Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-20 / 8. szám

4 8-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. február 20. Rendkívüli tagokul azok vehetők fel, kik valamelv rendes tag hozzátartozói. Tagsági dijuk 4 kor. Ugyanazon jogokkal birnak mint a rendes tagok, de tanácskozási és szavazati joguk nincs. II. Tagfelvétel. Az egylet tagja minden tiszta jellemű zenebarát lehet és pedig nemcsak helybeliek hanem vidéken lakók is. A belépni kivánó tag a belépési nyilatkozat aláírása végeit a titkárnál vagy pénztárnok nál jelentkezhetik. A n űködő tagokat felvételre zeneigazgató és karnagyok ajánlják. A tagok felvétele felett a válasz mány dönt. III. Jogok és kötelességek. A rendes tagok a közgyűlésen inditványozási, szavazati és választási joggal birnak. Az egylet által rendezett hangversenyeken 2-2, rendkívüli tagok l-l díjmentes üiőhelyre tarthatnak igényt. A megállapított tagdijjakat a tagok vagy egyszerre, vagy féléves részleiekben kötelesek fizetni. Giardinettó. Elnök: Kállóból miért tért vissza Nyíregyházára, Kocsár ? Tanú : Azt mondta, hogy vett egy aranyláncot és osztán elvesztette Zsuzsit róla. * Többet használ talán, amint árt, Legfeljebb egy-két buzaszem, Mit elemészt szegény kis veréb S neve ezért már : szemtelen ! S hány van, ki árvák, nyomorultak Végső falatját elszedi S az ilyen embert a világ — nótám, Szépen szemesnek nevezi. * Tóth József debreceni tanár nem volt barátja annak, ha az ifjúság nemzeti érzését a napi politikai események folyamán demonstratíve az iskola falai közé Sevitte. Pedig lángolóbb lelkű hazafi nála alig volt. A képviselőválasztásoknál toll a pártjelvény, mert hát tollas nemzet vagyunk. (Talán azért koppaszt annyit bennünket a német.) A függetlenségi párt jelvénye a piros toll és zöld levél volt. Egy választásnál aztán minden vércse diák feldíszítette a kalapját; a teremben csak ugy virított a fogas a piros és zöld színektől, következett a Tóth József órája. Mindenki ideges izgalommal várta az öreg urat, aki egy, vagy más formában, de semmi szin alatt szó nélkül nem fogja hagyni a szokatlan tüntetést. Bejött és visszafojtott lélekzettel, lesütött szemmel álltak a diákok. De Tóth nem »zólt semmit, a legnagyobb nyugalommal tárgyalta a Diofantus tételeit, a több határozatlan ismeretlenü egyenleteket. Közbe elmondta azt is, hogy a göttingai Gauss Frigyest a legelőkelőbb mennyiségtani gondol ozónak tartja, de azért az imaginarius gyök elfogadását nem tudja megbocsátani, ugy Bolyai Farkasnak sem, hogy ezt Magyarországra is behozta. O a régi iskola hive volt, mely a képletes gyököt „casus irreducibilisnek'

1 tartotta s a Gauss okoskodásában nem látott egyebet a lángelme botlásánál. Vagyis a nagyok is tévedhetnek, hát még a kicsinyek? Hja, a kicsinyek! Azok nem tévednek. Hát ezt már miért mondja ? Az óra végén felcsillan az öreg ur szeme s hires somfabotjával a fogas felé mutatott és gunyoros mosollyal beszélni kezdett: — Erről a szines kalapokról jut eszembe egy úrhölgy, akinek egy apró mopszli kutyája volt. Sokáig nem ismerte az úrhölgy a mopsz jellemét. Egyszer a kis kutya a szoba közepére ugorva, hangosan ugatni kezdett. — Miért ugatsz, kutyuskám — kérdi az úrhölgy — hisz' nincs itt idegen. Vagy valami bajod van ? Nincs nekem semmi bajom — szólt a kis kutya — de hallom, hogy odakünn a nagy kutyák ugatnak, hát csak azért ugatok én is idebenn. Nem fűzött beszédéhez semmi kommentárt se nagyról, se kicsinyekről, de azért igaz, hogy az ő órája alatt eltűntek a jelvények. * Bámulatos emlékező tehetsége volt. Hosszú tanárkodása alatt rengetek diákot tanított, volt olyan, aki már nagyapa volt és ő mindre emlékezett, Csak ha valamelyik szegény diák kért tőle kölcsönt s azt vissza akarta fizetni, arra nem tudott visszaemlékezni. A módosabb szülők gyermekét pedig sürgette. * A nyolcadik osztályban egyszer az ő órája előtt pokoli lárma volt. A levegőben vastag porfelhők úszkáltak. Késett az öreg s a diákok azt hitték, hogy már be se megy. A fülsiketítő zajban észre se vették, hogy Tóth József belépett. Mikor meglátták, persze mindegyik a legrövidebb uton próbált helyére jutni s a legártatlanabb arcot vágni. — No lám -— szólt a zsivaj lecsillapodtával — a városi polgárok már kezdik elfelejteni, hogy ez az épület a régi főiskola. Ahogy odakünn sétálok, hát két paraszt jön velem szembe s egyik a nyolcadik klassis ablakára mutatva, azt kérdi: — Ugyan, tekintetes ur, mit cs nálnak odabenn ? talán borjut billogoznak ? — Nem a' — feleltem én — hanem érettségire készülnek. # Az már nem régen s nem is Debrecenben történt, hogy valamelyik osztályban nagy volt a lárma. Az igazgató bement. — Ki a felvi yázó ? Előállott Krómi, hogy ő volna. — Végy papirt s ird fel, kik voltak a rosszak. Hogy ő nem tudja. — írjad — szólt az igazgató — ird íel először : Krómi. Felirta s nem is tiltakozott, mert ő — felvigyázó hivatala dacára — a lármázok közt volt. — Tovább. Krómi csak nem ir. Hogy nem tudja, ki volt még rossz. — Tudom én —- szólt az igazgató — itt van ez ni — s rámutatott egy jóképű fiúra — ird fel a nevét. — De igazgató ur — bökkentette ki Krómi — hisz' az jó fiu volt. — Na látod, Krómi, hogy tudod, ki volt jó, vagy rossz. Most aztan ki a többivel is! # Rájön a bölcs az igazságra, Addig keres, kutat, Hogy önerőnk csupán a mások Nagy gyengeségére mutat. * Egyik vidéki járásbíróság előtt történt. X. Y. becsületsértéssel volt vádolva. Azt mondta a hitelezőjének, egy kereskedőnek, amikor az a számla kifizetését követelte, hogy: büdös zsidó. A járásbiró kihallgatta a feleket, akik közül a vádlott azzal védekezik, hogy a panaszost már csak azért sem sérthette meg becsületében, mert hiszen ő is beismeri, hogy zsidó, a büdös kitétel pedig nem képez becsületsértést. A járásbiró helyt adott a védekezésnek és kimondotta, hogy miután a büdös, nemkülönben a zsidó szó a büntető törvénykönyv §-ai szerint nem becsületsértés, felmenti a vádlottat a becsületsértés vádja alól. Megkérdezi a vádlottat, hogy megnyugazik-e az ítéletben? A vádlott (diadalmasan a sértett felé): Hogyne, megnyugszom, tekintetes járásbíróság. A biró (a sértetthez) : És ön, megnyugszik-e ? A sértett: Megnyugszom — büdös biró ur . . . A szabolcsYármegyei tanitó-egyesület köréből. Értesítés. Egyesületünk rendes tagjainak a választmány határozata értelmében tudomására hozom: a) 1910. évre pályakérdésül tüzetett ki : „Mely szempontok tartandók szem előtt a gyermekek ideális testi nevelésénél és hogyan valósithatók m$g ezek az elemi iskolai tanitás keretében?'

1 Pályadíj : Reizmann Jenő ur által adományozott 200 korona Pályázhat az egyesület minden tagja. Az idegen kézzel irt pályamunka lezárt jeligés levél kíséretében folyó év szeptember l-ig alulirthoz küldendő. A pályadíj csakis absolut becsű munkának ítélhető. b) Azon tagtársak, kik az Eötvös-alapból ösztöndíjra, vagy segélyre igényt tartanak, esetleg felsőbb iskolában tanuló gyermekeiket Kolozsvárra vagy Budapestre a Tanitók-Házába felvétetni óhajtják, eziránt az Eötvös-alap országos tanítói segélyegyesület elnökségéhez intézendő jelentkezésüket f. év julius l-ig alulírotthoz küldjék be. A jelentkezések felszerelése: Ösztöndíjért jelentkezőknek : 1. Előző tanévről szóló iskolai bizonyítvány. 2. Az illetékes tanintézet tanári karának ajánlata. 3. Azon tanitóegyesület ajánlólevele, melyhez szüleik tartoznak. 4. Szüleik által megszerzett Eötvös-alap egyesületi 50 korona részesjegy, avagy évdijas tagoknál a folyó évi tagságidij befizetését igazoló nyugtatvány. Segélydijért jelentkezőknek: 1. Szegénységi bizonyítvány. 2. Betegeknél orvosi bizonyítvány. 3. Az illetékes tanítóegyesületnek, vagy iskolai hatóságnak ajánlólevele. 4. Az egyesületi 50 koronás részesjegy, vagy az évdij befizetését igazoló utolsó nyugtatvány. A Tanitók-Házába való felvételért jelentkezőknek : 1. Születési bizonyítvány. 2. Végzett tanulmányaikról és erkölcsi viseletükről szóló bizonyítványok. 3. A felvételre jogosító okirat. 4. Vagyoni és családi viszonyaikról szóló hiteles bizonyítvány. 5. Ha pályázó alapítványi helyet óhajt elfoglalni, az illető alapító kijelölő levele. 6. Legutóbb keletű hatósági orvosi bizonyítvány. 7. Igazoló okmány bármely oldalról és bármi csekély összegű segély vagy ösztöndíj élvezé

: séről, vagy ellenkezőjéről. c) Egyesületünk 1909. év november 10-én 7. szám alatt hozott egyhangú határozatával a magyarországi tanítók országos szövetségébe 200 taggal belépett s ugyanekkor 1910. év január 1-től a tagsági dijat évi 2 korona 50 fillérben állapította meg, mely összegből a tagok után minden év julius l-ig 50—50 fillér a szövetség pénztárába lesz befizetendő. Kívánatos tehát, hogy ezután a tagdíjak minden évre legkésőbb julius l-ig befizettessenek. d) Az egyesületi tagok tagdijhátrányaikat ez év folyamán tetszésszerinti részletekben mulhatlanul letörleszteni szíveskedjenek. Egyesületi pénztáros Tóth György tanító Nyíregyházán, kinek a tagdijak postautalványon beküldhetők. e) Azok, kik az Eötvös alap rendes tagjai sorába óhajtanak lépni, a nyíregyházi járáskörből Kubacska István (Nyíregyháza), a kisvárdai járáskörből Varga János (Kisvárda) Eötvös-alap helyi gyüjtöbizottsági elnököknél levelezőlapon is jelentkezhetnek. Nyíregyházán, 1910. február 15. Orsovszky Gyula. egyesületi elnök. Kérelem Szabolcsvármegye tanítóihoz és tanítónőihez. Kedves Kartársak ! A Szabóicsvármegyei Gazdasági Egyesület 1910. őszén Nyíregyházán kiállítást rendez, mely alkalomból Stappel Béla kiállítási biztos egyesületünk t. hó 10-ikén tartott közgyűlésén azt az ajánlatot tette, hogy ha vármegyénk tanítói a kiállítás sorsjegyeiből négy hónapon át — a mikor azt más árusítani nem fogja — 10000 darabot eladnak, minden sorsjegy után 20°/o-ot, tehát 2000 koronát a Kolozsvári-Hunyadi-Tanitók Házában létesítendő 4000 koronás szobaalapitványunk törlesztésére fordíthatunk. Ha pedig 15000 sorsjegyet adnánk el, az esetben a 4000 koronát egy összegben ezen jótékonycélra azonnal kiíizeti. Oly kedvező ajánlat ez, mely Szabolcsvármegye egyetlen tanítójának figyelmét sem kerülheti ki Ragadjuk meg tehát az alkalmat önmagunk s utódaink érdekében és tegyünk meg mindent, mit ily esetben tenni mindnyájunk erkölcsi kötelessége. Ezt röviden jelezve, bizalommal és szeretettel kérem Önöket, hogy a kiállítási bizottság részéről cimökre küldendő egy koronás sorsjegyeket, ismerőseik körében árusítani, a befolyó összeget, hogy az gyümölcsöztetés végett azonnal elhelyezhető legyen, hozzám küldeni méltóztassanak. Bizalmas kérésem mellett vagyok Nyíregyházán, 1910. február hó. Tisztelő kartársuk Orsovszky Gyula, egyesületi elnök. Szaboicsvármegyei gazdasági egyesületi kózlemány. A Szatmánnegyei Gazdasági Egyesület folyó évi március 9-én S'.atmiron tenyészbika vásárt rendez. A vásárra vonatkozó tadni valók a gazdasági egyesület titkári hívatalábin ungtekinth;tők.