Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-12-04 / 47. szám

44-ik szám. N Y I R V I I> É K 1910. november 13 2 bénítják meg. Szóval: az állam leszedi a kereskedelm elől a tejfelt, cioda-e aztán, hogy sem a kereskedő, s^m a fogyasztó nem boldogul, de végre — mert mindennek megvan a véghatára — az állam s«m fog boldogulni. Rovás. .Nagymesterek, főmesterek és mesterek," Igy aposztrofálja a szabad kőmiveseket a t. Háznak, ha nem is legszebb vagy legnagyobb, de mindenesetre legbőbeszédübb és legeszesebb szónoka; s tagadhatatlan, hogy e nevek felsorolásában guny is akart kifejezésre jutni. És nem ok nélkül Csak egyet sajnálok s ez az, hogy a jeles szónok, akinek szónoki tehetségét csak elméjének sokoldalúsága múlja felül, nem csapott fel rövid időre szabadkőmivesnek, hogy megismerkedett volna a páholyok mysteriumaival a szereplő alakokkal s a jeles testület szervezetével; mert ha ezt el nem mulasztja, érdekes részletekkel fűszerezhette volna remek szónoklatát s tudná, hogy e jeles szervezetben vannak még: „tanítványok*, „segédek" és „testvérek" is, s hogy az első kategória egy hároméves kurzusban azt tanulja, hogy kézfogás közben hogyan kell valakinek a tenyerét megvakarni, hogy később mint beavatott, magát indiscretió nélkül felismertethesse. Ugy tudom, hogy ez a vakarás bizonyos nehezen elsajátítható fogásokkal jár s hogy a tanítvány ezeket elsajátítva, könnyen halad előre a titokzatos ranglétrán. # * * Titokzatos az ördögöt! Dehogy az ! Hiszen kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályaik vannak a szabadkőmives uraknak, még pedig kivételes uton létre jött alapsza-bályaik. Más, közönséges halandók — ha társulni kívánnak, alapszabályaikat a községnek, városnak vagy alispánnak mutatják be; nem igy a szabadkőmivesek. Hogy alapszabályai az egyes fiókoknak egyáltalán vannak-é vagy nincsenek, arról nem tud sem alispán, sem polgármester; csak egyet lehet az iktatóból kikaparni, — azt, hogy a miniszter esetről-esetre „tudomásvétel" céljából értesiti az alispánt, hogy x—y symbolicus páholy megalakult, s hogy ebben vagy abban az utcában ennyi és ennyi szám alatt letelepült. Megfordítva talán alkotmányosabban nézne ki a dolog. * * * Nem hiába, hogy a középkornak egy papi intézményéből származott, de bizonyos vonatkozásokban és formákban hasonlít is az egész szervezet ahoz a papi rendhez, amelynek ugyanannyi nagy- és kismesterek állanak az élén: a praepositus generális, az assistens generális, az admonitor, a praepositi provinciales, a rectores és a consultorok. Persze, hogy igen sok tekintetben külömböznek is egymástól. —y —s. Hol lesz a piac?! Kereskedők, iparosok és a gazdák is, létérdekükbe vágó kérdésként tárgyalják hetek óta a napi és heti piac elhelyezésének dolgát. És igazuk van! Mert ennek a kérdésnek így vagy amúgy való megoldásához kereskedőink és iparosaink legjavának exintencíális érdeke fűződik és hozzá kapcsolódik az övékéhez a gazdáké is, annál a szoros nexusnál fogva, mely a piac és a termelő között természetszerűen fennáll és annál a nexusnál fogva, mely a kereskedő, iparos és a gazda érdekét közösségbe vonja. A mult hó 20-dikán, Prok Pál ipartestületi elnök vezetése alatt kereskedők és iparosok értekezletet tartottak a piac elhelyezés kérdésében s végrehajtó bizottságot küldöttek ki ebből az értekezletből azzal a megbízatással, hogy érdekeiket a piac elhelyezés kérdésének megoldásánál képviselje és megvédelmezze. Mi ez az érdek ? Az, hogy a napi és heti piac megmaradjon ott, ahol idáig volt, t. i. a városháza előtti téren! * * * Csak egy pillantást kell vetnünk Nyíregyháza város térképére! Nagykálló, Uj fehértó, Oros, a vasúti uton át a Sima, a. szentmihályi és tokaji utcákon át a tanyasi gazdák, Kótaj, Pazony s az e községeken keresztül közlekedő s Nyíregyházán piacot kereső és találó községek, tanyák és vidékek utja mind belevezet a városház előtti térbe. Ehez a helyrajzi helyzethez idomult a város egész idáig való fejlődése, s épen ezért mi, szólván most a piac elhelyezésének kérdéséről, az e fölött tanácskozó kereskedők és iparosok érdekét föltétlenül közérdeknek tekintjük s mint ilyennel fogunk e kérdéssel továbbra is foglalkozni. A városháztérnek ezt a központi jellegét, ahogy ebbe a térbe a város összes főerei és a környező nagy vidékkel való összes útvonalai összefutnak: nagyon meg kell nettünk becsülnünk. Véletlen-e, avagy az elődök bölcsesége teremtette-e meg ezt a helyzetet, nincs okunk most ezt kutatni; de az bizonyos, hogy Nyíregyháza város eddigi és ezután való fejlődésére nézve a városháza előtti tér emez igazi központi mivolta óriási befolyással volt és lesz, és ebből következik az az igazság is, hogy ennek a térnek kereskedelmi és ipari forgalmunk gócpontjául továbbra is meg kell maradnia. * * * Az a helyzet, hogy ezt a teret, amelyen a kereskedelmi és ipari forgalom eleven életének kellene a maga zajával és sürgésével lüktetnie, gráczi vagy budavári penzionátusok nyugodalmas üdülő helyévé zsugorították: talán még nem végleges és minden esetre még megváltoztatható és okvetlenül megváltoztatandó. A piac-kérdésnek a dolga, ugy, ahogy most bizonyos mértékig bevégzett tények előtt állunk : nagyon homályos. Egy azonban bizonyos: az, hogy akik ennek a kérdésnek idáig való vitelét kigondolták és csinálták, nem jártak el azzal az őszintességgel, amelylyel ilyen sok és nagy érdekekkel szemben eljárni kötelességök lett volna és valóban rászolgáltak azokra, a november 20-diki, már emiitett értekezleten történt kifakadásokra, ahol ezt az eljárást , becsapás "-nak minősítették. Mert eltekintve attól, hogy ezt a városház előtti térséget minden adott és már emiitett körülmény városunk kereskedelmi és ipari egyedüli .központjává tette és praedestinálja, ha nem is ilyen notóriusán megjelölt helyzetről lenne szó, ahol ez áthelyezés ellen minden érdekünk hangosan szól: még valamely kisebb jelentőségű piacáthelyezési kérdésben is kötelessége annak a városnak nyilt kártyával játszania, előkészítenie érdekelt polgárait a változásra, időt adnia nekik a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodásra. Ezzel szemben a napi- és heti-piac jövendőbeli elhelyezésére nézve kereskedőink és iparosaink ma is a legbizonytalanabb helyzetben vannak. ígéretet kaptak a tavaszon, a nyáron, — hiteles helyrői, a képviselőtestületben is — hogy a piac megmarad a régi helyeken; de ezzel szemben látják, hogy a városháza előtti szép pázsit kedvéért még a kocsiutakat is megszükitették. Nem hogy piacnak hagytak volna ott helyet. És bár hová fordulnak, csupa jóakaratú begombólkodás, amit feleletül kapnak, jövendő existenciájuk kérdése iránt érdeklődve. Gsoda-e, hogy kitör belőlük az elkeseredés: becsaptak bennünket! A takarékpénztár két emeletes palotát épit a városháztéren ; a régi Török-féle ház helyén is — rövid időn belül 3 emeletre tervezett palota fog épülni. A bérbeadásra kerülő üzleti helyiségekért egymásra licitálnak. Mi lesz ennek a vége, ha elviszik onnan a piacot: nagy krach. És a város bérlői: a városháza épületében, a Korona szálló épület üzlethelyiségeinek bérlői, akiknek, amikor kibérelték üzlethelyiségeiket, senki se mondta meg, hogy el is vihetjük innen a piacot, — sőt még ma sem mondják meg): hát nem becsapása e város polgárainak ez a titkolódzás. * * * Városunk egyik elismert pénzügyi szaktekintélye a napi és heti piacnak a városháztérről való elhelyezésének fenyegető veszedelmére azt a megjegyzést tette: őrültség lenne! Nyilvánosságra lógjuk hozni ennek a kérdésnek minden részleteit, hogy fölvilágositsuk a város képviselő testületét ennek a kérdésnek nagy jelentőségéről, mielőtt határozna. Mert még lehet menekülni a veszedelemtől. Folytatjuk tehát a kérdés tárgyalását. _A_ Nyíregyháza város oj építési szabályzata. Kritikai ismertetés. Irta: Pisszer János. VII. XIII. fejezet. ,Egyes épületrészek." (67—80. §.) A pincék• re nézve a hatóság elrendelheti, hogy azok burkolata vizáthatlanul késziltessék, ha a talaj fertőzött, vagy talajvíz mutatkozik, de a pince lakásul nem használható ez esetben sem. A pincének műhely, konyha, bolt vagy vendéglő céljára való használhatására több megszorítást tartalmaz a 67. §., amelyeknek mindegyike talán nem is feltétlenül szükséges, ha szellőztető berendezéssel kellőleg el van látva a pincehelyiség. Tudunk pl. Budapesten oly vendéglői pincehelyiséget, amelyben tekintélyes forgalom van, s annak menyezete nincs a járda felett 1*10 m.-nyire, ablaka nem 1 m

2, mégis egészségi szempontból nem esik kifogás alá. A kapubejáró 1"60 m. szélességgel nálunk nem mondható megfelelőnek, mert sok épületnél a foecaliák takarítása miatt, a kocsiközlekedés elkerülhetetlen. Azt a feltételt, hogy nagyobb és népesebb házaknál a tulajdonos kötelezhető szélesebb, illetőleg több kapubejárat létesítésére, határozottabb formában nem ártana precizirozni, vagy talán helyesebb lenne kocsibejárókat kötelezőleg előírni, és kivételeket megengedni szűkebb bejáratok létesítésére, természetesen indokolt esetekben. A lépcsők szabályozásánál örvendetes, hogy a falépcsőket nem kívánja kizárni a tervezet. Altalános szabályként felállítja, hogy a .főlépcsőt tűzbiztos anyagból kell építeni." Felmerülhet a kérdés, vájjon tűzbiztos-e a kőlépcső, különösen a mészkő lépcső ? E tekintetben a budapesti „párisi áruház" tűzesete ad felvilágosítást, ahol a menekülésnek ez az utja elpusztult, mert a tüz a márvány lépcsőt megégetvén, abból égetett mész lett, s darabonként lehullott. A mészkő lépcsők ugyanannyira tűzbiztosak, mint a falépcsők, de az utóbbiak talán célszerűbbeknek is mondhatók, mert ha éri is a láng őket, kellő időben vizzel locsolva még használhatók maradnak, mig a kőlépcsők megpattannak és darabokra hullva, esés közben leverik az alsó lépcső fokokat. Budapesten előfordult, hogy egy kémény a tetőtüz alkalmával bedűlt, leverte a lépcsőház menyezetét és ezzel együtt leverte a lépcsőház fokait a III. emelettől le a földszintig, ugy, hogy ezen az uton már sem lel, sem le, közlekedni nem lehetett. Falépcsők jobban ellenállának a