Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-15 / 20. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. évfolyam, 20, szám. yasárnap, május 15. Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Kegyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHlZ-TÉH 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyiit-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Tanárgyűlés. Nagy tisztesség érte városunkat. Az evangelikus tanáregyesület, a dicsőséges multu Eperjes és Pozsony után, a fejlődés utján fiatalos hévvel előre törekvő nyírségi várost szemelte ki közgyűlése szín helyéül. Nem a kultur intézmények nagy száma hozza ide a közgyűlés tagjait, mert hiszen másutt talán több látnivaló kínálkozik a vendégeknek, hanem idevonzza őket az a hazánkban ritka, rohamos fejlődés, melynek eredményét színről-színre kívánják látni mindazok, akik felőle hallottak. A főgimnázium kormányzó tanácsa, a tanártestülettel együtt örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy vendégszerető meghívással segítsen az egyesület vezetőségének tervét megvalósítani, mihelyt arról értesült. Főgimnáziumunk ugy érzi most magát, mint egy íölserdült ifjú, akit idősebb testvérei, rokonai meglátogatnak. Ez a látogatás csak tanulságos lehet mindenkire, hiszen az egyhivatásu testvérek, a hitben rokonok találkozására nyújt alkalmat. Nem a közgyűlésen elhangzó felolvasások és viták teszik becsesekké az ilyetén érintkezéseket, hanem az a körülmény, hogy a tanügy munkásai bizalmasabb összejövetelei oly eszmecserére adnak alkalmat a legfontosabb ügyek egyike, a hazai nevelésügy látja hasznát. Igaz ugyan, hogy elmultak azok a zivataros idők, amikor a hazai protestáns iskolák a lét és nemlét között ingadoztak. Arról is csak a nevelés történelme tud regélni, mennyi bántalmat és üldözést kellett sokszor századokon át szenvedniük a református és evangelikus tanároknak hitükért, bárha a haza polgárai előtt a világosság szövétnekét hordozták. Ez még nem jött elegendő érdem számba, s igy a nemzet jövendőjén munkálkodó emberek még e munkát sem végezhették zaklatás és üldözés nélkül. Bár sokszor kellett a halalom elől az iskola mestereinek bujdokolniok, az általuk hirdetett eszmék mégis diadalmaskodtak, bár a harcosok elbuktak. A magyar nemzet sorsához tartozott az is, hogy a török-tatár duláshoz járuljon még a lelkiismereti és gondolatszabadság üldözése is, amikor a protestáns iskolamesterek a nemzet legbecsesebb kincsének megőrzésére, gyarapítására tanították a magyart a nemzeti nyelv és irodalom lelkes ápolásával, művelésével. Többszáz évi küzdelem keserveiért azt a jutalmat tartott:: íenn a megdicsőült hősök szellemének a történelem, hogy küzdelmüket nemcsak jogosnak, de egyenesen dicsőségesnek ismeri el. Ámbár a XVII XVIII. században is akadtak min dig lelkes főurak, nagyasszonyok, fejedelmek, mint a Nádasdyak, Lorántffy Zsuzsánna, Bethlen Gábor, Bocskay István, akik pártfogásukra méltatták az igaz ügy lelkes harcosait, a kik közül többeket éppen ebbeli munkásságukért, mert a tanitás és nevelés ügyét, irodalmi téren is szolgálták, elismeréssel méltányol a magyar nemzeti irodalomtörténet. Heltaí, Honter, Dévai, Biró Mátyás, Sylvester János mint tankönyvírók is kitűntek. Komenius a sárospataki, Bél Mátyás a pozsonyi iskolának tulajdonképi megalapítói. tudós professor Hatvani, a debreczeni iskola hírneves mestere. Sopron, Eperjes, Kézsmárk, Selmecbánya, mindmegannyi régi erősségei a nemzeti szellemnek épen úgy, mint a protestantizmusnak. A XIX. század második fele már egységes szervezetbe hozza a közoktatás intézményeit. A tanárok már nem terményben kapják meg illetményük egy részét, hanem műveltségüknek és képzettségüknek megfelelő javadalmat élveznek, akár az állami, akár a felekezet szolgálatában állanak. A korszellem tehát a szolgálatuk elismerésével együtt meghozta a tisztességesnek mondható javadalmazást is. Ily állapotban tehát, a mellékjövedelem hajhászása nélkül, egyedül hivatásuknak lehet élniök. Munkakedvvel vitatják meg tehát a felmerülő kérdéseket, hogy aztán a nemzet javára értékesíthessék A haladó kor szelleme mindig ujabb és ujabb problémák elé állítja a tanárokat, küzd a hagyomány a gyakorlati élet követelményeivel, a kettőt helyesen összeegyeztetni, egyszóval művelt ifjakat nevelni, akik a gyakorlati életben is megállják helyüket, ez a tanárság nemes hivatása. Legyenek tehát vendégeink üdvözölve, Isten hozta őket körünkbe, legyen Isten áldása ugy a tanácskozásaikon, valamint tanitó munkájukon ! Második utazásom a Nap országaiba. Amalfi. XXII. Sweet the memory is to me Of a land beycnd the sea, Where the waves and mountains [meet, Where, amid her mulberry-trees Sits Amalfi in the heat, Bathing ever her white feet In the tideless summer seas. Longfellow. . . . Tergermorajtól ringatott édes álmainkból taracklövések lármás pufogása ébresztett fel. Az ablaktáblák nyílásain beözönlő napsugarak is ünnepet hirdettek — s ugyancsak siettem öltözködni, hogy kitárjam az ablakot és bebocsáthassam az egész sugárözönt . . . Mikor kitekintettem a nyitott ablakon, ismét dörzsölni kezdtem a szememet, — ha nem álmodom-e hosszú évszázadok nemes patinájával bevonva: oly álomszerüen szép volt Amalfi a napsugaras reggel tiszta fényében fürödve ... A hegyek ormáról eltakarodtak a felhők, s a szivárványos bércek, a sötétzöld erdők, a csillámló zöldeskék tenger keretében, a fehérfekete márvánnyal kirakott campanile zöld, mozaik kupolája — az ódon kolostorok, — a város számtalan őrtornya — mintha a délibáb ragadott volna meg üstökünknél — és hozott volna ide: ujjongani szerettem volna, amiért itt vagyok . . . Zeneszó hallatszott a távolból, — s mire Dóra is odaszaladt az ablakhoz, — éppen odaért a banda, — nagy néptömeg kíséretében elénk . . . Kihajoltam az ablakon s nagy komolysággal szónoklatot intéztem a néphez — persze magyarul, — és megköszöntem a kitüntető figyelmet . . . Örömmel jöttem ide, — mondtam, — s igazán nagyon meg vagyok illetődve, hogy megérkezésünk estéjén is olyan ünnepélyesen fogadtak, — s ma ismét, — kora reggel — igy megtisztelik születésnapomat . . . Ilonka szívből kacagott a hátam mögött, — és Dóra, — bár nem volt egészen tisztában a helyzettel, — hempergett nevettében . . . Gyümölcsoltó Boldogasszony napja volt: Z' Annunciatione, — s Amalf'iban zeneszó és taracklövésekkel ünneplik, hogy : „Az Ur angyala köszönté szűz Máriát." Reggeli után siettünk a piazzán emelkedő St. Andrea kat'.iedrálisba, melynek harangtornya rögtönösen oly gyöngéd érzelmeket ébresztett bennem . . . Hatvan lépcsőfokon kell fölmenni ebbe a templomba, mely Lombard— Normann stílusban épült a XI. században. Óriási, Nielloveretü ezüst betűs felírású bronzajtai Konstantinápolyból valók: teljesen zöld patinával levonva a nemes érce ... Az előcsarnok is színes márványlapokkal borítva . . . Három hajója van a duomonak, — templomnagyságú kápolnákkal minden oldalon; bent — antik porphirvárák s a paestumi ó-görög templomokból elhozott márványoszlopok és mozaikkandeláberek ... A falaknál nagy nyaláb szalmaszék ; az ember megfog egyet és odaállítja, ahová akarja, — padok nincsenek. — Csak csendes misét celebráltak. A mellékoltárok lépcsőin nagy nyílások, hol ha letekint az ember: alant egy másik templomot lát: St. Andrea kryptáját . . . Leszálltunk egyik mellékhajóból a kryptába, hol a Domenico Fontann által alkotott oltár alatt nyugszik a szent épen maradt, nem porladó testé; a XIII. században hozták ide Konstantinápolyból, — ö Amalfi védszentje, — külön ünnepe van, amikor is, mint St. Gennaronak Napoliban, — testéből szent olaj szivárog: Manna di St. Andrea — mely csodatevő erővel bír . . . Óh kegyes St. Andrea, — ígyen fohászkodtunk egyszerre, — tégy hát miértünk is csodát — és járj közben, — hogy teljesedjék, amit oly hőn óhajtunk . . . A szent óriási bronzszobra — merev mozdulatlansággal nézett le reánk . . . A piazzán tolongott a nép, — és sohasem láttam együtt — annyi csodaszép gyermeket, — és annyi ijesztő, torz, és nevetséges rutságu öreg asszonyt és férfit . . . Számos kiadásban futkosott ott kedvencem, a nápolyi Museo Nationale göndörfürtü gyermek — Dionysosa — és egészen bizonyos, hogy husz gyerek körül tizenöt tökéletes antik vonású, klaszikusan szép volt ... De egy életen át kettőt sem lehet látni, olyan visszataszító, fantasztikusan csúnya alakot, amilyen itt tucatszámra hemzsegett . . . Sybillák és Harpyák, — öreg Faunok és Charon — az alvilági révész; — Leonardo da Vinci hallhatatlan kariMai számunk 12 oldal.