Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-27 / 9. szám

3 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. február 13. és gyakorlata, hogy e tulajdonságaival számtalan boldog órát fog szerezni mayának és kellemes időtöltést másoknak Ez pedig megfizethetetlen 1 Matlok József. Eladó gyiimölcs-escmetéb. A faültetési idény beálltával felhívjuk gazdaközönségünk szíves figyelmét aira, hogy ültetni való gyümölcsfacsemeték egyesületünknél beszelezhetők, hol — mig a készlet tart — 2 évts szilva, alma- és larackoltványok 50—80 fillér árban kaphatók. Kérjük tehát az érdeklődőket, hogy szükfég'etüket a gazdasági egyesület titkári hivatalában sürgősen bejelenteni szivi skedjenek. Szabolcsrármegyei Gazdasági Egyesület. Egy-két tanuló lapunk könyvnyomdájába fizetéssel azonnal 1 elvétetik. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Közgyűlési naptár. Az Ujfehértói Népbank részvénytársaság I. évi rendes közgyűlése 1910. évi február hó 27-én délelőtt 10 órakor. A „Demecser és vidéke Hitelszövetkezet" évi rendes közgyűlését 1910. február hó 27-ik napján d. u. 3 órakor tartja meg. A nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyesület rendes közgyűlését folyó évi március 12-én délután 5 órakor tartja. A Rakamaz és Rakamazvidéki Kölcsönös Segélyző-Egylet mint Szövetkezet közgyűlését 1909. évi december hó 31-én tartja. H fínyöi üljünk a gcmbeké cckcu I Nyiregjháza váios egyike a legjobban befásított utcákkal rer.deJkeíő váiosoknsk. Különösen mióta a gcmbakác divaiba jött, szinte alig van utca, amely a házak rrmttn fasorokkal ne volna díszítve. Nagy s2ükse'g is van ezekre a fasorokra, mert azok nyújthatnak legtöbb védelmet a szél által felkavarni szokott porfelhők ellen. A szél és por pedig Nyíregyházának szintén egyik hírhedt nevezetessége. gyűrött képecskék ezerszer megrázóbb hatást gyakoroltak rám, mint az egész világ összes képes lapjainak összes illusztrációi, volt alkalmam végig nézni — mig a Caimánián utaztunk . . . Azok, — bármily tökéletesek leltek légyen is, — ieprodukciók voltak; ezek az apió képek a borzalmas eredetiség varázsával hatottak . . . Küöi.ösen egy kép maradt ímlékezetemben: fsszelakolt saroglyán győnjöiü fiatal nő képp, aki ugy feküdt ott, mintha aludnék Szinte mosolygó volt az aica: álmában érte a halál . . . Egy maiquesa volt . . . .... Déia kijelentette, hogy .szereti" Síniba di bícsit, mikor 1 úcsuzkodásra került a sor. mi f <d

;g n egigéilük, i cg) m< glálogatjuk ... Szőttük-fonluk utitervünket ; Ilonka szorgalmasan járt a „macskához" tanácsért — én pedig lázasan szaladgáltam egyik kedvenc helyen iől a másikia. Este — dinner után néfca Napoliból átrárduló zenés; ek györyörü hangversenyeket rer deztek a hallban — gitár-, mandolin-, rilkábban vonós hangszerekkel; vagy szines csoport, szir padias — és tisztességes tarantellát táncolt: il) énkor mi is ott maradiunk. Máikor csak az esti postát vártuk be, s mint ölyv a galambot — ugy tagadtuk meg leveleinket. Néha együtt maiadlunk egy kicsit, — mielőtt átadluk magunkat az álom — s az irgalmatlanul kemény párnák ölelésének. — A vendégek ezalatt kaleidoskopszeiüleg változtak; uj aicok — uj tedescok jöttek a régiek helyett : köztük egy, a többinél valamivel illuslrisabb német: a szász kiiály . . . Most már távozásunkat be is jelentettük a hotelben. Sinibaldiní.1 való látogatásunkat sem halasztottuk tovább, elmenlünk egy sí ép alkonyaton . . . Rendkívüli örömmel fogadott bennünket, — de a felesége Kapóbban volt éppen a fiainal . . . Megmutatta az egész villát kívülről — és belülről — a piciny konyhával egjetemben. A kiálás meseszép volt a terrasse-ról, a konyha elmés és A gömbakácok elszaporodásával egyetemben nzonban sajátságos szokás kapott lábra Nyiregyházán. A kiültetett gömbakácok koronáját nem engedik megnőni, megsűrűsödni, kifejlődni. Minden tavaszszal, alig hogy az első enyhe napok bekövetkeznek, neki mennek és teljesen lepusztítják, lecsonkázzák a galyaíkat. Visszanyesik minden esztendőben. Azon a cimen, hogy „tisztogatják." Hát hiszen a tisztogatás nem árt a fáknak Az elszáradt, vagy helytelen irányban növő galyak lenyesegetése szebbé, formásabbá teszi azokat. Nyiregyházán azonHan ez a tisztogatás képtelen túlzásokba megy. Az előző évi hajtásokból alig egy-két centiméternyit hagynak meg. A régebbi ágakat is szorgalmasan megritkítják. Ugy, hogy azok a szegény szerencsétlen gömbakácfák az ilyen tisztogatások után ugy néznek ki, mintha nyirág seprűket dugdostak volna le sorjában «. házak elé. Hát ez sem nem szép, sem nem észszerű. A fákat azért ültetjük az utcákon, hogy árnyékot adjanak, mérsékeljék a szelek erejét, üdítsék a leTegőt, díszítsék a várost. A gömbakácok, különösen azok a fajták, amelyeket a város ujabban honosított meg s a melyekből remek példányok láthatók a vármegyeháza előtt, kiválóan alkalmasak ezekre a célokra. De csak ugy, ha szándékosan alkalmatlanokká nem tesszük őket. Hagyjunk hát fel azzal a vandal szokással, hogy a gömbakácokat olyan fertelmes módon lecsonkázzuk minden tavasszal. Könyörüljünk rajtuk. A magunk érdekében tesszük! Költséget is kímélünk vele, a fák is szebbek lessnek ! — Justh Gyula nálunk. Justh Gyula az országgyűlési 48-as függetlenségi párt nagynevű vezére március hó 1-én országos körútra indul s ez útjában március hó 5-dikén Mátészalkáról Kisvárdára menet a reggeli vonattal Nyírbátorba s onnan a délutáni vonattal, 4 óra 56 perckor Nyíregyházára érkezik, ahol kiszáll s nyomban megérkezte után a Koronaszálló nagytermében, a nyíregyházi 48-as lüggetlenségi párt közgyűlésén a politikai helyzetről beszédet mond. Este a Koronában vacsora lesz. Juslh Gyula 5 dikén délelőtt Nyírbátorban, 6-án délelőtt pedig Kisvárdán tart beszédet. A nyíregyházi 48-as függetlenségi párt végrehajtó bizottsága Justh Gyula ünne^ jellegzetesen olasz: az egész tűzhely egy nagy gyorsfőző ; a szobák berendezése pedig — hihetethnül egyszerű. — Az olaszok csodálatosan igénytelenek általában . . . Bennünket persze a műterem érdekelt legjobban. A falon függő sok festmény kőzött nem egy kedvenc helyemet láttam megörökítve — s elragadtatva kiáltottam fel, mikor a második teremben egy győr.yörü Grotta verde (zöld barlang) képet pillantottam meg, amely ugy volt fellüggesztve, hogy a szemben levő faloD, egy tükör — még egyszer s ragyogóbban adta vissza C?pri ez elragadó, bájos csodáját . . . Ilonkának is ez a kép tetszett mind között a legjobban. Sinibaldi nagyon öiült, hogy ugy el voltunk bájolva tőle s elbeszelte — én treg leirom amit beszélt, mert igen jellemző dolog, — hogy pár év előtt ezt a „Grotta verde* képet egy milanói nagy képkiállítás juryje visszautasította azzal az indokolással, hogy ez nim létezik, ilyen nincs a természetlen ; pusztán, mint a fantázia alkotása nem állhat mfg, — nincsenek megfelelő mese alakok a képen . . . Tehát maguk az olaszok sem ismerik Capri csodabarlangjait . . . kivéve a Giotta Azzurrát. És a legszebbet — mind kőzött — mondá Sinibaldi — sajnos nekünk sem mutathatja meg — csak piciny részletét képen . . . Nincs utja, . . . valahonnan a sziklák között kőtélen bocsátkozik le fáklyával az, — ki életveszély áián mégis látni akarja ... ö látta — sőt festette is. És előhozta a képet az atelier egy szöglettből — négy darabban ugy fogja összeilleszteni . . . Kötélén boc.-átkozott le, fáklyával — életveszély között, hogy skizzeket csinálhasson . . . Grotta meravigliosa . . . Csupa tündöklő cseppkőből van a larlang, — de ezek a cseppkövei a szivárváry — a csiszolt gyémánt minden színében pompéznak és csillámlanak ... A képen ez már csakugyan mint nem létezhető csoda tünt elénk. Boldogabb halar.dók talán — évek múlva — eljutnak oda pies fogadtatásának megbeszélése céljából e hó 28-dikán, hétfőn délelőtt 11 és fél órakor a polgári olvasó-egylet helyiségében ülést tart. Zsilinszky Mihály felolvasása. A nyíregyházi evang. templom egyesület folyó hó 19 én nagyszabású vallásos estélyt rendezett, amelynek külfnös jelentőséget kölcsönzött sz a teny, hogy az estélyen dr. Zsilinszky Mihály v. b. t. t., egyházkerületi felügyelő a jeles lőrténeltudós tartotta a felolvasást. Zsilinszky az aznap délután fél 2 órai vonattal éikezett Nyíregyházára, — a vasúti állomáson az egyház és templom-egyesület vezetősége nevében Geduly Henrik lelkész, az egyesület ez időszerinti elnöke üdvözölte. A délután folyamán dr. Meskó László volt államtitkárnál, továblá a város és egyház vezető férfiainál tett látogatást, Az estely fél 6 órakor vette kezdetét. A zsúfolásig megtelt teremben főként az intelligencia hölgyeit, köztük sok más vallásut is láttunk. Egyházi közének után dr. Vietórisz József mondta el „Az élet utján" c. mélyenjáró gondolatokban gazdag, forma szerint is igaz művészettel megalkotott vallásos költeményét. Majd Ballá Jenő harmónium és Lőjek Gyula joghallgató hegedűkisérete mellett dr. Popini Albertné urnő énekeli el Kienzl: „Bibliás embei'-ének egy gyönyőiü áriáját, rendkívül mély hatást keltve az áhítatos csendben felzendült szép énekevei. Ezután Zsilinszky Mihály tartotta meg felolvasását „A magyar királyok főkegyúri felségjogairól", amelyben kimutatta, megdönthetetlen történelmi tényekkel beigazolta, még pedig épen róm. kath. kú fők alapján, hogy az a feltevés, hogy a magyar királyoknak az egjház felett gyakorolt felségjoga onnan eredne, mintha II. Sylvester pápa adományozta volna nekik, illetve Szt. Istvánnak az „apostoli" királyi cimet és különös előjogokat: egy a XVI. C. folyamán eszköíölt papi csalás következteben támadt a közfelfogásban. E csa ás szerzője bizonyos Tomko J. ne\ű horvát püspök, a közfelfogásba pedig Imhe ffer jezsuita atya csempészte be anrak tartalmát. A magyar királyoknak az egyházak, még pedig az összes egyházak felelt gyakorolt felségjogaik forrása saját királyi scuverainitásából folyik, a mint azt már Zsigmond és Mátyás királyaink, sőt főkoimányzói minőségében Hunyady János is alkalmazták, de semmiféle kiváltságos, különleges jogok gyakorlására a pápai széktől felhatalmazást kapni nem volt szükségük. Ezzel a joggal a magyar kiráéletveszély nélkül is — ha a Pro Capri egyletnek lesz annyi pénze, hogy megcsináltassa az utat ama sziklak csodálatos mélységébe . . . Alkonyodott. Mélázva tekiniettem ki a nyitott ablakon a tengerre; egyszer csak odajön a mester s figyelmesen rám nézve, azt kérdi: ha lefesteltek-e már engem ? Igen, — feleltem • réges-régen, fiatal lánykoromban ; de oly rosz és csúnya volt a kép, hogy jóakaróim azt tanácsolták, — mondjam, hogy a nagyanyáin arcképe . . . Nagy kár! — mondja ő — és ha itt maradnánk valamivel tovább, — megkércém, engedje meg, hogy lefessem igy, — az ablaknál — a nap nyugtán, — nagyon érdekekes az orientális arca! No tessék! Nem győztem kacagni az uton, mikor hazamentünk s meg is irtam Tirpákjába még akkor este, hogy ime ! már a második festőtől — s ezúttal nem holmi zugpiklortól — kapok bókot azért, meit orientális az arcom, micsoda fordított világ ez; nálunk otthon ezért bizony nem szoktak: bókokat osztogatni .... Még vikingi bátyámnak is egyik kedvenc mulatsága volt egykor — azzal boszantgatni engemet, hogy „vállott* gyerek vagyok ; elcseréltek bölcsőmben az apagyi cigányok, elvitték az ő szép íehér húgocskáját — és egy fekete purdét csempésztek oda helyette ... És ezek a piktorok itt, — mintha nem szaladgálna elég fekete fehérnép a szigeten — engem szerelnének lefesteni az alkonyat boiongó világifásában . . , Petsze, az itáliai napnak is volt részé most már abban, hogy ilyen sötelszinü voltam, s a sok rémet és angol dáma közölt — valószinü'eg ez a sötéttaina arcbőr okozhatta, hogy valami exolikus nepségnek tartotlak bennünket a legtöbben. Sokat találgatták ; voltunk mi spanyolok, görögök, oroszok, távoli szigetlakók — csak éppen magjarságunkia r.em hibázott rá senki . . . Ruzsonyi Pálnó. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény.