Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-09 / 39. szám

39-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. október 9. 4 lottam, hogy ha valaki a kelleténél több szeszes italt szed be, másnap valami olyan — előttem ösmeretlen — érzése van, amit katzenjammer­nek neveznek. Erre zokogás közben, sirásba kitörve mondja. Szegény anyám! Főorvos ur! Az borzasztó érzés! Nekem gyakran van! Nekem persze nem volt, épen ugy, mint annak a papnak, aki vizet prédikál, de bort iszik. Egy maliciózus embertől hallottam, hogy egy Grönlandi pap aki a klimatikus viszonyok miatt otthon bort nem is kóstolhatott az egri érseknél ebédelvén, borral is meg lett kinálva. Undorral fordította el fejét. Köszönöm. Ezt az italt mi nem ismerjük. Fiam! Igyál bátran, én nem árullak el senkinek! Én sem árulom el, hogy ki volt a viziszo­nyos pap, de elárulom azt, hogy most is po­haramat emelem mindkettőnek egészségére, de olyan halkan szólok, hogy Kisvárdán meg ne hallják. Mikor az egri mizeriéknél a kényszerzub­bonyból kiszabadultam, az egri bikavér — mint majd minden választó polgárnál — vizzé vált bennem, mély gondolkozásba estem hazámnak sorsa felett. Hogy mi az a mély gondolkozás, a mi szavazó polgártársainknak nézete szerint; azt 46 évi orvosi tapasztalásomnak alapján tudom. Ezt már nem tréfából mondom. Dr. Jósa András. (Folytatjuk.) Séta az országosbaromfi kiállításon. Haza érve gondolkoztam, hogy miért kellett ezen szép dolognak legutolsónak lenni ? tehát a baromfi tenyésztés még mindig oly kicsinyes dolog, pedig nem ugy van, fontos élet szükség­let, kár ugy kicsinyelni és kár volt most is leg­utolsónak tenni, mikor ezt is ugy lehetett volna bemutatni az ország minden részéből ide sereg­lett gazdáinknak. Akkor több lett volna a kiállító, több a vevő. Nade megkezdem sétámat, mit is láttam ott ? 1 Először is egy pár Crom pujka, elég fej­lett, kerestem többeket, hogy összehasonlítsam, de nem volt több, volt ugyan fehér pujka is két ketrecbe, versenyzője ennek sem akadt, ez is jól nézett ki, tehát sajnos, hogy ezek ily kis számba vonultak, pedig a mi tanyasi asszonyaink­nak van elég szépek, a szép magyar pujka is megütötte volna a mértéket, mi oka, hogy ők nem voltak ott, miért? az okát majd később kitalálom. Jöttek aztán az orpingtonok, ezek érdekel­tek legjobban engem, ezek az én kedves állataim. Nem akarok én szigorú kritikus lenni, csak ismerve ezen faj jellegét, mit tökéletesnek mon­dunk, nem találtam, szépek voltak, magasak (ez az mivel rontja) nagy lábúak és idegen tolluak bennök, nekem a legtökéletesebb a Henzsely Andrásé voltak, látszott rajta, hogy nagy kifu­tója van. Szép volt még mint fiatal ivadék a Liptay Béláné növendék állatai is. Báró Babarci Jenőné ketrecei is elég jól mutatott és gyönyörű keresztezése volt az orpingtonnak a Csengeriné tenyészete. Szépek voltak a fehér orpingtonok, a jelle­güket teljesen bírták. Gyönyörködve néztem még a Liptay Béláné szép kacsáit, a kacsák elég jól festettek, azok kitenyésztése szépen volt képviselve. Hanem igen szépen és kedvesen néztek ki a Vidéri Frigyes és neje által kiállított apró ludánok, még a gyermek sereg is ezt kedvelte legjobban és szépek voltak a keresztezett tyukai. A galambok, azok mind szépek voltak, mert a galamb az kedves szép állat mind, csak az kár, hogy a valódi szép galambok nem voltak ott és meg lett fosztva az igazi szép látványtól a közönség, nem láttam ott a Paulik János ' tenyészetét, mely fajta szinbe oly dus. Nézzük a nyulakat is, az elég kevés volt, (pedig azzal jó lenne jobban foglalkozni ezen rémes husdrágaság idején) de ami volt azok remek szépek voltak. Ugy teszek mint a gyer­mek, mikor cseresznyét eszik, azt eszi előbb mi nem oly jó és száj izelitőnek meg eszi az édesebbet. A libát hagytam utoljára. Volt ott sok szép emdeni és magyar keresztezés emdenivel, arra igazán nem lehet mondani, hogy nem szép, de a mi disze volt az összesnek az a Bogyai Eleméré (Sárospatakról) volt, az ő ket­recét nem lehetett csak egyszer megnézni, azok a libák oly nagyok, oly szépek voltak, szinte bámulta az ember, hogy lehet annak igy meg­nőni, ezek a libák melyek jellegre, fejlődésre nézve oly szépek, tökéletesek voltak, annyi nézőt csalt magához az a ketrec, hogy nem volt bá­muló nélkül. Ez versenyen kivül volt, mint bíráló nem vett részt, de a bíráló bizottság tagjai ezt jelentették ki a legszebbnek és jogo­san, ezt a kiállítók is beismerik. Különben ez a tenyészet sokszor vitte már el a győzelmet. Bocsánatot kérek, ha kissé tul erősen ítél­tem, de mint régi tenyésztő ismerem a valódi orpingtonokat és őszinte akartam lenni. Kevesen vettek részt a baromfi kiállításon, pedig kár volt. ne engedjük máskor háttérbe szorítani és mi is segítsünk máskor többet a kiállítást rendezőknek, baromfiaink kiállításánál. Hanem igen sokat jelentő vendégei voltak ezen kis baromfi kiállításnak, ez sokat jelent, két olyan magasrangu hölgy, kik élén állanak a baromfi tenyésztésnek, kik hogy ugy mond­jam előharcosai és fáradhatatlanul dolgoznak a baromfi tenyésztők érdekeiért, szembe szállanak mindennel, hogy diadalra juttassák a baromfi tenyésztést. Gróf Teleky Józsefné B. 0. E. elnöknője és gróf Mailáth Józsefné a „Perbenyik és vidéke" baromfi tenyésztők elnöknője. Oly sokat jelentő volt e látogatás, mert reményt nyújt arra, hogy tőlük tanulva mi is talán hozzá­fogunk a baromfi tenyésztők egyesületének esz­méjéhez. Ott volt még a Winkler János e. titkár is mint rendező, mint vezető és mint vásárló. Képviselte az államot és kiosztásra ismét be­vásárolt nagyobb mennyiséget, hogy minő áldo­zat ez az államtól azt csak kissé is méltassuk. Én is be akartam mutatni a csirkekelést a gépbe. Két gépet, egy lámpást és egy meleg­vízzel fűtőt. Szerettem volna egy gyönyörű dol­got mutatni, kértem mint sok más kért és kapott díjtalan helyet, többször voltam az iro­dába, de határozott választ sosem kaptam. 23-án felkerestem a titkári hivatalt, hogy tele­fon értesítést adjon, nem kaptam, igy olyan nagy dolgot ki sem tudtam állítani bizonytala­nul. Kaptam aztán 27-én egy lapot, melyben tudatják velem, hogy van hely. Én nem a magam hasznát akartam elő­mozdítani, csak egy szép látványt akartam be­mutatni, hogy törekszik életre az a kis tehe­tetlen apróság és mily hasznos a gép, melyek között miket ismerek (pedig majd mind isme­rem) a gróf Teleky Alfréd vizzel melegíthető gépe, költség nem kell rá, kezelése egyszerű és biztos, mit igaz jó lélekkel ajánlok. Aztán a gogler és ronner lámpaégő gépje, mi a leg­jobbak egyike, ezt a két gépet készítettem elő, de valakinek érdekében állt elodázni a dolgot. Sajnálom, hogy felültem és költségeim igy hiába volt. Másutt még többet a kiállításról. (jlörönibey Sándorné. A szabolcsYármegyeí tanító-egyesület köréből. in. 7. Ozvald József „Önsegélyző-Egyletí" elnök az „Önsegélyző-Egylet" működéséről tesz jelen­tést: Az „Önsegélyző-Egyletnek" van 30 ren­des tagja. Ezek közül 7 tag 20 éven felüli, akik a tagsági dij befizetése alól fel vannak mentve. Az 1909. évben segélyt kaptak: Werner Gyula 50 kor., Macsánszky Lajos 50 kor., Erdős Ilona 40 kor., Schőn Dániel 70 kor., Ozvald József 50 kor. Maradt még kiosztható segély: 126 kor. 68 fillér. Összes vagyon 4369 korona 49 fillér. 8. Az „Eötvös-Alap" működéséről Kubacska István elnök következő jelentését terjeszti elő : Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A mai közgyűlés tárgysorozatának 8-ik pontja alatt tel van véve jelentés az „Eötvös­alap "-ról. Mielőtt járáskörünk kebelében is fenálló „Eötvös-alap" működéséről megtenném jelen­tésemet, egy kérdést vagyok bátor megkockáz­tatni — előre is kikérve becses elnézésüket e merészségemért — van-e a jelen gyűlésünkön megjelent kartársaim közül valaki, aki az „Eötvös-alapot" nem ismeri ? E kérdést azon reményben tettem fel, hogy nemmel senki sem fog felelni. De bátor vagyok feltenni még egy kérdést. Hányan mondhatják el igen tisztelt kartársaim közül, hogy az „Eötvös-alapnak" tagjai? Erre a kérdésre a feleletet megtudom adni én, mint az „Eötvös-alap" helyi gyűjtő-bizottságának ez idő szerinti elnöke. A nyíregyházi járáskör tag­jainak száma ez idő szerint 145. Ezek közül az „Eötvös-alapnak" tagja 40, még pedig évdijas 28, részesjegyes 12. 105 járásköri tag ugy lát­szik vagy nem tud az „Eötvös-alapról," vagy pedig tagsági dijait egyenesen a központba küldi. Megjegyzem, hogy ez a 40 szám is két évvel ezelőtt 12 volt. Azóta sikerült 40-re fel­emelnem. Nem kutatom az okát miért van az, hogy a tanítók nagy többsége — egy nemesen érző tanitó által alapított — nemesen gondolkodó tanítók által fenntartott — tisztán tanítók és tanítók gyermekeinek segélyezésére alakult intéz­ményt — nem pártol, nem siet tagjai sorába lépni. Mindazon tanítók, akin nem tagjai e jóté­kony egyesületnek, tegyék fel maguknak e kér­dést és feleljenek önnön maguknak. Engedjék meg kedves kartársaim, dacára annak, hogy feltéve valamennyien ismerik az „Eötvös-alapot," mégis röviden ismertessem. Az „Eötvös-alap" országos tanítói segély­egyesületét Péterfy Sándor alapította 1875-ben, tehát ezelőtt 35 évvel. Az „Eötvös-alap" célja, hogy jövedelméből rendes tagjainak tanuló gyermekeit ösztöndíj­ban részesítse. Hogy a rendes tagok özvegyeit és árváit, valamint nagykorú keresetképtelen utódait segé­lyezze. Hogy elbetegesedett s emiatt hivatalaikban meg nem maradható és csekély nyugdíjban részesülő, szegénysorsu rendes tagjainak segély­összegeket nyújtson. Hogy a hosszabb ideig tartó, súlyos beteg­ségben szenvedő rendes tagoknak betegsegélyt adjon. Hogy rendes tagjainak a budapesti és ko­lozsvári fő; és szakiskolákon tanuló fiait a „Tanitók-Háza" internátusaiban részint ingyen, részint csekély dij mellett elhelyezze. Ingyenes helyre felvétetnek teljesen tanitó árvák; havi 10 kor. fizetésre félárvák; havi 22 korona fizetésre, kiknek szülei 20 évnél idősebb tagjai az „Eötvös-alapnak," vagy az alapítványt tevők által kijelöltetnek; havi 34 kor. fizetésre kiknek szülei 15—20 éves tagjai; havi 44 kor. fizetésre, kiknek szülei 10—15 éves tagjai; havi 54 kor fizetésre, kiknek szülei 1—10 éves tagjai 64 kor. havi fizetésre tanár gyermekek. Ha van hely, akkor havi 70 korona fizetésre tisztviselő gyermeke. Az „Eötvös-alap" tagjai : rendes tagok, akik évi 3 kor. tagdijat fizetnek, rendes és rendkívüli tagok, kik 50 kor., illetve 20 koronás részesjegyet váltanak. Azon évdijas tagok, akik nálam mint a helyi gyűjtő-bizottság elnökénél fizetik az évi 3 koronát, kettős célt szolgálnak. Ez összegnek és az adományoknak egy harmad részét saját céljainkra fordíthatjuk. Ez évben is az igy összegyűlt pénzből 500 koronát küldtünk a tanítók Hunyady házára — a 4000 koronás szobaalapitvány törlesztésére — még van taka­rékpénztári könyvön 244 kor. 83 fillér. A részesjegy megváltható egyszerre, vagy évi 10 koronás részletekben. Az évdijas tag az egyesület jótéteményei­ben akkor részesülhet, ha évi 3 kor. tagdiját legalább 10 éven át fizette. A részesjegyes tag pedig a részesjegy érté­kének teljes befizetése után. A rendes tag és részesjegyes tag 3-szor részesülhet jótéteményben. Ehez való jogát meg­újíthatja, ha egy 59 koronás részesjegyet vált. Az „Eötvös-alapba" a tanitó amint állásba jutott, azonnal lépjen be, mert minél idősebb tag valaki, annál nagyobb kedvezményeket biz­tosithat ugy magának, mint gyermekeinek. A jótéteményekért minden év julius 10-ig kell írásban jelentkezni, mellékelve azon évről szóló tagsági nyugtát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom