Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-09-11 / 35. szám

Nyíregyháza, 1910. XXII. éYfolyam, 35. szám. Yasárnap, szeptember 11. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ClCfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZAM. Telefon szám: 139. Kéziratoka t nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. E lap legutóbbi számában egy igen érdekes cikket olvastunk ezen kérdésről, s tárgyalta azt ugy orvosi, mint geologiai szempontból. E kérdés' megoldásának azonban van műszaki része is, a melyet én — persze — legfontosabbnak tartok, s ha ezt most tárgyalni merészelem, teszem azt sokkal kevesebb szellemességgel, mint az emiitett cikk, s midőn ezért a tisztelt olvasóktól — ha ugyan akadnak majd ilyenek — előre is bocsánatot kérek, megvallom őszintén az okát is: hiszen csak egy közönséges, földönfutó, ködvágó, lánchuzó „indzsellér" vagyok! — A Sóstónak, mint gyógyfürdőnek, fennállása, illetve fenntartása tisztán csak attól függ, hogy a tóban levő és összegyüjtendő viz sziksós tartalmú legyen, másrészt pedig — ha nem is gyógyhatású — de legalább fürdésre alkalmas viz legyen a Sóstóban. Az, hogy a tavat vizzel s illetve kellő mennyiségű vizzel lássuk el, az igen könnyű és egyedül csak pénzügyi kérdés; hogy azonban a tavat nem csak kellő mennyiségű, de kellő minőségű vizzel is lássuk el, az már kevéssé bonyo. lultabb kérdés, de még mindig egyszerűbb a közismert ,,Kolumbus tojása" problémájánál. Itt mindenek előtt megjegyzem, hogy kellő tanulmányozás végett, néhányan u. n. „helyszíni szemlét" tartottunk, s még az uzsona előtt megállapítottuk azt, hogy a Sóstó — vizfolyási irányt tekintve — felső részén a — nem tudom én minek hívják nevű — szőlőkig terjedő, s ez idő szerint legnagyobbrészt legelőnek használt területen, ha nincsen is sziksóbánya, de sziksó tényleg még elég nagy mennyiségben van, amelyet onnan kilúgozva is a talaj kedvező esése folytán a Sóstóba vezetve megadná a viznek — igaz hogy bizonytalan időig tartó — minőségét is. Természetes, hogy itt nem akarok vitatkozni arról, váljon a viz sziksótartalma gyógyhatásu-e, vagy sem, és arról sem, hogy annak radioaktív, vagy pedig bőrbizsergető hatása gyógyerejü-e ? És most áttérve a kérdés műszaki részére, ennél két fontos momentuma merül fel (Honnan 1 a szedő.) Az egyik a tó fölötti résznek kilúgozás végett való elárasztása, a másik, hogy a fürdőévad egész ideje alatt megfelelő mennyiségű viz legyen a tóban. Amint hallottam, ugy a kilúgozás, mint a vizbőség kérdésének megoldása akként terveztetett, hogy a tó fölötti sziksós területen még két mélyfúrású kut létesítése irányoztatott elő, amelyek szivattyúzása által elérendő vízmennyiség elborítaná a sziksótartalmu területet s az ekkép töbűé vagy kevésbé sziksóval telitett viz megtöltené a Sóstót s addig, szivattyúzunk, mig a tó tele lesz, vagy elapad. Elapad? Hát már most ott vagyunk a műszaki résznek harmadik és főfontosságu részénél, annál t. i. hogy az a vizbőség megtartható-e a tóban? Vegytant és geologiát én is tanultam valamikor — anno dazumal — s igy ma már csak laikus szemmel láttam azt, hogy a mostani Sóstó fenekén sziksó vajmi kevés, vagy alig valami van. Az ez alatt levő homok pedig ugy ereszti át a vizet, mint a szita. Ha a felső területről lejövő telitett viz sziksótartalmát a tóban lerakná, ugy ez a baj könnyen volna megoldva. De már itt egy másik bajnak a kezdetén vagyunk, mert a tóban összegyülemlő viznek mesterséges levezetője van s azt hiszem, senki sem csudálkozik el azon, ha e bajt a tavat körülövező Nyirvizcsatornában látom, melynek mély feneke egyszerűen praedestinálva van arra, hogy a tó vizét, ha nem is a Tiszába kizárólag, de legalább a Feketetengerbe — majdnem mást irtam itt — elvigye. Ugy hallottam, hogy ezen bajon akkép akarnak segíteni, hogy ezt a csatornát áthelyezik és az erdőn keresztül vezetve egy-két-kilencszáz, vagy talán ennél is több méter hosszú uj csatorna létesítésével kapcsolják be valami más csatornába, vagy a jelenlegibe — a mi egészen mindegy — s a Sóstó körül vezető csatorna betömésével nem csak azt érik el, hogy az a tó vizét le ne vezesse, hanem még a már említett szőllőktől Rácsos kapu rácsos ablak.. .*) Azt mondják az emberek, hogy ösz van. Meleg ruhát vesznek magukra és készülnek dideregni. Az utcasarokra kiül a marónis, az ég hol borongós, hol napfényes és a kávéházak nyári „kertjében" az elárvult székeket belepi az utca vastag pora. A kávéházi őslakók nem kérnek már „citromot szalmával", — visszatérnek a forró pikkolóhoz és behúzódnak vele a füstös, fojtó levegőjű kávéházba, ahol betakaróznak a Neue Freie Pressével. Furcsák is az emberek vagy magam vagyok az. Mese az egész őszi hangulat. Esténként egyedül ülök a kávéházi kert poros, szürke asztalainál. Nem érzem az őszt. Melegem van. Forróság ül reám Majd kicsattan a két arcom a melegtől, a homlokom izzad. A Nap nem bolyong ilyenkor a Föld túlsó oldalán. Imbolyog, jár-kél le-fel. Az én Napom. Ott, előttem. Ezért nincsen ősz. azért van most nyár. Ezért van meleg, forró hangulat. És a cigány ezért játsza bent a füstös kávéházban: . . . Rácsos kapu, rácsos ablak . . . » Azt mondják az emberek, hogy ősz van. Hogy sárgul a falevél, pusztul, hull, hull, egyre hull és valami kutyafülö alkalmi költő azt igéri beküldött versében: ő is lehull majd az utolsó levéllel. •) Dénes Sándornak a „Szamos* szerkesztőjének .Szines Riportok' cimti könyvéből

. Csillagászattanilag a Napnak már az egyenlítőhöz kellett érnie, sőt észak felől délnek már az egyenlítő alá kellett haladnia, — ha ugyan a Nap tanulja a csillagászati cimü tantárgyat. Humbug az egész. Szamárság. Pusztaság. Humbug az emberek beszéde, a levelek hullása. A költő, az szamár. A csillagászattan üres pusztaság. Nincs ösz nem hull a levél. Forró meleg nyár van. Virágok nyílnak. Madarak csicseregnek. És a nap ragyog . . . ragyog . . . vakítóan . . . könyfakasztó fényben ragyok az én Napom, az én világom, a boldogságom. Nincs ősz, nem igaz. Nyár van. Szerelmes, forró nyár. Látom a nyár virágait nyílni, érzem illatukat, hallom az apró, aranyszínű madárkák csicsergését, amint ágról-ágra röpködve tisztán, világosan csipegik, csattogják, éneklik: . . . Rácsos kapu rácsos ablak . . . Azt is mondják: a nap 24 órájának egy pontján elszáll a világosság, sötétség borul a földre, elül a zsivaj, csak a női zenekaros kávéház fényes ablakai mögül hallatszik az élet. Nem igaz. Nincs éjszaka. Most egy idő óta mindig nappal van. Fényes, regyogó vidám, szerelmes nappal. Csak megszokásból hajtom párnámra a fejem. Megszoktam abban az időben, mikor még aludni tudtam. Már nem alszom. Félek a profán akaratot nem uraló álmoktól. Ébren vagyok. Nem ül el az élet, nem igaz. Akkor támad. Lágy, zsibongó, édes, szerelmes élet kél. ' A napja egy meleg, ragyogó, fényes szempár. Az világit, az ragyog. A szívem zakatól, az agyam zug. És én futok, rohanok a Napom után. Karom karjába öltöm. Csak ketten vagyunkKiváncsi fül nem hall, avatatlan szem nem lát bennünket. Embernemiakta kis kunyhóban la. kunk, ahol csókkal oltjuk epedő szomjunkat. A levegő izzó, szerelmes csöndjét millió apró méh döngi halkan, vidáman: . . . Rácsos kapu, rácsos ablak . . . Azt mondják: nyár és tél között ősz szokott lenni. Nem igaz, nincsen ősz. Nagy, forró, szerelmes nyár van. És ez után nem jön ösz soha. Nem jöhet. Hervadás, lassú haldoklás ezt az életteljes nyarat nem követheti. Most már csak tél jöhet. Hirtelen erős, pusztító, gyilkos fagy. Amikor egyszerre, hirtelen hal ki az a forró, szerelmes nyár. Elhal . . . elpusztul . . . És a pusztulás, a szomorúság gondolatára fülembe zug a bánatos, a bús dallam, amelytől reszketek, félek: . . . Hej, ha egyszer megsiratlak, Rácsos kapu, rácsos ablak . . . Forró, vastag könycseppek áztatják a fejemalja vánkost, amelyen élek, élem hitvány életem legmelegebb nyarát, legfényesebb, legédesebb napját. —— Mai Riámnnk 10 oldal.