Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)
1910-12-18 / 49. szám
44 ik szám. N Y I R V I D É K A csak sok szóval körülírható u. n. huskérdésnek csak két megoldása lehet. Vagy az, hogy nem kell húst enni, vagy pedig az, hogy a hust olcsóbbá, tehát laposabb erszényüeknek is hozzá férhetővé tenni. „Tertium uon datur!" Mi, az átörklött szokásnak rabjai, azt hiszszük, hogy muszáj hust enni; pedig hát a legősibb kultur nép, a keletindiai hinduk, a kiknek bölcsőjében ringott a szumir, assyr, perzsa, egyiptomi, phoeniciai, görög, római cultura is. csupán növényi táplálékkal él és ma is egyike a legszebb emberfajoknak. Az eszkimó, lapp, vagy a szamojéd persze hogy csak állati táplálékkal él, mert hát ott seui ananász, sem banána de még csak krumpli sem terem. Ha vagyont akarnék gyűjteni, oda mennék krumplival kucsébereskedni. A hinduktól eltekintve, a forró égöv alatti Dépek a húsfélét lec inkább csemegeként élvezték. Az ínyencek a legnemesebb állatnak, az embernek húsát kedvelték leginkább. Nem kóstoltam ugyan de igen finom pecsenye lehet, mert az emberzsirnak vegyi öszszetétele igen hasonló a libazsíréhoz. Épen a napokban olvastam, hogy Salamon szigeten az „Albatrrosz" angolhajónak több matrózzát a bentszülőttek felfalatozták. Hogy a kincsvágyó angolok hány millió embert pusztítottak el szemben az egynehány felfalt angol alattvalóval, a statisztikai adatok nem tüntetik fel. A civilizált népek szászor több vad népet pusztítanak el, mint a mennyi szelídet a vadak elcsemegéztek. Egy anaolnak vagy németnek életét 1000 vad fizeti meg életével és vagyonával. Vadabbak vagyunk ; mi kultúrnépek a legvadabb vérengző állatnál is. A Bismarck által megteremtett német egység előtt, a mikor még apró fejedelmek a „divide et impera" elvnek alapján mesterségesen szított érdek ellentétekre alapították paraztáskodásukat, a német népeket mi, ma ugyancsak meghunyászkodó magyarok is a leggyávább népnek tartottuk, ujabban pedig a világnak legvezetőbb népévé vált. Nem a hus evés tette naggyá. Hiszen pár év előtt a badeni nagyhercegség fővárosában, Karlsruhéban, a hol a pár száz év előtt vadászkastélya mellett csaknem világvárost alapitó Károly nagyhercegnek emlék pyramisa körül a főtéren nem ütköznek abba, hogy ott zöldség-piac van — (Nyíregyházán persze ez nem járja) —, több vegetáriánus étkező-teremben fordultam meg, pedig ezen növényevő németek is hozzá járultak a hatalmas húsevő franciáknak legyőzéséhez. A harcképesség tehát nem függ össze a hus, vagy növény táplálkozással. Igaz ugyan az, hogy bonctanilag a disznó hoz vagyunk hasonlók és igy képesek vagyunk szervezetünknél fogva vegyes táplalékkal is megélni ; de nem igaz az, hogy csakis vegyes táplálkozásra lennénk disznó kollegáinkkal együtt utalva, a minek legfőbb bizonyítékát épen disznókoma szolgáltatja: mert hát húson hízott disznónak torát még senki sem ülte meg. Hust enni tehát nem életszükség. Valamint azonban vannak olyanok, a kik szeszes italokról, dohányzásról, morphiumról lemondani lelkierővel nem birnak, pedig tudják, hogy ezekkel egészségüknek nem használnak; azonképen vannak olyanok is, akiknek igen nehezükre esnek maguktól a húsételt megtagadni, dacára annak, hogy ez nem feltétlenül szükséges táplálék. Ezen utóbbi gyarlókhoz tartozván magara is, mintegy 35 év előtt Nagykálióban én is részese voltam egy — a mészárosok túlkapásai ellen szövetkezett — bandának. Röviden elmondom ennek a históriáját. A káliói mészárosok a húsnak árát irtózatosan felszöktették. — Ha jól emlekezem huszonnyolcz krajczárt kellett fizetnünk kilójáért. Az akkori kuruczvérü kállóiak nem értük be a sápitozással, mint mi mai nyíregyháziak tesszük, hanem — hogy fellengősen fejezzem ki magamat — a tettek dicső mezejére léptünk. Harmicczan 50 forintjával össze raktunk 1500 forintot. Mindég akadt két megbízható tag a ki a fuvardíjnak megtérítésén kivül, két forint napidíjért a szomszédos vásárokon a vágó marhát beszerezte, melyek a város által átengedett istállóban külön alkalmazottal jól gondoztatta. Fogadtunk egy s/.ékállólegényl, a ki minden kimért kilóért két krajczárt kapott. A puritán erkölcsű Dely József aliatorvos, a kit a legvénebb ember is urambátyám czímmel tisztelt meg minden marhavágásnál jelen volt, és a hust a székállólegénynek át mérte, a pénzzel néhai Hverda Károly gyógyszerész barátomnak, — a ki az egész üdvös mozgalomnak önzetlen lelke volt — minden este beszámolt. Két évig ritkán szabtuk meg husz krajczárnál többre a kitűnő húsnak kilóját, mert hal nem nyerészkedés végett társultunk. Egy választmányi gyűlés alkalmával egy tudákos, vagy más szóval ostoba bugris — a mely két fogalom divatos kifejezéssel teljesen fedi egymást — a ki nem érte fel ököllel, hogy a fagyu a padon száradva súlyából vészit, a köztisztelet és közszeretetben álló finom érzésű Hverda Károlyt meggyanúsította, mire ez a könyveket odadobta ezen szavakkal .Süssétek meg !" A szövetkezet szétrebbent és újból sovány drága hust sütöttünk, pedig veszteséggel dolgoztak, mint azt a tájékozásul megejtett hivatalos próbavágások igazoltak, de azért a mészárosok mégis gazdagodtak, kétségtelenül lutrin nyertek. Hír szerint Diogenes most készül lámpájával Nyíregyházára Hverda Károlyokat és Dely Józsefeket keresni. Vájjon mennyi olajat öntött lámpájába?! Nyíregyháza, 1910. dec. 16-án. Dr. Jósa Andrá«. Nyíregyháza város uj építési szabályzata. Kritikai ismertetés. Irta: Pisszer János. IX. Az építmények statikai meghatározásához szükséges adatokat tartalmazza a XVII. Fejezet. „Statikai adatok" címen. A 105. §-ban fel van sorolva a leggyakrabban használt „Épitési anyagok súlya." Ezek közé még fe'vehető lenne a Nyíregyházán is használt homoktéglafalak súlya nedves állapotban 2000-— kg., szárazon 1900-— kg.-mai m'-ként; a vasbetétes kavicsbeton 2400 kg.; a téglatörmelék beton 1800 kg.; a szénsalak beton 1000 kg.; az ólom 11400 kg. mai m»-ként. A „Födémszerkezetek önsúlya" (106. §.) a 105. §-ban foglalt adatok szerint számítva csekély eltérést mutat a tervezetben foglalt adatokkal szemben, ez az eltérés azonban nagy nem lévén, a közöltek elfogadhatóknak mondhatók. E szakaszra még megjegyzendő lenne, hogy a másféle födémek számitásai, az engedélyezési tervekhez csatolandók legyenek. A 107. §. címét „Födémek teherbírása ugy érezzük, helyesebb lenne: „Födémek megengedett terhelésé"-xs változtatni, mert a hatóság szempontjából ezt tartjuk lényegesnek. A födém szerkezetek ugyanis bizonyos többszörös biztonságra számittatnak, s igy „teherbírásuk" nagyobb, mint az e szakaszban foglalt súlyok. Az azonban fontos, hogy nagyobb igénybevételeknek alá ne vettessenek, mint a szabályrendeletileg „megengedett* súly. A szakasz szövegében egyébként ez igy is van, tehát a címben is benn kell lennie. E szakasznál nem lenne megokolatlan a gazdasági épületek építésére tekintettel egyben megállapítani, a terhelő anyagok súlyát is, m. p. — ha szabad javasolnunk, — árpa, búza, liszt, só, zab, burgonya, hüvelyesek, rozs, széna, szalma köbméterenkénti súlyai is meghatározandók lennének. A 108. §. táblázatosan sorolja fel, hogy mennyi a „Tetők összsúlya hó-és szélnyomással.* A 109. §-nál már az „Épitési anyagok és falak megengedhető igénybevétele" szerepel cim1910. nov ember 13 . 235 ként, amit a 107. §-nál is kértünk. Itt is „megengedett u-et lenne helyesebb mondani. Az e szakaszban említett súlyokat általában alacsonyaknak tartjuk, azonban a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett azok emelését nem kívánjuk. Kifogasolnunk kell azonban, főleg az épületek költségei szempontjából a hengerelt vastartók 1000 kg cm 2-kénti legnagyobb igénybe vehetőségét, mert ez, a magyar vasipar fejlettsége mellett alacsonynak mondható. Hengerelt vastartók Magyarországban ugyanolyan tökéletesen készülnek, mint bárhol másutt; épen ennélfogva javasoljuk a porosz közmunka minisztérium által 1910. január 31-én elfogadott, cm s-kénti 1200 kg. igénybevétel megengedését. Beiktatandónak véljük a románcementbe rakott téglafalat is, mely a szakaszból hiányzik ; a klinkertéglafal tervbevett igénybevételét pedig nagyon alacsonynak tartjuk. A beton nyomás igénybevétele 8—10 kg. cm 2 ként, a tervezet szeiint. Ha igy egyszerűen szabálylyá válnék a tervezet eme része, úgy a vasbeton építésekre is alkalmazandó lenne ez igénybevétel, mely esetben a vasbeton építés lehetősége, kizáratnék. Épen ezért a beton, mint ujabb, de talán már nem is oly fiatal épitő anyag, bővebb, nagyobb körültekintéssel meghatározott körülírást igényel, mint aminő a tervezetben foglaltatik. Ide vonatkozólag csak említeni kivánom, hogy dr. Bittér W. zürichi müegyet. tanár 30—40 kg. cm. 2-kénti igénybevételt tart megengedhetőnek. A schweizi Jura-Simplon vasúttársaság által épített renesi fűtőháznál 35'7 kg. cm 2 beton nyomás igénybevétel van. A schweizi szabályzat 35 kgcm. 2 t enged meg. Considére változatlan terhelésnél 60 kgcm 2, változónál 40 kgcm 2 t számit; Barkhausen 40—50 kgcm 2-t; Neumann 30 kg; Coignet 40 kgcm 2-ig terjedőt; Bábut 25 kg. atlagos nyomást, Henebtque 25 kg. átlagos nyomást számit cm 2-ként; az uj osztrák betonszabályok, 1:3 keverésnél 28kgcm 2«t engednek meg stb. Ez a kérdés tehát a vasbeton épités szempontjából bővebben lenne szabályozandó. A 110. §. az „jÉpitési talaj megengedheti igénykevétele u-t tárgyalja. A XVIII. Fejezet. (111 — 114. §.) az ,Illetékesség "-et, a XIX. Fejezet a ,Büntető határozatok* -at (115—116. §.) tartalmazza. Ez utóbbinál az iparkihágási esetekben utasítás lenne adandó, a munkalatok azonnali beszüntetésére is. * * * Ezzel befejezvén e szerény tanulmányt, ugy véljük, szolgálatot teljesítettünk, s ha talán nem mindenben fedik is az elmondottak mindenkinek felfogását, szolgáljon D.entségünkül ama körülmény, hogy szemünk előtt nem lebegett más mint e város fejlődésének helyes iránya, az építések terén. Nem hallgathatjuk el, hogy itt-ott, ha talán érzékeny helyeket is érintettünk, ez sohasem személyeknek szólt; nem hallgathatjuk el azt sem, hogy sürgősnek tartjuk a szabályzat megalkotását, mert a mai állapot már tarthatatlan, amikor — úgyszólván — minden szabály nélkül, de sokszor a szabály ellenére kell engedélyezni épitési kérvényeket. Elismeréssel kell szólanunk a képviselőtestület határozatáról, mely végre lehetővé tette modern irányítását a város fejlesztésnek, különösen azzal, hogy Szesztay László műegyetemi tanárra bízta a város felmérését és hogy a városszabályozások kérdésében hazánk városépítő szaktekintélyét, Palóczi Antal tanárt hallgatta meg. Végül amaz óhajunknak adunk kifejezést, vajha az 1911. évben, e tervezet már szabály lenne!
