Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-06-26 / 24. szám

17-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. április 24 3 tudtunk 400 koronánál többet elkölteni, holott más városban egy szövevényes bűnügyi nyo­mozat felemészt 400 koronát, illetve nagyobb összegeket. Áttérve most n ár a kérdés pénzügyi ré­szére, ide vonatkozó előterjesztésem a kővetkező: A csendőrség beállításának kérdését a bel­ügyminisztérium csendőrségi ügyosztályának ve­zetője Oláh Ödön alezredes úrral, a Szesztay-féle szabályozási tervnek megfelelő belterület figye­lembe, illetve alapul vételével, tehát a Bujlos, ószőlő, Ujszőlő, Himeskert és Érkertek bevo­násával : tárgyalás alá vévén, abban állapodtunk meg, hogy a belterületre szXkséges, a Sóstó nyári felügyeletét és a vasúti állomást is számítva. Nyíregyházán beállítandó összesen 13 őrszem. Minden őrszemre 3 egyént véve számításba, keli 39 csendőr, s ennek tartalékául pedig még minden őrszemre egy s igy: tartalékba kell . ' . . . 13, nyomozatokhoz ... 4, ennek tartalékába ... 2, járásőrmester .... 1, őrmester 2, őrsvezető 2, igy összesen 63 létszámú csendőrség a belterületen. A külterületen pedig megmaradna a jelenlegi: 1 lovas őrsvezető és 6 lovas csendőr. A szatmárnémeti beosztást nem vehettük figyelembe, mert Nyíregyháza a városias fejlő­désü Szatmárnál nagyobb területen fekszik, mert Nyíregyháza 14704 hold területtel nagyobb, mint Szatmár s 6207 több lakossal bir, mint Szatmár. Ezen létszám beállításával a számítás követ­kezőleg áll: egy gyalogos csendőr javadalma . . . lovasé gyalogos őrsvezető . lovas őrsvezető . . gyalogos őrmesteré lovas őrmesteré . . gyal. járásőrmesteré lovas járásőrmesteré a felszerelés egyszer­smindenkorra gyal. járásőrmesternél . lovasnál .- . . . gyal. őrmester, őrs­vezető és csendőrnél 436 K 65 f., lovas őrmester, őrs­vezető és csendőrnél 1451 K 65 f., őrsönként nyomtat­ványok stb. a gya­logságnál ... 207 K — f., lovasoknál ... 281 K — f. A fentirt létszám évi fentartási költsége, beleszámítva a külterületre 1 őrsvezető és 6 lovas csendőr 13890 korona 77 fillér évi fen­tartási költségét, kitesz összesen 99186 korona 04 fillért. (Folyt, köv.) A ayiregybfei Kossuth-szobor. Kossuth Lajosnak a nemzet szivében örökké élő legnagyobb magyarnak szobrot ál­lit Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város kö­zönsége, hogy egyrészt lerójja kegyeletének és hálájának adóját, másrészt, hogy ércszobra hir­detője, ébrentartója legyen azoknak az eszmék­nek, amelyekből a magyar nemzet életerejét meriti. Mi is ezen a helyen cifrázatlan szóval a vármegye közönségének nemesen érző szivéhez szólunk és arra kérjük, segítse áldozatkészsé­gével a megindított mozgalmat a megvalósítás­hoz. A vármegye minden egyes polgárának szent kötelessege meghozni módja szerint azt az áldozatot, amelyet kérnek tőle. A ,48-as Szabolcsi Eirlap" is megindítja a mai nappal a nyilvános gyűjtést s arra keri lelkes magyar olvasóközönségét, juttassa hozzá Kossuth Lajos szobrára szánt adományát. Bár­milyen kicsiny is az összeg, nem határoz, tart­suk szem előtt, hogy a sok kicsi, sokra megy. Ismerve a vármegye áldozatkész közönsé­gét, hisszük, hogy a szobor felállításához szük­séges hiányzó pénzösszeg közadakozás utján hamarosan együtt lesz. Hallhatatlan emlékű hazánkfia: Kossuth Lajos születése napjának századik évfordulója alkalmából Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága 475. Bgy. 21,344-1902. H., Nyíl­egyháza város képviselőtestülete Kgy. 219. K. 12279—1902. számú véghatározatukkal elhatá­rozták, hogy Kossuth Lajos szobra a vármegye székhelyén Nyíregyházán, felállíttassék. Ugyanezen alkalommal a várm gye közön­sége 5000, Nyíregyháza város város 10,000 korona hozzájárulást szavazott meg a szobor létesítésére, mely összegek 10 év alatt tiz egyenlő részletben helyeztetnek el. Ezen tiz évi határidő lejártához közeled vén, ugy a törvényhatósági bizottság, mint a város képviselőtestülete kiküldötte megbizottait a szoborbizottságba. A szoborbizottság megalakulván, tanul­mány tárgyává tette a szobor létesítésének kér­dését és arra a meggyőződésre jutott, hogy egy olyan szobor, amely anélkül, hogy mellékala­kokkal tuldiszittetnék, avagy arányaiban tulnagy volna, egyfelől a Kossuth Lajos emlékéhez, másfelől Szabolcsvármegye és Nyíregyháza vá­rosához méltó lenne: a pályamunkák jutalma­zására szükséges dijakkal együtt mintegy 50,000 (ötvenezer) koronába kerül. Az eddig megajánlott hozzájárulásokból és adományokból időközi kamataikkal együtt 1912-ben mintegy 20,000 korona lesz együtt. Hiányzik tehát még 30,000 korona. Ezen hiány fedezetét a szoborbizottság részint a most megindított társadalmi gyűjtés­ből, részint Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város ujabb áldozatkészségéből reméli. A szoborbizottság óhajtandónak találta, hogy a szobor 1912-ben felállíttass ék és 1912. évi szeptember hó 19-én, mint Kossuth Lajos születése napjának száztizedik évfordulója nap­ján lelepleztessék, hogy ekként egyfelől még lehetőleg mindazok megérjék a szobor létesíté­sét, akik ahhoz hzzzájárulnak, másrészt, hogy a leleplezés is ilyen nevezetesebb időpontban történjék. A szoborbizottság, a még hiányzó ö^zeg összehozatala céljából amellett, hogy Szabolcs­vármegye törvényhatóságához és Nyíregyháza város képviselőtestületéhez ujabb hozzájárulá­sok megszavazása iránt folyamodott, a társa­dalmi gyűjtés megindítását oly módon határozta el, hogy az egyes társadalmi köröket és egye­sületeket kereste meg tagjaik körében a gyűj­tés foganatosítása iránt, a vármegye területén levő pénzintézeteket pedig adományok megsza­vazása iránt. Epstein Karolina növendék hangversenye. Epstein Karolina vizsga-hangversenyéről a következő tudósítást vettük: Előkelő és nagyszámú közönség töltötte meg színültig a városháza dísztermét, hogy ezúttal is kifejezze háláját, érdeklődését és sze­retetét egy olyan nő iránt, aki teljesen hivatá­sának élve, egész életén keresztül szívvel, lélekkel azon fáradozott, hogy városunkat a zene terén minél előbbre vigye. Tette pedig ezt min­den önzés és babérok utáni vágyódás nélkül azért, hogy vérbeli zenész létére, ilyen módon is kielegitse a zene iránti nagy szeretetét, mely mondhatnám főképp a tanítás terén nyilvánul meg leginkább, mert követelményeket állit az ember elé. Csekély személyiségem évek óta figyelem­mel kiséri Epstein Karolina növendék hangver­senyeit. Azt hiszem nem fogja szerénytelenség­nek venni az igen tisztelt Tanárnő, ha ezekről a hangversenyedről — habár zenei tudásom dacára, mégis messze állok attól, hogy az ő kiváló zenei tudását és különösen tanítási rend szerét megbíráljam — a legnagyobb elismerés­sel bátorkodom szólani. Egészen közelről nyilt alkalmam tapasztalni azt az académikus rendszert, amely az ő taní­tásának sajátsága. Fokról-fokra csodálatos ta­pintattal tudja megválasztani azokat az iskolákat, gyakorlatokat, darabokat, amelyek a zsenge gyermeket lépcsőről-lépcsőre viszik fel a par­nassusra. Annyira tökéletesen csinálja ezt, hogy a gyermek minden megerőltetés nélkül töri át magát a zenében rejlő nagy nehézségeken és észre sem veszi a mikor már jó játékos lett belőle. És éppen ebben rejlik a tanitás művé • szete. Városunk zenekedvelő közönsége fel is ismerte ebbeli nagy művészetét, hiszen legutóbbi hangversenyén is 29 tanitvanyával állott ki a pódiumra. Vasárnapi hangversenye tiszta tükre az ő egész tanítási rendszerének. Legelsősorban a darabok megválasztásában kell elismerésünket nyilvánítanunk. Mind, a leghirnevesebb zene­költők műveit, ugy a classikusokét, mint a modernekét, találjuk programmjában. Termé­szetük szerint mind olyanok, melyek a tanítvá­nyok haladásának legjobban megfelelnek. Tanítványait fokozatos haladás és tudás szerint mutatja b 1-. Elsőknek jelennek a pódiu­mon a kezdők. Mind csupa olyan kis leány, a kik még sohasem játszottak közönség előtt. És csodálatos ! Mondhatnám minden lámpaláz nélkül hajtják meg magokat a közönség előtt, bátran ülnek le a zongorához és csodálatos biztonság­gal játszak el darabjaikat. Az első nyolc leányka Kőhler zongora isko­lájából játszott. Különösen ezeknél a kezdőknél a kezdőknél nyilvánul meg leginkább Epstein Karolina nagy tanitasi művészete. A tanítvá­nyok egyforma fegyelmezettséggel és pontos­sággal játszottak. Logátók, staccatók, forlek, piánok sőt acbentusok is, gyünyörűerj érvénye­sültek mindegyik leákyka játékánál. Kaptak is tapsot eleget. Majd következtek a haladók Kuhlau, Dia­belli, Brcük, Clementi, Schumann, Beethoven, Mozart stb, darabjaival. Mindnyájan egyforma készültséggel állottak ki, mely megint csak az igen tisztelt Tanárnő rendkívüli lelkiismeretes­sege mellett tett tanúbizonyságot. Itt már fino­mabb zenei nuance-okat hallottunk. Az összes müvek igen helyes felfogásban, árnyalatokig kidolgozott pompás előadásban kerültek bemu­tatásra. Ésengery Pannika, Kun Sarolta, Barzó Bandi, Nikelszky Etelka, Szabó Margit, kitűnő készültséget tanúsítottak. Halottunk kitűnően betanult és előadott négy kezes darabokat Gers­tenberger, Mozart és Erkel müveiből, melyek kiváltképen tanúskodtak a tanítványok fegyel­mezettségéről és fokozottabb tudásáról. Itt-ott a magasabb technicai tudást láttuk meg-meg csillanni, mint pl. Gyurcsánv Ilonka és Szalay Kálmán játékánál. Az utóbbi Meyerbeer „Pró­féta Koronázási indnló" c. müvét adta elő ha­talmas tónussal és a műnek megfelelő intoná­lással. Ezzel véget is ért a minden tekintetben kitűnően sikerült hangverseny. Epstein Karolina egész évben szakadatlanul folyó derék munká­jának gyümölcseit ragyogó színekben láttuk pompázni, ő most nyugodt, tiszta leiekkel kezd­heti meg pihenését, hogy aztán a jövő tanév­ben frissült erőben és egészségben kezdhesse meg fáradságos munkáját, amit a jó Isten se­gedelmével sok számos évig folytasson is. Még egy körülményre akarom felhívni az igen tisztelt közönség figyelmét. Nem annyira figyelmeztetés, mint inkább kérelem ez. U. i. az igen tisztelt közönség egy igen kis része az egész hangverseny alatt egy kissé zajosan vi­selkedett. És csodálatos! Éppen ez, a közönség­nek igen kis, zajos része tapsolt legjobban az összes darabok után, mint ha csak tűntetni akart volna azzal, hogy ő a zenében analfabéta. Na­gyon kérjük az igen tisztelt közönségnek ezt az igen csekély számú zajos részét, méltóztatna a jövőnón a hangversenyeket csendben, türelem­mel végig hallgatni, annyival is inkább, mert ha legkisebb zaj a legnagyobb művészeket is frappirozza, mennyivel inkább áll ez a mi kezdő játékosainkra, akik csak hébe-korba állanak ki a közönség elé. G. Gty. S^iniiá^. Szombaton és vasárnap Az o&siíos-nak, Bakonyi Kálmán poétikus daljátékának elő­adásában gyönyörködött a publikum. Gyönyör­ködött, mert kedves meséjü, nagyszerűen meg­alkotott mű ez a daram, mely a nagyszabású bonyodalmat szép s a költői igazságszolgáltatás­nak teljes megfelelő, bájos kifejletben oldja föl; de az előadás is igen jó volt. Közelebbről: vasárnap jobban sikerűit, mint szombaton. A repríz ugyanis a Szilassy jutalomjátéka volt, a közönség sokat és lelkesen tapsolt (ami roppant hatással van ám a szereplőkre,) no meg a premir apró fogyatékosságai is elenyésztek másnapra. (Ez — a Ferenczi pompás könyvének tanú­bizonysága szerint — majdnem mindig igy van a vidéki színpadokon.) Bárdos Irma a nemzetes 1292 K 43 f., 1914 K 70 f., 1780 K 26 f., 2402 K 57 f., 2080 K 26 f., 2702 K 54 f., 2613 K 29 f., 3227 K 74 f., 466 K 14 f., 1446 K — f.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom