek be, mint Flammarion, Pohle és mások; ezeknek véleménye azonban a filozofusok érveinek súlya alatt szétfoszlott, „mint köd a szél szárnyain." A számbavehető tudósok, filozofusok, természetbölcselők és theologusok egyrésze a lakhatóság mellett, másik pedig ellene foglal állást. Érveik a következőkben foglalhatók össze: A lakhatóság valószínűnek tartható az általános világcél szempontjából; lehetetlen az, — mondják — hogy a mi szegény emberi nemünk képviselné a legfontosabb és legteljesebb kifejlődését az életnek. Csak a mi földünk lett volna méltó ekkora figyelemre annyi milliárd és milliárd nála sokkal nagyobb terjedelmű égi test között, melyek a végtelen űrben keringenek ? Az élet csak a mi földünkön nagyon szűkre lenne szorítva; miért keringnének a tehetetlen tömegek a világűr rettenetes pusztaságában cél nélkül ? Ebből folyik a másik következtetés : A szellemi lények nem otthonosak az anyagi világban, nekik külön világuk van a fizikán túl; az anyagi világot tehát Isten csak az emberek számára teremthette. Végül tekintetbe kell venni a geologiai és mikroszkopikus leifedezéseket, melyek azt mutatják, hogy a természet a legkisebb tért is elfoglalhatja az élet kifejlesztésére. Ami tehát természeti törvény a földön, az lehet a többi égitesteken is. Sokkal valószínűbbek azok az argumentumok, melyek a világtestek lakhatatlanságát bizonyítják. Az élet feltételének megállapításánál fontos szerepet játszik az égitestek tömege és súlya. A kis tömegű égitestnek nincs légköre, mert nincs elegendő központi vonzó ereje ; vagy ha van is légkör, az oly híg, hogy a vizpárát képtelen magában megtartani. A nagy tömegűnek azonban oly nagy a központi vonzó ereje, hogy a légkört túlsüriti, am«lyben élet ismét nem lehet. A helyes arány a Földön v«i meg. Tehát az élet első feltétele a tömegnek és a centripetális erőnek a helyes aránya. Ily szempontból vizsgálva naprendszerünk többi bolygóit, a Földhöz legközelebb állónak találjak a Vén asz és a Mars bolygókat. Tényleg, a fentemiitett arány e két bolygónál elég közel áll a Földéhez, azonban más körülmények teszik lehetetlenné az élet létezését. A Vénusz ugyanis 225 nap alatt fordul meg a saját tengelye körül ; távolsága a naptól 104 millió km., tehát jóval kisebb mint a Földé. Mig tehát — a mi időszámításunk szerint — kb. nyolc hónapig tartó vénuszi na/J alatt Vénusznak a Nap felé forduló oldalán a Nap égető sugarai mindent felpörkölnek, addig a másik oldalon az ugyanannyi ideig tartó éjszaka alatt minden jégbe fagy. Ily körülmények között élet ott — a mi fogalmaink szerint — nem létezhetik. E tényt konstatálva, maga Flammarion is, aki pedig nagy előszeretettel népesiti be a napokat és csillagokat az élet változatos világával, igy nyilatkozik : „Nem valószínű, hogy a Vénuszon meglehessenek azok a természeti feltételek, amelyek e világon közreműködtek Babilon, Téba, Athén, Róma és Páris civilizációjának kifejlődésében." A lakhatóság hivei a Marsban találják theoriájukra a legkedvezőbb feltételeket. Ezek : a vizgőz, a — 32°-os hőmérséklet, a csatornák, melyek Slipher szerint emberek művei; ezek alapján Sowel is elfogadta a lakhatóság kérdését a Marsra nézve. A párisi akadémia pedig 10,000 frankot tűzött ki jutalmul annak, aki az ottani lakókkal való közlekedés módját megtalálja. Vadnak azonban jelentékeny számmal, akik azt állítják, hogy a Mars felülete egy óriási befagyott tenger, melynek áramai időnkint 400—500 km. hosszú rianásokat szakítanak a felszínen, ezeket látjuk mi csatornáknak. Élet pedig nincs. Ami a többi bolygót illeti, Jupiter izzó állapotban, Saturnusz, Uránusz és Neptun oly hig anyagból áll, hogy abban az élet létezését nem bírjuk elgondolni. Ami a többi égi testeket illeti, azt mondják : kérdés, hogy tényleg laknak-e ott élőlények, ahol a lakhatósági feltételek megvannak. Mert mi nem találunk semmi okot arra, hogy a lakhatóságot tartsuk a teremtés egyedüli céljának. E véleményekből láthatjuk, hogy a világtestek lakhatóságáról csak mint hipotézisről beszélhetünk, nem pedig mint tudományosan bebizonyított tényről. * # * Az ember keres, kutat, fürkész, hogy tudásvágyát kielégítse. Lehatol a töld gyomrába, ellesi a természet nagy erőinek titkát; bezárja a csillagok világát, megméri az égitesteket, kiszámítja kiterjedésüket, megállapítja térfogatukat, kitudja atmoszférájukat, felfedezi annak alkotó elemeit ; lázas izgatottsággal keresi az eszközöket, melyek által meghódolásra kényszerithetné a világegyetem óriásait is. S mikor ez nem sikerül neki, előveszi képzelőtehetségét s teremt magának külön világokat, melyeket sajátos gondolatai szerint rendez, benépesíti lakókkal, megszabja társadalmi rendjüket, műveltségi fokozatukat, s akkor azt mondja: íme, a mindent leigázó emberi ész hatalma végtelen ... És az Isten ? . . . Felelünk rá Liebmann Ottóval: .... Itt se gyúl haragra még. Le nem tipor — mosolyogva néz le ránk, Szelid szivét kitárja, megbocsát, Ha gyermek gyanánt a porba' játszunk." Liehnia. Utca-keresztelés. Nyíregyháza város a nagyfokú építkezés, a valahára mégis elkészült rendezési terv következtében hova-tovább elveszti fiatalos karcsú termetét, s lesz a nagy városói mintájára kerekded, gömbölyű menyecske. A Bujtos és az Éralja, mely vizes helyek eddig fűzőként szorították össze, rég lecsapolvák, s különösen az Éralján gyönyörű városrész alakult néhány év alatt. A rendezés hozta magával, hogy azon utcákat, melyek eddig nem léteztek, el kellett nevezni. Ennek tett eleget a városi hatóság, amikor kibocsátotta az utcák elnevezéséről, illetőleg egyes utcák nevének megváltoztatásáról szóló rendeletét. Ez eddig rendben van. De aki beletekint ebbe a rendeletbe, lehetetlen, hogy ne bosszankodjék és ne mosolyogjon. A vegyes érzelmeket pedig nem egyéb okozza, mint az az izlés és az a célszerűség, amelyet a keresztelésnél nem igen méltóztattak figyelembe venni. En a magam részéről végtelenül szerelem a szép természetet. Szívesen elbolyoDgok az erdőben, hallgatva a rigó-füttyét, a galamb bugását, a fülemile énekét, s a madárvilág száz