Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-09 / 39. szám

2 39-ik szám. NYIRVJrDÉK 1910. október 9. mazkodási képességgel, hogy a márólholnapra jelentkező sok ezernyi munkást egy parancsszóra ismét elhelyezze s igy az a látszat merül fel, mintha a visszaérkezett munkások csakugyan feleslegesek .volnának. Ámde kétségtelen, hogy ipari ! és mezó'gazdasági életünk rövid idő alatt sokkal könnyebben be tud rendezkedni ezeknek a munkásoknak az elhelyezésére, mint a munkáshiány ellen való küzdelemre. Azt, hogy munkáshiány vagy felesleg van-e, nem a meglepetésszerűen emelkedett. visszavándorlás okozta pillanatnyi zavarok döntik el, hanem eldönti a. munkabérek alakulása és a munkáshiányra vagy feleslegre kétségtelenül csakis a munkabérek statisztikájából lehet következtetni. A statisztika tanulsága szerint pedig ugy az ipari, mint különösen a mezőgazdasági munkabérek folytonosan emelkednek s egyes vidékeken már elérték azt a maximumot, amely mellett intenzív gazdálkodást folytatni jövedelmezően alig lehetséges. Ezenkívül a földmivelésügyi miniszter jelentése szerint az összes járásoknak mintegy kétharmada a nyár folyamán kisebb-nagyobb fokú munkáshiányról panaszkodik, már pedig a mezőgazdaság szempontjából a munkáshiány vagy felesleg kérdése aszerint bírálandó el, vájjon jut e elegendő ember a nagy nyári munka teljesítésére. Hogy azután a nyári munkák befejeztével ősz vagy tél folyamán a mezőgazdasági munkások nagy zöme nem jut megfelelő keresethez, ez más kérdés, melylyel ugyancsak folgalkozní kell, de bármennyire is kétségtelen legyen, hogy a téli kényszer munkátlanság egyes vidékekre átokként nehezedik, mégis csak a nyári munkásszükségből kell megítélni, hogy Magyarország mezőgazdaságának mennyi kézierőre van szüksége. Az pedig tagadhatatlan, hogy a nyári munkák teljesítésére alig tudunk elegendő munkáskezet találni, noha a géperő alkalmazása óriási arányokban halad. Nem lehet tehát Magyarországon arról beszélni, hogy munkásfelesleg van, vagy hogy a mezőgazdaság a népszaporulat eltartására immár képtelennők bizonyult volna. A nyári és a téli munkásszükséglet óriási aránytalansága, tehát a téli, munkaalkalmak hiánya kétségtelenül nagy baj, ezen azonban a belterjes gazdálkodás felé való közeledés mindinkább segít. Mezőgazdaságunk foglalkoztató képessége igen nagy mértékben fejleszthető még, különösen az állattenyésztés felvirágoztatása révén, mely tudvalevőleg a legtöbb kezet köti le. De a természeti erők tökéletesebb kihasználása révén is könnyen odáig fejlődhetünk, hogy ott, ahol ma egy ember tengődik kéj. ember is tisztességesen megélhet. Csakhogy nem szabad mindjárt kétségbeesnünk, nem szabad mindjárt kikiáltanunk a csődöt, ellenkezőleg, minden erélylyel és áldozatkészséggel oda kell hatni, hogy a magyar föld, mint népének természetes dajkája, minél több honpolgárt ölelhessen termékeny keblére. Ezt az igyekezetet igenis sikeressé' teheti többek között a jól irányzott birtok? politika is, amire nézve szerző igen helyeisen javasolja a hosszú lejáratú kisbérileteket és ahol a viszonyok megengedik, a feles gazdálkodás rendszerét. Meg kelly azonban gondolnunk, hogy mig a magyar földnek több mint kétharmadrésze a legprimitívebb kezelés alatt áll, mig a kisgazdák és a törpebirtokosok (vagy akár kisbérlők) túlnyomó része megfelelő szak-, ismeretek hiján a modern gazda korszerűi feladatait teljesíteni nem tudja, addig kez-j detleges termesztési rendszerünk nem fog a munkásnépnek állandó és kielégítő kereseti forrásokat biztosítani, mert a kezdetleges kisüzem nemcsak a természeti erők kihasználásában tökéletlen, de egyúttal a legrosszabb cselédtartó és a legsoványabb kereseti terület. Ezért hát a helyes irányba terelt birtokpolitika is csak ugy juttat sikerhez, ha egyidejűleg mindent elkövevetünk a földmivelő nép gazdasági szakértelmének emelésére s támogatjuk, serkentjük kisgazdáinkat arra, hogy földjeiket minél jövedelmezőbben használják ki. Emellett pedig a nagyobb birtoktestek szétdarabolásának is gátat kell vetni, mert az ilyen birtoktestekből intézik a mezőgazdasági kultura tulajdonképpeni irányítását és a szaporodó munkások foglalkoztatására leginkább ezek a nagyobb birtoktestek képesek. Ezt a néhány észrevételt kellett füznünk Kertész Gyula könyvéhez, melyet tanulságos tartalmánál fogva a gazdaközönség meleg érdeklődésébe ajánlunk. By. A szünidei kirándulásokról. (Folytatás.) II. A kirándulás nemcsak a test fejlőiisét, nemcsak a szellem fölfrissitését idézi elő, hanem az értelmi képességet is fokozza. Az iskolában tanultakat megtalálja a gyermek künn a szabad természetben. A földrajz, természetrajz és a rajz olyan tárgyak, melyek élénk megfigyelő képességre számítanak. Hol és mikor lehetne ezeket legjobban megtalálni, ha nem a szünidei kirándulások alkalmával. A torna es ének, meg a vers szintén olyan tárgyik, melyek kiránduláskor nyernek legjobban alkalmazást. E'.ek igen jó szolgálatot is tesznek, amennyiben a kiránduló csoportot megóvják lankadástól, bágyadtságtól. Á kirándulás igen jó hatással van a kedélyhangulatra, a jellem kialakulására, a hazafias és vallásos szellem főikeltésére. Ez utóbbi különösen régi igazság! A zsoltáros évezredek óta énekli: Ha az égre nézek, kezed munkáit ha megfigyelem, a holdat és csillagokat, akkor tudom értékelni az embert és környezetét, akkor tudom megbecsülni tekintélyét." Áki gyönyörködni tud a természetben, az meg is tudja becsülni annak minden adományát. Az szereti a virágot, kímélni tudja az ültetvényeket, élvezetet talál a pacsirta kedves énekében, a dalos madárkák vidám füttyeben. Elképzelhető-e, hogy egy ilyen gyermek kifosszon egy fészket vagy kínozzon egy védtelen állatot ?! Nem t. Hölgyeim és Uraim! Áz a gyermek, amelyik megszereti a természetet az megbecsüli annak minden kincsét. Ehhez pedig bizonyos fokú értelem mellett jószívűség kell, aminek nevelésére, a kirándulások keretében bőséges alkalmat találunk. A kirándulások alkalmával tehát gyakran ejthetjük módját az állatvédelem iránti érzék kitejleszfésikjrült, minden a régi maradt és Márta hallgatott; de bízott a jó Istenben, mert tudta, hogy Elek nem rosz, de megbódult egy kicsit. Most is azt mondta, hogy csak azért megy el, hogy éppen ott legyen, pedig már rég készült Ágnessel erre a mulatságra. Fenyvesi érezte, hogy felesége engedékenysége nagyon megkönnyíti a szép tündérrel való viszonyát; de tudja Isten, nem tudott ennek az engedékenységnek örülni, bár erősen vonzódott a szép asszony bűvös körébe. Márta most folyton azon gondolkodott, milyen módon hódítsa vissza az urát ? Ránézve minden kockán forgott, minden lépését megkeltett fontolni. Nagyon sokat búsult, de abban egy percig sem kétkedett, hogy visszafogja hódítani őt. Ismerte neki minden gyenge oldalát nagyon jól. Végre azt határozta, hogy ő is elfog menni a bálba, még pedig egyedül. Szeget szeggel. Erre az alkalomra gyönyörű félgyász öltözéket rendelt magának — mellyel egy jó nevű szabó nagyszerűen remekelt. Az estély napján Fenyvesi egész nap nem volt otthon. Az egész napot Révainénál töltötte és este együtt mentek az estélyre. Márta későn kezdett öltözködni, nem jól érezte magát, szivesebben maradt volna otthon, de mégis csak összeszedte minden erejét, lebilincselte gondolatait s még egyszer szigorú szemle alá vette öltözékét. Nem talált benne hibát, szabója jól megértette az eléje adott rajzokat. Mikor készen volt öltözékével s a nagy álló tükör elé állt, kény'elen volt elismerni, hogy igazán nagyon szép. Mártának gyönyörű alakja volt, melyre kecsesen simult az utolsó divat szerint szabott selyem ruha. Hófehér nyakát még vakítóbbá tette a keskeny fekete bársony szalag a piciny gyémánt csillaggal. Gazdag, szőke haját művészien tudta rendezni, a miért sok irigye akadt. A mint a bálterembe lépett, legelőször is az urát látta meg, a szép özvegygyei a karján ; mélyen elpirult, de oly hamar körül lett véve ismerősei és táncosai által, hogy kénytelen volt szerepére gondolni. Három tánc fenntartásával valamennyi táncra foglalkozott. Jó kedvvel mulatott. s körül rajongtatta magát. A szép tündér azonnal észrevette vetély társnőjét, tudta, hogy kemény tusa fog folyni köztük, vakon rohant a harcba, kiakarta erőszakolni a győzelmet. Fenyvesivel szemben oly sokat engedett meg magának, hogy az végre tiltakozni kezdett, szeme folyton a feleségét követte, s alig tudott magához térni a meglepetéstől. Saját magának sem akarta elhinni, hogy az az ünnepelt gyönyörű asszony, azokkal a ragyogó szemekkel, kipirult arccal — az ő felesége, akit ő otthon sötét ruhákban, kisirt szemekkel szokott látni. Már a harmadik tánc után mellette termett s táncra kérte. Nagyon sajnálom uram, válaszolt Márta ingerlő mosolylyal. De már minden táncra foglalkozva vagyok. Fenyvesi nem tágított, s mint kitüntető kegyet kérte a következő keringőt. Márta engedett, s körül repülték a tánctermet, ügy illettek egymáshoz s oly remekül táncoltak, ho?y minden szem feléjük fordult. Fenyvesy tudta, hogy Márta szeret táncolni, de hogy ilyen aranyos táncosnő, nem is álmodta. Mikor a helyére vezette, még két táncra kérte. Márta ránézett, aztán hirtelen mondá: „Add ide édes a tánc« rendedet." Elek erre a kérésre nem volt elkészülve, de azért, mintegy csínyen ért iskolás fiu, — pirulva nyújtotta oda a pici könyvecskét. Tele volt Á betűvel még a vacsorára is elő volt jegyezve. Márta szó nélkül kitőrült két betűt, s a maga nevét irta helyére, azt a becéző nevet, a mit csak ők ketten ismertek. Aztán könnyedén meg legyintve az urát, a vissza adott táncrenddel, mosolyogva nyujtá karját várakozó táncosának. Fenyvesi utánnuk nézett — s vissza ment a szép Ágneshez, de olyan szórakozottan mulattatta, hogy Révainé kénytelen volt elismerni, hogy minden igyekezete, melylyel vissza akarta hűtlen lovagját hódítani, kárba veszett, a játékot elvesztette, de azért még nem mondott le egészen. Márta még egyet táncolt az urával, azután egy ablak mélyedésben beszélgettek . . . Mit mondtak egymásnak, mit végeztek, nem tartozik ide, de, hogy boldogok voltak, az látszott sugárzó szemeik mosolyáról. Mikor a szünórát jelezték, Márta az öltözőbe ment, az ura pedig a kocsi után nézett. Visszajövet Révainéval találkozott, ki már türelmetlenül várta. Fenyvesi kissé zavarba jött, de ös.-zeszedve magát, udvariasan bocsánatot kért, — a feleségét akarja haza kisérni. Márta épen kilépett az öltözőből. Hosszú köpenyével s fehér selyemsáHal fejecskéjén, a boldogság édes mosolyával rózsás ajkain, — igazán igéző képet nyújtott. Az ura meglepetve nézett rá. „Ezt az asszonyt kicserélték, — gondolta magában, — ilyen szépnek még sohasem láttam." Fenyvesinek igaza volt, a boldogság a leghatalmasabb szépítő szer a világon. Márta pedig nagyon boldog volt; — vissza nyerte az urát, a kit kimondhatatlanul szeretett. Sl